"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. október 24., hétfő

23. zsoltár

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek­hez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; el­árasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).

Van egy új kis tanítványom, akihez autóval járok ki. Ma reggel is így tettem, ahogy mentem a kocsival, útközben elgondolkoztam, hogy miért is csak 70-nel megyek, amikor itt még lehetne gyorsabban haladni. Aztán arra gondoltam, hogy mégiscsak jó lesz nekem ez a tempó. Aztán a szemközti sávban egyszer csak ott termett egy autó, amit ha gyorsabban megyek, és nem fékezek, igen közelről is megnézhettem volna. Lehet, hogy más ezt nem értékelte volna veszélyes helyzetnek, de én még nem kerültem ilyen helyzetbe, és utólag hálát adtam Istennek, hogy segített a helyes sebesség megválasztásában.

Nincsenek megjegyzések: