Ma igazán nyugodt napunk volt. Reggel itthon maradtunk pihenni, időközben ugyanis én is elkezdtem köhögni, bár, hála Istennek nem ismerkedtem meg olyan mélységben Zsolti betegségével, mint ő maga, és már én is sokkal jobban vagyok. Úgyhogy életemben először elkészítettem a kedvenc ételemet, a töltött paprikát, egész jó lett, de azért Anyuéval nem vetekszik. Késő délután pedig olyat csináltunk, amit rövid házasságunk ideje alatt még soha, elmentünk a helyi cukrászdába, és nem fagyit ettünk, hanem finom süteményeket. Zsolti egy hatalmas mignont, én pedig egy szelet csokitortát választottam. Nagyon jól éreztem magam, bár a tortám egy kicsit száraz volt. Nagyon hangulatos az a kis cukrászda, és jólesett otthonról kimozdulva, egy meghitt helyen beszélgetni. A cukrászok pedig nagy valószínűséggel gazdagodtak egy tortamegrendeléssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése