A múlt héten szerdán megvettem a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjéről készült interjúkötetet. Már jó ideje tisztelem távolról Szenczy Sanyit, a munkát amit végez, és az életet, amit él családjával együtt. A felesége igazi példa számomra, abban a tekintetben, hogy milyen az Isten szerinti feleség. Nagyon hamar elolvastam a könyvet, mert annyira lebilincselő. Ahogy olvastam, végig az motoszkált a fejemben, hogy nem azért történtek ezek dolgok Sanyival, a munkatársaival, mert annyira különleges ember. Sokkal inkább azért, mert ilyen nagyon az Istenre támaszkodik, és ezért "használható". Ami most elsősorban hangsúlyossá vált számomra a könyvet olvasva az az, hogy ha Isten elhív valamire, akkor nem kell aggódni a körülmények miatt. Megragadott az a mondat, ahol azt írják le, hogy a ruházkodás, étel, fekvőhely a hívő ember számára adott. Ez az az alap, mint ahogy a verébnek van mit ennie... Ezeken a dolgokon nem kell aggódni, hanem szabadon kell tenni, amit Isten kér tőlünk. Nem mintha nagyon aggodalmaskodó típus lennék, de a környezetemből elég nagy a nyomás, elég sok elvárással nézünk szembe. De jó tudni, hogy nem az embereknek kell megfelelnünk!! Ez a könyv nagyon bátorító, perspektívát ad, ajánlom mindenkinek!
A mai ebédet Laciéknál ettük meg, nagyon finom volt! Olyan szórakoztató volt látni a gyerekeiket, hallgatni a szövegeiket! Szeretünk náluk lenni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése