"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. november 16., szerda

tanyázás

Egy ideje, úgy 1 - másfél éves korom óta biztonsággal járok - kelek a világban, nagyobb esések nélkül. Na jó, ez alól kivétel a biciklizés, mert azzal lehet ám esni, jó nagyokat! Ma nem volt nálam bicikli, csak rohantam, hogy elérjem az 59-es villamost, valahogy begabalyodtam a már nem használatos villamossínekbe, és puff, megtörtént, ami már nagyon régen, elestem. De úgy igazán, kézzel előre, ahogy kell. Hallottam, ahogy rémüldöznek a járókelők, gyorsan megállapítottam magamban, hogy "ez nagyon közel volt a beton útpadkához!", aztán felpattantam, megköszöntem az aggódást, és még elértem a villamost. A tenyeremen lett egy csúnya bibi és sajog a térdem, de túlélem :)

Anyunak írtam ma reggel egy SMS-ben ezt az igét: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged! - Ezt éltem át ma reggel én is a gyakorlatban, mert tényleg nem sok kellett volna, hogy lefejeljem a járda szélét, de nem fejeltem le, mert van, Aki vigyáz rám!

"Mert megparancsolja angyalainak,hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged,hogy meg ne üsd lábadat a kőben."Zsolt.91.11-12

Nincsenek megjegyzések: