Az idei karácsonyunkat nagyon élvezem, persze az eddigieket is nagyon szerettem, de az a mostani igazán különleges! Nincs lótás - futás, kapkodás, csak élvezzük, hogy együtt lehetünk, és hálásak vagyunk ezért az ünnepért, az ünnepeltért!
 |
| séta a maradék hóban |
 |
| séta a maradék hóban II. |
 |
| születésnapi asztal |
 |
| karácsonyfa ajándékokkal |
 |
| az Ajándékom |
 |
| ünneplők |
Gyuri ma arról beszélt, hogy az ünnepi ételeket bármikor elkészíthetjük az év során, bármikor öltözhetünk ünneplőbe, akár egész évben állhatna bent a házban egy karácsonyfa. Nem ezektől lesz ünnep, az ünnep. És tényleg nem, idén egy darab mézeskalácsot sem sütöttem, nem készítettem töltött káposztát, pedig eddig ezek elmaradhatatlan részei voltak a karácsonyainknak. Nem szakadt le az ég, hogy csak halászlevet vacsoráztunk szenteste, hiszen ennek ellenére olyan közel éreztük magunkhoz az Ünnepeltet, akiről anyja így énekelt:
"Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése