Tetszett már kérni?

Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy az általános iskolákban engem is diáknak néznek. Előfordult már, hogy a nyolcadikos tanítványommal a teremben dolgozva, bekopogott egy tanár, és megkérdezte, hogy melyik tanárra várunk, erre én tapintatosan tájékoztattam, hogy a tanár már legalább negyvenöt perce a helyén van és nagy erőkkel dolgozik:) Erre ma az egyik burger kingben egy kék hajú srác ezt a kérdést szegezte hozzám: "Tetszett már kérni?" Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak neki...

munkaképes

Most értem haza a háziorvostól. Elég vicces, hogy ő a harmadik háziorvosom mióta felnőtt szakrendelésre járok, de ő az első, akivel személyesen találkoztam is :) Kicsit tudtam neki segíteni, és ennek örülök, meg annak is, hogy sokkal - sokkal jobban vagyok, így holnap mehetek egyetemre, egész napra. Az viszont elég elkeserítő, hogy mennyi beteg van ebben az icike - picike falucskában és a társalgásaik milyen témák körül forognak. A másfél óra alatt amit a váróteremben töltöttem, belekóstoltam kicsit ezekbe a témákba, és feldolgoztam egy szakirodalmat, szóval, érdekes élmény volt. Örülök, hogy hazaértem!

itthon

Tegnap óta itthon vagyok, nem megyek dolgozni, mert beteg lettem. Ezidő alatt annyit aludtam, mint már régen! Kicsit kertészkedtem is, úgyhogy lesz spenótunk, paradicsomunk és almapaprikánk, ha minden jól megy és a palántákat majd ki lehet ültetni a kertbe. Ma pedig két pihenés között dolgozatokat fogok írni, úgyhogy hozzá is látok.

Mi kulturáltak vagyunk?

Múlt hét vége felé utaztunk reggel a buszon Zsoltival, mikor felszállt egy kisfiú az apukájával. Mögöttünk ültek le, így a reggeli ébredés igen viccessé és bájossá vált. A kisfiú nagyon beszédes volt, el is csodálkoztam, hogy 3 - 4 éves létére hogy lehet ilyen jó a szókincse, a mondatalkotása. Később kiderült, hogy nem három éves, csak törpenövése miatt tűnt annyinak. Valahogy szóba került az apa - fia között zajló beszélgetésben, hogy lehet-e kutyákat vinni a templomba. Az apuka rövidre zárta a kérdést azzal, hogy nem illik kutyát bevinni. 

Gyerek: De cicát biztos lehet bevinni, az sokkal kisebb. 

Apa: Nem lehet állatokat bevinni a kulturált emberek közé a templomba. 

Gyerek: Mi kulturáltak vagyunk?

Gyerek (a buszról éppen leszálló óvodás társ után mutatva): Én okosabb vagyok, mint .... 

Apa: Fiam, örülök, ha mindenkinél okosabb vagy, csak ezt ne mondd meg nekik, jó?

kezét csókolom

Két hete, mikor Váralján sétálni voltunk a családdal, ahogy felfelé mentünk az úton, találkoztunk egy fiúval és az apjával. Fiatal srác volt, aki kezet fogott Apuékkal, majd mikor hozzám ért, kezet csókolt, majd megkérdezte: Leszel a barátnőm? 

Erre én: Már van férjem, az a helyzet. 

Mire ő: Kár. Majd Danihoz lépett oda: Leszel a barátom? 

Már nem emlékszem, hogy Dani mit válaszolt. :) Természetesen felháborodtam volna ezen az eseten, ha nem egy fogyatékos srácról lett volna szó, aki őszintén és szeretettel közeledett felénk.

kutya vacsora

Apuék mindig bőséggel felpakolnak minket minden földi jóval, ha otthon vagyunk és ez most is így volt. Két halott nyuszi finom húsával tértünk haza, amiknek egy részéből ízletes húsleves készült hétfőn. Ma fogyott el, Derék és Huba tüntették el pillanatok alatt a maradék levet. Kíváncsi voltam, hogy megeszik-e, ezért megfigyeltem a vacsorázást. Huba feleannyi idő alatt végzett, mint Derék, de szépen, türelmesen kivárta a másikat, remélve, hogy marad neki még némi lefetyelni való. Nem így lett, sőt.. Derék amint befejezte az evést, rögtön megjelölte a tálját. Nagyon vicces volt! Aztán Zsolti felvilágosított, hogy derék Derék kutyánk, nem is eszik más tányérból, csak a jelöltből... :)

Váralján voltunk

a Park - erdőben

a zengői kilátónál

a Zengőn

hiszti

Nem sok minden idegesít fel azok a dolgok közül, amiket tanítványaim művelnek, de a hiszti ilyen dolog. Na jó, ez sem igaz így pontosan, mert a kisebbek hisztizzenek csak nyugodtan. Aki az életkora miatt hisztizik, nehogy magában tartsa, az nem zavar. Akkor, nála, pont a hisztizésnek van ideje, és ez így van jól. DE, amikor valaki már nagy, és hisztizni kezd ... Akkor egy darabig hallgatom, tűröm, majd megmutatom, hogy mennyi maradt a türelmemből, és tájékoztatom, hogy hamarosan nagyon mérges leszek. Ekkor abbahagyják, és lehet tovább "dolgozni".

hátizsák

Péntek este volt egy kis szabadidőm, előbb érkeztem meg a Camponába, ezért beugrottam a kisállat kereskedésbe. Sok - sok szép állatot lehet ott megnézni, az én kedvenceim pl., a pintyek. De most nem miattuk tértem be a boltba, hanem, hogy kutyahátizsákot vegyek a zengői kiránduláshoz. Mivel elég nagy az üzlet, rögtön egy eladó segítségét kértem: 

"- Elnézést, árulnak kutyahátizsákot? 

 - Természetesen. (odavezet a megfelelő helyhez) 

 - Olyan hátizsákjuk nincs, ami a kutyára tehető, ily módon kutya hátizsák? 

 - Sajnos csak olyat árulunk, amit az ember vehet fel a hátára, hogy abban vigye a kutyát. 

 - Köszönöm, az nem lesz jó......" 

Miféle világ az, amiben a négylábú segítőt hordozzuk a hátunkon, és nem lehet egy sima zsákot kapni, amit a kutyára lehet tenni??

oviban

Gyerekek érzékenyítése a hallókával, hallókás gyerekek befogadásával kapcsolatban:

Ma, egy újságból derült ki számomra, hogy Olli Rehn, nem Oll Irén. Mindig tanulok valamit... :)

nőnapi fáradtság

A tegnapi napom, a délelőttöt leszámítva folyamatos munkában, valamit csinálásban telt. Siettem egyik gyerektől a másikig, tanítottuk őket, aztán siettem házi csoportra, amin majdnem elaludtam, aztán siettünk haza, de már itthon sem tudtam semmi értelmeset csinálni, annyira elfáradtam. Így, el is maradt a férfi nap ünneplése, mára maradt. Ma talán még fáradtabb vagyok, de legalább normális időben hazaértem, és már ennyi idő alatt sok mindenre jutott időm, úgyhogy este ünnepelhetünk! Addig még pihenek egyet. :)

itt a tavasz!

Úgy szeretek itt lakni! Télen is, mert gyönyörű az érintetlen, havas táj. Van egy szépsége annak, mikor felküzdöd magad a hóban a házhoz, amikor Zsolti meleget csinál itthon... De a tavasz, az valami csodás! Persze, a nagy méretekben eluralkodó sarat leszámítva! Már bújnak ki a földből a valamilyen csoda folytán túlélő növények, és nemsokára vethetünk el újakat. Ma, hazafelé jövet egy nyúl ugrándozott el előttünk sebtiben. Kicsit elgondolkoztunk, hogy nyúl-e, vagy káprázik a szemünk, de tényleg egy nyúl volt! :) 

Kevésbé felhőtlen az a jelenet, aminek tegnap voltam tanúja a buszon. Óriási tömeg volt az ötös buszon, és egy férfi előreverekedte magát az ajtóhoz menet közben, hogy biztosítsa leszállási helyét. Ezzel viszont megnehezítette az ajtóban álló mozgássérült nő helyzetét, aki így is alig bírt megállni a támbotjára támaszkodva a dülöngélő buszon.A hölgyet kísérő barátnő szóvá tette, hogy mi ez a nagy sietség, a férfi megsértődött, szó szót követett és lett egy kis veszekedés. A barátnő szájából hangzott el, hogy "elnézést, hogy a sérültebbet próbálom segíteni." Elgondolkodtam ezen, mert éppenséggel a férfi sem tűnt teljesen egészségesnek. Annyira ragaszkodott az igazához, olyan hanglejtésben beszélt, hogy sejteni lehetett, hogy neki is van valamiféle problémája (autizmus spektrumzavar, vagy valamilyen pszichiátriai betegség). A leszálló utasok csak annyit mondtak rá, hogy "ő sem 100-as". Milyen ítélet ez a toleráns utasoktól afelé, akinek a fogyatékossága első látásra nem egyértelmű... Ezért ítéli meg a társadalom negatívabban a hallássérült személyeket pl. a mozgássérült személyekhez képest. Nem mindenki vesz észre egy hallókészüléket, viszont szinte mindenki megsértődik, ha kérésre sem állnak el az utunkból (talán azért, mert nem hallották a kérést...).

fodrász+hallgató+smink+++

Az elmúlt hét igazán mozgalmas volt! Hétfőn, engedve a tavasz hívásának, levágattam a hajam. Beleolvasva a tavalyi bejegyzéseimbe, megállapíthattam, hogy ilyenkor tavasszal, a haj - kérdés mindig felmerül, és általában ilyenkor látogatok meg egy fodrászt. Ez most is így alakult, és örömet is szereztem az újonnan megismert hölgynek, örült annak, hogy nem csak pár centit vágattam a hajamból, hanem kialakíthatott egy teljesen új frizurát. A kedd szinte szokásosan telt, leszámítva azt, hogy nem este nyolcra értem haza, így még süthettem is egy finom sütit, ami kitartott egész héten. Szerdán örömmel figyeltem meg, hogy a hallgatóm belejött a tanításba, és ennek nem csak én, hanem a gyerekek is örültek! Csütörtökön implant beállításon voltunk a hallgatóval, nagyon élveztem, és sok szempontból hasznos volt, hogy ott voltunk. A péntek délután nagyon zsúfolt volt, tele hallókészülékes, váratlan, korábban senki által nem tapasztalt problémákkal, és új dolgok tanulásával, mint pl. magunk sminkelése. Szórakoztató, és hasznos pár órát töltöttem az egyik sminkes szalonban. Az egész szombati napot a suliban töltöttem, amit nagyon élveztem, hiszen volt kolléganőm tartotta az órát, és eszembejuttatta, hogy miért szerettem elsőévesként annyira bárczis hallgató lenni! Ma pedig bibliakört tartottam, ez vegyesre sikeredett, mert először fordult elő velem, hogy kiakasztott pár gyerek, szerencsére sikerült visszaakadnom. A délutáni napsütést pedig egy nagy sétában élveztük ki! Összességében tehát, igen jól éreztem magam az elmlt héten, de jól jönne már egy kis lazítás. Ez az amire még egy darabig nem lesz lehetőségem.