"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2012. december 23., vasárnap

pillanatképek

Az ünnepi ebéd

Az ünneplők

biliárd

Az örök győztes

Zsolti meglepetése

első "tortavágás" 


A fenti képek ennek a remek napnak a pillanatképei, ugyanis 25 évvel ezelőtt születtem, erről emlékeztünk meg ma. Igazán szuper volt, már a reggel is jól kezdődött, hiszen esett a hó. Az imaházban a gyerekek ügyeskedtek a karácsonyi "fellépésükön", aztán ebédeltünk és játszottunk. Annak ellenére, hogy háromszor is vesztettem biliárdban, nagyon jól éreztem magam! Itthon pedig várt a finom torta és a meglepetés, ami nem a Hobbit, de ez is egy... Ki találja ki, hogy mi? :)

2012. december 15., szombat

jeles nap

Jeles nap ez a mai, na, nem azért mert munkanap. 17 évvel ezelőtt született meg az első kis testvérem, Csilla. Emlékszem, hogy a dédimama vigyázott Andira és rám, amíg Anyu a kórházban volt, Apu pedig éppen egy másik városból sietett hazafelé. Andival szépen helyet foglaltunk a kórházi váróban, miután Dédimama elkísért minket a nagy esemény helyszínére. Ő korábban ott dolgozott, szóval szabadon járt-kelt az intézményben. Jó sokáig várakoztunk, aztán valahogy haza is jutottunk annak tudatában, hogy Csilla megszületett. Eztán kezdődött csak a móka. Igazán aranyos, szőke fürtös kisbaba volt, szívesen segítettem körülötte, amiben csak kellett. Emlékszem, hogy milyen nagy megtiszteltetésnek éreztem, mikor Anyu pár hónappal később megengedte, hogy egyedül vigyem le a játszótérre a babakocsiban, persze ő az ablakból figyelt minket. Szóval, jó élmény volt, hogy húgom született, annak ellenére is, hogy átvette a nyolc évig stabilan őrzött legkisebb gyerek szerepét. Még most is élvezem, hogy sokan vagyunk testvérek! 



Isten éltessen, Csilla a születésnapodon és legyen még sok - sok ilyen jeles nap az életünkben! Igazán boldog következő évet kívánok! 
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és józanság lelkét." II. Tim. 1:7
Az ünnepelt :)

2012. december 10., hétfő

Király! Játszóház!

Szombaton került sor a már hagyományosnak mondható, karácsonyi játszóházunkra! Annyi vot a különbség, hogy most két királyról szólt a játszóház. A móka első felében Dávid király élettörténetével kapcsolatos helyszínekre látogathattak el a gyerekek, és különleges feladatokat oldhattak meg, karácsonyi nyomdáért cserébe. Ezt követte egy igen jóízű uzsonna, majd közösen játszottunk tovább, Janka mesélt nekünk Jézusról, eztán pedig karácsonyi énekeket énekeltünk csodálatos gyertyafényben! Igazán hangulatos volt! Több, mint 30 gyerek vett részt a játszóházban,és úgy láttam, hogy nagyon élvezték, ahogy mi is! Minden segítő igazán kitett magáért, úgyhogy ez az alkalom csapatépítésnek sem volt utolsó!
 
Kicsit izgultam az alkalom előtt, hogy rendben lesz-e minden, jönnek-e gyerekek... Aztán eszembejutott, mikor a vándorló zsidók mannát szedtek a pusztában. Csak annyit szedhettek, ami arra a napra elég volt, se többet, se kevesebbet. Mi is annyit kaptunk szombaton, ami arra a napra elég volt, és ezért hálás vagyok!

2012. december 2., vasárnap

kezdődik..

Kezdődik az advent, az egyik legkedvesebb időszakom az év során. Tegnap újra rájöttem, hogy én nagyon szeretem a telet, még akkor is, ha sokkal macerásabb itt az élet télen, de mégis olyan szép! Ilyenkor látogatnak meg minket a környék legszebb madarai, ma is itt volt egy hatalmas, gyönyörű színekben pompázó cinke, és már egy kék cinkét is láttam! 

A tegnapi nap másról is nevezetes még, hiszen délután tartottuk a női karácsonyi ünnepséget a gyüliben. Különleges volt ez az alkalom, mert az érdligeti iskola női dolgozóit hívtuk meg rá, velük együtt hallgattuk meg Paróczi Anita karácsonyi gondolatait a finom sütemények és tea mellett. Közben - közben pedig gyönyörködtünk Anikó fuvolaszólójában!


Anita Bodrogról érkezett, egy kicsi, dunántúli faluból. A férje a helyi kis gyülekezetben lelkipásztor. Ez nem sok jóra enged következtetni a mai világban, de az a helyzet, hogy velük van az Isten, ez pedig minden reményre okod ad. Isten tervei alapján létrehoztak Bodrogon egy komplex nevelési - oktatási intézményt, aminek már van óvodája, iskolája, zeneiskolája, évről - évre megrendezendő nyári táborai. A gyerekeket iskolabusszal hozzák be a környék településeiről, beleértve a nagyvárost, Kaposvárt is. Hihetetlen, hogy a gyerekek a nagyvárosból járnak ki a kis faluba tanulni, mert ott jött létre olyan intézmény, ahol a gyerekek megkapják mindazt, amire szükségük van. A tárgyi tudás mellett emberséget, szeretetet, Isten szeretetét. Ez az iskola a gazdasági válság közepén fogott bele bővítésbe, és már a bővített épületet is bővíteni kellett, hogy mindenki elférjen! Csodálatos, hogy Isten nem a helyszínt (kicsi, eldugott falu), az emberek számát (igen kevés) nézi a tervei megvalósításához, hanem azt, hogy hol vannak olyan emberek, akik meg akarják tenni azt, amire Ő elhívja őket! Így adnak otthont a bodrogi családok elárvult, vagy rossz sorban élő gyerekeknek. Mennyi áldás! Bárcsak, én is áldás lehetnék és Isten terveit ültethetném a gyakorlatba nap, mint nap. Nincs ennél aktuálisabb üzenet adventkor!