"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2014. május 29., csütörtök

múlt heti élmények: Siklós, női konferencia, gyerek nap

Múlt héten otthon voltunk Váralján. Szombaton mentünk, és az aznap délutánt a siklósi wellness fürdőben töltöttük. Nem mertem a várandósságom alatt lubickolni, ezért ez volt az első fürdőzésem immáron két éve, igazán jól esett! Nellinek pedig ez volt élete első fürdőzése. A nap nagy részét a gyerekmedencében töltöttük, bokáig érő vízben ücsörögve. Nelli baba igazán élvezte, bár a vízben is legszívesebben nemrég elsajátított mozgásformáját gyakorolta, a valamibe kapaszkodva lépegetést. Itt erre egy vízköpő kígyó volt alkalmas. Azért felnőtt medencékben is megfordultunk, mi több, őt is bevittük. Klassz volt, hogy Anyut leszámítva mindenki osztozott az élményben, érdekes módon nekem a sószóba tetszett legjobban, na meg a pezsgőfürdő! Este 8-kor indultunk haza Váraljára, Nelli aznap 13:30-kor aludt el, az apukája kb. 22:00-kor, úgyhogy hálás voltam, mikor kidőlt a kis bagoly! A hétköznapok is hasonlóan jól, kisebb - nagyobb élményekkel teltek. Hála Istennek, Apu térdműtétje is jól sikerült, már túl is tudja terhelni...ahogy a mai telefonbeszélgetésünkben hallottam... 
A második szombaton fogtuk magunkat, és a mamámmal, Anyuval és Nellivel együtt elmentünk Pécsre az országos női konferenciára. Úgy örültem neki, mert igazán jó élmény volt! Nelli szuperül bírta, még ebédelni is hagyott (kendő nélkül nem tudom mi lenne velünk?!), igazán élvezte a babaszobában felfedezett szintkülönbséget és az ottani játékokat. Így én is elkaptam pár gondolatot, ezek közül a legfontosabb számomra, hogy vigyük Isten elé azt a személyt, akinek megbocsát(ott)unk. Nem kell mást tenni, mint minden nap kimondani a nevét imádságban. Hajlamos vagyok belelovallni magam a dolgokba, ha lendületet kapok, de azt is tanultam szombaton, hogy nem kell. Nem kell siettetni a dolgokat, csak szépen fokozatosan. A megbocsátás pedig nem érzelem, hanem döntés, amire újra és újra emlékeztethetem magam. 
Vasárnap a váraljai gyülekezetben ültük a gyereknap ünnepét egy bibliaismeret órát tartottam a maroknyi csapatnak. Érdekes és kissé szomorú volt meglátnom, hogy régen milyen más szellemben nevelték a lányokat. Nem is volt szinte más lehetőségük, mint a háztartás vezetés, nem tartotték értékesnek őket, vagy csak olyan szinten, hogy tartsák rendben az otthont, neveljék a gyerekeket, de a véleményükre, gondolataikra nem voltak kíváncsiak, ezért még ma sem merik megosztani azokat!! Hálás vagyok, hogy engem és a testvéreim nem ebben a szellemben neveltek és bár értjük és megéljük annak az értékét, hogy háztartást vezetünk és gyermeket nevelünk, de emellett érezzük azt is, hogy az érzéseink és gondolataink ugyanolyan értéket képviselnek, mint egy férfiemberé. Etekintetben is szabadok lehetünk! 

Nincsenek megjegyzések: