Ez a hét Nelli szülinapi hete. Vasárnap együtt ünnepeltünk a családdal Attila szülinapján, aki megint! célbaért egy remek triatlon versenyen. Együtt drukkoltunk neki, és élveztük a fantasztikus környezetet és a remek társaságot! A napot egy igen - igen finom túró tortával zártuk amin egy egyes és egy harminchármas gyertya díszelgett!
A júliust apamentő estével kezdtük, Bercit vitték el a srácok Velencére szaunázni, úgy döntöttem, hogy anyát is mentünk, így Nellivel csatlakoztunk és kettesben élveztük a velencei wellness fürdő kellemesen meleg medencéit. Nagyon - nagyon klassz volt! És legalább a velencézés nem marad ki a szülinapi programokból...
Aztán eljött a július 2-a, ami életem első vajúdásának évfordulója, úgy gondolok erre a napra, mint egy második házassági évfordulóra, hiszen emlékezhetek rá, hogy milyen nagyon szeret az én férjem, ha tavaly kibírta és végigcsinálta velem ezt a hosszú napot. Nagyon nehéz dolga van a szülést támogató félnek, úgyhogy igazán büszke vagyok Zsoltira, hogy ilyen remekül helyt állt azon a napon és valóban mindenben a segítségemre volt (19 órás szolgálat volt:)! Ilyen romantikus gondolataim támadtak tegnapelőtt reggel, aztán észrevettük, hogy Nelli belázasodott... Nem tudjuk miért, ma megyünk orvoshoz, amint felébred a kis hölgy...Csalódott voltam, mert olyan sok, olyan klassz programot terveztünk ezekre a napokra, még Zsolti is szabadságot vett ki, hogy együtt ünnepeljen velünk.. Ehelyett itthon vagyunk, maratoniakat alszunk, és lázat mérünk... Nem baj, csak gyógyuljon meg mostmár a bébi!
Tegnap volt a nagy nap! Körbeértünk, már történelmünk van, már vissza tudunk emlékezni, hogy tavaly ilyenkor mi mindent csináltunk.. Már elmondhatom, hogy egy éve és egy napja szinte állandóan velem van egy folyamatosan cseperedő, egyre jobb humorú, okos kislány, aki különleges társaság! Répatortát kapott és egy rongybabát, akinek Sári vagy Fruzsi lesz a neve,még nem tudtuk eldönteni. Melyik jobb?
A múltkori betegséget jobban viseltem, biztosan azért, mert pontosan tudtam, hogy mi a baj, mi várható. Most nem tudom és arra is rájöttem, hogy oly kevés dologtól védhetem meg ezt a kis porontyot. Félelmetes belegondolni, ugyanakkor olyan jó tudni, hogy Isten a tenyerén hordozza Nellit (is), semmi nem történhet vele az Ő tudta nélkül. Bíztató gondolat! Bíztató tudni, hogy nem kisebb személy vigyáz ránk, mint az, aki a világot teremtette! Megtisztelő!
2 megjegyzés:
Boldog szülinapot!
Ki a 33?
Nálunk kicsi lány és apja között pont 30év van, a fiam majdnem 28évvel fiatalabb az apjánál, még egy hetet bírt volna.
Közben megnéztem az adatlapodat, érdekesség, hogy légvonalban elég közel vagyunk, csak a Duna...
Köszi! Az egyik nagybácsi lett 33. Apa - lánya korkülönbség nálunk is 30 :) :) De jó! :)
Megjegyzés küldése