Jövünk, csak nem saját METRO kártyával, csak nem a fenti dolgozós hosszú folyosóra ahol olyan jól lehet szaladgálni és életünkben először orra esni. Valószínűleg nem fogjuk már látni, hogy mennyit fejlődött mikulásságában a metrós Mikulás és azt sem, hogy mikorra érdemes üríteni a konyhaszekrényt, hogy elférjen a sok finom tea... Zsolti holnap megy utoljára dolgozni a "bóó"-ba, ahogy Nelli mondaná. Kár is, meg nem is. Örülök nagyon, hogy jó helyre kerül az én okos férjem, ugyanakkor sajnálom is hogy távozunk, mert szerettem ezt a helyet. Zsoltinak jófej munkatársai voltak, remek főnökei (már amennyit láttam belőlük, de az biztos, hogy mindegyikükben volt valami egyedi). Nagy élmény volt az Ultrabalaton, ennek kapcsán szerettük meg a futást, na és persze az sem utolsó szempont, hogy évek óta nem nekem kellett bevásárolni, mert Zsolti csak leugrott a boltba és kapott mindent jó minőségben. Eleinte utáltam a METRO-ban vásárolni, az a rengeteg ár a címkéken, persze sose annyiba került semmi, mint amennyire számítottam, mire megtanultam a rendszert, addigra lelépünk... na jó, ez így nem igaz, mert továbbra is itt szeretnénk vásárolni. Most nem írom le, hogy pl. azért, mert itt kényelmesen, tömegmentesen tehetjük ezt, csak azt írom, hogy jó áron kapunk jó árut :) és Nellire kedvére szaladgálhat, és mi is utána :)
Szóval, holnap az utolsó nap.
 |
| apa - lánya a bánya előtt |
 |
| az utolsó belépés saját jogon |
 |
| Melyiket válasszam? |
 |
| pá-pá |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése