házasság hete

Pénteken újra különleges napunk volt, hiszen aznap este készültünk a házasság ünnepére, az első hosszabb, kettesben töltendő randinkra, Nelli érkezése óta. Nagyon felkészültünk, Anyukám ellátogatott hozzánk, hogy vigyázzon a kis unokára, míg mi, szülők ünneplünk. Kicsit izgultunk, mert először hagytuk másra este, ami ugye a lefektetés, alvás miatt különleges napszak, de hála Istennek, semmi gond nem volt, élvezték egymás társaságát. Ahogy mi is, Zsoltival! 

Remek ünneplésben volt részünk a közösségünkben. Zsuzsiék csodálatosan feldíszítették a házat, mintha egy étterembe csöppentünk volna. A kabátjainkat a kedves köszöntés után rögtön ruhatárba vitték, mielőtt beléptünk volna a terembe, welcome drink-kel fogadtak. Idén nem kellett hosszasan keresgélnünk az ültetőcédulák között, mert Adriék már megtalálták a helyünket. Igazán különleges volt, hogy megoszthattuk velük ezt a szép estét! Idén a mi párosunk készült a feszültségoldó, élvezetes játékokkal, úgy láttuk, hogy célt értünk sok volt a nevetés, kedves beszélgetés a párok között, és még mi is élveztük a dolgot, hát igen, "ezek mi vagyunk". Bolyki Sári zenélt nekünk egyik barátjával, ők még tovább oldották a hangulatot, még jobban otthon érezhettük magunkat az ismerős dallamok hatására. Ezután már csak hab volt a tortán a finom a vacsora! Útravalóval is gazdagodtunk egy színész házaspár avatott be minket viccesen a hétköznapjaikba és Gyuri is beszélt kicsit a megtartó hűségről, lehetőséget adva a pároknak, hogy kifejezzék egymás iránti szeretetüket. Szeretem ezeket a meghitt, kedves részeket és igazán sokat jelentett nekem, hogy az este végén Gyuri imádkozott áldásért a jelenlévő párokra. Ezután pedig beszélgettünk még egy jót, és elfáradva, újult örömmel indultunk haza. 

Sok nem hívő házaspárt látok magam körül, akik küszködnek a hűséggel, válással, egymással. Persze hívők között is van jócskán ilyen, de valahogy azt látom, hogy Isten nélkül ebben a szövetségben megmaradni és élvezni, fejlődni szinte lehetetlen. Ahogy pénteken elhangzott, a jó házasság olyan, mint a kávé, amihez nem adnak kanalat. A cukor az alján marad, és ahogy isszuk, úgy válik egyre élvezetesebbé, finomabbá, édesebbé. Hála Istennek, Zsoltival mi egy ilyen finom kávét kortyolgatunk már hét és fél éve és bízunk benne, hogy még jó sokáig!