Bálint hétfőn már második hónap fordulóját ünnepelte idekint. Hogy elrepült ez a két hónap! Olyan, mintha mindig is a családunk tagja lett volna!
Az első négy hetet töltöttük szigorú értelemben véve gyermekágyas időszakként együtt. Akkor nem mentünk sehova mi ketten, még a védőnő is hozzánk jött ki. Olyan jól esett ez az elvonulás! A kórházi időszak is jól esett annak ellenére, hogy a fizikai körülmények most voltak a legrosszabbak. De olyan jó volt csendben, nyugalomban, egyedül megvacsorázni a két szelet kenyeret vajjal, párizsivel amit kaptunk. Olyan jó volt elolvasni egy könyvet egy hét alatt. A sok pihenés, hosszan tartó szoptatás hozadéka hogy el kell ütni valamivel az időt, így lett nagy kedvencem Fábián Janka Búzavirág című könyve.
Ebben az első négy hétben volt Bálint olyan igazi kis újszülött. Aki mellett bármilyen hangzavar lehet, mégis békésen alszik a mózeskosárban. Ekkor volt igazi kicsi baba súlyra, nyeklésre-nyaklásra. Szerettem már akkor is mikor a pocakomban volt. Nem szoktam elképzelni magzatként a gyermekeim, hogy majd milyenek lesznek, vele se tettem, de olyan egyértelmű UH képeket produkált egyszer - egyszer hogy annyit biztosra tudhattunk, hogy a profilja kiköpött édesapja. No, a füle nem. :) Akkor is szerettem, mikor megszületett, mikor gyönyörködtem benne a kórházban, mikor gondoskodtunk róla az első hetekben. De volt egy pont, mikor a fürdetéshez készülődtünk vagy már túl voltunk rajta és ő feküdt a pelenkázón és beszéltem hozzá, ő pedig rám nézett. Nem ekkor mosolygott először, de szerintem már közel járhatott hozzá. Akkor beszélgettünk először úgy igazán, akkor ért össze a lelkünk, azóta nem csak van, hanem lángol is a szeretet bennem. Valahogy így alakult ez mind három alkalommal. Matyinál volt a leggyorsabb míg elértünk eddig a pontig. Folyamat, ahogy a szeretet teljessé, teljesebbé válik és kialakul köztünk a kötődés. Van akinek ehhez a másodperc töredéke is elég, nekem kicsit hosszabb az út, de így is nagyon szép és nem kevésbé értékes.
Jó volt többször kettesben maradni Bálinttal. Olvasni, igehirdetést hallgatni, naplót írni. Egyedül zuhanyozni, míg ő alszik. Remélni sem mertem, hogy valaha lesz olyan gyermekem aki mellett el tudok menni zuhanyozni. Egyszer fordult elő, de annak az egynek is örülök!
Nagyon - nagyon hálás vagyok a közösségünknek, hogy három héten keresztül hozták nekünk az ebédet, hogy minden nap legyen meleg étel az asztalunkon. És nem csak ebédet hoztak ám, ki egy virággal kedveskedett, ki színes ceruzával, színezővel, mesekönyvvel a nagyoknak, játékkal Bálintnak, vagy itthoni wellness csomaggal nekem. Csak ámultam és bámultam és élveztem, és köszönöm! És persze a családom segítsége is felbecsülhetetlen! Most már hozatjuk az ebédet, mert nem akarok kétnaponta azon stresszelni, hogy mikor lesz időm főzni. Jobb élvezni a gyerekek társaságát. Az első kihozatott porciónál pedig nagyon szerelmes lettem a férjembe, hogy nem zsörtölődik, hanem "engedélyezi" ezt a luxust (ami persze sokaknak totál megszokott dolog). Mára én is megszoktam, de azért továbbra is örülök!
Az én felépülésem nem vett sok időt igénybe. Most éreztem a leghamarabb és legjobban jól magam a három szülés utáni állapotom összehasonlítva, ha a fizikai erőmre és teherbírásomra gondolunk. Úgyhogy lassan ennek a sok szénhidrátnak is búcsút kéne mondanom, mert túl sokat eszek belőlük. A hasizmom bizony szétnyílt, ezzel lesz munka még életem végéig, de nem keserít el. Panaszt egyelőre nem okoz. Azt viszont meg kell tanulnom, hogy mit, hogyan tehetek vagy nem ezután.
Megismerkedni egy új kis emberrel igazán különleges élmény. A legjobb és legfárasztóbb élmények egyike, felbecsülhetetlen kincs és kiváltság. Hihetetlen, hogy már háromszor volt részem benne.
 |
| itt már 7 és fél hetes |
