sárkányeregetés

Kedden falusi sárkányeregető napot rendezett a SÓSKult, ezen vettünk részt. Teljesen jól példázza ez a rendezvény jelenlegi életemet. Reggel mostam, teregettem, kakaót főztem, reggeliztettem és reggeliztem, mire elindulhattunk a tőlünk 5 percre levő Kálvária dombra. Már az útról láttuk milyen sok sárkány repked az égen, csodásan festettek! Az idő is tökéletes volt a sárkányeregetéshez, kis napsütés és enyhe szellő, ami a dombtetőn tökéletesen reptette a sárkány, madár és szivárvány színekben pompázó alakzatokat.

Mi is felértünk a dombra, Zsolti elő is vette a nagy paplansárkányt. Gondoltam én naivan, elboldogulok én Nellivel, Bálinttal és a már repülő sárkánnyal. Aha! Csakhogy, ahogy felértünk láttam meg, hogy itt bizony nehezen fogunk szabad légteret találni magunknak! Tekerjük csak gyorsan fel a zsinórt, hogy előrébb mehessünk. Persze Bálint akkor kezdett nyivákolni, hiszen megállt alatta a babakocsi. Na, gondoltam magamban, ha most behergeli magát, akkor nem fogunk tudni reptetni, így inkább hónom alá kaptam az egész pillangós sárkányt zsinórostul, mindenestül, aztán usgyi. Mikor a szabad légtér alatt lenéztem mi lett a repülőnkkel majdnem megfutamodtam. Ha nem lett volna ott Nelli és egy kedves lány, aki rögtön a segítségemre sietett...de ott voltak, hősiesen kibogóztunk mindent és már repülhetett is a pillangó. Bálintot a bogózás alatt a már repülő sárkányok nyűgözték le! Aztán megszokta a látványt, úgyhogy a karomból folytattuk a gyönyörködést, mert tényleg remekül nézett ki, ahogy a sok gyerek és felnőtt bámulja a szebbnél szebb sárkányokkal díszített kék eget. 

Aztán megjött a nagy paplansárkány, alatta repült a gazdája, Zsolti és persze a kis segéd is ott volt, aki rögtön átvette a pillangót. Csúcs, milyen ügyesen és kitartóan tartotta Matyi. Azt mondta: Mindjárt én is elrepülök a lepkével együtt. Erre nem került sor, bár a pillangót majdnem láttuk kecsesen tovalibbenni, mikor Matyi eleresztette egy óvatlan pillanatban. Egy keresztbezsinór mentett meg minket a visszavonhatatlan búcsútol. Aztán rájöttünk, hogy mégsem lesz ez a hely nekünk jó, mert Zsoltinak nem volt elég tág tere az ugrándozáshoz, úgyhogy irány vissza. Leengedett, szépen feltekert zsinórral :) Ekkor léptem bele egy hatalmas gödörbe, a térdemig ért kb. Kicsit megijedtem, kicsit lehorzsoltam a térdem, de Bálintot nem dobtam el, úgyhogy mehettünk tovább. De ezen a ponton mondtam azt hogy sárkányt eregetni 3 gyerekkel nem olyan idilli, mint ahogy az kivülről nézve látszik. És itt jöttem rá, hogy pont ilyen szülőnek lenni. Adott egy csodás környezet, a család. Adott a tevékenység, az élet élvezete velük, de óhatatlanul jönnek térdig érő gödrök, kitérők (mert elsőre is maradhattunk volna ott, ahol eredetileg letáboroztunk. Megúszhattuk volna a zsinórgubancolódást, ha megelégszem a domb aljával) amikből ki kell jönni és jókedvvel megélni mindezt. Mert miközben épp megoldunk egy problémát, olyan sok mindenben lehet gyönyörködni! Így kaptam el Bálintot az utolsó pillanatban, mikor éppen Zsoltit fényképeztem. Kirúgta magát a babakocsiból földet érés előtt sikerült elkapni a vállát. Aznap két esést úszott meg! És hazaérve mindannyian azt mondtuk, hogy ez remek volt, bár elfáradtunk, leégtünk, szomjasak is lettünk, no de egy közös élménnyel gazdagabban értünk haza. Ez az élet! Fantasztikus, hogy ilyen jó társaim vannak az eltöltésében!