"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. december 31., szombat

előre! (az újévbe!)

Tegnap este, nagyon jó kis esténk volt, megint. :) Felhasználtuk az OTP-től kapott szülinapi ajándékom, és megnéztük a Szilveszter Éjjel c. filmet. Nagyon tetszett, igazi kis aranyos, könnyed, ünnepi film ami jókedvet csinál. Meglepően sokan voltak kíváncsiak erre a filmre, ennek a rejtélyét lezártam azzal, hogy az átlag ember is kíváncsi egy ilyen populáris filmre, amiben nem csak képregény hősök szerepelnek. Ugyebár mi, általában az utóbbiakról szóló filmeket nézzük meg, hiszen Zsolti  szokott filmet választani... Tegnap én választottam. :)

A hazafelé úton aztán szóba került, hogy mi minden várható 2012-ben. Zsolti aktívan tájékozódik efelől, tudni akarja, hogy mi várható a pénzügyi világban, és ez milyen hatással lesz a mindennapjainkra. Mindig be is számol az új fejleményekről, de tegnap valahogy ez sok volt nekem. Elképzeltem, hogy várhatóan milyen nehéz helyzetben leszünk, még ha csak átmenetileg is, és egy szó, mint száz, kissé kétségbeestem. Pedig ez nem szokásom. Mivel ez valóban nem szokásom hamar kiöntöttem a szívem Istennek, aki a legnagyobb mestere a megnyugtatásnak, úgyhogy nyugodtan tudtam elaludni. De nem azért, mert Isten afelől nyugtatott meg, hogy nem lesz semmi baj. Hanem azért, mert tudom, hogy ha baj lesz, nem leszünk egyedül. A napi remény pedig újabb biztatás: 

"Meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, mely minden képzeletet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:7, angol fordítás)

A Biblia azt mondja: "Ne aggódjatok semmi miatt! Helyette inkább mindenért imádkozzatok!" (Filippi 4:6a, angol fordítás). Van választási lehetőséged az életben: imádkozhatsz vagy pánikolhatsz, dicsőíthetsz vagy aggódhatsz. Az aggodalom soha egyetlen problémádat sem oldotta még meg. Ha olyan sokat imádkoznál, mint amennyit aggódsz, sokkal kevesebb okod lenne az aggódásra! Az imádkozás meg tud változtatni dolgokat. Ezért mondja a Biblia: "Ne aggódj. Imádkozz!"

"Imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek, mire van szükségetek, és köszönjetek meg neki mindent, amit tett. Ha ezt megteszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, amely minden értelmet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja védeni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:6-7, angol fordítás). 

2011. december 30., péntek

ünnepek között

Két ünnep között általában haza szoktunk menni Váraljára, hogy kicsit több időt töltsünk a nagyobb családdal. Idén ezt kihagytuk, mert a sok munka és tanulás igencsak elfárasztott bennünket. Főként az, hogy sosem voltunk otthon. Mindig siettünk valahová, és gyakorlatilag csak az estéinket töltöttük itthon. A két ünnepet, és a közte lévőt ezek miatt mindenképp itthon szerettük volna tölteni, szerencsére nem jött közbe semmi, így a terv megvalósulhatott. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a kettesben töltött pár nap olyan volt, mintha újra nászúton lettünk volna. Mindkettőnknek nagyon jólesett itthon lenni, kettesben lenni, igazán feltöltődtünk! Életünk egyik legjobb karácsonya volt a mostani!

Az ünnep elteltével aztán, nekiláttunk a karácsonyi ajándékom összeállításának. Ezzel eltelt két nap. Mire kivittük a régi szekrényeket, és beállítottuk az újat. Megszenvedtünk a régiek kicipelésével, de túl vagyunk rajta, és szuperek lettek a szobáink. Mutatok róla pár képet, mert annyira tetszik a változás!

Az új dobozok

Zsolti a DVD állványt szereli

Új függönyt is kaptam

A csodálatos ruhatároló rendszer :) 



Nagyon hálás vagyok mindezekért!! 

Ma pedig már kimozdultam, elmentem az unokatestvér találkozóra. Sajnos nem tudtam a teljes találkozón részt venni, mert még mindig van két dolgozat amit meg kell írnom, úgyhogy most hozzá is látok a tanuláshoz.

2011. december 27., kedd

ruhásszekrény

Most értünk haza az ikeából, ahonnan új "ruhásszekrényünk" származik. Azért tettem idézőjelbe, mert nem illik rá teljesen a szekrény elnevezés. Majd mutatok róla képet, ha kész lesz. Ez a karácsonyi ajándékom, ami azt hiszem, hogy a legfigyelmesebb ajándék, amit valaha kaptam Zsoltitól. Ugyanis azért jutott eszébe ez az ötlet, mert feltűnt neki, hogy mennyit bosszankodom a polc nélküli, kb. 60 éves, ronda szekrényünk miatt. Egyszerűen nem lehet benne megtalálni semmit, a kinézetéről nem is beszélve. A mostani szekrényünk is inkább praktikus lesz, mint szép, de ez engem nem zavar. Főként azért nem, mert a netet böngészve rájöttem, hogy ahhoz, hogy egy normál, megszokott, szép szekrényünk legyen, kellene egy új szoba, hiszen a mostaniak nem elég tágasak egy szekrény befogadásához. Ezért maradtunk ennél a praktikus, kis helyet foglaló megoldásnál. Alig várom, hogy kész legyen!!! :)

Mire hazaértünk, várt egy levél a postaládában Orbán Viktortól. Erről eszembe jutott, hogy milyen izgatott lettem anno, mikor Gyurcsány felhívott telefonon. Szegény én, az első másodpercekben azt hittem, hogy valóban vele beszélgetek, aztán persze rájöttem, hogy csak egy hangüzenetet hallgatok... Akkor kezdődött a politikából való kiábrándultságom. Na jó, csak viccelek. Ez csak rátett egy lapáttal, de azóta már sok lapát rárakódott arra a kezdeti kiábrándultságra sajnos...

2011. december 26., hétfő

Catan telepesei

Az ünnep kapcsán elég sokat játszottunk a napokban Zsoltival új társasjátékunkkal, a Catan telepeseivel. Az előbb próbáltuk ki az egyik bővített verziót, ami pár órával valóban kibővítette a játékidőt, a játék kapcsán "érezhető érzelmeket". Az eufóriától, a tehetetlen dühön át mindent kipróbáltunk.. :) Kb. másfél óra játék után azt hittük, hogy nyertem, de kiderült, hogy mégsem, mert hirtelen valakinek nagyon fontos lett a szabálykönyv újabb áttanulmányozása... Eztán a lelkesedésem kicsit lelohadt amit a telepesek és lovagok is megéreztek sajnos, szóval elvesztettem a "csatát", ami végül is nem baj, mert Zsolti nyert! 
Ezért jó a házastársaddal játszani, kifacsart logikával elmondhatod, hogy bármi történik te nyersz, hiszen "lesznek ketten egy testté".. :) De mint tudjuk, nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, hogy egy újabb bölcs mondással zárjam mai beszámolóm.

2011. december 25., vasárnap

karácsony képekben

Az idei karácsonyunkat nagyon élvezem, persze az eddigieket is nagyon szerettem, de az a mostani igazán különleges! Nincs lótás - futás, kapkodás, csak élvezzük, hogy együtt lehetünk, és hálásak vagyunk ezért az ünnepért, az ünnepeltért! 

séta a maradék hóban

séta a maradék hóban II.

születésnapi asztal

karácsonyfa ajándékokkal


az Ajándékom

ünneplők
Gyuri ma arról beszélt, hogy az ünnepi ételeket bármikor elkészíthetjük az év során, bármikor öltözhetünk ünneplőbe, akár egész évben állhatna bent a házban egy karácsonyfa. Nem ezektől lesz ünnep, az ünnep. És tényleg nem, idén egy darab mézeskalácsot sem sütöttem, nem készítettem töltött káposztát, pedig eddig ezek elmaradhatatlan részei voltak a karácsonyainknak. Nem szakadt le az ég, hogy csak halászlevet vacsoráztunk szenteste, hiszen ennek ellenére olyan közel éreztük magunkhoz az Ünnepeltet, akiről anyja így énekelt:

"Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." 

2011. december 24., szombat

"Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." 
Lukács 2, 11

2011. december 23., péntek

mese

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, épp, mikor eljött a karácsony. Egy nappal Szenteste előtt megérkezett a Földre egy kislány, aki olyan nevet kapott, melynek jelentése, kegyelem. Ez a kislány minden nap újra és újra megtapasztalja, hogy milyen szabadságot ad Isten kegyelme, de tán ne szaladjunk ennyire előre.
Bizony, megszületett, hazavitték, fa alá tették, örültek neki és ő is örült, hiszen remek kis családot kapott. Egy határtalanul kedves, szerető anyukát aki elhalmozta minden földi jóval, amit csak fel tudott kutatni, és egy határozott, szerető apukát, aki mindent megtett azért, hogy a kislányból kihozza a legtöbbet, ami benne rejlik. Ne feledkezzünk el a nagyobb testvérről sem, aki sokat segített testvérkéjének abban, hogy megismerje a világot, ami körülveszi őt, így lett egyre okosabb, és sosem volt magányos, egyikük sem.
Teltek - múltak az évek, a kislány csak nőtt széltében - hosszában, boldogságban. Többen is jöttek utána, egy elragadó göndör fürtös angyalka, aki őszinteségével és érzelmeinek gazdagságával azóta is mindig felvidítja a kislányt. Utolsóként egy királyfi érkezett a családhoz, kimért, jóképű, felelősségteljes, jópofa kis fickó, akit nem lehet nem szeretni. Sok kalandot éltek át együtt, felfedezték az állatokat, az erdőt, a közös autókázás örömét fagyban, sárban, esőben és viruló napsütésben. A közös játékozások kellemes színfoltjai lettek mindennapjaiknak, hiszen ekkor már nem csak móka és kacagás volt az élet, mert tanulni kellett, ez bizony rengeteg időt elvett a kis csapattól. Ki jobban, ki kevésbé szeretett hódolni ennek a nemes feladatnak, de mindannyian becsülettel tették a dolguk, a szüleik is büszkék lehettek rájuk. Így esett, hogy a legidősebb testvér gyógyítás utáni rajongásának tesz eleget nap, mint nap, a kisebbik lányka is hasonló dolgot művel, csak az ő tetteinek eredménye hosszabb távon mérhető. A két pici pedig épp a választás útján van, mi is legyen belőlük...
Időközben, tanulás és sok - sok pajtással való ismerkedés után újabb kincsek kerültek a családhoz. Két daliás legény, egyikük a modern kor fehér lován érkezett a kisebbik lányhoz, aki időközben nagylány lett. A másik legény ugyan az ország törvényei szerint még hivatalosan nem állt be a család tagjai közé, de ez nem gátja annak, hogy közülünk valóként szeressük őt.
A kisebbik lány egy ideje daliás legényével, kedves férjével él álom otthonukban, ami álmaikban már készen áll a hegyen. Itt töltik napjaikat szeretetben, békességben, sok nevetésben. Most is otthon vannak, ünnepelnek. Ünneplik a kisebbik lány születésnapját. Éljenek boldogan, míg meg nem halnak és legyen boldog egész családjuk is, hiszen nagyon szerencsések, hogy vannak egymásnak! 

2011. december 22., csütörtök

egy gondolat

"Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért. 
Isten örök Gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját Szívéből értékes ajándékként neked adja. 
Mielőtt elküldötte volna, mindentudó szemével megszemlélte, Isteni értelmével átgondolta, bölcs igazságosságával megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél. 
Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, beléje lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra pillantott. Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása, s könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet." 
Szalézi Szent Ferenc

2011. december 21., szerda

első hó

Leesett az első hó! Már nagyon vártam, és végre itt van! Úgy szeretem amikor havazik, amikor a sarat felváltja a fehérség. Ilyenkor kapnak rá igazán a madaraink a kiszórt eleségre. Huba most élvezheti először igazán ezt a szépséget, tavaly még nagyon pici volt télen. Egyelőre én jobban lelkesedek, mint ő, bár még nincs igazán sok, bízom benne, hogy ez még csak a kezdet!

Ma igazán jó napom van, tele karácsonyi hangulattal. Ugyan nem kellett volna már bemennem, de én mégis tartottam még egy órát a januárban elmaradók előpótlására, hát, megérte :) B. a foglalkozás közben egyszer csak elkezdett ugrálni, ezzel a felkiáltással: "Boldogságomban ugrálni szoktam!"

A kert a hóesés kezdetén

Huba fedél alá menekült

Derék szereti a havat :)

2011. december 20., kedd

karácsony várás és snoezelen

Érdekes volt rádöbbennem az idei adventben, hogy a templomba nem járó gyerekeknek, mennyire nem jelent sokat a karácsony. Illetve sokat jelent, mert szép ünnep, ajándékot kapnak, különleges esemény, de azt kevéssé tudják, hogy valójában mit, kit ünneplünk ilyenkor. Részt vesznek a betlehemezésben, de a jelentőségét nem érzik át annak amiről énekelnek. Meggyújtják a gyertyákat az adventi koszorún, de igazából nem tudják, hogy mit várnak.
Ma reggel tartottuk a nagy tantestületi karácsonyozást a munkahelyemen. Gyönyörű gondolatok hangzottak el a szeretetről, a hétköznapi ünnepekről, de Jézus kimaradt a történetekből. Énekeltünk róla, mikor közösen daloltunk jól ismert karácsonyi dalokat, de mégsem Róla énekeltünk. A csillogás, a befelé fordulás, az érzelmek hangsúlyozása milyen hatékonyan eltereli a figyelmet a Megváltó születéséről! Mindezek részei az ünnepnek, a mi ünnepünknek is, csak minden abból az örömből fakad, hogy Jézus megszületett a Földre, és ezzel megadta az esélyt nekünk. 

A módszertanis karácsony is nagyon kellemes volt, mindenki saját készítésű finomságokkal készült. A váraljai sütőtök megint nagy sikert aratott! Mindannyiunk nagy örömére, még a Snoezelen szoba is elkészült. Fantasztikus élmény volt a vízágyon feküdni, miközben gyönyörű zenét hallgattunk és a basszustól, ami az ágyba van építve, rengett az ágy! Ja, és mindeközben csodás képeket láttunk kivetítve, és ezzel még nem árultam el mindent... :)

2011. december 19., hétfő

váraljai hétvége

A hétvégét váralján töltöttük, hazamentünk szülinapozni. Igazán élvezetes volt, csak nagyon hamar elrepült ez a pár nap. Sokat játszottunk, beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Egész hétvégén vártuk a havat, de csak nem érkezett meg Váraljára, Sóskútra viszont igen. Még most is látszanak hófoltok a kertben, biztató ;)
Anyu természetesen remek ételeket varázsolt elő, gyönyörű és még annál is finomabb tortát készített! Szóval igazán jó volt kicsit pihenni, és kiszakadni a sok munkából. 
Itt van pár kép:

A tág család

Ez volt a szülinapi tortánk, ami nagyon hamar elfogyott :)

A három nővér (csak mi boldogok vagyunk)

Élveztük a társasjátékozást

A szűk család

Daniék először alkottak egy csapatot Activity-ben

2011. december 16., péntek

időzítés II.

Végül tegnap este sikerült mindent megvennünk, amit meg kellett venni a munkához, ill. még az autógumikat is kicseréltettük, mert pont találtunk akciósat, a gumis még pont dolgozott, és ráadásul elfogadható áron, így már téli gumikkal mentünk haza. Mi ebben a nagy szám? Az, hogy ma reggel a tegnapi esőtől úgy csúszott az út, hogy nyári gumikkal aligha vághattunk volna neki, és aligha tudtuk volna kikerülni a szembe lévő sávból kitérő autót, ami fékezés közben megpördült és becsúszott az árokba. Hála Istennek, a sofőr és mindenki más is megúszta ép bőrrel, csak az árokba tévedt autónak lett baja...

2011. december 15., csütörtök

időzítés

Az utóbbi napokban, ill. már egy ideje úgy érzem, hogy abszolút nem én irányítom a napjaim alakulását. Ezt kell csinálni, hirtelen kiderül, hogy még ezt is meg kell csinálni, az ráér egy kicsit, és csak rohan az idő..
A szerdai nap is ilyen volt. A reggeli tanítványom betegség miatt lemondta az óráját, így maradt egy kis időm behozni a lemaradásomat a dokumentációt illetően. Kiderült, hogy erre mégsem lesz időm, mert Zsoltinak segítenem kellett a kocsi autószerelőnél való leadásában. Ennek ellenére mégis hazaértem addigra, mire megérkezett a futár a rendelt meglepetéssel (fogalmam sem volt korábban, hogy hogy fogom átvenni a csomagot, mikor leszek itthon, hogy átvegyem). Mikor elment a futár, már indulhattam is dolgozni, de nagyon örültem, mert szinte mindenre volt idő végülis délelőtt. Aztán délután kerültem újabb időszűkébe, mikor az egyik tanítványom meghívott a betlehemes előadásukra. Azt hittem, hogy időben befejeztem az óráját ahhoz, hogy az osztállyal együtt mehessünk a tett színhelyére, de kiderült, hogy egy félreértés miatt ott hagytak minket. Rohanás, hogy odaérjünk, külön rohantunk, úgyhogy én csak imádkozni tudtam, hogy a gyereknek ne legyen semmi baja az öt perces úton, ne üsse el semmi, és érjen oda. Kevés információm volt, így nem igazán tudtam, hogy hova kell menni, de az utolsó pillanatban én is odataláltam, épp, mikor énekelni kezdtek. Az időzítés, mi?  

Ma pedig bízom benne, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, mert még rengeteg dolgot kell vennem, amik megvásárlásának ma van a határideje. Holnap pedig irány Váralja, mondanom sem kell, hogy még be sem csomagoltunk...

2011. december 13., kedd

technika óra

Itt ülök az egyik iskola könyvtárában, mert a kis tanítványom órája elmarad karácsonyi ünnepség miatt. A szomszéd szobában, az olvasóteremben technika óra zajlik, a tanár bőszen magyaráz az autókról az internet segítségével. Egyszer csak ezt hallom: "Nem igaz, hogy ez nem érdekel titeket!" A gyerekekkel éreztem együtt... :) Persze, amikor autóversenyeset játszhattak a gépen, már semmi bajuk nem volt!

2011. december 11., vasárnap

advent 3. vasárnapja

Ma már advent harmadik vasárnapját ünnepeljük. Olyan gyorsan szalad az idő, mindjárt vége egy újabb évnek.

Tegnap Zsolti valamit keresett a neten, és érdekes gondolatokat talált a Biblia fordításaival kapcsolatban. Például, hogy az afrikai országokban, ahol nem ismerik a kenyeret, értelmetlen lenne az az ige, hogy Jézus az élet kenyere. Az viszont már koránt sem értelmetlen, hogy Jézus az élet banánja. Másik érdekesség, hogy nem ismerik a hit elvont fogalmát, ugyanakkor jól tudják, hogy mire gondolunk, ha azt azt hallják, hogy Jézusra nyugodtan függeszthetedet a függőágyad! :)

2011. december 10., szombat

szombati lazítás

Eddig sikerül a reményeimnek megfelelően alakítani a hétvégét. Sok pihenéssel, finom ebéddel. Az előbb elvittük kutyáinkat sétálni, jó kis ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen helyeken járhattak csütörtökön. Élénken bennük maradt a kaland, sok olyan kis zugot mutattak meg, amit eddig nem vettek észre.
Ma van a gyüliben a karácsonyi teázás, én is hivatalos voltam rá, de amikor reggel Zsolti azt mondta, hogy ma kihagyja a focit, hogy egy kicsit együtt lehessünk, úgy döntöttem, hogy kihagyom a teázást. Nagyon jólesik itthon lenni, Vele lenni, nagyokat beszélgetni, és ha minden jól megy, ma készítek valami finom sütit karácsonyra. Lehet, hogy megpróbálkozom életem első beiglijével.

2011. december 9., péntek

Lássuk csak...

...mi is történt mostanában. Kedden megérkezett a Mikulás, az egyik ovis csoportszoba előtt találkoztam vele, egy kissé ijesztő volt. Ha így nézett ki régen is, mikor engem látogatott, akkor már jobban értem, hogy miért nem akartam soha helyet foglalni az ölében. Ezen a héten elkezdődött a karácsonyi készülődés az óráimon is, sok beszélgetéssel, énekléssel, léghajón érkező Mikulás készítéssel. 
Amúgy igazán elfáradtam ezen a héten, rengeteg lótás - futás van mögöttem, és előttem. Viszont három tárgyat is teljesítettem, két beadandót beadtam, angolból prezentáltam az önéletrajzom. Milyen jólesik arra gondolni, hogy ennyivel kevesebb tárgyon kell már dolgoznom. 
A mai napot egy látássérült fiatal, és kedves tanára társaságában zártam egy interjúval. Mindig lenyűgöz a látássérült felnőttek elemi rehabilitációja, az interjú közben tanúja lehettem annak hogyan készül a rántott hús, ha azt egy látássérült személy készíti. Nem kell nagyon extra dolgokra gondolni, csak mondjuk arra, hogy honnan tudja, hogy a serpenyőbe tett x húsból melyik készült el, mikor lehet megfordítani stb. Nagyon érdekes volt, és lenyűgözött, hogy a lánynak, akivel beszélgettem, abszolút hétköznapi, a mi korosztályunkat érintő problémái, örömei vannak. Másodlagos, hogy éppenséggel nem lát, de ettől függetlenül aktív, és elmondása szerint boldog életet él. Ahogy jöttem hazafelé, hálát adtam Istennek érte, hogy általa is láthattam, hogy a fogyatékos személyek is élhetnek teljes életet! 
A végére hagytam a tegnapi NAGY kalamajkát. Zsolti szerda éjjel azt álmodta, hogy eltűnt Derék és Huba, sajnáltam, hogy ezt nekem csak utólag mesélte el, mert kevésbé ütött volna szíven a kutyák hűlt helye, mikor csütörtök este hazaértem. Óriási szél tombolt egész nap. Olyannyira nagy szél volt, hogy a kulcsra zárt, kötéllel megerősített, nehezékkel ellátott ajtót kinyitotta. A kutyák pedig uccu, neki, sétáltak egyet, nélkülünk... Hazaértem, és rögtön felkerekedtem, meg akartam keresni őket. Egy óra eredménytelen keresés után érkezett meg Zsolti, elmentem elé a buszhoz, mire hazaértünk, Derék itthon várt minket. Egy újabb óra sötétben, erdei és kanyargós utcácskákban való keresés után Huba várt minket az ajtó előtt. Rendesen megijesztettek, és lefárasztottak, de a lényeg, hogy megvannak, és jól vannak. 
Most pedig megkezdem a hétvégi pihenést, remélem, hogy tényleg lesz benne pihenés.

2011. december 5., hétfő

a munkám

Ha esetleg valaki még nem értené, hogy miben is segítek a lurkóknak nap mint nap, annak mutatok egy videót. A felvételen egy hallássérült kisfiú látható, aki siketen született, hallókészüléket hordott, se sajnos ez nem volt számára elég ahhoz, hogy a beszédet értse, és megtanuljon beszélni. Ezért cochlearis implantátumot kapott, amivel már egy év alatt nagy eredményeket ért el, hiszen hall. Hallja a környezetének hangjait, a beszédhangokat, emiatt pedig ügyesen halad a beszédtanulás útján. Amit én csinálok a tanítványaimmal, az az, hogy felhívom a figyelmüket a különböző hangokra, és olyan helyzetbe hozom őket, amiben óhatatlanul beszélniük kell. Mindezt játékosan, mindenki élvezetére. 

nyugalmas hétvége

Az elmúlt hétvégét nagy nyugalomban töltöttem itthon. Kifeküdtem a betegséget, ugyan még fújom az orrom, de más bajom már nincs. Nagyon jólesett, hogy Zsolti szinte mindent megcsinált helyettem, ezért én a pihenés mellett még az egyetemi dolgaimmal is tudtam haladni. Vasárnapi ebédet sem kellett készítenem, mert "bucós levest" ebédeltünk az egyetlen sóskúti étteremben. Ez olyan leves, amit egy nagyobb, kivájt zsemlébe tesznek, így a tányér is ehető. Ez a kedvencem itt. 
Történt egy vicces jelenet az étteremben. Az egyik férfi olyan ételt rendelt, amihez cápa alapanyag szükségeltetett. A pincér ki is hozta a "finomságot", hozzá is látott a vendég, de kisvártatva rájött, hogy ő nem szereti a cápát, így inkább mást kért. Szerintem nagyon vicces volt, ahogy közölte a pincérrel, hogy ő nem is szereti a cápát, mint kiderült. Annyira komikus, egy kis, magyarországi faluban elhangzik az a mondat, hogy: nem szeretem a cápát. Kérdem én, miért szeretné bárki is hazánkban? Miért is szeretné bárki is egy pici, falusi étteremben? Végül a fickó kapott valami hagyományosabbat, ami elnyerte a tetszését. :) 
A hétvégén megnéztük azokat a képregényekből készült filmeket, amiket én is szeretek. Vasember I, II, Thor. Érdekes párhuzamokra lettem figyelmes! 
Ennyi pihenés után pedig visszatérek a neveléstudomány 21. századi paradigmaváltásának kutatásához. 

2011. december 4., vasárnap

adventi gondolatok

"Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak." ( 5Mózes 30:20)

A mai napon beléphetünk abba a hatalmas és irányíthatatlan szeretetbe, amely egyszerűen csak megtörténik velünk.Valójában a nyelvünk is magában hordozza a szeretet irányíthatatlanságát: Mi azt mondjuk : "Szerelembe estem" feltéve ha a szeretet valamiféle árok. Olyan mintha sétálnék az úton egyik nap és egyszer csak -bamm! - szerelembe estem... és már nem bírtam segíteni magamon.
De el kell mondjam az igazságot. Ez nem szeretet. A szeretet nem csak úgy megtörténik velünk. A szeretet egy döntés, ami elkötelezettséget von maga után.
Választanod kell, hogy szeresd Istent, mert Ő nem fog kényszeríteni hogy szeresd Őt. (5Mózes30:20) Fel kell nézz Istenre, és elindulni egy teljesen más úton. Le tudod rombolni az eddigi életed, ha ezt választod. Isten nem fog rákényszeríteni, hogy szeresd Őt, hiszen tudja hogy a szeretet nem lehet kényszer.
Ugyanennek az alapelvnek kell érvényesülni a kapcsolataidban is. Választhatod azt hogy másokat szeretsz, de Isten nem kényszerít arra hogy bárkit is szeress.
A karácsonyi időszak alatt, összegyűlünk hogy együtt ünnepeljünk a családunkkal és barátainkkal. Ezek az együtt töltött idők gyakran vidáman telnek el. De én több mint 30 éve vagyok pásztor, és tudom hogy előfordul amikor feszültséggel és szívfájdalommal is jár.
Van valaki akit lehet hogy nehezedre esik szeretni még karácsonykor is - valaki a családodból, barátaid vagy a szomszédaid közül ? Isten segíteni fog neked szeretni azt a személyt, feltéve ha te is akarod.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden tökéletes lesz, még azt sem hogy az a személy elfogadja majd a szereteted. De te vagy az egyetlen gátja annak, hogy másokat szeress - mert a szeretet egy döntés amit te hozol meg.
(Daily Hope by Rick Warren, 2011.11.26)

2011. december 3., szombat

pihenés

Tegnap arra kényszerültem, hogy a tervezettnél hamarabb jöjjek haza, mert rosszul éreztem magam. Úgyhogy most pihenek, hogy helyrejöjjek mielőbb. Derék is beállt a rosszullevők klubjába tegnap, Zsoltinak el kellett vinni állatorvoshoz, egy ultrahang kiderítette, hogy nincs semmi látható baj. Lehet, hogy csak én hatok rá (is)... :) Tegnap este filmeket néztünk, egész este. Ma pedig sokáig aludtunk, későn reggeliztünk és jó sokat pihentünk, eddig. Most már muszáj felkelnem, meg kell írnom egy dolgozatot, de ezt is csak szép komótosan, az adventi koszorú gyertyafényét élvezve teszem. 

2011. december 1., csütörtök

kabaré

Ma volt az első MA vizsgám. Őszintén szólva, kabaré volt. Nem tanultam túl sokat erre a vizsgára, de azért becsülettel felkészültem, hogy menjen. Írásbeli vizsga volt, de a tanárban még sok mondanivaló maradt, ezért eredetileg úgy volt, hogy két órányi előadás után írjuk meg a ZH-t. A kabaré ott kezdődött, hogy miután az előttünk lévő csoport kijött a teremből, mi bementünk, kiderült, hogy nem kellett volna, mert szigorú rend lépett életbe, be kell zárni az ajtót, mert korábban valaki ellopta a projektort. Abszurd. Kimentünk, vártunk öt percet, és újra bementünk.. Kiderült, hogy nem lehetünk a kijelölt teremben a konzultáció végéig, ezért félidőben át kellett volna mennünk egy másik terembe, csakhogy abba a terembe nem fértünk volna be. Ezért a tanárunk eltekintett az előadásától, és három helyett, 13:10kor kezdtük el írni a vizsgadolgozatot. Ennek én speciel nagyon örültem, de mi lett azokkal, akik csak háromra mentek, a vizsgára? A következő akadály az volt, hogy kedves tanárunk elbizonytalanodott abban, hogy pontosan hánykor is kellene kivonulnunk a teremből. Elment megnézni, a biztonság kedvéért. Nem is kell részleteznem, hogy mi minden történt a többiekkel ez a pár perc alatt. Mindennek következtében 14:05-kor már öltözködtem, és jöttem haza, ami azt jelenti, hogy két órával hamarabb értem haza! Szuper, és a dolgozatom is jól sikerült.
Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy a csoportból valakik rendeltek pár könyvet, és természetesen a ZH írás kellős közepén érkeztek meg rendelt példányok...

2011. november 30., szerda

merészelem

Tegnap az egyik tanítványommal gyümölcssalátát készítettünk többek között almából. Fel kellett szeletelni az almát, ki kellett vájni a magházát. Megmutattam, hogy ezt hogyan kell csinálni, erre H. megszólal: "Ezt én nem merészelem!" :)

B. pedig ma nagyon vicces kedvében volt. Azt kérdezi: 
"- Mondjak egy viccet?
- Hallgatom. 
- Mit tartanak az indiánok a lóbőrben? 
- Nem tudom. (már nem szoktam tippelni, mert mindig harsány kacagás a vége)
- Hát, lovat!"

2011. november 28., hétfő

chip

Tegnap este elvittük kutyáinkat az állatorvoshoz, mert aktuálissá vált az oltás. Szegények, mit sem sejtve ujjongtak, amikor meghallották, hogy leveszem az akasztóról a pórázaikat, nagy volt az öröm még kifelé menet is (ez azt jelenti, hogy Huba úgy nekiindul, hogy nekem teljes erőmből "fékezni" kell, hogy visszatarthassam). Aztán, meglepődtek mikor be kellett szállni az autóba, mikor kiszálltunk folytatódott az ujjongás, egészen a rendelőig. Ott Huba úgy befékezett a küszöb előtt, mintha tudta volna mi vár rá, pedig fél éve volt orvosnál utoljára. Derék nem volt ilyen látványos, ő csak nyüszíteni szokott ilyenkor.
Kicsit mi, emberek is leforrázódtunk, amikor megtudtuk, hogy Huba csak akkor kaphat oltást, ha egy chipet is beletesznek. Ellenkező esetben nincs oltás. Nem tehettünk semmit, kell az oltás, chip nem kéne, de végül megkapta. Nagyon praktikus, mert egy leolvasóval rögtön látni lehet a kutya számát, ezután pedig rögtön tudni lehet, hogy kihez tartozik,még az elérhetőségünket is megadtuk, hogy ha baj van Hubával, fel tudjanak minket hívni. Ugyanakkor mindez baljós előjel. Törvény szabályozza, hogy chipeztetni kell a kutyákat, egyelőre csak az állatokat...

2011. november 27., vasárnap

advent

Egy gyertyában látok égni mindent
Amit láttam eddig életemben.
Advent első fénye ez,
Nem alszik el ég, amíg lehet.

Gyullad a következő gyertya,
Telnek a napok egyre csak.
Advent második fénye ez,
Értelmet ad az éveknek.

Pár nap nem sok már,
És letelik a várakozás.
Advent harmadik fénye ez,
Lassan ennek is vége lesz.

És végre eljött az idő,
A meleg fény, izzó viasz.
Advent negyedik fénye ez,
Hirdeti értelmét ennek az életnek.

2011. november 26., szombat

hála

Ma újra kézzel foghatóan megtapasztaltuk a családban az igét, ami már a múlt héten is mélyen megérintett. "Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."
Kimondhatatlanul hálásak vagyunk a jó Istennek, amiért ma vigyázott Andira, csodával határos módon megvédte, segítséget küldött érte. Köszönjük, hogy egy karcolás sem esett rajta! 
Isten kegyelme és szeretete határtalan!

2011. november 25., péntek

adok - kapok

Ezen a héten több konfliktusba keveredtem, mint az egész félévben együttvéve. Ez egyrészt elfárasztott, másrészt megerősített. Isten kedvessége és személyre szabott szeretete segített túllendíteni a dolgon. A gyerekek is nagyon sokat töltöttek belém ezen a héten, öleléssel, frappáns kérdésekkel, viccekkel, őszinte beszélgetésekkel. Van olyan kis tanítványom, akit ezen a héten láttam először egyedül járni! Szóval sokat kivettek érzelmileg belőlem ezen a héten, viszont másoktól sokat kaptam vissza, ez pedig nagyon jó érzés! 

Arról nem is beszélve, hogy csütörtökön leesett az első hó. Reggel, mikor elindultam otthonról még semmi nem történt, mikor a Mexikói úton felszálltam a trolira, már láttam a padlón, hogy nagyon vizes, nem is tudtam mire vélni. Aztán, mikor három megállóval arrébb leszálltam a munkahelyemnél, fehérbe öltözött táj fogadott. Teljesen meglepődtem, és nagyot gyönyörködtem! 

Ma jöttem haza először egyedül a sötétben, meglepően gyors, és kellemes utam volt. Annál is inkább, mert találkoztam két lovassal, akik a környéken sétáltak. Mikor láttam őket, újra elöntött a boldogság, hogy itt lakom, ilyen helyen, ahol lovasok sétálnak a legnagyobb természetességgel az "utcán"!


2011. november 21., hétfő

adventi készülődés

Tegnap, a naptáramat lapozgatva rájöttem, hogy vasárnap már advent első vasárnapja lesz. Ami hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy négy hét múlva itt a karácsony. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a várakozást. A várakozást nem csak az ünneplésre, a karácsonyfa állításra. Ezeket is mindig nagyon élvezem, de ez egy különleges időszak arra is, hogy kicsit lelkileg is készüljünk az ünnepre. Hiszen nem csak egymást ajándékozzuk meg, ennél sokkal több történik! Megemlékezünk arról, hogy Jézus megszületett. Az a Jézus, aki felnőttként annyi csodát tett, még halálában is. A karácsony a kegyelem ünnepe!

Ezért örülök, hogy idén nem egy nappal advent első vasárnapja előtt jut eszembe, hogy "holnap már advent lesz", hanem egy kicsit korábban. Ma hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes lila gyertyákat, hozzájuk illő szalaggal, így igazán szépen mutat a levendula csokorral díszített koszorú, még Zsoltinak is tetszik ;) Igazi felüdülés volt ma délután az elkészítésével foglalkozni!

2011. november 20., vasárnap

vasárnap

Jó kis napunk volt ma! Valamiért reggel elég korán felébredtem, lehet, hogy Huba szűnni nem akaró, hangos ugatása játszott közre a dologban. Ha már fent voltam, nem aludtam vissza, hanem hasznosan eltöltöttem az időt. Játszottam a kutyákkal, elmosogattam, Bibliát olvastam, muffint sütöttem, aztán felébredt Zsolti is. Megreggeliztünk, utána anyagot gyűjtöttem az egyik dolgozatomhoz, pihenés képpen pedig összegyűjtöttem az almafa és az orgona bokor leveleit. Ezután megebédeltünk, a pecsenyekacsa másik felét fogyasztottuk el, kis délutáni szieszta után pedig elmentünk a gyülibe, házaspáros délutánra. Aztán hazajöttünk, Zsolti megpróbált megtanítani fát hasogatni, részben sikerrel járt, most pedig itt ülök. Ennyi volt a mai napunk, ha listázni szeretném. 

Ha nem csak listázni szeretném, akkor itt van még néhány fontos dolog. A reggeli Bibliaolvasás során teljesen egyértelműen megerősödött bennem, hogy mi a feladatom mostanában. Korábban mindig volt célom, bejutni a főiskolára, a legjobbak között lenni, jó feleségnek lenni, jó munkát találni, és hála Istennek, ezek sikerültek is. Úgyhogy egy ideje ülök a babérjaimon és élvezem az életet, amit megálmodtam magamnak, csakhogy közben elbizonytalanodtam, hogy mindeközben a JóIsten elégedett-e velem. A mai reggel megerősített a feladataimat és "babérjaimat" illetően, ez pedig nagyon jólesik nekem. 

A házaspáros délután pedig kiemelkedően jó volt. A házasságról magáról és alappilléreiről beszélgettünk. Sok minden fényre került, és sok mindent meg tudtunk beszélni Zsoltival, ami szintén jól esett, jól esik. Kiváltságosak vagyunk, hogy ilyen közegben élünk, ahol még a házasságról is kapunk kézzelfogható, hasznos tanítást!

2011. november 19., szombat

nyugdíj?

A csütörtöki teamre vendégeink érkeztek az egyik biztosítótól és tartottak egy igen érdekes előadást. Érdekes, hogy pont csütörtökön történt mindez, mert a szerdai házi csoporton szóba került, hogy sokan tartanak az államcsődtől, a pénzügyi összeomlástól. A csütörtöki tájékoztató is hasonlóra sikeredett, szinte elénk festették az apokalipszist. A leghatásosabb mégis az volt, amikor Tvtrko egyik naplós riportját megmutatták nekünk. A riportban azt mutatták be, hogy milyen kevés nyugdíjra számíthatunk, többféle család helyzetét és kilátásait elemezték, a lényeg, hogy mi, pedagógusok úgy 30 - 40000 forintos nyugdíjra számíthatunk majd. Ez pedig igen kevés. A vendégeink azt domborították ki, hogy nem kell megijedni, az öngondoskodással minden megoldható. Az egész előadást derűs optimizmussal hallgattam, mondván, hogy rám ez, Isten gyermekeként nem vonatkozik teljes mértékben. A zárásként pedig az előadó elejtett egy mondatot, hogy mindenképp félre kell tenni a jövedelmünk tizedét havonta, akkor nem lehet nagy baj. Annyira egyértelmű üzenet volt ez a számomra. Isten pont a jövedelmünk tizedét kéri, hogy adjuk neki, akkor nem lehet gond. Nagy, gazdasági szakik is ezt számolták ki. Vajon hova éri meg befektetni? Öngondoskodásként adjam a tizedem egy biztosítónak, aki nem tudja igazából garantálni, hogy megkapom majd mindig amire szükségem lesz? Vagy higgyek Istennek, és adjam neki a tizedet, aki garantálni tudja, hogy mindig megkapok mindent, amire szükségem lesz? 
Ez persze csak költői kérdés. Ahogy Csaba mondta a szerdai HCS-n: "Isten nem dől be."

heti mérleg

A rossz dolgok,amik ezen a héten történtek:
- Elromlott a számítógépünk, ezért lehet, hogy elvesztek az utóbbi pár év fontos munkái. Még nem adtam fel a reményt a dokumentumok megtalálására. 
- Az esésem miatt majdnem vérmérgezést kaptam, de hála a jó érzékkel pont szerdán megkívánt paradicsomnak, nem lett semmi gond. 

A jó dolgok, amik ezen a héten történtek: 
- Nagyon jól sikerült a hétfői korais csoportos foglalkozás. 
- Zsoltinak sikerült pár jól elhelyezett egércsapdával kiirtani a betolakodókat. 
- Tegnap az egész napot az egyetemen töltöttem, és az egész napot hasznosnak éreztem. 
- Reggelente zúzmarás a táj, és ez csodaszép!

Na, megyek, elkezdem a napot.

2011. november 16., szerda

tanyázás

Egy ideje, úgy 1 - másfél éves korom óta biztonsággal járok - kelek a világban, nagyobb esések nélkül. Na jó, ez alól kivétel a biciklizés, mert azzal lehet ám esni, jó nagyokat! Ma nem volt nálam bicikli, csak rohantam, hogy elérjem az 59-es villamost, valahogy begabalyodtam a már nem használatos villamossínekbe, és puff, megtörtént, ami már nagyon régen, elestem. De úgy igazán, kézzel előre, ahogy kell. Hallottam, ahogy rémüldöznek a járókelők, gyorsan megállapítottam magamban, hogy "ez nagyon közel volt a beton útpadkához!", aztán felpattantam, megköszöntem az aggódást, és még elértem a villamost. A tenyeremen lett egy csúnya bibi és sajog a térdem, de túlélem :)

Anyunak írtam ma reggel egy SMS-ben ezt az igét: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged! - Ezt éltem át ma reggel én is a gyakorlatban, mert tényleg nem sok kellett volna, hogy lefejeljem a járda szélét, de nem fejeltem le, mert van, Aki vigyáz rám!

"Mert megparancsolja angyalainak,hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged,hogy meg ne üsd lábadat a kőben."Zsolt.91.11-12

2011. november 13., vasárnap

könyv - élmény

A múlt héten szerdán megvettem a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjéről készült interjúkötetet. Már jó ideje tisztelem távolról Szenczy Sanyit, a munkát amit végez, és az életet, amit él családjával együtt. A felesége igazi példa számomra, abban a tekintetben, hogy milyen az Isten szerinti feleség. Nagyon hamar elolvastam a könyvet, mert annyira lebilincselő. Ahogy olvastam, végig az motoszkált a fejemben, hogy nem azért történtek ezek dolgok Sanyival, a munkatársaival, mert annyira különleges ember. Sokkal inkább azért, mert ilyen nagyon az Istenre támaszkodik, és ezért "használható". Ami most elsősorban hangsúlyossá vált számomra a könyvet olvasva az az, hogy ha Isten elhív valamire, akkor nem kell aggódni a körülmények miatt. Megragadott az a mondat, ahol azt írják le, hogy a ruházkodás, étel, fekvőhely a hívő ember számára adott. Ez az az alap, mint ahogy a verébnek van mit ennie... Ezeken a dolgokon nem kell aggódni, hanem szabadon kell tenni, amit Isten kér tőlünk. Nem mintha nagyon aggodalmaskodó típus lennék, de a környezetemből elég nagy a nyomás, elég sok elvárással nézünk szembe. De jó tudni, hogy nem az embereknek kell megfelelnünk!! Ez a könyv nagyon bátorító, perspektívát ad, ajánlom mindenkinek!

A mai ebédet Laciéknál ettük meg, nagyon finom volt! Olyan szórakoztató volt látni a gyerekeiket, hallgatni a szövegeiket! Szeretünk náluk lenni! :)

2011. november 11., péntek

jó napok

A hét legjobb napja a szerda volt! A harmadik - negyedik órámat egy óvodában tartottam, ahol a babakocsikat nem szabad felvinni a lépcsőházban. Emiatt egy anyuka a 3 - 4 hónapos -forma babáját lent hagyta a bejárati ajtó mellett. Feltételezem, hogy a baba még aludt, mikor elment. Mire én megérkeztem, csak egy keservesen ordító kisbaba volt a babakocsiban, közel s távol senki, aki az anyukájának tűnt. Gondoltam, hogy csak nem hagyom sírni szegény gyereket, ott maradtam vele és beszélgettünk egy kicsit. Elég hamar abbahagyta a sírást, mire az édesanyja megérkezett, már harsányan nevetgélt, nagyon édes kisfiú volt! Az élet egyik legszebb dolga, amikor sikerül egy síró csecsemőt mosolyra fakasztani!

A szerda délutáni órám pedig elé viccesre sikeredett. Az óra végén megtörtént, amitől mindig is tartottam. Nevezetesen, "mit fogok csinálni, ha egy órámon csuklani kezdek?!" Próbáltam leküzdeni a dolgot, közben a kis tanítványom jókat kacagott, én meg elkönyveltem magamban, hogy ez nem is olyan rossz, mint ahogy elképzeltem. Érdekes volt, mert ahogy vége lett az órának, el is múlt a csuklás... Az biztos, hogy sokáig fogjuk emlegetni, mint ahogy a matt és fényes jelentéseinek körüljárását is. A csuklás előtt sikerült elmagyaráznom a delikvensnek, hogy mi is a különbség a kettő között, aztán megkérdeztem tőle: 
- Kapisgálod már?
- Kapirgálom. 
Úgyhogy, jöhetett egy újabb magyarázat... :)

2011. november 8., kedd

stramm kis csaj

Ma végre el tudtam intézni a dokumentációt az egyik iskolában, ennek kapcsán a fülembe jutott egy vélemény, amivel az újonnan megismert kollégáim jellemeztek: "stramm kis csaj" :) Az elismerés abból fakad, hogy sikerült minden keddi gyerkőcnek termet szereznem. Valóban nagy nehézségek árán...

Mi történt még ma? 
Nagyon elfáradtam, egy őszi szünet elég volt ahhoz, hogy rászokjak a sokáig (8-ig) való alvásra és a ráérős, laza munkamenetre. Most vissza kell szoknom a koránkelésre. 

Az egyik dadus ezzel fogadott a csoportszoba ajtajában: Most felelős állattartás van bent. Először nem tudtam mire vélni ezt. Felelős állattartás, de gyerekek vannak bent...?! Aztán rákérdeztem, és kiderült, hogy egy kutyussal mutatják be a gyerekeknek, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni egy kutyával, hogy kell egy ismeretlen kutyát megsimogatni, és egyáltalán, milyen egy kutya. Aranyosak voltak, a kutya is, látok ebben fantáziát, úgyhogy el is kértem az elérhetőségeiket.

2011. november 7., hétfő

vasárnapi koncert

Tegnap este újra megrendeztük Érden a már hagyományos koncertet a Művelődési Házban. 2009-ben Pintér Béla, 2010-ben a Bolyki Brothers, most pedig a BPA Gospel Team koncertje volt. Mindhárom nagy élmény, persze, nekem a Bolyki tetszett a legjobban :) Elvileg ezek gospel koncertek, a tegnapi szerintem inkább jazz volt, de nagyon jó volt látni ezeket az embereket, ahogy énekeltek és zenéltek a színpadon. Ilyenkor mindig eszembejut, hogy mekkora ajándék volt az a pár év, amit a Pécsi Gospellel együtt énekelhettem! Igazi kiváltság egy jó csapatban énekelni, és nem akármiről, hanem Istenről. Az is tetszett a tegnapi koncertben, hogy a csapat a saját dalait adta elő, mindnek a szövege igazi érték volt! 

Ízelítőül itt egy videó, azért ezt választottam, mert ennek a lánynak a hangja tetszett nekem leginkább: 


A dal a samáriai asszony történetéről szól

2011. november 5., szombat

Mekkora a Nap?

Nem vagyok túl jó a matematikában és nem szereztem túl sok tapasztalatot kis koromban a nagyobb mennyiségek kezelésében sem, így a becsléseim sokszor nem helyesek, akár arról van szó, hogy hány négyzetméteres a kertünk, vagy arról, hogy mekkora a Nap. Utóbbiról találtam egy remek képet. A Vénusz halad el a Nap előtt, tök jól látszik, hogy mekkorák a különbségek!


2011. november 4., péntek

kútvíz II.

Korán örültem tegnap, ugyan tudtam, hogy este vár még ránk egy kis munka a szivattyúval kapcsolatban. Naivan azt hittem, hogy tényleg kis munka lesz, hát, még a délelőtti 4 órás ügyködést megfejelve kint töltöttünk a szabadban, a csillagos ég alatt, a dermesztő hidegben és sötétben + 2 órát. Ezzel a tegnapomból 6 óra ment el szivattyú javításra, és még nem is panaszkodhatok, mert Zsolti még többet dolgozott vele! Egyébként olyan ügyes és kitartó, amikor tegnap este én már kiakadtam, szinte teljesen, ő csinálta csak továbbra is türelmesen a kötelet, hogy biztosan jó legyen! Ezzel megtörtént az idei ősz első lábujjlefagyása, ez általában csak hóban és télen szokott előfordulni, de úgy tűnik, hogy egy kemény őszi éjjel és egy elhasznált sportcipő is elég hozzá. De minden jó, ha jó a vége, hajnali kettőkor annak biztos tudatában feküdtünk le, hogy jól működik a szivattyú, az tartja, aminek tartania kell. Szóval nem unatkozunk... :)

2011. november 3., csütörtök

kútvíz

Sokszor elfeledkezem róla, hogy milyen jó dolgom is van, és hogy eszembe jusson arra van szükség, hogy tönkremenjen a szivattyúnk... Na jó, ez így teljesen nem igaz, mert alapvetően hálás vagyok a dologi dolgokért és a velem történő dolgokért is, de azért annak, hogy van vezetékes vizünk, már rég örültem ennyire! Milyen egyértelmű, hogy egy házban van víz, nem igaz? Hát, nem minden esetben és meg tudja nehezíteni az életet, ha nincs. Hála Istennek, csak egy napig kellett nélkülöznöm, de ez rádöbbentett, hogy 
1. Hálát adhatnék többször is a vízért 
2. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy relatíve akkor fürdök, amikor akarok
3. Jobban kéne takarékoskodni vele.

Zsoltim tegnap estétől ma délig a kút helyrehozásán ügyködött, persze éjszaka aludt. Reggel korán keltünk, hogy minél előbb mehessen dolgozni, de igencsak elhúzódott az új szivattyú leengedése a 35 méteres mélységbe. Na, nem azért mert mi voltunk bénák, hanem ez is egy sziszifuszi feladat, mint a csempézés. A lényeg, hogy sikerült, és most van víz!! Mármint csapból jövő víz! :)

2011. november 2., szerda

ez meg az

Nagyon jól telt a hosszú hétvégénk! Egyrészt a szülinapozás miatt, másrészt az azt követő lustálkodás és pihenés miatt. Nagyon jó volt végre hosszabb időt Zsolti társaságában itthon tölteni és sétálni, együtt dolgozni a kertben, filmet nézni! Tegnap kipróbáltuk a kutyáink kedvenc szórakozását a lehullott levelekből összehordott kupacokon való üldögélést! Tök jó, ha lehetne kint tanulni Hubáéktól, biztos, hogy egy levélkupacon üldögélve tanulnék!
A mai reggel már viszontagságosabb volt. Elromlott a szivattyúnk, valószínűleg leégett, amikor tegnap nem kapcsolt ki időben. Mi ezt úgy tűnik, hogy csak későn vettük észre, így most nincs vezetékes víz a házban, míg Zsolti meg nem oldja a problémát. Ezeket az eseteket nem szeretem, és ráadásul a kutyákat sem engedhetem ki, mert Huba tuti szétrágná a szivattyú csövét. Szegényke most itt ül mellettem, az ajtóval szemezve, de hát ezt most ki kell bírnia, persze Derék el van, mint hal a vízben. Bejött, és azonnyomban boldogan elaludt.
Ma már nekem is át kell váltanom az édes semmittevésből a dolgos üzemmódba. Van pár dolgozat amit el kell készítenem az egyetemre. Nincs mese, hozzá kell látnom. De addig is mutatok pár képet a kertünkről, ilyen idén ősszel: 
 
Derék és a kedvenc levélkupacunk

Faaprítás

Ez az otthonunk

Huba

2011. október 30., vasárnap

szülinapi hétvége

Lassan lezárul Zsolti szülinapi hétvégéje. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, hogy ő is! Kisebb - nagyobb meglepetéseket kapott, ágybavitt reggelit szombaton, ma villásreggeli volt, tegnap este nagyon finom vacsorát főztem neki, készítettem egy csokitortát annak ellenére, hogy nem vagyok túl ügyes tortakészítő. Hála Istennek, elég pofás és nagyon finom lett! A tegnapi kirándulás igen jól sikerült, Hűvösvölgyből sétáltunk fel az Árpád - pihenőig, mondanom sem kell, hogy gyönyörű volt az erdő! Ajándék volt, hogy egy órával többet aludhattunk ma, és az is, hogy Apuék meglátogattak minket, igazán szép délutánunk volt! Itt van pár kép az eseményekről:

A KILÁTÁS!

A szülinapos átnézi az útvonalat

Tortázás előtt

Lehet számolni a gyertyákat! :)

A délutáni szieszta ideje alatt csipkebogyót szedtünk

A család

2011. október 29., szombat

olaszok...

Most hallottam a rádióban, hogy az olaszok ajándékokat adnak a gyerekeiknek halottak napja alkalmából. Azzal a címszóval, hogy az elhunyt rokon járt náluk éjszaka, és otthagyta az ajándékot... Ez egészen egyszerűen szörnyű!! Azt hiszem, hogy nem kéne játszani a halottakkal, még a jópofának mondható halloween szintjén sem. 

Sokkal jobb hír, hogy tegnap megkezdődött Zsolti szülinapi hétvégéje!!
Vár rá pár meglepetés, és pár kiderült meglepetés :)

2011. október 28., péntek

kimaradt érdekességek

Van egy pár dolog, amit nem írtam le ide, pedig mostanában történt.
Hétfőn voltunk tüdő szűrésen, kampányszerűen rendezték meg a faluban, és mindenkit elhívtak rá. Mi elmentünk, de szerencsére Andival beszéltem a dologról korábban, így végülis az én tüdőm szűretlen maradt ólomköpeny hiányában. Szegény orvos nem értette, hogy miért visszakozom, egyre csak azt kérdezte, hogy: "Miért, terhes? Biztos, hogy nem?" Én meg azt nem értem, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok kismama, miért nem lehet ugyanúgy vigyázni rám, mintha az lennék... Elvégre, ha Isten is úgy akarja, egyszer leszek kismama és a másik pontból nézve pedig, egyszer voltam magzat, akit a sugaraktól védtek. Akkor most miért nem bánnak velem ugyanolyan körültekintően, hisz ugyanaz vagyok annak ellenére, hogy épségben megszülettem, felnőttem... Kicsit bonyolult a gondolatmenet, nem biztos, hogy követhető... 

Tegnap találkoztam a 173E-n egy volt hadifogollyal. Egy idős bácsi volt, aki beengedett maga mellé, hogy a sok csomagommal elfoglaljam az ablak melletti helyet, aztán elkezdett beszélni. Hogy milyen párás a levegő, hogy hogy szereti a fügét, hogy nekik gyerekként anno mindent meg kellett enni, hogy hadifogoly volt, hogy gyalog járt iskolába...Aztán leszállt, én pedig gyönyörködtem tovább a szép, párás időben és a régi épületekben. Szeretek elgondolkozni azon, hogy kik lakhattak bennük régen, és hogyan éltek. Ebből kaptam egy kis ízelítőt. 

A múlt héten kihasználtam a lehetőséget, és az egyik nagyobb tanítványom kihívtam egy pingpong meccsre. Persze, ő nyert, de a körénk gyűlt gyerekek elismerően kérdezgették, hogy: "Ő a szurdód?" :)

2011. október 26., szerda


„…csordultig van poharam.” (Zsoltárok 23:5)
Pál azt írja: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20). A mi Istenünk a bőség Istene! A Szentírásban a túlcsorduló pohár hatalmas jelkép. Amíg a poharadat csordultig töltik, szívesen látott vendég vagy, de ha üresen áll, a vendéglátó arra utal ezzel, hogy ideje indulnod. Ha igazán élvezné a társaságodat, mindig újratöltené a poharat, úgy hogy az túlcsorduljon a peremén és lefolyjon az asztalra. Ma túlcsordul a poharad? Ez azt jelenti, hogy szívesen látnak Isten asztalánál, a helyed biztosítva van, senki más nem foglalhatja el, és minden szükséged bőségesen megelégítésre talál. F. B. Meyer írta: „Bármilyen áldás is van poharadban, egészen biztos, hogy túl fog csordulni. Istennel a borjú mindig hízott borjú, a ruha mindig a legszebb díszruha, az öröm kimondhatatlan, a békesség mindig elhozza a megbékélést. Isten útját mindig a túláradó bőség jellemzi”. Ezért a legkevésbé sem kell aggódnunk szükségeink betöltése miatt. A poharunk túlcsordul. Vegyük például a kegyelmet: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Bővelkedni azt jelenti, hogy fölöslegünk is van. A pohár, amit Isten kínál, túlcsordul kegyelemmel. Attól félsz, hogy ki fog száradni? Hogy lejár a garanciád? Hogy a vétkeid túl nagyok? Semmi esetre sem! Mielőtt Pál keresztyénné lett, mindenhol üldözte a keresztyéneket, bebörtönözte és kivégezte őket. Mégis azt írja: „De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme…” (1Timóteus 1:14). Bármire is van ma szükséged, Istennek bőséges készletei vannak belőle. Kérd hát, és higgy benne, hogy Ő megadja!

2011. október 25., kedd

jó dolgok

Ma sok-sok jó dolog történt velem annak ellenére, hogy az idő borongós és ilyenkor a kedvem is borongós szokott lenni. 
- Reggel elég keveset kellett állnunk a dugóban. :) 
- A Batthyány téren találkoztam egy bohóccal, aki lufivirágokat hajtogatott. Gondoltam, hogy veszek a mai gyerkőcöknek egyet - egyet. Mikor megtudta, hogy hallássérült gyerekekkel foglalkozom, ingyen adott nekem három lufikutyát. Amíg hajtogatta a kutyákat beszédbe elegyedtünk és kiderült, hogy az ő anyukája is hallássérült. :) 
- Ma meghívtak egy adag kelkáposzta főzelékre az iskolában. Én nagyon szeretem a kelkáposzta főzeléket! :) 
- A nap végén pedig kaptam Zsoltitól egy szép kis mécsestartót. :)

2011. október 24., hétfő

23. zsoltár

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek­hez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; el­árasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).

Van egy új kis tanítványom, akihez autóval járok ki. Ma reggel is így tettem, ahogy mentem a kocsival, útközben elgondolkoztam, hogy miért is csak 70-nel megyek, amikor itt még lehetne gyorsabban haladni. Aztán arra gondoltam, hogy mégiscsak jó lesz nekem ez a tempó. Aztán a szemközti sávban egyszer csak ott termett egy autó, amit ha gyorsabban megyek, és nem fékezek, igen közelről is megnézhettem volna. Lehet, hogy más ezt nem értékelte volna veszélyes helyzetnek, de én még nem kerültem ilyen helyzetbe, és utólag hálát adtam Istennek, hogy segített a helyes sebesség megválasztásában.

2011. október 23., vasárnap

cukrászda

Ma igazán nyugodt napunk volt. Reggel itthon maradtunk pihenni, időközben ugyanis én is elkezdtem köhögni, bár, hála Istennek nem ismerkedtem meg olyan mélységben Zsolti betegségével, mint ő maga, és már én is sokkal jobban vagyok. Úgyhogy életemben először elkészítettem a kedvenc ételemet, a töltött paprikát, egész jó lett, de azért Anyuéval nem vetekszik. Késő délután pedig olyat csináltunk, amit rövid házasságunk ideje alatt még soha, elmentünk a helyi cukrászdába, és nem fagyit ettünk, hanem finom süteményeket. Zsolti egy hatalmas mignont, én pedig egy szelet csokitortát választottam. Nagyon jól éreztem magam, bár a tortám egy kicsit száraz volt. Nagyon hangulatos az a kis cukrászda, és jólesett otthonról kimozdulva, egy meghitt helyen beszélgetni. A cukrászok pedig nagy valószínűséggel gazdagodtak egy tortamegrendeléssel.

2011. október 22., szombat

idilli szombat

Olyan jólesik a hosszú, jó munkával teli napok után szombaton sokáig aludni, nyugodtan reggelizni, és kertészkedni. Ma rengeteg diót gyűjtöttem össze, és az igen nehéz ágvágónkkal megpróbáltam az orgona sövényt csinosabbá tenni. Ez hol sikerült, hol nem, de izomlázam, az biztos lesz. :) Persze, a kutyáink is nagyon élvezték a kinti ügyködést, amikor készen lettem egy - egy lombkupaccal, ők annak rendje és módja szerint, azonnal rávetették magukat!


2011. október 21., péntek

báli meghívó - Ép Hallásért Alapítvány

Nagy szeretettel hívunk Benneteket hagyományteremtő céllal szervezett jótékonysági alapítványi bálunkra!
Hallássérült gyermekek megsegítésére ill. cochleáris implantációval kapcsolatos kiadásokra szeretnénk felhasználni a bevételeket.

A meghívóra már nem fért rá, de még fontos információ:
Aki esetleg szívesen támogatna minket, de nem tud eljönni, annak lehetősége van Támogató jegy vásárlására 1000 Ft-os áron. Természetesen ebből korlátlan számút lehet vásárolni... :-)))
Jegyigényléssel bátran keressetek engem! (Kérésre szívesen megosztom az elérhetőségem.)


MEGHÍVÓ

Szeretettel várjuk Erzsébet Napi Jótékonysági Bálunkra, amelyet
„Az Ép Hallásért” Alapítvány rendez
2011. november 19-én 19 órától.
A bálon befolyt összeget
a hallássérült gyermekekre és cochleáris implantációval kapcsolatos kiadásokra fordítjuk.
A bál helyszíne: 1142 Budapest, Rákospatak u. 101.
Jegyek kaphatóak 5000,-; 4000,- és 3000,- Ft-os áron.
„Vacsora, műsor és tánc – mulatság a jó célért!”

ablakmosás hajón

Mindig érdekelt, hogyan mossák le a hajókon azokat az ablakokat, amiket nem lehet a fedélzetről elérni. Hát, tegnap láttam, ahogy az Erzsébet-híd közelében várakozó hajó alsó, víz feletti ablakait mosták. Két fickó egy kis csónakkal evezett a hajó körül, és a csónakból mosták az ablakokat.

2011. október 20., csütörtök

tökéletes

Kb. egy órája voltam a Volánnál bérletügyben intézkedni. Írnom kellett egy kérvényt, hogy megtegyék, amit szeretnék. A nő, aki foglalkozott velem, nagyon rendes volt, még át is olvasta a kérvényt, amit írtam. Csak ennyit mondott, ez tökéletes! :) Kicsit meglepődtem, hogy így örül, tényleg nagyon kedves volt! Aztán rájöttem, hogy biztos találkozott már olyanokkal, akik nem tökéletes szövegű kérvényt fogalmaztak. Hát, legalább ennyit kaptam a magyar oktatástól... Ezt csak azért írom így, mert tegnap volt az első angolom az egyetemen. Meglepően pozitív tapasztalat volt abból a szempontból, hogy megértettem miről van szó, és nagyjából el is tudtam mondani amit akartam, bár alkalmaztam azt a technikát, hogy nem muszáj őszintén válaszolni a feltett kérdésre, azt kell elmondani, amit meg tudok fogalmazni... Na, a lényeg, hogy a tanárunk valódi amerikai, aki kb. egy órán keresztül beszélt az amerikai felsőoktatási rendszerről, és arról, hogy az milyen remek, a magyar pedig milyen nagy hiányosságokkal küzd. Részben igazat adtam neki, de részben meg is bántotta a haza büszkeségemet. Tegnapelőtt nézte át a nemzetközi listát az egyetemekről, magyarországi egyetem nincs a legjobb 100 között egy listában sem. Még ez ELTE sincs ott. Abban is igaza volt, hogy meglepő és érthetetlen levelező képzésnek hívni azt, amiben mi tanulunk. A levelező képzésnek az lenne a lényege, hogy nem kell megjelenni az egyetemen, levélben mindent el lehet intézni. Hát, ez nálunk nem így van... És az esti képzés is délután zajlik...:)

Más: 
A GenX-en kaptunk egy könyvet, Meghökkentő kegyelem a címe. Most ezt olvasom a buszozás alatt, így kicsit enyhült a bosszússágom az állandó dugók miatt. Ez a könyv lebilincselő, nagyon érdekes! Mindenkinek ajánlom, mert gondolkodásra késztet és felszínre hoz dolgokat, amikre esetleg nem is gondolnánk.

2011. október 17., hétfő

történet

Míg a halál el nem választ

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.
Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába.
Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.
A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.
A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.
Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

2011. október 16., vasárnap

őszi aratás

Egyszer, az egyik unokatestvérem mondta, hogy műveljük a földet, mert a legkisebb gondoskodást is sokszorosan meghálálja. Ez jutott eszembe most, amikor paradicsomoktól gazdagon megpakolva jöttem be a levegőzésből. Már sokszor említettem, hogy a kutyáink gyakorlatilag letaposnak minden növényt, ezért nem igazán tudtunk idén szép kertet kialakítani. Ennek ellenére a paradicsomok valahogy megmaradtak, és most, október közepén is szüretelünk belőlük!! Valóban "szeret" minket a földünk :)

Az előbb értem haza a kutyasétáltatásból. Zsolti még mindig nincs igazán jól, így egyedül mentem. Először Deréket vittem el, aztán Hubát. Ilyen még nem volt, mármint, hogy a két kutya külön sétált volna. Amikor kisebbek voltak még bevállaltam, hogy egyszerre viszem el őket, de mára ez lehetetlenné vált súlyuk és erejük miatt. Így maradt a külön - külön séta. Nagyon édesek voltak, amikor ráébredtek arra, hogy csak az egyik megy, Derék még ki is szökött utánunk. Én is nagyon élveztem, gyönyörű a táj! Tök jól néz ki, ahogy száll fel a füst a domboldalon, na nem azért, mert ég az erdő, hanem azért, mert begyújtottak az emberek a kazánjaikba. Ezt csak azért emelem ki, mert nemrég, sajnos leégett itt az erdő egy nagyobb része...