"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. március 31., csütörtök

én?

Ma egész nap arról olvasok, hogy csak Istennel együtt tudok valamit létrehozni. Egészen addig, amíg azt gondolom magamról, hogy ezt én is meg tudom csinálni, erre külön képességem van, tévúton haladok és nem ismerhetem meg Istent jobban. Most kezdem ezt érteni. Egyrészt minden képességem, ami vagyok, amilyen vagyok, Istentől van. Tehát bármit teszek, minden Neki köszönhető. Ugyanakkor akkor lesz igazán kézzelfogható az életemben az ereje, ha elismerem, hogy amit én tudok tenni, az semmi... Egyre többször látom ezt mostanában, nagyobb és kisebb dolgokban is. Pl.: Kigazolom a kertemet, de ettől fog kinőni a sok szép virág? Hozzájárul, de gazolhatnék én, ha nem lenne a földben a mag, és nem lenne benne valami, amitől nő... Ugyanez van a gyerekekkel is. Miért fejlődnek? Miért lesznek egyre ügyesebbek, miért akarnak felállni, beszélni? Nem tudom, valamiért, valakiért... 

2011. március 30., szerda

időveszteség

Ma elég furcsa napom volt. Mindenhova hamarabb értem oda, ebből kifolyólag vesztegelnem kellett jó sokat. Elmentem Érdre, hogy Gergőnek megtartsam a heti óráját, nem jött el. ... Egy harminc éves embernek miért van szüksége arra, hogy az anyukája szóljon neki, hogy másnap milyen programjai lesznek?? Mindegy, így legalább láttam, hogy az imaház újra szépül, készül a garázs!! Háromszoros hurrá, mert ez azt jelenti, hogy a vasárnapi iskolai csoport szétválhat nemsokára, ami az óriási korkülönbség miatt igen lényeges dolog! Gergő elmaradt órája nekem - 2 órát jelentett. Ennyi időt töltöttem utazással és felesleges várakozással. Igazából csak ez esik rosszul, mert pont időből van mindenkinek olyan kevés. 

Elhatároztam, hogy veszek magamnak egy hátizsákot. Egy utazó tanárnál ez elengedhetetlen kellék. Egy év kellett, hogy erre rájöjjek. Tavaly karácsonykor vettem magamnak egy szép táskát. Egy év alatt úgy elhasználódott... persze, mert mindennap csörgők, plüss állatok, kockák, ilyen - olyan társasjátékok bújnak meg benne, a mozgó konyháról nem is beszélve... Egy hátizsák nagyobb és kényelmesebb, és jobban illik a mostani sétálós életvitelünköz is. Már "csak" találnom kell egy megfelelőt, és időt kell találnom arra, hogy egyáltalán elkezdhessek "találgatni". 

2011. március 29., kedd

aranyeső

Idén először mentünk Derékkel virággyűjtő sétára a domboldalon. Egy gyönyörű aranyeső csokrot hoztunk haza, ami már az asztalunkon díszeleg. :) A nárciszok pedig kinyíltak a kertben, mire hazaértem! Nagyon szeretem a tavaszt, annak ellenére, hogy a gyerekek megkergülnek tőle.

2011. március 28., hétfő

a munkahelyemről

A munkahelyemről készült egy felvétel, az interneten is megtalálható: m1 Fogadóóra / március 20
http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/03/20/14/Fogadoora_2011_marcius_20_.aspx

Olyan meleg lett ma, hogy majd megsültem a nagykabátomban, amit a reggeli hidegben választottam ki. Még mindig szomorú vagyok Dég miatt. Úgy szerettem volna! 

2011. március 27., vasárnap

Dég

Dég gyönyörű, jópofa, okos kutya. Szépen sétál, pacsit ad, selymes a szőre, nagyon szelíd és barátságos kutya. Gyenge volt, de mára helyrejött, csak a szőre rövid még. Nagyon - nagyon édes!! Sajnos, mi nem vehetjük magunkhoz, mert Derék fél tőle egy kicsit. Biztosan összeszoknának, de túl sok mindent kéne ráfordítani, hogy biztonsággal egymásra hagyhassuk őket. Tetszettek egymásnak, de Derék mégis megijedt párszor Dégtől, mi pedig nem vállalunk kockázatot. De ti fogadjátok be ezt a kutyát! Nagyon hálás lenne, és tényleg nagyon aranyos állat! Szót fogad, igen barátságos és ugye komondor, a "kutyák királya".

játszóház

Ma a Liget - házban játszóház volt. 32 gyerek jött el, és néhány szülő. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Ez alól talán a kétéves Pisti a kivétel, aki bepisilt, így kimaradt az igazán nagy mókából. Volt kreatív kuckó és sok - sok játék, ill. rengeteg finomság. Elizabeth szerint ezek "óriási finomak" voltak! Egy - két gyerek már a karácsonyi játszóházon is ott volt, és elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat. Most nem volt sok dolgom, többek között "csak" játszanom kellett a kicsikkel. Ez ment, de el is fáradtam rendesen. Élvezetes volt látni a gyerek sereget, szépek voltak és igazán okosan viselkedtek. Hiába, jó játékok mellett...

Miután eltakarítottuk a romokat, Zsoltival elsétáltunk Györgyiékhez. Olyan jólesett! Igazán régen sétáltunk így, csak a séta kedvéért. Aztán egy finomat vacsoráztunk Györgyiéknél, jót beszélgettünk, és hazajöttünk. Ilyenkor már nem járnak buszok, kölcsönadták az autójukat. Azzal megyünk holnap Veresegyházra, Dég - nézőbe. KÖSZÖNJÜK a lehetőséget! 

2011. március 25., péntek

utazások

A mai napomnak legeseménydúsabb órái utazás közben értek. Azért persze nem elhanyagolható az a két óra sem, amit megállás nélkül egyszerre két majdnem három éves lurkóval töltöttem a délelőtt során. 
Szóval a hazaút. A Mexikói - úton felszállt a metróra egy látássérült férfi, akinek egy fiatal srác segített. Átadtam neki a helyem. A Deák tér felé közeledve a látássérült férfi újabb segítséget kért, egy középkorú utas elkísérte a piros metróig, aztán magára hagyta, hiszen ő nem egy irányba utazott "velünk". Megérkezett a metró, a ls. férfi, nem találta az ajtót, segítettem neki. Én lettem ez a háromnegyed órás út alatt a harmadik segítője. Kedves fazon volt, szereti az állatokat, a jó időt, a kertet, a magyar kutyákat és összecsukható fehér botot használ. Azt mondja, hogy azért mert ez nagyon praktikus, nem foglal sok helyet... Elkísértem a vonatáig. Több kérdés merült fel bennem: 
- Vajon mindig ilyen szerencséje van a közlekedés közben? Hogy három jóindulatú emberrel találkozik? 
- Úgy tanultuk, hogy a látássérült személyek megtanulják érzékelni a tömeg árnyékot. Érzik, tapintás nélkül, ha van előttük, vagy a közelükben valami. Ezt látó ember is megtanulhatja, egy volt évfolyamtársamról biztosan tudom, hogy brillírozik ebben. Ennek a férfinek mégsem ment...
- Hogy lehet ekkora bizalma, hogy a tájékozódási hiányosságai mellett mégis nekivág a hosszú útnak és egészen Csopakig meg sem áll. Hihetetlen, hogy a mai világban talál magának segítőket, és célt ér! 

És ezzel itt is van a másik utazási élményem. Sóskúti busz: Felszáll 8 egyen pólóban lévő fiatal srác. Egyetemisták. Kettőjüknek jut hely, az egyik szerencsés, a másik nagy terhet cipel, egy kartonnyi sört, ami a röpke háromnegyed órás út alatt eltűnik a bendőjükben. Végighallgattam a beszélgetésüket, ami egyértelműen az esti bulira hangoló volt.Ha külön - külön találkoznék ezekkel a srácokkal, mindegyiket szimpatikusnak, felelős fiatalembernek gondolnám, de a témák amik felmerültek... Kinek van joga, hogy szóljon nekik? És felhívja a figyelmüket, hogy nem a WC-ben vannak, hanem egy buszon? Mennyit tudunk tűrni? Meddig tűrünk? Ha egy buszon nem megy, hogy menne nagyban?!

Összességében megmaradt a jókedvem ám! Még akkor is, amikor Zsolti nagy lelkesen megmutatta a "rövidítést", ami kb. 3 perccel rövidebb, mint a megszokott sétánk hazafelé és közben meg kell sérteni egy magán tulajdont, ami elég hosszú és meredek kaptató felfelé!! De három perc, az mégiscsak három perc! Lemértük, maradunk a jól beváltnál. A járt utat járatlanért...  

2011. március 23., szerda

öröm

Az élet apró örömei: napfény, csend, nők lapja, madárcsicsergés az ablak alatt, Derék megkergülése amikor hazaérkezek, Sophie felcsillanó szeme amikor megérti a mese lényegét, az esti pizza gondolata, egy szelet csoki, tennivalók, tea, Leila á - á - á - á -ja, csak húsz perc eljutni a Mexikói úttól a Nyugatiig, lamináló fólia, virágok, esti séta ... Ezek mind mai örömök :)

2011. március 21., hétfő

szabadság

Ma kivettem életem első szabadnapját, ami remek volt! Gyönyörű napsütésben dolgoztunk kint a kertben Zsoltival és Derékkel. Nagyon élveztük, és igazán eredményesek voltunk! Még több borsó és hagyma mag került a földbe, ill. megpróbálunk  gyógy - és fűszer növényt termeszteni. Az orgona bokrunkat nagy nehézségek árán megmetszettem, jó izomlázam lett! 
Zsolti délelőtt elment permetszert venni, alig tudott hazajönni. A Rover úgy tűnik, hogy végérvényesen megadta magát. Ez volt a mai napunk egyetlen szépséghibája. Szükségünk lenne valamiféle járműre, ha máshoz nem, csak az imaházba járáshoz. Érdre buszozni nem túl kényelmes és olcsó, ráadásul rengeteg időt elvesz. Egyelőre még nem tudjuk, hogy oldjuk meg ezt a kérdést, de még nem felejtettük el amit tanultunk: .." akinek nincsen bölcsessége...." :) 

2011. március 20., vasárnap

Bálint és az adó

Ma a vasárnapi iskolában Zákeusról tanultunk a gyerekekkel. Mindenkinek adtam egy pénzt (5, 10 vagy 20 forintost). Volt olyan gyerek, akinek kettő jutott. Aztán, mindenkitől visszakértem a nekiadott pénzt. Így fizettek adót, az összes érmét betettem egy zsákba, abba gyűjtöttük az adót. Később, belépett a képbe Zákeus. Megtudtuk, hogy ő mindig csalt. Mindig több adót kért, és eltett magának belőle. Nem tette bele a zsákba, hanem zsebre tette. Megbeszéltük, hogy ez csalás és nagyon rossz dolog. Ahogy erről beszélgettünk, Bálint odament a zsákunkhoz és gyorsan beletette azt a pénzt, amit ő is zsebre tett. Nagyon édes volt! Már megérte beszélni erről a gyerekeknek! Tényleg igaz az, hogy isszák a szavainkat és figyelnek minket! 

2011. március 18., péntek

a buszon

Ma azzal a korai busszal mentünk munkába, amin a legtöbben utaznak. Mikor felszálltunk, még minden rendben volt, találtunk helyet, elfészkelődtünk. Aztán jött az első megálló. Felszállt egy fiatal srác, középiskolás forma. Mögöttünk ült az ismerőse, így odaült mellé. Kiderült, hogy csak úgy tud beszélni, hogy minden második (ez nem túlzás) szava egy ronda szó. De nem a ronda szó szinonimái, csak az az egy. Elgondolkoztam azon, hogy vajon hogy tud ilyen szókinccsel fogalmazást írni... Aztán beértünk Biatorbágyra, ahol felszállt két lány, ők sajnos közvetlenül előttünk találtak helyet. Mikor őket hallgattam, a mögöttem ülő fiú kifinomult kultúrájúnak tűnt. Az a két lány... szavak sincsenek rá milyenek voltak...mintha a teljes sötétséget láttam volna. Először nagyon idegesítő volt, ha most visszagondolok rájuk, igazán szomorú leszek.Mi lesz belőlük? Milyen családjuk lehet? Hány ilyen gyerek lehet ma? A leendő gyerekeimet hogy engedjem iskolába, ha ilyen gyerekekkel találkozhat? 

Hihetetlenül nagy a felelősségünk keresztényekként. Tényleg fényt kell vinnünk a sötétségbe, ami lehet, hogy nagyobb, mint gondolnánk. Még ha találkozunk is rászorulókkal, sokszor olyan "belterjesek" vagyunk. Pedig nem az a küldetésünk, hogy magunkban jól érezzük magunkat, hanem az, hogy Isten szeretetét mutassuk meg azoknak, akik nem ismerik. Ez nem olyan feladat amit halogathatunk! 

2011. március 16., szerda

40 szeletnyi ...

Egy kép a hétvége édességéről; íme a 40 szeletes dobos torta:

2011. március 15., kedd

hazalátogatás


Mint már említettem, a hétvégét otthon töltöttük. Ma délelőtt jöttünk haza :) Szombaton érkeztünk Váraljára, ahova vittünk egy 40 szeletes meglepetés tortát. Gyönyörű volt, és még annál is finomabb!! Örültünk egymásnak, jókat beszélgettünk, sétáltunk a Park - erdőben, ahol csak akkor nem volt szél, amikor sárkányozni szerettünk volna, és akkor volt szél, amikor frizbizni szerettünk volna. Érdekes volt látni a viruló napsütésben még mindig fagyott tavat! 

Vasárnap Pécsre mentünk látogatóba, Zsolti egy időre biztosította gőzgombóc adagját. :) 
Hétfőn pedig újra Váralján voltunk, beugrottunk nagymama látogatóba, délután pedig dolgoztunk a kertben. Ez nagyon jó előgyakorlat volt az itthoni kertészkedésre, amit nemrég hagytam abba. Egyedül veteményezni kevésbé élvezetes, mint Csillával és Danival! Remélem, hogy az eredmény ettől függetlenül ugyanolyan jó lesz, mint az Váralján várható. :) 

Szóval nagyon jól telt ez a hétvége, igazi kikapcsolódás volt testnek és léleknek! Itt van pár kép ízelítőül a falusi idillből: 

Csillával tanulunk

A nyúl 
A tyúkok, akiktől 40 tojást kaptam ajándékba

Munka közben

Munka közben II. 


 

2011. március 14., hétfő

Váralja

Váralján vagyunk és élvezzük a hosszú hétvégét! Részletek később :)

2011. március 11., péntek

a tűz

A tűz alapvetően igen hasznos. Jól jön, ha nyárson sütünk, ha hideg van a házban és be kell fűteni, ha meg szeretnénk melegedni egy hideg éjszaka, ha gyertyafényes vacsorát tervezünk a kedvesünkkel. 
De van, amikor nem kelt bennem ilyen jó érzéseket a tűz. Például, amikor azzal szembesülök, hogy nem a kazánból jön az óriási mennyiségű füst (ami szintén nem jó dolog), hanem a kazán mellől. A tűznek nem a kazán mellett, hanem a kazánban kell égnie, hogy szeressem. Ma találkoztam először, és remélem, hogy utoljára a kazán mellett égő tűzzel. Nem voltam túl udvarias vele, a lehető leghamarabb megszüntettem. Hála Istennek, nem volt túl makacs, egy vödör víz és némi hamu elvette a kedvét a kazán mellett égéstől. 
Örök tanulság, hogy akinek tűzzel van dolga, legyen nagyon körültekintő és óvatos! Ezt ki tudom egészíteni még azzal, hogy ne szárítsunk diófaleveleket a kazán mellett, vagy figyeljünk oda, hogy ha kiszárítottuk, távolítsuk el onnan. + Minden jó, ha jó a vége!

2011. március 10., csütörtök

ünnepre hangolódás

Ma ünnepeltük az iskolában március 15-ét. Nagyon szép kis műsorral készültek a gyerekek. A végén, szépen sorban mindenki felment a színpadra, és kitűzte a kokárdáját egy nagy Magyarország térképre. Minden gyerek és minden tanár. A nagyok segítettek a kicsiknek, igazán aranyosak voltak. Jólesett ez a megemlékezés, és nagyon szép volt Magyarország teletűzdelve nemzeti színekkel! Mindeközben pedig azt a dalt játszották, ami már napok óta megy a fejemben: 

2011. március 8., kedd

nőnap

Ma nőnap van. Hazafelé a vonaton, buszon, mégis inkább úgy éreztem, hogy férfinap van. Szinte minden férfi, fiú  szorongatott egy csokrot, egy szál virágot, egy doboz bonbont. Ez a férfiak napja arra, hogy hivatalosan is elcsodálkozhassanak egy - egy virág szépségén :) Nagyon aranyosak voltak, ahogy óvták a zötykölődéstől a gondosan kiválasztott, a buszokra jó illatot hozó növényeket! 

Az én férjem pedig tovább fokozta a vasárnapi ünneplést. Elvitt vacsorázni, ahol már a leves után jóllaktam, így a holnapi ebédemet is biztosította :) Olyan jó volt! És amikor hazaértünk, egyszercsak elém állt egy doboz raffaellóval, ki gondolta volna, hogy még plussz meglepetésre is gondolt! Teljesen le vagyok nyűgözve!!! :) 

2011. március 7., hétfő

férfi - és nőnap

Tegnap ünnepeltük a férfi - és nőnapot. Általában, ha valaki ezt hallja, megkérdezi, hogy mi az a férfinap. A férfinap nálunk a nőnap előtti nap, amikor valami meglepetéssel teszem különlegessé Zsolti napját, hogy biztosan érezze és tudja, hogy milyen nagyra becsülöm őt; és eszébe jusson, hogy másnap nőnap. :) 

Idén összevontuk a két ünnepet, és elmentünk a velencei wellness fürdőbe, ahol tavaly a házassági évfordulónkat ünnepeltük. Szóval a tegnap délutánt Velencén töltöttük. Szuper volt! Kevés ember lubickolt csak a fürdőben, így mindent igazán ki tudtunk élvezni. Kipróbáltuk a szauna parkot is, úgyhogy mostmár tudom milyen az infraszauna, milyen az igazi gőzkabin (amiben tényleg nem látsz az orrodig se), a bioszauna és milyen eszeveszettül hideg a merülő medence. Ezt csak Zsolti hajthatatlan unszolásának engedve tudtam meg. Kicsit több mint négy órát fürdőztünk, szaunáztunk, pihentünk és úgy elfáradtunk, nem is tudom leírni, hogy mennyire. De az a jófajta fáradság volt, így igazán kellemes élményt volt befeküdni a tepidáriumba, ahol finom illatok kényeztettek minket egy igen-igen kényelmes pihenőágyban.
A Velencei - tó pedig még mindig gyönyörű! 

A tegnapi nappal együtt lassan elhasználjuk a tavalyról maradt üdülési csekkjeinket. Még van egy pár, kíváncsian várom, hogy milyen remek szórakozás kerül majd ki belőlük!


2011. március 6., vasárnap

hajas reggeli

Szerdán fodrásznál voltam. Nem is írtam róla, mert fél óra alatt végzett velem az egyébként nagyon kedves lány. Aznap, mielőtt elindultunk volna a munkába, megkérdeztem Zsoltitól, hogy mit szólna, ha mégis rövidre vágatnám a hajam, elvégre itt a tavasz. Először nagyon tiltakozott, aztán beadta a derekát, és azt mondta, hogy vágassak olyan hajat, ami nekem tetszik... Hát, nem igazi gavallér?! :) Így szépen meggyőztem magam, hogy maradjon hosszú a hajam, Zsolti kedvéért. Sejtettem, hogy ez kisebb fodrászati beavatkozást jelent majd, de azt azért nem gondoltam, hogy fél óra alatt elkészülnek velem. Az eredmény szép lett, de nem volt olyan nagy élmény, mint amikor hosszúból leszek rövid. Konkrétan, Zsoltit leszámítva senki sem vette észre a változást. Emiatt úgy döntöttem, hogy legközelebb jöhet a rövid haj! Aztán arra gondoltam, hogy ha már eljutottam eddig a hosszúságig, akkor jobban járok, ha még növesztem egy kicsit, és megnézem, hogy milyen valóban hosszan. Ebben maradtam. Ezt az egészet azért írtam le, mert ma reggel ezt olvastam a Bibliában: 
"... az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj." (I. Kor. 11: 15)
Nagyon aranyos dolog Istentől, hogy ezt megmutatta nekem, a nagy hajdillemám kellős közepén :) 

2011. március 5., szombat

szokásos szombat

Mivel telik egy szombat Kormányiéknál? 
Nagyon szeretem az ilyen nyugalmas szombatokat, aminek a mai is tűnik. Süt a nap, jó idő van, Zsolti kint dolgozik a kertben (fát hasogat stb.), én pedig bent a lakásban sürgök - forgok. Ma szeretnék alaposan kitakarítani, aztán jön az ebéd főzés, mosás, teregetés. A délután pedig általában a konkrét pihenésé, ilyenkor találkozhat Derék a barátaival egy kis séta keretében. Este pedig tanulok, készülök a jövő heti óráimra, míg Zsolti focizik egyet a gyülis barátokkal. Amikor hazaér, nézünk egy filmet, aztán jön a pihentető alvás.  
Eddig jól alakul a napunk, minden a tervek szerint halad egy szokásos, nyugalmas szombat felé. :)

2011. március 4., péntek

tavasziasan - mosolyogva

Süt a Nap! Olyan jó látni, és sütkérezni a napon! Talán végre jön a tavasz! 

Ezt a videót egy kollégám küldte! Nagyon - nagyon jó! 

2011. március 3., csütörtök

fáradtan

Elfáradtam. Annyira elfáradtam, hogy hazafelé jövet, elaludtam a buszon a klasszik rádió zenéjére. Mostanában találtam rá erre a rádióra, ami komolyzenét játszik. Olyanfajtát, amit a halandók is élvezni tudnak. Nagyon megnyugtató és kedvcsináló tud lenni utazás közben. Főleg a budapesti utazások alatt élvezem igazán, mert akkor tiszta teljesen a vétel ill. nagyon jól illik a zene az ódon, szép épületekhez, a Dunához, a hidakhoz. Egy idő után felébredtem a buszon, és átkapcsoltam a Kossuth Rádióra, mert azt még az erdő kellős közepén is jól lehet fogni, és láss csodát, Urbánné hangjára lettem figyelmes. Ő még a főiskola első évében tanította nekem a zenei képességek fejlesztése nevű tárgyat, érdekes órákat tartott a zeneterápia jegyében. Mindig azt mondta, hogy vályúhoz! Ezzel arra utalt, hogy a csikós is odaviszi a lovát a vályúhoz megitatni, de a lónak kell innia. A terápiában is a terapeuta megadja a lehetőséget, de a kliensnek kell élnie vele. Elhangzott a műsorban, hogy milyen sok okos, zenét kedvelő és magas szinten művelő nő van, de nagyon kevés női zeneszerzőről tudunk. Érdekes! Érdekes, hogy a zenének milyen ereje van és milyen régóta tudunk róla! Már Dávid is zenével nyugtatta Sault... 

Isten a napokban arra buzdít, hogy kérjek tőle. Kérjek tőle bátran ötleteket, ha elakadtam. Kérjek tőle bölcsességet, hiszen Ő nem csak a kettőnk kapcsolatát szeretné tökéletesíteni, hanem a körülöttem lévőkkel való kapcsolatomat is.
"5. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt." Jakab 1:5-6

"Ha tudni akarod, hogy Isten mit vár tőled, akkor kérdezd meg, és ő örömmel megmondja majd… De amikor kérdezed, légy biztos benne, hogy tényleg tudni szeretnéd a választ." Jakab 1: 5-6 (The Living Bible - ford.)



2011. március 1., kedd

szárnyak

Egyszer egy ember egy pillangó megszületésének volt tanúja. Lebilincselve szemlélte, amint küzd a még meg sem született lény, és minden erejével igyekszik kibújni az őt fogvatartó bábból. Nézte, nézte, és mikor már hosszú idő után is csak küzdött a pillangó, a segítségére sietett: óvatosan világra segítette. A pillangó nem sérült meg, minden testrésze épnek és egészségesnek látszott, ám amikor repülni próbált, szárnyai nem bírták el pihekönnyű súlyát. Az átalakulás közben vívott harc tette volna késszé, edzette volna meg szárnyait, mellyel így hasztalan verdesett.