"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. június 30., csütörtök

útbaigazítók

Talán még nem írtam  arról, hogy a hétvégén sikerült eltévednem a Balatonon. Amikor Pécselyről indultam visszafelé biciklivel megkértem Zsoltit, hogy vigye ő el a nehéz hátizsákot, ha már úgyis autóval megy vissza Tihanyba. Mivel nem volt zsebem, így minden a hátizsákban maradt, kezdve a telefonomtól a pénztárcámig. Nálam nem volt semmi, így vágtam neki, nagy magabiztosan a visszaútnak, elvégre csak az útra festett narancssárga nyilakat kellett követnem, amiket odafelé is figyeltem. Igen ám, de nem jegyeztem meg, hogy hol kell letérnem a nyilakról, hogy eljussak a Belső - tóig. Már Balatonfüreden jártam, amikor a gyanú, hogy rossz irányba haladok meggyőződéssé erősödött bennem. Megismerem Balatonfüredet, hiszen ott voltunk a nászutunkon, és tudtam, hogy azon a napon tuti, hogy nem voltam még ott, hiába vezetnek arra a narancssárga nyilak. Megláttam egy kedvesnek tűnő, egyedül üldögélő bácsit, őt kérdeztem meg, hogy mi is a helyzet, hol vagyok és szerinte merre kéne mennem. Türelmesen végighallgatta a kételyeimet és útba igazított. El is indultam az irányba amit megadott, követve a bicikli körút jelzéseit, de rájöttem, hogy nem lesz ez így jó, mert a körút jelzései nem visznek fel a Belső - tóig, Zsolti pedig ott vár rám. Mivel nem volt telefonom, nem tudtam szólni neki. Nem tudom, hogy régen a telefon nélküli világban hogy intézték az emberek ezeket a helyzeteket, de engem határozottan zavart, hogy a férjem jó ideje vár rám, és fogalma sincs, hogy hol késlekedek. Így visszagurultam a bácsihoz, és illedelmesen kértem tőle egy telefont. Láttam rajta, hogy nem érti, hogy mit problémázok, miért nem megyek az utamra, de azért készségesen kölcsönadta a mobilját, így gyorsan vázoltam Zsoltinak a helyzetet és megbeszéltük új találkozási helyünket. Száguldottam, hogy minél előbb odaérjek, hála Istennek, nem tévedtem el többet, és odataláltam a RÉVhez. Az eső is csak akkor kezdett esni, amikor már majdnem a célban voltam, pont elértük a hajót, így végül jól végződött a kaland.

2011. június 29., szerda

2011. június 28., kedd

bíróság

Tegnap tanúskodtam egy bírósági tárgyaláson. Sajnos, számunkra nem túl kedvező ítéletet hozott a bíró, de ez várható volt. Érdekesek ezek a tanúskodások, egyiken sem tudok érdemi információval szolgálni, és az a helyzet, hogy örülök neki. Túl vagyunk ezen is. Az én kihallgatásom és faggatásom kb. 5 percig tartott és ennek nagyon örültem! Viszont nagyon érdekes, hogy hogyan zajlanak a filmekben oly látványos folyamatok. Az ügyvéd a bíróval a folyosón beszélget az ügyről, nincsenek zárt ajtók, bár egyedül nem kóricálhatsz az épületben,  kapsz kíséretet. Az én kísérőm nem volt túl kedves, nem tudom, hogy mit gondolt ki vagyok, miért vagyok ott, vagy csak megszokta, hogy mindenkivel ugyanúgy beszél: "Ide menjen be!" - parancsoló hangnemben. Szerencsére most is kijöhettem minden tortúra nélkül :) 

2011. június 27., hétfő

UltraBalaton 2011

Zsolti körbefutotta a munkatársaival a Balatont a METRO Áruház színeiben. Nagyon ügyesek, kitartóak voltak és viszonylag épségben célba is értek! Zsolti tök jól bírta, 23 km-ert futott összesen két részletben. Az egyik szakasz igen - igen emelkedős volt, a másodikat Siófokon futotta vasárnap hajnalban. Az utóbbit jobban élvezte, én nem, mert óriási szél volt és majd megfagytam, és hajnalok hajnalán nem sok szurkolótársam akadt. Mindenesetre az egész hétvége nagy élmény volt mindkettőnknek! Szombat délben indult a mezőny Tihany Belső - tótól. A mezőnyt leelőzve átbicikliztem a második váltópontig Pécselyig. Ott tök jó volt várakozni, mert rengetegen voltunk, jó volt drukkolni. Volt aki 37 perc alatt tette meg a kb. 11, 2 km - t, ők lettek az elsők valószínűleg, akik futva 19 óra alatt kerülték meg az egész Balatont. Zsoltit visszavitték a társai Tihanyba, én meg gondoltam, hogy sec perc alatt visszabiciklizem, de ez nem jött össze, mivel eltévedtem. Így keringtem egy keveset telefon, térkép, pénz nélkül, érdekes és olykor kétségbeejtő élmény volt. Kénytelen leszek kitalálni valamit hogyan fejlesszem a nyáron az irányérzékemet. :) Végül megérkeztem, és réveztünk vissza, kerestünk egy kempinget, felállítottuk a sátrunk, aztán siettünk le a partra. Kiderült, hogy a strand Siófokon 6 óra után ingyenes, csak egy problémába ütköztünk, be volt zárva, az ajtók lelakatolva... Ingyenes a strand annak, aki be tud menni...Így könnyű... Egy - egy sörért cserébe az egyik kocsmáros kiengedett minket a partra, úsztunk egy kicsit a jéghideg, óriási hullámoktól habzó vízben, így a végén a sört szívesen elcseréltem volna egy forrócsokira... ;) A kempingben aludtunk valamennyit, közben folyamatosan érkeztek az SMS-ek, hogy a csapattársak melyik váltópontot hagyták el, így tudtuk, hogy kb. hányra kell kimennünk Zsolti következő futásának helyszínére. Hajnali 2:30 felé indulhatott, és egy óra alatt lefutotta a távot. Nagyon jól néztek ki a fejlámpás, kivilágított futók az úton!! Vasárnap már mi is tudtuk követni az éppen futó csapattársakat, így a pihentebbek együtt futottak be a célba kb. 22 és fél órás idővel, ami kezdőktől szerintem nem rossz! Meg is kapták az érmüket és a jól megérdemelt sört ;) 
Némi pihenés után felsétáltunk az Apátsághoz, ott ebédeltünk, majd lefényképeztünk még pár befutót és jöttünk is haza. Annyira fáradtak voltunk, hogy meg kellett állnunk Balatonvilágosnál egy fél órás szunyókálásra, aztán itthon is aludtunk délután pár órát. Ez a hétvége óriási élmény volt, gazdagítja az "ezt mindenkinek ki kell próbálni" listámat. 
Itt van pár kép ízelítőül: 

Egész hétvégén így fújt a szél. 


Az ultrafutók 

Futás előtt

A szántódi rév 

Zsolti beérkezik a pécselyi váltópontra

Zsolti beérkezik a siófoki váltópontra 

Zsolti teljesítette az UltraBalatont (többed magával)


2011. június 24., péntek

állj!

Elég fáradt vagyok érzelmileg az utóbbi napok forgatagától, így kicsit nehezen viseltem amikor az Andrássy - útnál leállították a keresztező forgalmat és vagy 10 percig ott rostolkoltunk a trolival. Kiderült, hogy egy kb. 30 autóból áthaladó konvojnak kellett a kitisztított, akadálymentes terep. Természetesen diplomaták ültek a kocsikban. Őszintén felháborodtam azon, hogy még annyit sem képesek kivárni míg pirosról zöldre vált a lámpa. Ennyi időt sem tudnak arra szánni, hogy betartsák a szabályokat. Akkor hogyan tudnának ennél sokkal nagyobb horderejű kérdésekben önmegtartóztatóak lenni??

Ma volt ebben a tanévben az utolsó munkanapom. Mostantól készülhetek a következő tanévre :) 

Zsolti holnap és holnapután futja körbe a Balatont az UltraBalatonon 9 munkatársával váltó futásban. Tessék drukkolni nekik, ahogy én is teszem majd a helyszínen. Hétfőn jelentkezem... 

2011. június 23., csütörtök

hétköznapok

Telnek a hétköznapok, mióta hazajöttünk a gyüli táborból. Hétfő reggel Apuval és Csillával még együtt reggeliztünk mielőtt elindultak haza, aztán megkezdődött a nagy pihenésem. Az egész hétfőt arra szántam, hogy csak teszek - veszek és pihenek. Nagyon jólesett!!! Kedden Borinál és Daninál voltam, vigyáztam rájuk míg az anyukájuk fogorvosnál volt. Olyan jó, hogy részesei lehetünk az életünknek, hogy láthatjuk őket fejlődni, növekedni. Ez még így is, hogy "csak" a barátaink gyermekei, nagy öröm nekem. Arról nem is beszélve, amikor megkérdezi Bori anyukájától a boltban, hogy "Anna, Zsolti"? A kérdés arra vonatkozik, hogy a családi adag túró rudiból nekünk is jut-e majd... :) 
Szerda este házi csoport volt, kerti partival. A gyerekek lubickoltak a vízben, a felnőttek pedig megosztották egymással a hétvége nagy élményeit. Jó volt látni, hogy mindenki nyílt egy kicsit, vagy nagyot a hétvégi közös élmények hatására. 
Tegnap mentem először dolgozni a héten. Leltárazunk nagy lelkesen, ma befejeztük. Ma én is visszavittem az utolsó munkahelyi játékokat, amik még nálam voltak, ennek ellenére két vaskos könyvvel tértem haza. Nem árt beszerezni az olvasnivalót még időben! Érdekes, hogy még mindig olyan fáradt vagyok, hogy az előbb aludtam jó fél órát, pedig még takarítanom, Hubát orvoshoz vinnem, pakolnom kell. 

2011. június 20., hétfő

képes beszámoló

Az előző bejegyzésemben azt kérdeztem, hogy hol voltam? Nincs türelmem kivárni, míg valaki kitalálja, így elárulom. A közösségünkkel (Érdligeti Biblia Közösség) Szlovákiában voltunk gyülekezeti táborban. 78 -an utaztunk el, és ez még nem a gyüli teljes létszáma, hiszen voltak akik itthon maradtak. Négy napot töltöttünk együtt Rackova Dolinán, egy gyönyörű hegyen. A szálláshelyünk 900 méter környékén volt, csodaszép kilátással a szemközti hegyekre. Az ablakunkból nyíló kilátást, már tegnap este feltettem ide. 


Szombaton Zsolti tartotta az áhítatot, kivezényelt minket a ház előtti területre, felolvasta az alábbi zsoltárt: "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Segítségem az Úrtól jön, aki a mennyet és a földet teremtette." Látva a gyönyörű hegyeket, a zöld vidéket, az erdőt imádkoztunk és énekeltünk és gyönyörködtünk. Nincsenek szavak amikkel igazán jól le lehetne írni milyen szép volt ott a vidék! 




Mindennap igen velős tanításokban volt részünk a sok játék, csapatépítés mellett. Az egész hétvége az egységről szólt. Nehéz lenne összefoglalni azt a sok mindent, amit Gyuri elmondott ennek kapcsán, meg sem próbálom, mert nem tudnám úgy elmagyarázni ezt az igen összetett témát, ahogy ő megvilágította. Azt gondolom, hogy mindenki jobban megértette a gyüli működését és a benne zajló folyamatokat ezen a hétvégén. Péntek este arról volt szó, hogy a meggyőződésünknek három szintje van. Az abszolutumok, amik megkérdőjelezhetetlen igazságok a Biblia alapján. Ezek teljesen objektívek. Az efölött lévő kategóriák viszont, hogy én hogyan értelmezem ezeket az igazságokat, mi az amit már megtanultam, mi az amit még nem, a bizonyságtételeim viszont szubjektívek. Ezektől leszünk sokszínűek, és mások. Ami egyáltalán nem baj. Bíznunk kell a Lélekben, aki mindannyiunkban ott van, hogy megtanuljuk a leckét, folyamatosan tökéletesedünk. Ha valakivel nem értünk egyet, akkor pedig nem dőlhetünk hátra, nem kritizálhatjuk, hanem igenis erőbefektetéssel, meg kell ismernünk és meg kell értenünk a gondolkodását, az életét. Ezt csak imádkozva lehet. Nem szabad hagyni, hogy meggyengüljenek a kapcsolataink, mert az rögtön veszélyezteti a  közösséget. Minden gyülekezeti tagnak felelőssége, hogy biztossá tegye a kapcsolati hálót, hogy az ne szakadjon meg. Ha nem tisztázom a kapcsolataim, ha nem teszek semmit az adódó helyzetek tisztázása érdekében, akkor ezzel én teszek az egység ellen, kvázi rombolom és pusztítom a közösséget. Pedig ennek ellentettjét kéne tennem. Segíteni, megérteni, felemelni, meglátni a szükséget, szeretni. 


Ahogy ezek az igazságok ki lettek mondva az egész gyülekezet előtt, úgy éreztem, hogy megérkeztem. Hogy ez a közösség már az én közösségem. Amikor a Gospel Kórusból anno eljöttem, gyanítottam, hogy nem lesz több olyan közösség az életemben. Olyan közösség, ahol annyira jól érzem magam, ahol annyira "együtt" vagyunk. Pénteken pedig világossá vált számomra, hogy ez a gyülekezet lehet olyan közösség, sőt...! Mostmár igazán a magaménak érzem. Ez pedig olyan jóleső megvilágosodás volt számomra! 






Szombat délután kirándulni voltunk. Sajnos elfelejtettem a hegy nevét. Valahol a Csorba - tó mellett másztunk fel 1800 méteres magasságba. Én a menedékházban letáboroztam pár emberrel, voltak akik tovább másztak, ők kb. 2000 méterig jutottak, ott beleütköztek egy felhőbe. Annyira nagy volt a köd, hogy vissza kellett fordulniuk. Egész nap lógott az eső lába, és ezt ott fönn kézzelfoghatóan el is kaphatták, de hála Istennek csak este kezdett esni, amikor már a szállásunkon voltunk. Ez is gyönyörű volt! Jól elfáradtam, elszoktam a hegymenettől, az az igazság. Szombat este raktunk egy nagy tábortüzet, és énekek mellett meghallgattuk egymás történeteit. Ez nagyon jólesett nekem. Ott ülni a sötétben, nézni a tüzet és hallgatni a régi - új meséket. Vasárnap reggel Zsoltival jó korán felkeltünk, hogy az istentisztelet előtt tudjunk még egyet sétálni a természetben. Gyönyörű vízesést találtunk! 






Az istentisztelet után ebédeltünk egy jót, aztán indultunk is haza. Egyébként mindennap nagyon finom ételeket készítettek nekünk. Zsoltival és másokkal is jókat pingpongoztunk, jókat sétáltunk, beszélgettünk, énekeltünk. Ennek a kirándulásnak minden percét élveztem! Az pedig külön öröm volt, hogy itthon is mindent rendben találtunk, mert Apu és Csilla vigyázott a házra és kutyákra, amíg távol voltunk. Úgy érzem, hogy Isten gazdagon megáldotta ezt a hétvégét és bízom benne, hogy a folytatás is ilyen áldott lesz! 

2011. június 19., vasárnap

2011. június 15., szerda

ízelítő a pénteki kirándulásból

az őz, aki meghallotta a zacskó csörgését
Ma láttam egy reklámtáblát. Ez állt rajta: ropi cseri. Fél perc kellett míg rájöttem, hogy a tábla írója ropogós cseresznyét árul... Miért kell mindent rövidíteni? 

2011. június 14., kedd

Anthon Berg

A napokban kóstoltam meg a kedvenc csokoládémat. Anthon Berg marcipános, szilvás, madeira likőrös csokoládé! Amikor megkóstoltam, úgy éreztem magam, mint apró chef a Lecsóban, láttam a tűzijáték rózsákat a szemem előtt. Ez egy igen - igen finom csokoládé!!

Az Anthon Berg-et 1884-ben alapították, mely a világ legfinomabb csokoládéinak gyártói közé tartozik. Dánia egyik legrégibb csokoládé gyártója, több mint 100 év csokoládé gyártói tapasztalatával. Már a kezdetektől kezdve az volt a vállalkozás alapelve, hogy a lehető legjobb minőségű csokoládét gyártsa.
hmm...

2011. június 13., hétfő

kerti képek

Idén nagyon finom lett a cseresznye! Lehet jönni szedni, rengeteg van :) 

Huba már ekkora 

Íme a kert letaposva, megrágva (a kutyák által) 

pünkösd

Tegnap a közösségünkben pünkösdöt ünnepeltük. Gyuri azt mondta, hogy ez egy nehéz ünnep. A karácsony szép, meghatódunk rajta. A húsvét megdöbbent minket brutalitásával és felfoghatatlan ajándékával. A pünkösd viszont összezavar minket. Hiszen látjuk a csodákat amik történtek, a folyamatosan növekedő gyülekezetet, a lelki ajándékokat és el kell gondolkoznunk, hogy hol vagyunk mi ettől?! A Szentlélek képessé tesz minket arra, hogy mi is valódi tanúkká lehessünk, megerősít minket. Csak el kell hinni. Ne úgy tekintsek magamra, mint aki béna, tehetségtelen, erőtelen, hiszen Krisztusban erős vagyok! És nem magam miatt! 

2011. június 11., szombat

kirándulások

Csütörtökön a korais csoportommal az Állatkertben voltunk. Kb. 40 -en gyerekek, szüleik, nagyszüleik, tesók és mi, szurdopedagógusok. Készült egy csoportkép rólunk, ha hozzájutok, felteszem ide is, mert nagyon szép kép lett! Készítettem magam erre a napra, de így is totál elfáradtam a végére. Alig jutott időm gyönyörködni az állatokban, virágokban, mert folyamatosan beszélgettünk a szülőkkel, gyerekekkel, de ez így van jól, csak nagyon fárasztó volt. De megérte, mert láttam a szülőkön, hogy ez a kötetlen alkalom összehozta őket, aminek nagyon örülök! Számomra a lepke kert volt a legnagyobb élmény. Eddig ha állatkertben voltunk, mindig egy nagy, monumentális, vagy kisebb ámde igen ritka állat lett a kedvencem. Most a lepkék nyerték el ezt a helyet. Van egy kis kert ahol szabadon repkedhetnek a látogatók között, fölött. Rengeteg szebbnél - szebb virág, fa veszi körül őket és igen finom, fűszeres illat terjeng. A lepkék pedig csodálatosak. Meg lehet figyelni őket, ahogy kiszívják a nektárt a virágokból, ilyen körzelről sosem láttam még ezt a folyamatot korábban. Nagyon érdekes! Ide egyszer mindenkinek el kéne jönni, csodás átélni azt a nyugalmat, csendességet, figyelmet, ami ott van. Merthogy oda kell figyelni még arra is, hogy hová lépünk, nehogy pillangóra lépjünk. 

Pénteken pedig a Vadasparkban voltam az óvodásainkkal. 17 gyerek plussz mi, kísérők. Nem tűnik soknak, de ez rengeteg! :) Két gyerkőc volt rám bízva, az egyikük kissé autisztikus volt és ez egy egész napon keresztül igen fárasztó tud lenni. Az biztos, hogy nagy tanulságokkal szolgált a tegnapi nap etéren. Élvezték a gyerekek az őzek, muflonok simogatását, etetését. Édesek voltak, ahogy ültek a padon és várták, hogy egy- egy állat megtiszteljen minket a közelebb jövéssel. Még a legizgágább gyerek is megértette, hogy nyugton kell lenni, hogy idejöjjön a "kecske", ami igazából őz volt. Láttunk kismalacokat, borjút, őzgidát, kecskegidát, kilátót, gyermekvasutaztunk, nyalogatóztunk (nyalóka), sétáltunk (jó sokat), végül megérkeztünk. Ezen a napon is mindenki kellően elfáradt és kellően nagyon aludt otthon. 

Ezeknek a gyerekeknek a nagy része implantos. Gyönyörűen beszélnek, vagy nemsokára gyönyörűen fognak beszélni, és jól hallanak. Implant nélkül semmit nem hallanának, így esélyük sem lenni a beszéd megtanulására és használatára. Pedig ők ilyen kifejezéseket használnak 4 - 6 évesen, implant nélkül ez elképzelhetetlen lenne: 
- Láttam egy valóságos repülőt. Te is láttad? 
- Mi lesz, ha felébred a nagy malac? 
- Jaj, lemaradtunk! 
- Ezt nem szabad megenni, mert piszkos lett. 

2011. június 10., péntek

Mi a cochlearis implantátum?

Egy az mTV - ben leadott kisfilm arról, hogy mi a cochlearis implantátum, miért van óriási jelentősége:

http://www.macie.hu/index.php/egyesulet/hirek/268-mtv1-nappali-cochlearis-implantacio

hallásjavító műtét - CI




Kedves Olvasóink!

A Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete komoly aggodalommal szemléli a cochleáris implantátumok és processzorok beszerzésének elhúzódását. Évente eddig mintegy 68 készüléket és műtétet finanszírozott az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A 2010-ben kiírt készülék-beszerzési tendert azonban az OEP 2011 májusában semmisnek nyilvánította. Alább olvasható Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszternek írt nyílt levél. Kérjük, aláírásával támogassa, segítse a hallássérült gyermekek és felnőttek normális élethez való jogát.

Itt lehet aláírni:
http://prae.hu/prae/petitions.php?pid=2098

Az aláíráshoz nem kell regisztrálni! További információ: info@macie.hu

Ha tudja, küldje el ismerőseinek is! Segítsük egy kicsivel a hallásérülteket. Hiszen megtehetjük.

a Gyógypedagógiai Szemle szerkesztői

2011. június 8., szerda

8 óra munka

Mindig azt hittem, hogy nem tudnék 8 órát egyhuzamban eltölteni egy helyen, a munkahelyemen. Ma rá kellett jönnöm, hogy rosszul gondoltam. Ne higgye senki, hogy nem dolgoztam eddig 8 órákat, mert dehogynem, többet is. Csak az én napjaim nem úgy telnek, hogy bemegyek a munkahelyemre és mikor ledolgoztam a ledolgoznivalót, hazamegyek. Én gyerektől gyerekig utazom, az óvodájába, iskolájába, otthonába és az utazás egy nap jelenthet akár 4 - 5 órát is + a megtartott terápiás foglalkozások. Szóval dolgozok én eleget. Ma belekóstoltam az egy helyben maradás hosszú ideig élményébe és tetszett, jó volt együtt lenni a lányokkal, a munkatársaimmal. Értékelni az évet, eszegetni, készülni a kirándulásokra, leltározni, eszmét cserélni, ékszert vásárolni a készítőjétől. Csak az a baj, hogy 14 - en vagyunk egy számítógépre, így az évvégi értékelésekkel mindezek mellett kevéssé haladtam. 

Zsolti ma Bécsben képződik tovább és ad jó ötleteket a képzőinek. Hála Istennek, még ma hazajön. Egészen más így hazaérkezni, úgy, hogy nem kell készülődnöm a vacsorával, hogy meglegyen mire hazaér. Azt hiszem, hogy az egyedüllétet ilyen szinten nem nekem találták ki. Nagyon megszoktam ez a közel négy év alatt, hogy együtt élünk és igen megszerettem! :) 

Persze Huba és Derék nem hagy elmagányosodni ez a röpke pár óra alatt sem.

2011. június 7., kedd

utolsó óra

Ebben a tanévben ma tanítottam utoljára a megszokott rend szerint. Az egyik kis izgága, igen makacs tanítványom kezesbáránnyá változott erre az utolsó órára. Mikor hisztizett volna, ölbe vettem és játszottunk tovább, mintha mi sem történt volna, és ő is játszott tovább, a hiszti tovaszállt. Valódi csodaként éltem ezt meg. Egy olyan gyerkőcről van szó aki jó, ha 20 percet tud egyhuzamban figyelni. Most egy órát végigdolgoztunk, de tényleg végig. Figyeltünk a fülünkre, beszéltünk, énekeltünk, jól éreztük magunkat. Mekkora potenciál van a gyerekekben, csak ki kell tudni húzni belőlük!


Posted: 05 Jun 2011 06:00 PM PDT
Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.  (János 17:6)

A világ tele van olyan fiúkkal és lányokkal, akiknek iszonyatosan szükségük lenne olyan szülőkre, akik gyermekeik szellemi vezetői. Lehetséges, hogy a te gyermeked is közöttük van? Gyermekeid szellemi vezetőjévé válhatsz, ha kifejleszted azokat a jellemvonásokat, melyeket Jézusban láthatunk, ahogyan tanította a tanítványait három éven keresztül.

Sőt, ha nem vagy édesapa, vagy édesanya, képes leszel másokat Isten szívéhez vezetni, amint Jézus példáját követed.

Például, Jézus segített tanítványainak megismerni Istent.

"Törődnöm kell annyira a gyermekeimmel, hogy megmutassam nekik, Isten milyen, és megmutassam, hogyan válhatnak Krisztushoz hasonlóvá."

Szülőként ez az első számú felelősséged. Segítened kell gyermekeidet, hogy megismerjék Istent, mert az örök életük forog kockán: élet vagy halál, mennyország vagy pokol. A te feladatod elősegíteni, hogy gyermekeid bizonyosan Istenhez jussanak.

Figyeld, mit mond Jézus: „A tieid voltak…” Elismeri, hogy a tanítványok Istenhez tartoztak, az Övé voltak, és emlékeztet minket, hogy a gyermekeink nem a mi „saját tulajdonunk”, ők az Istenéi. Kölcsönkaptuk őket egy időre, hogy neveljük őket. Nevelni, szülőnek lenni, mint a vezetés minden formája, valójában sáfárság. Meg kell tanulnunk ezt mondani: „Istenem, én a sáfára vagyok ezeknek a gyermekeknek, akiket a gondjaimra bíztál, és megteszem, amit meg kell tennem, segítem őket, hogy elérjék a céljukat.”

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.05.30)

2011. június 5., vasárnap

mama

A nagymamám szerdán lett 77 éves. Szeretnék GRATULÁLni neki, és még sok - sok boldog évet kívánni amit egészségben tölthet el! Gondolkoztam, hogy milyen emléket írhatnék ide vele kapcsolatban. Elég sok minden eszembejutott, amikor Németországba vitt, amikor nála nyaraltunk Andival. Mindig pracsát készített nekünk, ezt valamiért nagyon szerettük. Ez az étel kicsit hasonlít a fánkra, de nincs alakja, úgyhogy mégsem fánk. Ezenkívül ő volt az egyetlen, aki sosem mondta, hogy mostmár ne egyek többet... Egyszer vagy 10 pulykanyak darab húsát ettem meg egy nagy családi ebéden... 

Szóval, 
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, tartalmas, egészséges, hosszú életet!

2011. június 3., péntek

várt, de meg nem érkezett eső

Miért van az, hogy ha az ember esernyőt visz magával, nem esik az eső? Egész nap cipeltem magammal az óriási össze nem csukható esernyőmet arra az esetre, ha lezúdul a meteorológusok által megjövendölt égi áldás. Erre semmi. Viruló napsütés egész nap, egy szál felhő sem volt az égen. Az esőre számítva a fehér tavaszi cipőmet húztam fel a vastagabb talpa miatt. Rá kellett jönnöm, hogy mezítlábasan lötyög a lábamon, fel is törte a sarkam és még csak haszna sem volt, mert eső nélkül nem volt szükségem a vastag talpakra. Holnap egyszerű nyárias ruhában megyek az időjárásjelentésre fittyet hányva. Merthogy, holnap ismét továbbképzésen leszek... Hurrá...

Ma pedagógus nap volt a suliban. Kis műsorral készültek a gyerekek, ők szolgálták fel nekünk a finom ebédet. Kaszinó tojást, salátát, májjal töltött rántott húst burgonyával. Voltak finom üdítők és jó társaság. Az ilyen alkalmakon van lehetőségünk kibeszélni a történéseket, jobban szeretem ezeket a kötetlen beszélgetéseket, mint a team esetmegbeszéléseit. Az is kell, de ez fesztelenebb és ugyanolyan hasznos :) És a mézes krémes megkoronázza a dolgot!

Tegnap meghalt dr. Buday József. Ő tanította nekem és még sokaknak hosszú - hosszú éveken át
az anatómiát. Amikor bekerültem a Főiskolára és megláttam őt, szó szerint rettegtem tőle. Korábban sosem volt még ilyen. Hogy így viszolyogjak egy embertől...Emlékszem, nem akartam az anatómia gyakorlatokon az első sorba ülni, nehogy rajtam mutasson be valamilyen testrészt. Pár hét telt el így az első éven, aztán rájöttem, hogy ez nem állapot. Imádkoztam azért, hogy megszeressem őt, de legalábbis ne féljek tőle. Sikerült megszeretnem és tisztelnem ezt az idős, nagy tudású embert, aki óráról órára, hétről hétre, évről évre ugyanazokkal a poénokkal színesítette előadásait, ugyanazokon a pontokon. Az első anatómia vizsgámon négyest kaptam, a karról és a vérről kellett beszélnem. A másodikon ötöst adott, már nem emlékszem mit kellett előadnom. Fejlődéstanból is ötöst kaptam, bár azon a feleletemen elaludt. Mindenkinek két tételt kellett elmondani, szépen elmondtam az elsőt, aztán megköszönte a szép feleletet, beírta a jegyet, és kiküldött. Én meg zavaromban otthagytam a tollamat, amit később utánamhoztak. Ő volt az egyetlen olyan tanár a főiskolán, aki megtizedelte a hallgatói létszámot, és azt hiszem, hogy nem tette rosszul.. 

2011. június 2., csütörtök

bohócvirág

Tegnap a nagy melegben sétáltam az utcán, illetve a sétálás rossz kifejezés. Siettem a következő órámra egy fagyit majszolva. Egyszer csak megpillantottam egy bohócot a Nyugati és az Oktogon közti részen, nagyon kedvesen mosolygott rám, és amikor visszamosolyogtam megkérdezte, hogy nem kérek-e egy lufivirágot. Kértem, és ezzel támogattam egy hajléktalanokért, nagycsaládosokért dolgozó egyesületet, ill. pár percig beszélgettem egy jót ezzel a bohóccal. Amikor kiderült, hogy hívő, elkértem a telefonszámát. Az őszi játszóházon nagy valószínűséggel lesz egy bohóc, aki nagyon ért a beszédhez és a lufi különböző formákká gyúrásához.

Este gyerekmissziós megbeszélés volt. Edina nagyon kedvesen értékelte az évet, mindenkiről mondott egy két jó szót. Velem kapcsolatban azt emelte ki, hogy mennyire elkötelezett vagyok a szakmám felé. Ő is ilyen volt a pályája kezdetén. Illetve megemlítette, hogy határozottnak lát, ez meglepett, mert sokszor igenis nagyon határozatlannak érzem magam. Sokszor azt érzem, hogy nem tudom határozottan felvállalni a véleményem, nehogy megbántsam, vagy zavarba hozzam a másikat. Pedig ennek nem kéne így lennie. Mindenesetre jó volt látni, hogy az én kétségeim ellenére, más látja bennem ezt a tulajdonságot. :) 

A tegnapi nap másik nagy pozitívuma, hogy két felsőt is kaptam ajándékba!