"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. július 31., vasárnap

fúgapor és más

Zsoltival már jó ideje a csempézés utolsó lépését hajtjuk végre. Le kellett törölni a csempékről a fúga maradékát, ez nagy porral és valószínűleg izomlázzal jár. Kitakarítottam a fürdőt, nagyjából, még egyszer fel kell majd mosni, mert akkora kosz volt, hogy egy felmosás nem volt elég. És mindezt ismételjük majd, mert még hátravan egy fal, de arra már csak a balatonozás után kerül majd sor. 
Bizony, holnap megyünk a Balatonra. Megkerüljük a tesóimmal, újra ironman Attilával és Andi két régi csoporttársával. Remélem, hogy jó idő lesz és mi is jól fogjuk bírni a bringázást. Úgyhogy a hét végén jelentkezem élménybeszámolóval.

Addig is, egy kis olvasnivaló:
Posted: 29 Jul 2011 04:17 PM PDT
"Újuljatok meg lelketekben és elmétekben." (Ef 4,23)
A változás új gondolkodásmódot igényel. Mint ahogy arról már beszéltünk korábban, ahhoz, hogy megváltozzunk, meg kell ismernünk az igazságot és jó döntéseket kell hoznunk, de szükséges a gondolkodásmódunkon is változtatni.
Erről már volt szó: a bűn elleni harc az elménkben kezdődik, nem cselekedeteinkben. Az, ahogy gondolkodunk, meghatározza azt, ahogy érzünk, és az, ahogy érzünk, meghatározza azt, ahogy cselekszünk. Ha változtatni akarunk azon, amit cselekszünk, azzal kell kezdenünk, hogy változtatunk azon, amit gondolunk. Ezen kívül, ha változtatni akarunk azon, ahogy érzünk, változtatnunk kell azon, ahogy gondolkodunk.
Gondolni - Érezni - Tenni
Például mondhatnám azt: "Jobban kéne szeretnem a gyerekeimet," de ez nem így működik. Egy nő mondhatná: "Jobban kellene szeretnem a férjemet," de az még nem elég. Erőszakkal nem kényszeríthetünk magunkra egy érzést. Változtatnunk kell azon, ahogy gondolkodunk a gyerekeinkről, a férjünkről, a feleségünkről, és az majd megváltoztatja azt, ahogy érzünk irányukban, ami majd megváltoztatja azt, ahogy viselkedünk velük. A Biblia így fogalmaz: "Újuljatok meg lelketekben és elmétekben." (Ef 4,23)
Hadd foglaljam össze máshogy: Nem az vagy, amit hiszel, hanem amit hiszel, az vagy. A bűn elleni harc, a harc a hibáink ellen, amiket nem kedvelünk, mindez az elménkben kezdődik el. Ha bármit is meg akarsz változtatni a viselkedésedben, vagy bármit az érzelmeidben, kezdd azt a gondolataiddal vagy hozzáállásoddal.
Elménk megújítása a 'bűnbánat' szóhoz szorosan kapcsolódik. Tudom, hogy ez a szó nem szépen hangzik sok ember számára. Azt hiszik, valami rosszat jelent, valamit, amit nem igazán akarunk megtenni, valami fájdalmasat. Ha a szóra gondolnak, egy fickó jut az eszükbe, aki az utcasarkon áll táblát tartva a kezében: "Tarts bűnbánatot. A világ a végéhez közeledik."
A bűnbánatnak nincs köze a viselkedésünkhöz. Arról szól, hogy megváltoztatjuk nézeteinket, megtanulunk máshogy gondolkodni. Bűnbánatot tartani azt jelenti, 180 fokos szellemi fordulatot tenni. Ez olyasmi, amit az elménkkel teszünk meg, nem a tetteinkkel. Nézeteink megváltoztatása hatással lesz érzelmeinkre, és hatással lesz viselkedésünkre.
Mikor bűnbánatot tartok, teljes szellemi fordulatot teszek. A bűnösségtől a megbocsátás felé fordulok. A céltalanságtól a céltudatos élet felé fordulok. A reménytelenségtől a remény felé fordulok. A csüggedéstől a szabadság felé fordulok. A sötétségtől a fény felé fordulok. A pokoltól a menny felé fordulok. A gyűlölettől a szeretet felé fordulok.
S megváltoztatom azt is, ahogy Istenről gondolkodom. Nem dühös rám; igen, vétkes vagyok, de igen, szeret. S megváltoztatom azt is, ahogy rólad gondolkodom, ahogy a gyerekeimről gondolkodom, ahogy a feleségemről gondolkodom. Megváltoztatom azt, ahogy a világról gondolkodom, a gazdaságról, és megváltoztatom azt, ahogy gondolkodom a múltamról, jelenemről, jövőmről.
Megújulni gondolkodásmódban többet jelent, mint megváltoztatni azt, ahogy Istenre és Jézusra tekintek; azt is jelenti, máshogy tekintek saját hibáimra. "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt." (Fil 2,5)
(Daily Hope, Rick Warren, 2011 07.23)

2011. július 30., szombat

váraljai napok - bányamúzeum

Ott hagytam abba, hogy a Bányamúzeumba készültünk. Csütörtökön el is mentünk, annak ellenére, hogy zuhogott az eső. Gumicsizmában, esernyővel nekivágtunk és megnéztük a múzeumot. Nagyon érdekes volt! Csak a mi kedvünkért nyitották ki, öten voltunk összesen azzal a régi bányásszal együtt, aki körbevezetett minket. Aranyos bácsi volt, ez volt ez első tárlatvezetése. Ő maga 33 évig bányászkodott, úgyhogy hitelesen tudott beszámolni az eseményekről. Minden eszközt nagy részletességgel mutatott be. Fél óráig tartott míg megnéztük a múzeumot, gyakorlatilag nem kellett fizetni érte, pedig nagy kincsek vannak ott! Nagyon örülök, hogy elmentünk. Két dolog volt igen érdekes számomra. Láttunk egy jó 10 - 12 kg súlyú óriási széngömböt. Azt mondta a bácsi, hogy az, bármi lehetett korábban. Akár egy nagy, lombos fa is, amit egy robbanás így összetömörített. Érdekes! Korábban nem tudtam, hogy lovakat is vittek le a bányákba, pedig így van. Valami kis lift-szerűbe beültették őket, de tényleg ültették, aztán lent dolgoztak és éltek. Voltak istállók a bányákban. Amelyik ló lekerült, többé nem jött fel élve a felszínre. De nagyon megbecsülték őket a bányászok, és okosnak tartották az állatokat. Állítólag olyan okosak voltak, hogy nem kezdték el húzni a csilléket akkor, ha a megengedettnél (12 csille) több kocsit pakoltak mögéjük. 

Sokat rizikóztunk, tegnap Anyu és Apu is kipróbálták a játékot amit Csilla nyert meg becsületes harcban! Gratulálok! 
Hála Istennek, a hazautam zökkenőmentes, és unalmas volt. Dombóvárig olyan pici, piros bzmot vonattal mentem. Az utolsó kocsiban tágas tér van, így igazán jól lehet gyönyörködni a tájban. Mivel egyedül voltam, egyáltalán nem kellett zavartatnom magam. Csodaszép az a vidék! A dombok, a tavak, a táj! Egyszer mindenkinek látnia kéne! De egész Váralja olyan szép, ott van közvetlenül az erdő alatt, patakokkal szabdalt vidék! Tessék elmenni, és megnézni! :)


2011. július 29., péntek

hazaérés

Épségben hazaértem, sok mondanivalóm van, majd sort kerítek a lejegyzésükre :) De most élvezem a férjemmel töltött időt itthon!!

2011. július 27., szerda

biciklizés

Ma elbringáztunk a gyerekekkel és Andival a Szálka - tóig. 25 kilométerre van, így ma 50 km-t tettünk meg. Jól elfáradtunk, de büszkék vagyunk magukra! Még a nap is kisütött a túránk alatt. A tó pedig gyönyörű, szép, tiszta vize van!

Holnap pedig a váraljai Bányamúzeumba fogunk menni. Kíváncsi vagyok, azt mondják, hogy egyedülálló az országban! 

2011. július 26., kedd

eső

Tegnap is folytatódott az esőzés, és nagyon hideg volt kint. Egészen estig, nem is tudtunk kimenni a házból, csak az ablakból figyelhettem meg pl.: a kacsákat, hogy isszák az esőcseppeket feltartott fejjel. Mára biztos izomlázuk lett... Este elmentünk sétálni, futni, biciklizni. Anyu és Csilla sétáltak, Dani bringázott, Dugó és én futottunk a Park erdőig, és vissza, bár visszafelé csak a fele utat tettük meg futva. Jó volt nagyon, csodaszép a váraljai erdő. Éppen virágoznak a tavi rózsák!

Délután Rizikóztunk a gyerekekkel, az új fajta, parancsnoki szobát játszottuk. Az a helyzet, hogy megnyertem volna, ha észrevettem volna, hogy egy körön belül két küldetést is teljesítettem. Mivel eddig az volt a taktikám, hogy teljesítek egyet, aztán keresek egy következőt, nem vettem észre, hogy Európa elfoglalásával egyúttal 18 területet is elfoglaltam, ejnye - ejnye. Így Dani nyert. Mindenesetre élveztem a játékot! :) 

2011. július 25., hétfő

vonatozás

Tegnap viszontagságos úton, de megérkeztem Váraljára. Óriási felhőszakadásban indultunk el otthonról Zsoltival az érdi állomásra. Alig láttunk valamit az autóban, kicsit tovább tartott az út, de elértük a vonatot. Vizesen kerestem magamnak egy ideális helyet, aztán hozzáláttam a könyvem olvasásához. Nem is volt semmi gond, olvastam, jegyet vettem, olvastam tovább. Láttam egy gyönyörű szivárványt! Hatalmas és csodaszép volt! Szépen, lassan begurult a vonat a szakály - hőgyészi állomásra... és ki sem gurult onnan ... Elmosta az eső a sínpályát, így nem tudtunk továbbmenni. A kalauzok rögtön elkezdtek intézkedni, de még így is órákat kellett volna várni a pótló buszokra. Amik nincsenek készenlétben, ilyenkor úgy kell hirtelenjében keríteni valakit, aki elviszi a póruljárt utasokat. Végülis Apu eljött értem, így hazaértem, csupán 20 perccel később, mint ahogy eredetileg érkeztem volna. Érdekes élmény volt a várakozás. Ahogy az emberek szóba elegyedtek egymással, megpróbáltak segíteni a másiknak. Tényleg igaz, hogy a baj összehozza az embereket. 
Örülök annak is, hogy előre kiderült, hogy gond van a pályával, és nem kellett átmennünk a rossz vonalon, hogy ez kiderüljön. Úgyhogy ma megkezdem váraljai nyaralásomat. Itt leszek péntekig, van vonatjegyem a hazaútra, a kérdés már csak az, hogy sín is lesz-e...

2011. július 23., szombat

csempézés

Csempézünk. Hétfő óta. Zsoltival ketten csináljuk, és egészen tegnapig csak én vettem a kezembe egy- egy csempét, hogy gyönyörködjek benne, hogy elképzeljem, milyen lesz a falon. Ugyanis a csempézés nem abból áll, hogy fogod a csempét, előtte kensz valamit a falra, hogy ott ragadjon, aztán ráteszed a falra. Nem, ennél sokkal lassabb és sziszifuszibb a folyamat a mi esetünkben. Meg kell építeni a hiányzó falakat, azoknak elsődlegesen tartóoszlopokat kell készíteni. A derékszögtelen helyeket derékszögesíteni kell, mindez több napos munka, mert ugye a száradásra is várni kell stb. .. Így lehetséges, hogy a csempézésre szánt egy hétből, csupán pénteken vette Zsolti is a kezébe a csempéket és próbálta feltapasztani őket a falra. Az első kísérlet óriási kudarcba fulladt, mert a csempék önálló életre keltek. Lehet, hogy megsértődtek az eddigi hanyagolásuk miatt és sehogy sem akartak a helyükön maradni, csúszkáltak össze - vissza, de leginkább lefelé. Végül le kellett szednünk őket, kezdődhetett a körülményes mosogatásuk, nagy nehezen sikerült megtisztítani a csempéket a tonnányi ragasztótól, amit már eleve soknak éreztem, Zsolti viszont kevesellte. Mivel ő teszi fel a csempét, ő nyert, a csempék meg leestek. Na, egy finom vacsora és CSK után új lendülettel kezdtük elölről a munkát. Alig kell némi csemperagasztót kenni a falra! Csak akkor maradnak fenn a csempék. Már 13 darab fent van!! Még maradt 16,5 doboznyi, úgyhogy csempézünk!! :)

2011. július 22., péntek

SMS

Tegnap ezt az SMSt kaptam: "Nem hivatalos tájékoztatás: elérte az ELTE - BGGYK gyógypedagógia MLA ponhatárát. "

Tehát újra beülhetek a Bárczi padsoraiba mesterképzésre!! Éljen - éljen! Levelező tagozatra jelentkeztem, így igencsak meg kell szervezni az életet, hogy a lurkóimra (félreértés elkerülése végett, a tanítványaimra) és a tanulásra is legyen kellő időm és energiám. De biztos nem véletlen, hogy mindez sikerült, ezért bízom abban, hogy a szervezkedés és minden ami a sulival jár, menni fog. Nem lesz könnyű, de biztosan élvezetes lesz!

Kell szereznem még egy nyelvvizsgát, és kell írnom még egy szakdolgozatot, aminek lehet, hogy már megvan a témája;)

2011. július 21., csütörtök

Gondolatfelhő

eső, szivárvány, sár a fehér nadrágomon - Huba örül, hátramenet, olcsó bevásárlás, gipszkarton, boldogság, hála, Mili bejegyzése :), pizza, csokis papucs, Eperke és Bori, Dani és a gyöngyfűzés, itthon, mosogatnivaló, rend, finom illatok

Úgy szeretem az életem!

2011. július 20., szerda

Alkalmatlannak érzed magad?

„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Isten soha nem fog rád bízni olyan feladatot, amelyet az Ő közreműködése nélkül is el tudsz végezni. Ő „…nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk…” (2Timóteus 1:9) hív el minket. Amikor Isten rád bíz egy munkát, akkor kegyelmét is adja, hogy el tudd azt végezni. De ne várd, hogy könnyű lesz! Isten arra hívta el Mózest, hogy utasítsa a fáraót, hogy engedje el az összes rabszolgáját, hogy elmehessenek egy olyan Istent imádni, akiben a fáraó nem is hitt. Jónásnak azt mondta, hogy menjen Ninivébe, a világ legromlottabb városába, és mondja nekik: „Térjetek meg, vagy meghaltok!”. Amikor Isten elhívta Jeremiást, hogy az Ő üzenetét átadja egy kemény, makacs, én-központú népnek, akik nem voltak hajlandók rá hallgatni, Jeremiás annyira sírt, hogy „a zokogó próféta” néven vált ismertté. Ha tehát most alkalmatlannak érzed magad, Isten nélkül – az is vagy! A Biblia hősei nem pattantak csak úgy fel a helyükről és nem mondták, hogy: „Semmi gond, én elintézem!”. De íme, a jó hír: Isten nem arra hív, hogy Neki dolgozzunk, hanem, hogy Vele – ez pedig garantálja a sikert. Azt mondod: „De én nem vagyok rá képes”. Semmi probléma: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak… a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket” (2Korinthus 3:5-6). Azt mondod: „De nincsenek meg hozzá a szükséges anyagi forrásaim”. Nem gond: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Azt mondod: „De nincs hozzá erőm”. Semmi baj: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).


forrás: mai ige

2011. július 19., kedd

jó éjszakát

Jó éjszakát dal jó barátoktól, jó reménységgel!

barlangi poén

Anna: És, mi tetszett nektek legjobban a barlangokban? 
Csilla: A kakaslépcső.

Tyúklétrát akart mondani... :)

2011. július 18., hétfő

kézírás

Az alábbi cikket találtam a neten, amiben arról írnak, hogy az USA egyre több államában nem tanítják meg a gyerekeknek a folyóírást. Megelégszenek azzal, ha a gyerekek gépelni tudnak, úgyis számítógéppel kell készíteniük a házi feladataikat, a dolgozataikat. Vannak olyan tanulók, akik nem is képesek a folyóírás elolvasására. 

Szerintem ez szörnyű. Én magam sem hagyományos, írott formákat használok a kézírásomban. De ezt az írást hosszú évek alatt alakítottam ki, miután elsajátítottam a folyóírást, a gyöngy betűket. Ez az alap. Mi történik, ha elmegy az áram? A gyerekek nem fognak tudni írni? Nem szabadna ennyire gépiesednünk!! 

Michele Hanson, a Guardian újságírója szerint, ideje pánikolni, ugyanis a folyóírás tudatos kiszorítása a most ismert civilizáció végét jelentheti: „Búcsút mondunk a tökéletesített kéz-szem koordinációnak, az egyéniségnek, a személyes érintkezésnek, a naplóknak, a köszönő és a szerelmes leveleknek, a finommotorikus mozgásnak, a kommunikációnak azokkal, akik nincsenek odatapadva a monitorhoz, és a kimondottan szép dőlt betűs kézírásnak.”




2011. július 17., vasárnap

a hétről

"Milyen csönd van már órák óta, észrevetted?" - kérdezte Zsolti az imént. :) 
Igen, észrevettem, kicsit furcsállom is, hogy kényelmesen elférünk a középső szinten ;)

Nagyon élveztem az elmúlt hetet, és úgy láttam, hogy mindenki élvezte. Jó volt együtt lenni a tesóimmal, ritkán adatik ez meg, mióta elköltöztem otthonról. Minden napunk mozgalmas, élményekkel teli volt és minden nap elhangzott egy "nap poénja", általában Csillától. Gyönyörű helyeken jártunk, csodás építményeket láttunk pl.: a Parlamentet, az esztergomi Bazilikát. Sok helyen voltunk, ahol még én sem, vagy már nagyon régen jártam és így új élmény volt a gyerekekkel együtt megtapasztalni a természet csodáit. A Szemlő - hegyi barlang volt számomra egy ilyen csodás élmény, megható volt látni a szépségét. Azt, hogy Isten ennyiféle 'dolgot' kitalált, ennyiféle szépséget teremtett! 

Nagyon elfáradtam ám a héten, bár Csilla és Dani igen jól viselkedtek, ezúton is gratulálok és köszönöm, hogy kíméltek minket ;) Fárasztó volt minden nap viszonylag korán kelni, előkészíteni az ételeket, a kirándulásokat, részt venni azokon élvezve minden pillanatot, aztán este vacsit készíteni, takarítani, nem egyedül lenni. Fárasztó, ugyanakkor élvezetes és izgalmas élmény, de még nem tudnám ezt állandó jelleggel felvállalni. Ez az egy hét pont elég volt :) 

Nem is tudom, hogy melyik nap volt a legjobb számomra, olyan jól sikerült minden. Talán a tegnapi Rám - szakadék volt a legkülönlegesebb. Kissé izomláza lett a karomnak a lefelé ereszkedéstől. Egy szó, mint száz, szuper hetünk volt, amit reményeink szerint jövő nyáron, más programokkal újra megismétlünk. Köszönöm a részvételt minden résztvevőnek! :)

vége a nyaralásnak

Ma délután feltettük a gyerekeket a bonyhádi buszra, vége a nyaralásuknak, legalábbis a nálunk töltött idejüknek. Itt egy hét - záró csoportkép: 

Rám - szakadék

Tegnap a Rám - szakadékban jártunk. Dömösről indult a túra a szakadékon át fel Dobogókőre. A csodálatos kilátás most is lenyűgözött, a szakadék pedig tényleg országunk legkalandosabb túra útvonala.
két megyében egyszerre, kétfelé nézelődve

Csilla és a kilátás

A kilátás

kirándulunk

felfelé a patak medrében

2011. július 14., csütörtök

barlangászás

Ma a Szemlő - hegyi és a Pál - völgyi Barlangban voltunk. Csodaszép volt!!!! Ez is olyan, amit mindenkinek látnia kell! Magyarországon több száz barlang van összesen, egyelőre a 25 km-es Baradla - Barlang a legnagyobb, de a túravezetőnk szerint hetek kérdése és beelőzi a Pál - völgyi Barlang. Sok érdekességet tudtunk meg, és sokat gyönyörködtünk ma, ahogy tegnap is. :) 
Dani a Szemlő - hegyi barlangban

Karfiolokat vizsgálgatva

Híres barlangászok :)

2011. július 13., szerda

budapesti séta

Az Erzsébet - hídon

A Lánchíd mellett

A Parlament előtt

A Gellért - lépcsőn

Fentről
Parlamenten belül

Parlamenten kívül
 

2011. július 12., kedd

A pataknál oly jól érzem magamat...





Kálvária - domb


A nap poénja ma Csillagkapu nézés közben hangzott el. 
Csilla: Átment a hajó a kapun, úgy, hogy nem volt benne az a zselatin!! 
:)

2011. július 11., hétfő

sárkányozás

Ma itthon voltunk a gyerekekkel. Játszottunk, pihentünk, ettünk, aludtunk, olvastunk, piknikeztünk, futottunk, sárkányoztunk.

Anna és a zsinórok

Csilla és a sárkány

Dani és a sárkány

ébredés

Zsolti és a sárkány
A  nap poénja a tavalyi vadas parki képek nézegetése közben hangzott el:

Csilla: A mi libáink nem így néznek ki!
Anna: Mert azok kacsák!
:)

2011. július 10., vasárnap

bográcsozás

Ma családi napot tartottunk, csak Attila és Andi hiányoztak, de ők nagyon ... A többiekkel jól eltöltöttük az időt, ezt a jó, meleg időt. Délelőtt imaházban voltunk, aztán következett a bográcsozás. Nagyon klassz volt, a végeredménye pedig ízletes! 

Dani és Csilla itt lesznek nálunk a héten, így nem tudom mennyi időm marad írogatni ide. Valószínűleg inkább képek kerülnek majd fel az oldalra, mint ahogy ma is: 
Petők az asztalnál

Egy híján minden nővér a pokrócon + a kutyák

a bográcsgulyás

házigazdák

2011. július 9., szombat

kilátás

Tegnap előbb fejeztem be a futást, mint Zsolti. Na, nem azért, mert gyorsabb voltam, hanem azért, mert kevesebbet futottam. Így egyedül sétáltam haza. Megálltam nyári almát szedni egy elhagyatott birtok fájáról, és közben gyönyörködtem a csodaszép kilátásban. Szlovákiában azt hittem, hogy nincs szebb annál a kilátásnál, amit ott látok. Most azt kell mondanom, hogy hihetetlenül "szerencsés" vagyok, hogy itt lakok, ahol, és minden nap láthatom ezt a kilátást és vidéket! GYÖNYÖRŰ!!

2011. július 8., péntek

vacsora

Tegnap vacsorát főztem Zsoltinak. De nem ám akármilyet, gyertyafényeset!
Nagyon szép esténk volt! 

Itt egy kép az asztalról. 
Azt még fontos tudni, hogy nem volt semmilyen különleges alkalom, ami miatt készítettem a "hacacárét". Nem kell különleges alkalom a randizáshoz ;)


2011. július 7., csütörtök

bringázás

Andiékkal szeretnénk augusztusban körbebiciklizni a Balatont. Mivel rég nem bicikliztem hosszabb távot, gondoltam, hogy ma gyakorlásként bringával megyek Diósdra Györgyiékhez. Ugyanis vigyáztam egy kicsit Danira és Borira. Reggel egy óra alatt teljesítettem a távot, 16 kilométert. Visszafelé ez már nem sikerült az emelkedők, a lyukas Tárnoki út és a König Étterem ellenállhatatlan fagyija miatt. De megérkeztem, és büszkén mondhatom, letekertem 32 km -t. A könnyebb napokon fogjuk ennek a dupláját teljesíteni a Balaton körül... ;)

2011. július 6., szerda

4000 Ft

Most tudtam meg, hogy 4000 forintot hajítottam át a kerítésen. A szarvasbogár eszmei értéke Magyarországon 2000 Ft/egyed. Arról nem is beszélve, hogy egy pajornak is lőttek, mikor ma reggel gazoltam a paradicsom körül...
Kiderült, hogy a nőstényért vívott harcban elsődlegesen nem a másik megölése a cél, hanem csak a fáról való lelökése, majd abba hal bele... 
És tudnak repülni!! Ha én ezt tudtam volna, sokkal kevésbé lettem volna ilyen magabiztos a kert szarvasbogártól való mentesítésében...

Ez egy kicsi példány

szarvasbogár harc

Tegnap fűnyírás után arra lettem figyelmes, hogy Derék egy helyben áll és a földet mereven nézve ugat. Ilyenkor általában olyan állatot talál, amit nem akar megfogni valami miatt pl.: sün. Gyorsan odafutottam, és lám, két hím szarvasbogár csatázott a lábam előtt. Magukra hagytam őket, gondoltam, hogy az egyik megöli a másikat, így már csak egyet kell majd kidobnom a kertből. Mikor később visszamentem, már tényleg csak egyet találtam, a másiknak hűlt helye volt. Fogtam egy botot, és kipenderítettem a bogarat, ami volt vagy 8 cm. 

Az előbb jöttem be a délutáni kinti, pokrócos lazításból. Huba nagy boldogan hozta nekem megmutatni új szerzeményét, egy óriási, kb. 8 centis szarvasbogarat. Nem tudom, hogy bírta a kerten átvonszolni úgy, hogy nem lett semmi baja, egyikőjüknek sem... A bogár rövid úton az előkertben landolt, remélem, hogy ez a harc vesztese volt, akkor a győztessel már nem lesz dolgom... Hacsak nem visszajön a megnyert "asszonyért", aki valószínűleg még mindig a kerítésen innen bujkál valahol, bár nem tudom, hogy ez a bogaraknál hogy megy...

2011. július 5., kedd

kora reggel

A napokban megengedtem magamnak azt a luxust, hogy sokáig aludjak reggelenként. Tök jó volt! Mivel reggeli ember vagyok, tehát délelőtt tudok igazán jó, érdemi munkát elvégezni, a sokáig alvós napjaimon szinte semmit nem csináltam. Kis takarítás, film nézés, sütögetés, ebéd készítés és ehhez hasonlók töltötték ki a napjaimat. Ma Zsolti viszonylag korán ébresztett, kénytelen voltam felkelni, mert oda kellett adnom neki valamit. Ha már fent voltam, nem feküdtem vissza, és láss csodát, délre rendben lett a ház és még a füvet is lenyírtam. Mindenhol! :)
Most pedig lassan túllendülök azon, hogy elérkezett a délután, ami alatt egy "délelőttös" ember nem tud mit tenni, és keresek magamnak valami jó elfoglaltságot.

Tegnap már másodszor voltunk futni Zsoltival. Ő lett a személyi edzőm:) A gond csak az, hogy egyelőre túl megerőltető a futás ahhoz, hogy élvezzem... Kíváncsi vagyok, hogy ez mikor fog változni. 4 kilométert tudok lefutni, de igen - igen lassan.

2011. július 3., vasárnap

vasárnapra

Posted: 01 Jul 2011 06:00 PM PDT
('His Eye is on the Sparrow' egy amerikai gospel címe, ami az Egyesült Államokban jól ismert, mint nálunk például a 42. zsoltár.)
Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteiet, amelyeket Izráelért végbevitt. (Bír 2,10)
A minap Jennifer Hudson szerepelt egy késő esti show műsorban. A vendéglátó házigazda arról faggatta, hogyan kezdett el énekelni, és Jennifer azt válaszolta, hogy a templomi kórusban. Mivel a hangja oly gyönyörű, mindig rá esett a választás, ha temetésre énekelni kellett. Azt is megemlítette, a családok mindig azt kérték tőle, hogy az ismert gospelt énekelje: "His Eye is on the Sparrow".

A fiatal műsorvezető nem ismerte a dalt, így megkérte Jennifert, hogy énekelje el. Megragadó, érzelemteli előadása magával ragadta a közönséget, de én mégis közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a műsorvezető nem ismerte a dalt. Hiszen ha az ember elér egy bizonyos életkort, és hívőként nő fel, több, mint valószínű, hogy megismerkedik ezzel a dicsőítéssel.
Pedig az igazság az, hogy ha nem hívőként nevelkedsz, senki el nem várhatja, hogy a dalt ismerd. Sőt, ami azt ileti, valószínűleg számtalan gyülekezet létezik a világon, akik sosem éneklik ezt a dalt istentiszteleteiken.
Mindezt nem azért írom, hogy bíráljam a show műsor házigazdáját, vagy bárkit is akinek nem ismerős e dal, vagy hogy bíráljam bármelyik gyülekezetet, akik máshogy dicsőítik Istent mint azok a gyülekezetek, ahol én megfordultam.
Két ok van, ami miatt megfontolásra érdemesnek tartom ezt a történetet.
Először is, bármelyik generációhoz is tartozunk, végül kihal majd mindenki abból a korosztályból, "az egész nemzedék...atyái mellé kerül". Egy új nemzedék fog felnőni, és rajtunk áll, hogy biztosítsuk, ők is ismerni fogják az Urat és tetteit, amiket értünk véghezvitt. Nem arról van szó, hogy bizonyos dalokat megtanítunk-e nekik vagy sem; arra van szükség, hogy Jézusról tanítsunk nekik, és arról, amit tett, hogy minket az Atyához vezessen.
Másodszor, sose feltételezzük, hogy tudjuk, mit ismer a fiatalabb generáció. Csak azért, mert mi ismerjük a Bibliát, csak azért, mert mi tudjuk kicsoda Jézus, még nem jelenti azt, hogy az utánunk jövő generációnak van fogalma azokról a dolgokról, amiket mi megtanultunk, vagy megtapasztaltunk. A mi felelősségünk, hogy átadjuk a következő generációnak a tanításokat Istenről, hogy megismerjék Őt, és majd "ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait". (Zsolt 78,6b-7)
(Daily Hope, John Walker, 2011.06.25)

2011. július 2., szombat

mindenevők

Huba és Derék mindent megeszik. Virághagymát, cseresznyét, málnát, szilvát, körtét és ami a legrosszabb, madarat. Nagy az összjáték. Huba képtelen lenne elkapni egy madarat, de Derék igazi vadászkutya, számára nincs lehetetlen, ha valamit el akar kapni. Megszerzi a zsákmányt, aztán boldog, hogy sikerült. Hubát más fából faragták, ő még az eldobott bot után sem fut, megvárja amíg leesik a földre, odacammog érte, aztán visszacammog vele. Tehát ő képtelen lenne elfogni egy madarat, viszont élvezettel meg tudja enni... Hála Istennek, nem láttam az attrakciót csak a végeredményét... :(
A mindenevésüknek van egy jó oldala is. Eddig mindig panaszkodtam, hogy szép - szép a kertünk, gyönyörűek a virágaink, de ezek nem az én ízlésemnek megfelelő virágok. Nem én ültettem őket, még az előző tulajdonos, gyönyörűen illatoztak, virágoztak, de én nem ezeket a fajtákat ültettem volna el. Hát, idén ezen már nem problémázhatok. Egyrészt, a kutyák nem hagyják a virágokat eljutni a virágzásig, másrészt a letaposott, megevett, kreatív módon eltüntetett növények hagymáit kiássák a földből. Ez az, amihez nekem nem lett volna szívem soha. Így szépen elintézik nekem, hogy jövőre a kedvenc virágaim lepjék el az akkor már bekerítendő virágoskertet. (Minden rosszban van valami jó ;)


2011. július 1., péntek

Transformers

Tegnap este megnéztük a Transformers 3-at, 3D-ben Zsoltival. Szeretem, amikor randizni megyünk :) Tegnap szinte egész nap esett eső, de délután kiderült az ég és igen szép idő lett. Nagyon örültem neki, gondoltam, hogy végre felvehetem az új nyári ruhámat, pont megfelelő egy ilyen nemes alkalomra, mint a Transformers megtekintése. Igen ám, de az indulás előtt fél órával, akkora felhőszakadás volt nálunk, hogy szinte hömpölygött a víz a kertünkben, nekem pedig busszal kellett volna mennem Zsolti munkahelyére, hogy időben odaérjünk. Erősen elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e elindulnom... Aztán csillapodott az eső, én pedig nekivágtam őszi ruhában, szél dzsekiben... Szerencsére nem kellett sokat gyalogolnom az esőben, mert egy srác felvett és bevitt Biatorbágyig, ugyanis csak ott van fedett buszmegálló. Ezúton is köszönöm neki, főleg azért, mert eredetileg nem is szándékozott Biáig elmenni, csak miattam került egyet...Így is eláztam kicsit, de közel sem annyira, mint amennyire az idő indokolta volna. :)
Zsoltival megvacsoráztunk a kínaiban, nagyon jólesett, aztán elfoglaltuk tök jó helyeinket a moziban. 150 Ft-ért kaptunk örökbe 3D-s szemüveget, bontatlan csomagolásban, nem is volt karcos, az egyszer biztos. A film két és fél órán át tartott. Két és fél óra tömény akció. Tetszett, de az első transformers filmet szerintem nem körözte le. És nem tetszett benne annyira Sam új barátnője, az előző jobb volt, még akkor is, ha kicsit szemtelen volt a rendezővel. De Űrdongó továbbra is a kedvencem maradt! :)
Mire kijöttünk a filmről az eső elállt és a szél kezdett fújni, ami még mindig tart. Éjjel le is törte az egyik szilvafánk egyik ágát, és lepotyogtatja a körtéket. Ezeket úgy kell megmentenem Derék és Huba elől, akik szinte rögtön rávetik magukat a lehullott darabokra.