"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. december 31., szombat

előre! (az újévbe!)

Tegnap este, nagyon jó kis esténk volt, megint. :) Felhasználtuk az OTP-től kapott szülinapi ajándékom, és megnéztük a Szilveszter Éjjel c. filmet. Nagyon tetszett, igazi kis aranyos, könnyed, ünnepi film ami jókedvet csinál. Meglepően sokan voltak kíváncsiak erre a filmre, ennek a rejtélyét lezártam azzal, hogy az átlag ember is kíváncsi egy ilyen populáris filmre, amiben nem csak képregény hősök szerepelnek. Ugyebár mi, általában az utóbbiakról szóló filmeket nézzük meg, hiszen Zsolti  szokott filmet választani... Tegnap én választottam. :)

A hazafelé úton aztán szóba került, hogy mi minden várható 2012-ben. Zsolti aktívan tájékozódik efelől, tudni akarja, hogy mi várható a pénzügyi világban, és ez milyen hatással lesz a mindennapjainkra. Mindig be is számol az új fejleményekről, de tegnap valahogy ez sok volt nekem. Elképzeltem, hogy várhatóan milyen nehéz helyzetben leszünk, még ha csak átmenetileg is, és egy szó, mint száz, kissé kétségbeestem. Pedig ez nem szokásom. Mivel ez valóban nem szokásom hamar kiöntöttem a szívem Istennek, aki a legnagyobb mestere a megnyugtatásnak, úgyhogy nyugodtan tudtam elaludni. De nem azért, mert Isten afelől nyugtatott meg, hogy nem lesz semmi baj. Hanem azért, mert tudom, hogy ha baj lesz, nem leszünk egyedül. A napi remény pedig újabb biztatás: 

"Meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, mely minden képzeletet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:7, angol fordítás)

A Biblia azt mondja: "Ne aggódjatok semmi miatt! Helyette inkább mindenért imádkozzatok!" (Filippi 4:6a, angol fordítás). Van választási lehetőséged az életben: imádkozhatsz vagy pánikolhatsz, dicsőíthetsz vagy aggódhatsz. Az aggodalom soha egyetlen problémádat sem oldotta még meg. Ha olyan sokat imádkoznál, mint amennyit aggódsz, sokkal kevesebb okod lenne az aggódásra! Az imádkozás meg tud változtatni dolgokat. Ezért mondja a Biblia: "Ne aggódj. Imádkozz!"

"Imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek, mire van szükségetek, és köszönjetek meg neki mindent, amit tett. Ha ezt megteszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, amely minden értelmet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja védeni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:6-7, angol fordítás). 

2011. december 30., péntek

ünnepek között

Két ünnep között általában haza szoktunk menni Váraljára, hogy kicsit több időt töltsünk a nagyobb családdal. Idén ezt kihagytuk, mert a sok munka és tanulás igencsak elfárasztott bennünket. Főként az, hogy sosem voltunk otthon. Mindig siettünk valahová, és gyakorlatilag csak az estéinket töltöttük itthon. A két ünnepet, és a közte lévőt ezek miatt mindenképp itthon szerettük volna tölteni, szerencsére nem jött közbe semmi, így a terv megvalósulhatott. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a kettesben töltött pár nap olyan volt, mintha újra nászúton lettünk volna. Mindkettőnknek nagyon jólesett itthon lenni, kettesben lenni, igazán feltöltődtünk! Életünk egyik legjobb karácsonya volt a mostani!

Az ünnep elteltével aztán, nekiláttunk a karácsonyi ajándékom összeállításának. Ezzel eltelt két nap. Mire kivittük a régi szekrényeket, és beállítottuk az újat. Megszenvedtünk a régiek kicipelésével, de túl vagyunk rajta, és szuperek lettek a szobáink. Mutatok róla pár képet, mert annyira tetszik a változás!

Az új dobozok

Zsolti a DVD állványt szereli

Új függönyt is kaptam

A csodálatos ruhatároló rendszer :) 



Nagyon hálás vagyok mindezekért!! 

Ma pedig már kimozdultam, elmentem az unokatestvér találkozóra. Sajnos nem tudtam a teljes találkozón részt venni, mert még mindig van két dolgozat amit meg kell írnom, úgyhogy most hozzá is látok a tanuláshoz.

2011. december 27., kedd

ruhásszekrény

Most értünk haza az ikeából, ahonnan új "ruhásszekrényünk" származik. Azért tettem idézőjelbe, mert nem illik rá teljesen a szekrény elnevezés. Majd mutatok róla képet, ha kész lesz. Ez a karácsonyi ajándékom, ami azt hiszem, hogy a legfigyelmesebb ajándék, amit valaha kaptam Zsoltitól. Ugyanis azért jutott eszébe ez az ötlet, mert feltűnt neki, hogy mennyit bosszankodom a polc nélküli, kb. 60 éves, ronda szekrényünk miatt. Egyszerűen nem lehet benne megtalálni semmit, a kinézetéről nem is beszélve. A mostani szekrényünk is inkább praktikus lesz, mint szép, de ez engem nem zavar. Főként azért nem, mert a netet böngészve rájöttem, hogy ahhoz, hogy egy normál, megszokott, szép szekrényünk legyen, kellene egy új szoba, hiszen a mostaniak nem elég tágasak egy szekrény befogadásához. Ezért maradtunk ennél a praktikus, kis helyet foglaló megoldásnál. Alig várom, hogy kész legyen!!! :)

Mire hazaértünk, várt egy levél a postaládában Orbán Viktortól. Erről eszembe jutott, hogy milyen izgatott lettem anno, mikor Gyurcsány felhívott telefonon. Szegény én, az első másodpercekben azt hittem, hogy valóban vele beszélgetek, aztán persze rájöttem, hogy csak egy hangüzenetet hallgatok... Akkor kezdődött a politikából való kiábrándultságom. Na jó, csak viccelek. Ez csak rátett egy lapáttal, de azóta már sok lapát rárakódott arra a kezdeti kiábrándultságra sajnos...

2011. december 26., hétfő

Catan telepesei

Az ünnep kapcsán elég sokat játszottunk a napokban Zsoltival új társasjátékunkkal, a Catan telepeseivel. Az előbb próbáltuk ki az egyik bővített verziót, ami pár órával valóban kibővítette a játékidőt, a játék kapcsán "érezhető érzelmeket". Az eufóriától, a tehetetlen dühön át mindent kipróbáltunk.. :) Kb. másfél óra játék után azt hittük, hogy nyertem, de kiderült, hogy mégsem, mert hirtelen valakinek nagyon fontos lett a szabálykönyv újabb áttanulmányozása... Eztán a lelkesedésem kicsit lelohadt amit a telepesek és lovagok is megéreztek sajnos, szóval elvesztettem a "csatát", ami végül is nem baj, mert Zsolti nyert! 
Ezért jó a házastársaddal játszani, kifacsart logikával elmondhatod, hogy bármi történik te nyersz, hiszen "lesznek ketten egy testté".. :) De mint tudjuk, nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, hogy egy újabb bölcs mondással zárjam mai beszámolóm.

2011. december 25., vasárnap

karácsony képekben

Az idei karácsonyunkat nagyon élvezem, persze az eddigieket is nagyon szerettem, de az a mostani igazán különleges! Nincs lótás - futás, kapkodás, csak élvezzük, hogy együtt lehetünk, és hálásak vagyunk ezért az ünnepért, az ünnepeltért! 

séta a maradék hóban

séta a maradék hóban II.

születésnapi asztal

karácsonyfa ajándékokkal


az Ajándékom

ünneplők
Gyuri ma arról beszélt, hogy az ünnepi ételeket bármikor elkészíthetjük az év során, bármikor öltözhetünk ünneplőbe, akár egész évben állhatna bent a házban egy karácsonyfa. Nem ezektől lesz ünnep, az ünnep. És tényleg nem, idén egy darab mézeskalácsot sem sütöttem, nem készítettem töltött káposztát, pedig eddig ezek elmaradhatatlan részei voltak a karácsonyainknak. Nem szakadt le az ég, hogy csak halászlevet vacsoráztunk szenteste, hiszen ennek ellenére olyan közel éreztük magunkhoz az Ünnepeltet, akiről anyja így énekelt:

"Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." 

2011. december 24., szombat

"Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." 
Lukács 2, 11

2011. december 23., péntek

mese

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, épp, mikor eljött a karácsony. Egy nappal Szenteste előtt megérkezett a Földre egy kislány, aki olyan nevet kapott, melynek jelentése, kegyelem. Ez a kislány minden nap újra és újra megtapasztalja, hogy milyen szabadságot ad Isten kegyelme, de tán ne szaladjunk ennyire előre.
Bizony, megszületett, hazavitték, fa alá tették, örültek neki és ő is örült, hiszen remek kis családot kapott. Egy határtalanul kedves, szerető anyukát aki elhalmozta minden földi jóval, amit csak fel tudott kutatni, és egy határozott, szerető apukát, aki mindent megtett azért, hogy a kislányból kihozza a legtöbbet, ami benne rejlik. Ne feledkezzünk el a nagyobb testvérről sem, aki sokat segített testvérkéjének abban, hogy megismerje a világot, ami körülveszi őt, így lett egyre okosabb, és sosem volt magányos, egyikük sem.
Teltek - múltak az évek, a kislány csak nőtt széltében - hosszában, boldogságban. Többen is jöttek utána, egy elragadó göndör fürtös angyalka, aki őszinteségével és érzelmeinek gazdagságával azóta is mindig felvidítja a kislányt. Utolsóként egy királyfi érkezett a családhoz, kimért, jóképű, felelősségteljes, jópofa kis fickó, akit nem lehet nem szeretni. Sok kalandot éltek át együtt, felfedezték az állatokat, az erdőt, a közös autókázás örömét fagyban, sárban, esőben és viruló napsütésben. A közös játékozások kellemes színfoltjai lettek mindennapjaiknak, hiszen ekkor már nem csak móka és kacagás volt az élet, mert tanulni kellett, ez bizony rengeteg időt elvett a kis csapattól. Ki jobban, ki kevésbé szeretett hódolni ennek a nemes feladatnak, de mindannyian becsülettel tették a dolguk, a szüleik is büszkék lehettek rájuk. Így esett, hogy a legidősebb testvér gyógyítás utáni rajongásának tesz eleget nap, mint nap, a kisebbik lányka is hasonló dolgot művel, csak az ő tetteinek eredménye hosszabb távon mérhető. A két pici pedig épp a választás útján van, mi is legyen belőlük...
Időközben, tanulás és sok - sok pajtással való ismerkedés után újabb kincsek kerültek a családhoz. Két daliás legény, egyikük a modern kor fehér lován érkezett a kisebbik lányhoz, aki időközben nagylány lett. A másik legény ugyan az ország törvényei szerint még hivatalosan nem állt be a család tagjai közé, de ez nem gátja annak, hogy közülünk valóként szeressük őt.
A kisebbik lány egy ideje daliás legényével, kedves férjével él álom otthonukban, ami álmaikban már készen áll a hegyen. Itt töltik napjaikat szeretetben, békességben, sok nevetésben. Most is otthon vannak, ünnepelnek. Ünneplik a kisebbik lány születésnapját. Éljenek boldogan, míg meg nem halnak és legyen boldog egész családjuk is, hiszen nagyon szerencsések, hogy vannak egymásnak! 

2011. december 22., csütörtök

egy gondolat

"Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért. 
Isten örök Gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját Szívéből értékes ajándékként neked adja. 
Mielőtt elküldötte volna, mindentudó szemével megszemlélte, Isteni értelmével átgondolta, bölcs igazságosságával megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél. 
Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, beléje lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra pillantott. Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása, s könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet." 
Szalézi Szent Ferenc

2011. december 21., szerda

első hó

Leesett az első hó! Már nagyon vártam, és végre itt van! Úgy szeretem amikor havazik, amikor a sarat felváltja a fehérség. Ilyenkor kapnak rá igazán a madaraink a kiszórt eleségre. Huba most élvezheti először igazán ezt a szépséget, tavaly még nagyon pici volt télen. Egyelőre én jobban lelkesedek, mint ő, bár még nincs igazán sok, bízom benne, hogy ez még csak a kezdet!

Ma igazán jó napom van, tele karácsonyi hangulattal. Ugyan nem kellett volna már bemennem, de én mégis tartottam még egy órát a januárban elmaradók előpótlására, hát, megérte :) B. a foglalkozás közben egyszer csak elkezdett ugrálni, ezzel a felkiáltással: "Boldogságomban ugrálni szoktam!"

A kert a hóesés kezdetén

Huba fedél alá menekült

Derék szereti a havat :)

2011. december 20., kedd

karácsony várás és snoezelen

Érdekes volt rádöbbennem az idei adventben, hogy a templomba nem járó gyerekeknek, mennyire nem jelent sokat a karácsony. Illetve sokat jelent, mert szép ünnep, ajándékot kapnak, különleges esemény, de azt kevéssé tudják, hogy valójában mit, kit ünneplünk ilyenkor. Részt vesznek a betlehemezésben, de a jelentőségét nem érzik át annak amiről énekelnek. Meggyújtják a gyertyákat az adventi koszorún, de igazából nem tudják, hogy mit várnak.
Ma reggel tartottuk a nagy tantestületi karácsonyozást a munkahelyemen. Gyönyörű gondolatok hangzottak el a szeretetről, a hétköznapi ünnepekről, de Jézus kimaradt a történetekből. Énekeltünk róla, mikor közösen daloltunk jól ismert karácsonyi dalokat, de mégsem Róla énekeltünk. A csillogás, a befelé fordulás, az érzelmek hangsúlyozása milyen hatékonyan eltereli a figyelmet a Megváltó születéséről! Mindezek részei az ünnepnek, a mi ünnepünknek is, csak minden abból az örömből fakad, hogy Jézus megszületett a Földre, és ezzel megadta az esélyt nekünk. 

A módszertanis karácsony is nagyon kellemes volt, mindenki saját készítésű finomságokkal készült. A váraljai sütőtök megint nagy sikert aratott! Mindannyiunk nagy örömére, még a Snoezelen szoba is elkészült. Fantasztikus élmény volt a vízágyon feküdni, miközben gyönyörű zenét hallgattunk és a basszustól, ami az ágyba van építve, rengett az ágy! Ja, és mindeközben csodás képeket láttunk kivetítve, és ezzel még nem árultam el mindent... :)

2011. december 19., hétfő

váraljai hétvége

A hétvégét váralján töltöttük, hazamentünk szülinapozni. Igazán élvezetes volt, csak nagyon hamar elrepült ez a pár nap. Sokat játszottunk, beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Egész hétvégén vártuk a havat, de csak nem érkezett meg Váraljára, Sóskútra viszont igen. Még most is látszanak hófoltok a kertben, biztató ;)
Anyu természetesen remek ételeket varázsolt elő, gyönyörű és még annál is finomabb tortát készített! Szóval igazán jó volt kicsit pihenni, és kiszakadni a sok munkából. 
Itt van pár kép:

A tág család

Ez volt a szülinapi tortánk, ami nagyon hamar elfogyott :)

A három nővér (csak mi boldogok vagyunk)

Élveztük a társasjátékozást

A szűk család

Daniék először alkottak egy csapatot Activity-ben

2011. december 16., péntek

időzítés II.

Végül tegnap este sikerült mindent megvennünk, amit meg kellett venni a munkához, ill. még az autógumikat is kicseréltettük, mert pont találtunk akciósat, a gumis még pont dolgozott, és ráadásul elfogadható áron, így már téli gumikkal mentünk haza. Mi ebben a nagy szám? Az, hogy ma reggel a tegnapi esőtől úgy csúszott az út, hogy nyári gumikkal aligha vághattunk volna neki, és aligha tudtuk volna kikerülni a szembe lévő sávból kitérő autót, ami fékezés közben megpördült és becsúszott az árokba. Hála Istennek, a sofőr és mindenki más is megúszta ép bőrrel, csak az árokba tévedt autónak lett baja...

2011. december 15., csütörtök

időzítés

Az utóbbi napokban, ill. már egy ideje úgy érzem, hogy abszolút nem én irányítom a napjaim alakulását. Ezt kell csinálni, hirtelen kiderül, hogy még ezt is meg kell csinálni, az ráér egy kicsit, és csak rohan az idő..
A szerdai nap is ilyen volt. A reggeli tanítványom betegség miatt lemondta az óráját, így maradt egy kis időm behozni a lemaradásomat a dokumentációt illetően. Kiderült, hogy erre mégsem lesz időm, mert Zsoltinak segítenem kellett a kocsi autószerelőnél való leadásában. Ennek ellenére mégis hazaértem addigra, mire megérkezett a futár a rendelt meglepetéssel (fogalmam sem volt korábban, hogy hogy fogom átvenni a csomagot, mikor leszek itthon, hogy átvegyem). Mikor elment a futár, már indulhattam is dolgozni, de nagyon örültem, mert szinte mindenre volt idő végülis délelőtt. Aztán délután kerültem újabb időszűkébe, mikor az egyik tanítványom meghívott a betlehemes előadásukra. Azt hittem, hogy időben befejeztem az óráját ahhoz, hogy az osztállyal együtt mehessünk a tett színhelyére, de kiderült, hogy egy félreértés miatt ott hagytak minket. Rohanás, hogy odaérjünk, külön rohantunk, úgyhogy én csak imádkozni tudtam, hogy a gyereknek ne legyen semmi baja az öt perces úton, ne üsse el semmi, és érjen oda. Kevés információm volt, így nem igazán tudtam, hogy hova kell menni, de az utolsó pillanatban én is odataláltam, épp, mikor énekelni kezdtek. Az időzítés, mi?  

Ma pedig bízom benne, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, mert még rengeteg dolgot kell vennem, amik megvásárlásának ma van a határideje. Holnap pedig irány Váralja, mondanom sem kell, hogy még be sem csomagoltunk...

2011. december 13., kedd

technika óra

Itt ülök az egyik iskola könyvtárában, mert a kis tanítványom órája elmarad karácsonyi ünnepség miatt. A szomszéd szobában, az olvasóteremben technika óra zajlik, a tanár bőszen magyaráz az autókról az internet segítségével. Egyszer csak ezt hallom: "Nem igaz, hogy ez nem érdekel titeket!" A gyerekekkel éreztem együtt... :) Persze, amikor autóversenyeset játszhattak a gépen, már semmi bajuk nem volt!

2011. december 11., vasárnap

advent 3. vasárnapja

Ma már advent harmadik vasárnapját ünnepeljük. Olyan gyorsan szalad az idő, mindjárt vége egy újabb évnek.

Tegnap Zsolti valamit keresett a neten, és érdekes gondolatokat talált a Biblia fordításaival kapcsolatban. Például, hogy az afrikai országokban, ahol nem ismerik a kenyeret, értelmetlen lenne az az ige, hogy Jézus az élet kenyere. Az viszont már koránt sem értelmetlen, hogy Jézus az élet banánja. Másik érdekesség, hogy nem ismerik a hit elvont fogalmát, ugyanakkor jól tudják, hogy mire gondolunk, ha azt azt hallják, hogy Jézusra nyugodtan függeszthetedet a függőágyad! :)

2011. december 10., szombat

szombati lazítás

Eddig sikerül a reményeimnek megfelelően alakítani a hétvégét. Sok pihenéssel, finom ebéddel. Az előbb elvittük kutyáinkat sétálni, jó kis ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen helyeken járhattak csütörtökön. Élénken bennük maradt a kaland, sok olyan kis zugot mutattak meg, amit eddig nem vettek észre.
Ma van a gyüliben a karácsonyi teázás, én is hivatalos voltam rá, de amikor reggel Zsolti azt mondta, hogy ma kihagyja a focit, hogy egy kicsit együtt lehessünk, úgy döntöttem, hogy kihagyom a teázást. Nagyon jólesik itthon lenni, Vele lenni, nagyokat beszélgetni, és ha minden jól megy, ma készítek valami finom sütit karácsonyra. Lehet, hogy megpróbálkozom életem első beiglijével.

2011. december 9., péntek

Lássuk csak...

...mi is történt mostanában. Kedden megérkezett a Mikulás, az egyik ovis csoportszoba előtt találkoztam vele, egy kissé ijesztő volt. Ha így nézett ki régen is, mikor engem látogatott, akkor már jobban értem, hogy miért nem akartam soha helyet foglalni az ölében. Ezen a héten elkezdődött a karácsonyi készülődés az óráimon is, sok beszélgetéssel, énekléssel, léghajón érkező Mikulás készítéssel. 
Amúgy igazán elfáradtam ezen a héten, rengeteg lótás - futás van mögöttem, és előttem. Viszont három tárgyat is teljesítettem, két beadandót beadtam, angolból prezentáltam az önéletrajzom. Milyen jólesik arra gondolni, hogy ennyivel kevesebb tárgyon kell már dolgoznom. 
A mai napot egy látássérült fiatal, és kedves tanára társaságában zártam egy interjúval. Mindig lenyűgöz a látássérült felnőttek elemi rehabilitációja, az interjú közben tanúja lehettem annak hogyan készül a rántott hús, ha azt egy látássérült személy készíti. Nem kell nagyon extra dolgokra gondolni, csak mondjuk arra, hogy honnan tudja, hogy a serpenyőbe tett x húsból melyik készült el, mikor lehet megfordítani stb. Nagyon érdekes volt, és lenyűgözött, hogy a lánynak, akivel beszélgettem, abszolút hétköznapi, a mi korosztályunkat érintő problémái, örömei vannak. Másodlagos, hogy éppenséggel nem lát, de ettől függetlenül aktív, és elmondása szerint boldog életet él. Ahogy jöttem hazafelé, hálát adtam Istennek érte, hogy általa is láthattam, hogy a fogyatékos személyek is élhetnek teljes életet! 
A végére hagytam a tegnapi NAGY kalamajkát. Zsolti szerda éjjel azt álmodta, hogy eltűnt Derék és Huba, sajnáltam, hogy ezt nekem csak utólag mesélte el, mert kevésbé ütött volna szíven a kutyák hűlt helye, mikor csütörtök este hazaértem. Óriási szél tombolt egész nap. Olyannyira nagy szél volt, hogy a kulcsra zárt, kötéllel megerősített, nehezékkel ellátott ajtót kinyitotta. A kutyák pedig uccu, neki, sétáltak egyet, nélkülünk... Hazaértem, és rögtön felkerekedtem, meg akartam keresni őket. Egy óra eredménytelen keresés után érkezett meg Zsolti, elmentem elé a buszhoz, mire hazaértünk, Derék itthon várt minket. Egy újabb óra sötétben, erdei és kanyargós utcácskákban való keresés után Huba várt minket az ajtó előtt. Rendesen megijesztettek, és lefárasztottak, de a lényeg, hogy megvannak, és jól vannak. 
Most pedig megkezdem a hétvégi pihenést, remélem, hogy tényleg lesz benne pihenés.

2011. december 5., hétfő

a munkám

Ha esetleg valaki még nem értené, hogy miben is segítek a lurkóknak nap mint nap, annak mutatok egy videót. A felvételen egy hallássérült kisfiú látható, aki siketen született, hallókészüléket hordott, se sajnos ez nem volt számára elég ahhoz, hogy a beszédet értse, és megtanuljon beszélni. Ezért cochlearis implantátumot kapott, amivel már egy év alatt nagy eredményeket ért el, hiszen hall. Hallja a környezetének hangjait, a beszédhangokat, emiatt pedig ügyesen halad a beszédtanulás útján. Amit én csinálok a tanítványaimmal, az az, hogy felhívom a figyelmüket a különböző hangokra, és olyan helyzetbe hozom őket, amiben óhatatlanul beszélniük kell. Mindezt játékosan, mindenki élvezetére. 

nyugalmas hétvége

Az elmúlt hétvégét nagy nyugalomban töltöttem itthon. Kifeküdtem a betegséget, ugyan még fújom az orrom, de más bajom már nincs. Nagyon jólesett, hogy Zsolti szinte mindent megcsinált helyettem, ezért én a pihenés mellett még az egyetemi dolgaimmal is tudtam haladni. Vasárnapi ebédet sem kellett készítenem, mert "bucós levest" ebédeltünk az egyetlen sóskúti étteremben. Ez olyan leves, amit egy nagyobb, kivájt zsemlébe tesznek, így a tányér is ehető. Ez a kedvencem itt. 
Történt egy vicces jelenet az étteremben. Az egyik férfi olyan ételt rendelt, amihez cápa alapanyag szükségeltetett. A pincér ki is hozta a "finomságot", hozzá is látott a vendég, de kisvártatva rájött, hogy ő nem szereti a cápát, így inkább mást kért. Szerintem nagyon vicces volt, ahogy közölte a pincérrel, hogy ő nem is szereti a cápát, mint kiderült. Annyira komikus, egy kis, magyarországi faluban elhangzik az a mondat, hogy: nem szeretem a cápát. Kérdem én, miért szeretné bárki is hazánkban? Miért is szeretné bárki is egy pici, falusi étteremben? Végül a fickó kapott valami hagyományosabbat, ami elnyerte a tetszését. :) 
A hétvégén megnéztük azokat a képregényekből készült filmeket, amiket én is szeretek. Vasember I, II, Thor. Érdekes párhuzamokra lettem figyelmes! 
Ennyi pihenés után pedig visszatérek a neveléstudomány 21. századi paradigmaváltásának kutatásához. 

2011. december 4., vasárnap

adventi gondolatok

"Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak." ( 5Mózes 30:20)

A mai napon beléphetünk abba a hatalmas és irányíthatatlan szeretetbe, amely egyszerűen csak megtörténik velünk.Valójában a nyelvünk is magában hordozza a szeretet irányíthatatlanságát: Mi azt mondjuk : "Szerelembe estem" feltéve ha a szeretet valamiféle árok. Olyan mintha sétálnék az úton egyik nap és egyszer csak -bamm! - szerelembe estem... és már nem bírtam segíteni magamon.
De el kell mondjam az igazságot. Ez nem szeretet. A szeretet nem csak úgy megtörténik velünk. A szeretet egy döntés, ami elkötelezettséget von maga után.
Választanod kell, hogy szeresd Istent, mert Ő nem fog kényszeríteni hogy szeresd Őt. (5Mózes30:20) Fel kell nézz Istenre, és elindulni egy teljesen más úton. Le tudod rombolni az eddigi életed, ha ezt választod. Isten nem fog rákényszeríteni, hogy szeresd Őt, hiszen tudja hogy a szeretet nem lehet kényszer.
Ugyanennek az alapelvnek kell érvényesülni a kapcsolataidban is. Választhatod azt hogy másokat szeretsz, de Isten nem kényszerít arra hogy bárkit is szeress.
A karácsonyi időszak alatt, összegyűlünk hogy együtt ünnepeljünk a családunkkal és barátainkkal. Ezek az együtt töltött idők gyakran vidáman telnek el. De én több mint 30 éve vagyok pásztor, és tudom hogy előfordul amikor feszültséggel és szívfájdalommal is jár.
Van valaki akit lehet hogy nehezedre esik szeretni még karácsonykor is - valaki a családodból, barátaid vagy a szomszédaid közül ? Isten segíteni fog neked szeretni azt a személyt, feltéve ha te is akarod.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden tökéletes lesz, még azt sem hogy az a személy elfogadja majd a szereteted. De te vagy az egyetlen gátja annak, hogy másokat szeress - mert a szeretet egy döntés amit te hozol meg.
(Daily Hope by Rick Warren, 2011.11.26)

2011. december 3., szombat

pihenés

Tegnap arra kényszerültem, hogy a tervezettnél hamarabb jöjjek haza, mert rosszul éreztem magam. Úgyhogy most pihenek, hogy helyrejöjjek mielőbb. Derék is beállt a rosszullevők klubjába tegnap, Zsoltinak el kellett vinni állatorvoshoz, egy ultrahang kiderítette, hogy nincs semmi látható baj. Lehet, hogy csak én hatok rá (is)... :) Tegnap este filmeket néztünk, egész este. Ma pedig sokáig aludtunk, későn reggeliztünk és jó sokat pihentünk, eddig. Most már muszáj felkelnem, meg kell írnom egy dolgozatot, de ezt is csak szép komótosan, az adventi koszorú gyertyafényét élvezve teszem. 

2011. december 1., csütörtök

kabaré

Ma volt az első MA vizsgám. Őszintén szólva, kabaré volt. Nem tanultam túl sokat erre a vizsgára, de azért becsülettel felkészültem, hogy menjen. Írásbeli vizsga volt, de a tanárban még sok mondanivaló maradt, ezért eredetileg úgy volt, hogy két órányi előadás után írjuk meg a ZH-t. A kabaré ott kezdődött, hogy miután az előttünk lévő csoport kijött a teremből, mi bementünk, kiderült, hogy nem kellett volna, mert szigorú rend lépett életbe, be kell zárni az ajtót, mert korábban valaki ellopta a projektort. Abszurd. Kimentünk, vártunk öt percet, és újra bementünk.. Kiderült, hogy nem lehetünk a kijelölt teremben a konzultáció végéig, ezért félidőben át kellett volna mennünk egy másik terembe, csakhogy abba a terembe nem fértünk volna be. Ezért a tanárunk eltekintett az előadásától, és három helyett, 13:10kor kezdtük el írni a vizsgadolgozatot. Ennek én speciel nagyon örültem, de mi lett azokkal, akik csak háromra mentek, a vizsgára? A következő akadály az volt, hogy kedves tanárunk elbizonytalanodott abban, hogy pontosan hánykor is kellene kivonulnunk a teremből. Elment megnézni, a biztonság kedvéért. Nem is kell részleteznem, hogy mi minden történt a többiekkel ez a pár perc alatt. Mindennek következtében 14:05-kor már öltözködtem, és jöttem haza, ami azt jelenti, hogy két órával hamarabb értem haza! Szuper, és a dolgozatom is jól sikerült.
Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy a csoportból valakik rendeltek pár könyvet, és természetesen a ZH írás kellős közepén érkeztek meg rendelt példányok...