"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2012. december 23., vasárnap

pillanatképek

Az ünnepi ebéd

Az ünneplők

biliárd

Az örök győztes

Zsolti meglepetése

első "tortavágás" 


A fenti képek ennek a remek napnak a pillanatképei, ugyanis 25 évvel ezelőtt születtem, erről emlékeztünk meg ma. Igazán szuper volt, már a reggel is jól kezdődött, hiszen esett a hó. Az imaházban a gyerekek ügyeskedtek a karácsonyi "fellépésükön", aztán ebédeltünk és játszottunk. Annak ellenére, hogy háromszor is vesztettem biliárdban, nagyon jól éreztem magam! Itthon pedig várt a finom torta és a meglepetés, ami nem a Hobbit, de ez is egy... Ki találja ki, hogy mi? :)

2012. december 15., szombat

jeles nap

Jeles nap ez a mai, na, nem azért mert munkanap. 17 évvel ezelőtt született meg az első kis testvérem, Csilla. Emlékszem, hogy a dédimama vigyázott Andira és rám, amíg Anyu a kórházban volt, Apu pedig éppen egy másik városból sietett hazafelé. Andival szépen helyet foglaltunk a kórházi váróban, miután Dédimama elkísért minket a nagy esemény helyszínére. Ő korábban ott dolgozott, szóval szabadon járt-kelt az intézményben. Jó sokáig várakoztunk, aztán valahogy haza is jutottunk annak tudatában, hogy Csilla megszületett. Eztán kezdődött csak a móka. Igazán aranyos, szőke fürtös kisbaba volt, szívesen segítettem körülötte, amiben csak kellett. Emlékszem, hogy milyen nagy megtiszteltetésnek éreztem, mikor Anyu pár hónappal később megengedte, hogy egyedül vigyem le a játszótérre a babakocsiban, persze ő az ablakból figyelt minket. Szóval, jó élmény volt, hogy húgom született, annak ellenére is, hogy átvette a nyolc évig stabilan őrzött legkisebb gyerek szerepét. Még most is élvezem, hogy sokan vagyunk testvérek! 



Isten éltessen, Csilla a születésnapodon és legyen még sok - sok ilyen jeles nap az életünkben! Igazán boldog következő évet kívánok! 
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és józanság lelkét." II. Tim. 1:7
Az ünnepelt :)

2012. december 10., hétfő

Király! Játszóház!

Szombaton került sor a már hagyományosnak mondható, karácsonyi játszóházunkra! Annyi vot a különbség, hogy most két királyról szólt a játszóház. A móka első felében Dávid király élettörténetével kapcsolatos helyszínekre látogathattak el a gyerekek, és különleges feladatokat oldhattak meg, karácsonyi nyomdáért cserébe. Ezt követte egy igen jóízű uzsonna, majd közösen játszottunk tovább, Janka mesélt nekünk Jézusról, eztán pedig karácsonyi énekeket énekeltünk csodálatos gyertyafényben! Igazán hangulatos volt! Több, mint 30 gyerek vett részt a játszóházban,és úgy láttam, hogy nagyon élvezték, ahogy mi is! Minden segítő igazán kitett magáért, úgyhogy ez az alkalom csapatépítésnek sem volt utolsó!
 
Kicsit izgultam az alkalom előtt, hogy rendben lesz-e minden, jönnek-e gyerekek... Aztán eszembejutott, mikor a vándorló zsidók mannát szedtek a pusztában. Csak annyit szedhettek, ami arra a napra elég volt, se többet, se kevesebbet. Mi is annyit kaptunk szombaton, ami arra a napra elég volt, és ezért hálás vagyok!

2012. december 2., vasárnap

kezdődik..

Kezdődik az advent, az egyik legkedvesebb időszakom az év során. Tegnap újra rájöttem, hogy én nagyon szeretem a telet, még akkor is, ha sokkal macerásabb itt az élet télen, de mégis olyan szép! Ilyenkor látogatnak meg minket a környék legszebb madarai, ma is itt volt egy hatalmas, gyönyörű színekben pompázó cinke, és már egy kék cinkét is láttam! 

A tegnapi nap másról is nevezetes még, hiszen délután tartottuk a női karácsonyi ünnepséget a gyüliben. Különleges volt ez az alkalom, mert az érdligeti iskola női dolgozóit hívtuk meg rá, velük együtt hallgattuk meg Paróczi Anita karácsonyi gondolatait a finom sütemények és tea mellett. Közben - közben pedig gyönyörködtünk Anikó fuvolaszólójában!


Anita Bodrogról érkezett, egy kicsi, dunántúli faluból. A férje a helyi kis gyülekezetben lelkipásztor. Ez nem sok jóra enged következtetni a mai világban, de az a helyzet, hogy velük van az Isten, ez pedig minden reményre okod ad. Isten tervei alapján létrehoztak Bodrogon egy komplex nevelési - oktatási intézményt, aminek már van óvodája, iskolája, zeneiskolája, évről - évre megrendezendő nyári táborai. A gyerekeket iskolabusszal hozzák be a környék településeiről, beleértve a nagyvárost, Kaposvárt is. Hihetetlen, hogy a gyerekek a nagyvárosból járnak ki a kis faluba tanulni, mert ott jött létre olyan intézmény, ahol a gyerekek megkapják mindazt, amire szükségük van. A tárgyi tudás mellett emberséget, szeretetet, Isten szeretetét. Ez az iskola a gazdasági válság közepén fogott bele bővítésbe, és már a bővített épületet is bővíteni kellett, hogy mindenki elférjen! Csodálatos, hogy Isten nem a helyszínt (kicsi, eldugott falu), az emberek számát (igen kevés) nézi a tervei megvalósításához, hanem azt, hogy hol vannak olyan emberek, akik meg akarják tenni azt, amire Ő elhívja őket! Így adnak otthont a bodrogi családok elárvult, vagy rossz sorban élő gyerekeknek. Mennyi áldás! Bárcsak, én is áldás lehetnék és Isten terveit ültethetném a gyakorlatba nap, mint nap. Nincs ennél aktuálisabb üzenet adventkor! 


2012. november 20., kedd

meglepetés hangszer bemutató

Ma délelőtt az egyik óvodában hangszerbemutatót szerveztek a gyerekeknek, pont abban az időpontban mikor én tartok foglalkozást az egyik lurkónak. Így, nem is találtam a csoportot sehol, a dadus néni igazított útba a hangszer bemutató felé. a MÜPA-ból érekezett 5 zenész srác, nagyon ügyesek voltak! Olyan jólesett hallgatni Mozart muzsikáját, főleg úgy, hogy valóban meglepetésként ért. Igazi ajándék volt ez ma délelőtt, a koncertecske után B-tal odamentünk az egyik zenész fiúhoz és még beszélgettünk egy kicsit vele a hegedűjéről. B. olyan ügyes volt hangmagasság szerint sorba tudta állítani a hangszereket, és egy csomó összefüggésre is rájött. A ma elsajátított új fogalmak: brácsa, szimfonikus zenekar és Mozart :) Öröm, mikor ilyesmikről beszélgethetek a tanítványaimmal! (És úgy tűnik hogy a tetű járványt is ép fejjel megúsztam! ;)  

2012. november 15., csütörtök

tanulságok?!

Érdekes napom volt ma, amiben voltak igazán jó élmények és lelket megterhelők is. Utóbbiak kapcsán újra eszembe jutott, hogy milyen nehéz is igazán jó gyógypedagógusnak lenni. Diplomatikusnak, ugyanakkor empatikusnak lenni. Röviden, de világosan fogalmazni. Venni a visszajelzéseket, de nem magamra venni. A gyermekek valódi érdekeit képviselni saját családjuk előtt is. Ezek nem könnyű dolgok, de úgy érzem, hogy sikerrel vettem az akadályt. Próbálok a "kevésen hű lenni", és így a nap végén ezt hallom: "Jól van, jó és hű szolgám...!"

A jó élmények pedig: 
- Megtudtam, hogy milyen csoda szakközépiskola működik a Herendi Porcelán Manufaktúra mellett. A gyerekek kapnak "fizetést" és még ösztöndíjat is, ha jól tanulnak. Az iskola biztosítja a munkaruhájukat és a szükséges eszközöket. Kétágyas szállóban lakhatnak és a suli befejeztével dolgozhatnak a Porcelán Manufaktúrában. És mindennek tetejébe integrálnak hallássérült gyerekeket!
- Végighallgathattam egy fiatal hallássérült srác élménybeszámolóját. Ez fantasztikus élmény volt! Az az előadói stílus amiben beszélt!! Ha forradalomba hívott volna minket, mentünk volna... :) 
Három dolgot emelt ki:
1. Tudd, hogy milyen szakmát AKARSZ tanulni! 
2. Tanuld meg azt a szakmát! Kérdezz a tanáraidtól, készülj fel a lehető legjobban!
3. Tiszteld a szüleidet és a tanáraidat! 
Legyen így!

2012. november 10., szombat

okos

A tegnap délelőttömet egy budapesti általános iskolában töltöttem, ahol nyolcadik osztályos gyerekekkel vettem fel a WORD szövegértési vizsgálatot. A koncepció az, hogy 3 gyenge, 3 közepes, 3 jó tanulóval és az integrált hallássérült gyerekkel dolgozom. Így kapok egy viszonylag reális képet az osztály szövegértési tudásáról és a hallássérült gyerek helyéről a rendszerben. Nagyon érdekes élményben volt részem. Már a vizsgálat vége felé, mikor már el szoktam fáradni, bejött egy nagyon szimpatikus, jóvágású cigány srác. Őszintén elmondta, hogy ő a rossz tanulók hármasába tartozik, majd elkezdtük a vizsgálatot. Egy szöveget kell elolvasni, majd kérdezek valamit a szöveghez kapcsolódóan. Ha jó választ ad, kap egy pontot. Ez a srác olyan kérdésekre is jól felelt, amire az osztályából senki nem tudott helyesen válaszolni. Sőt, pontszám szerint övé lett a második legjobb vizsgálati eredmény (rossz tanulóként)!! A végén nagyon megdicsértem, és megerősítettem benne, hogy milyen okos. Nem szoktam így visszajelezni a gyerekeknek, általában csak megköszönöm a munkát, de most igazán fontosnak tartottam, hogy ez a fiú világosan lássa, hogy milyen jól teljesített! Nem szabadna a suliban sem rossz tanulónak lennie...  

2012. november 9., péntek

máshol olvastam

Szilvi blogjában olvastam az előbb egy gondolatot az időről. Teljesen így van!

"Szédületes, ahogy az idő rohan velünk. Még jó, hogy csak egy ideig teheti. Eljön majd a pont, ahol - átlépve az örökkévalóságba - már elveszíti jelentőségét, merthogy abban a dimenzióban nem is létezik. Ezen az oldalon azonban uralni vágyja életünket, döntéseinket. Presszionál az oly fontosnak és nélkülözhetetlennek beállított hiábavalók ezrei felé. Máskor meg a múltba ringat, vagy a jövővel kecsegtet. Neki mindegy, csak ne élj a jelenben. Csak ne Élj a jelenben. Pár hete olvastam (szintén C.S.Lewis - pontatlanul idézem) "Istennél az idő nem létezik. Csak az örökkévalóság. Számára az emberi időből csak a jelen a fontos. A jelen: az örökkévalóság és az idő metszéspontja." A múlt, a jövő az ördög kedvenc területe. A múlt, amivel - ha rossz volt - örökre megkötözne, megkeserítene / ha jó volt - örök nosztalgiával elvonna a jelen lehetőségeitől. S a jövő, amely meg főleg kiismerhetetlen. S amelyre koncentrálva villámgyorsan épül fel az elmében az aggodalom, félelem vagy épp ábránd és illúzió. Ezért is mondja a Prédikátor 6:7:" Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés."
Hiábavaló, hasztalan erőlködés.Vagy örökkévaló, maradandó létezés a mában."

2012. november 3., szombat

A maflás

Tegnap este moziban voltunk. Gondolkoztunk, hogy érdemes-e elmennünk, mert nem sok olyan filmet vetítenek most, amit megnézésre érdemesnek találtunk. Kicsit fel is háborodtunk azon, hogy a Tüskevár c. filmet csak délelőttönként vetítik. A nyertes film végül a maflás lett. Rég láttunk ilyen jól filmet, mert minden benne volt, ami a szórakozáshoz kell. Eredeti történet, garantált a folyamatos nevetés, mert tele van jó poénokkal, izgalmakat is tartogat a film és még tanulságos is!! Ajánlom mindenkinek, nekünk tényleg nagyon tetszett!



És hogy mi egy tanár feladata: Lelkesíteni! :)

2012. november 2., péntek

sárkányreptetés

Ma délután kipróbáltuk Zsolti ajándékát. Jobban mondva én csak tisztes távolságból figyeltem az eseményeket, nem mertem kipróbálni az eregetést ilyen nagy szélben. Majd talán legközelebb. Mindenesetre igazán klassz látvány, ahogy repül az égen, Zsolti pedig fut utána a földön :) 



2012. október 31., szerda

30+

életem első jól sikerült tortája :)

a szülinapos

Az Ajándék

2012. október 30., kedd

30

Harminc éve egy igazán aranyos kissrác látta meg a napvilágot. Ez volt az én szerencsém, mert ebből a szőke kisfiúból lett az én drága férjem. Persze sok - sok év eltelt e két esemény között. Hálás vagyok az Istennek, hogy mai szemmel nézve korán egymásra találtunk és elköteleződtünk egymás mellett, hiszen így ezt a 30. szülinapot már boldog házasokként ünnepelhetjük a szó minden értelmében! :) Szóval, csak még sokszor harminc évet tudok kívánni amit hasonló nagy boldogságban töltünk el! 

"Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás, mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 91. Zsoltár: 9-12

2012. október 29., hétfő

Augusztusban történt

Két hónapja egy szombati napon nagy izgalomra ébredtünk. Andiéknál aludtunk Csillával, így kora reggel együtt mehettünk kedvenc pécsi fodrászunkhoz, aki viszonylag rövid idő alatt "széppé" varázsolt minket. Ezután indultunk haza Váraljára, jól felpakolva. Mikor megérkeztünk, nem sok lazításra volt időnk, hiszen el kellett kezdenünk öltözködni, sminkelni, hogy időben elkészüljünk. Ez idő alatt a fiúk persze még lábukat lógatva játszottak.. Mire kellett, mindenki készen lett, és indulhattunk Park - erdei sétánkra, ahol készült pár különleges fénykép: 

 


Ezek után Csillát és engem Zsolti átvitt Nagymányokra, ahol előkészítettük a "terepet" a nagy eseményre, Andi és Attila házasságkötésére. Ez lett az eredmény: 
Később megérkeztek a vendégek, az ifjú pár is, és kezdődhetett, vagy inkább folytatódhatott az ünnep. Egy kedves anyakönyvvezető adta össze őket, már nem emlékszem miről beszélt, mert annyira koncentráltam, hogy kimenjek, mikor nekem kell aláírni a házasságkötési okmányokat, hiszen engem ért a megtisztelő feladat, hogy tanúja lehettem ezeknek az igen fontos eseményeknek! 



Nagyon jólesett látni azt az örömöt Andin és Attilán is, hogy most már teljes mértékben összetartoznak! Tényleg boldogok voltak azon a napon, és ahogy elnézem őket, azóta is :) Készült pár remek közös kép az ünneplőkről:


A finom vacsorát is Nagymányokon fogyasztottuk el. Igazán kellemes volt, hogy mindenkivel jutott idő beszélgetni és az is, hogy egy asztaltársaságként oszthattuk meg egymással házasságaink tapasztalatait, hogy miket tanultunk az évek során. Számomra az egyik legszebb és legnagyobb kihívást jelentő feladat, hogy olyan feleség legyek, aki mellett Zsolti kiteljesedhet, aki mellett olyanná válhat, akinek Isten megálmodta őt. A vacsora kezdetén Apu osztott meg velünk pár igei gondolatot, illetve kérte Isten áldását az ifjú párra. 

A nap különlegessége volt még, hogy Apuék aznap ünnepelték házassági évfordulójukat, így ők is kaptak egy szép tortát! Igazán eseménydús, örömteli, meglepetésekben gazdag volt 2012. augusztus 19-e. Hálás vagyok érte, és sok - sok boldog évet kívánok a házaspároknak!!

2012. október 22., hétfő

hosszú ?!

Készültem a hosszú hétvégére, hogy majd mennyi mindenre lesz időm... Kiderült, hogy ez a hosszú hétvége mégsem olyan hosszú! Arra mindenesetre elég, hogy kipihenjük és jól érezzük magunkat Zsoltival. Arra már nem is emlékszem, hogy szombaton mit csináltunk azon kívül, hogy gyerekkorom egyik kedvenc ételét készítettem el: sült krumplit sült hússal, pirított darával és megyszósszal. Hmmm, nagyon finom volt!
Vasárnap én tartottam a pöttömöknek a bibliakört, kemény témánk volt: Saul halála. Valahogy fel kellett oldani a feszültséget, amit még az sem vezetett le, hogy magunk készítettünk szegény halott Saulnak egy sírt homokból. Végül ott lyukadtunk ki, hogy Jézus is meghalt, de ő feltámadt! És ránk is az a sors vár egy napon, bizony, mi is fel fogunk támadni, és ha minden igaz, még Saul is! Persze a saját feltámadásunk felett érzett örömöt még megkoronáztuk azzal, hogy Jézussal is találkozni fogunk! Igazán klassz, reménykeltő bibliakörünk volt! :) A délután is hasonlóan jól folytatódott, hiszen nyárson sütöttünk és grilleztünk az előkertben. Valószínűleg ez volt az utolsó sütögetés a szabadban idén, olyan jólesett gyönyörködni a színes fákban, a parázsban, a grillezett cukkini édes ízében! És azt is megfigyeltük, hogy pont egy légi folyosó húzódik felettünk, szinte folyamatosan jöttek - mentek a repülők. Hála Istennek olyan magasságban, hogy az minket már nem zavar, csak érdekes, hogy pont fölöttünk ennyi minden történik.
A mai nap szintén szuper volt, egy új utat fedeztünk fel a hegyen. Gyönyörű kilátásra leltünk, és hatalmas sziklákra az erdőben! Fantasztikus, hogy itt lakhatunk "a természet lágy ölén"! :)

Ezzel tetőzném be a mai napot: 
"Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amit Isten adott neked a nap alatt..." Prédikátor 9:7 - 9

2012. október 12., péntek

hétvégén a hétvégéről

A múlt hétvégét Váralján töltöttük, ahol megünnepeltük Andi és Dani szülinapját az egész család részvételével. Nagyon jó volt, ezt azon is mérni lehetett, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Még közös társasjátékozásra sem jutott belőle, de hála Istennek természetjárásra, szalonna sütésre, nagy beszélgetésekre, töltött paprikázásra, épp elég maradt. Töltött paprikáról jut eszembe, ezt az ételt senki nem tudja olyan finomra készíteni, mint az én anyukám! Még a vasárnapi nyenyerézés is élvezetes volt :) Lehet, hogy a képek többet mesélnek, mint ami jól leírható: 
drága szüleink gyönyörű kertjükben

készül az estebéd, avagy az előszülinapi vacsora

Danira és Andira! Boldog születésnapot!

sétálunk - sétálunk

Huba szereti a vizet

a tisztáson
Szeretek hazamenni ezekre a hétvégékre, kár, hogy csak ritkán van lehetőségünk erre. Mindenesetre élvezzük ezeket az alkalmakat! :)

2012. október 2., kedd

Mary Poppins és a szülinap

Csodálatos hétvégénk volt! Kezdődött a péntekkel, amikor egész nap az egyetemen voltam és egy felettébb izgalmas, hasznos órát hallgattam 9től 5ig. Tényleg élvezetes volt, eztán viszont kellően elfáradva érkeztem meg a Kutatók éjszakájának planetáriumi helyszínére. Itt találkoztam Andiékkal és kedvenc Zsoltimmal. A terep felfedezése során kiderült, hogy csak az tekintheti meg az előadásokat, aki előzetesen regisztrált... Ezt én nem tettem meg, mert abszolút félrevezető információ volt ezzel kapcsolatban a honlapon. A többiek kétségbeestek; hogy lesz ebből előadás?; ugyanakkor én nem adtam fel a reményt. Az előadás előtt beálltam a hosszú sorba, hátha valaki a regisztráció ellenére mégsem tudott eljönni, így kaptunk négy jegyet és megnézhettük, hallgathattuk hogyan fejlődik az űrkutatás. Nagyon érdekes volt, és igazán lebilincselő volt a tiszta égbolt alatt üldögélni, nézni a csodás csillagokat! Mindenkinek ajánlom! 
A szombat hasonlóan jól folytatódott. Andival pisztrángot sütöttünk ebédre, cukrászdáztunk a szülinapja alkalmából, majd jött a fő attrakció, az esti színház.Telt ház volt a Mary Poppinson, ezen mi nem, Zsolti annál inkább meglepődött, hiszen az egész történetről csak annyit tudott, hogy szerepel benne egy nő és az esernyője! Igazán remek volt az előadás, a modern technikát is használták, de csak épp úgy, hogy tökéletesen kiegészítse a színészek alakítását! Fantasztikus volt, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg! 
biatorbágyi Andrész - cukrászdában
szülinapos a színházban
a kezdésre várva
Vasárnap pedig gyüliben voltunk, nagyon jólesett végre végighallgatni az igehirdetést, eddig ugyanis a gyerkőcökkel voltam. A vasárnapi üzenet: "Ha van neved, van helyed!" :) Délután kirándultunk egyet a környéken, ez is szuper volt! Catanoztunk egy nagyot, amit persze Zsolti nyert meg, és hirtelen vége is lett a hétvégének, amit sajnáltam, de örülök, hogy ilyen jó volt, és a következő hétvégét is várom már! ;)



2012. szeptember 26., szerda

fórum

Vasárnap délután fórum volt a gyüliben. Ilyenkor az istentisztelet után együtt maradunk, ebédelünk egy jót, majd beszélgetünk egy jót. Ez most is így volt. Kifejezetten jól esett, hogy a fórum elején lehetőséget kaptunk arra, hogy elmeséljük mi történt velünk mostanában. Ez az őszinte légkör, pedig jól megalapozta a hangulatot. Nekem, személyesen is sokat jelentett hallgatni a történeteket, hogy Isten hogyan gondoskodik mindnyájunkról. Megfogott az a derűs életszemlélet, ahogy az egyik idősebb asszony beszélt arról, hogy ő mindig hálát adott az Istennek, bármi történt, azt nem keserűséggel fogadta, emiatt pedig milyen klassz dolgokat élt át annak ellenére, hogy a végül klasszá váló történések korántsem úgy indultak, mint amiből bármi jó kisülhet... Ez is csodás Istenben, kérünk tőle, és nem mindig úgy adja meg amit kértünk, ahogy azt mi előzetesen kigondoltuk, de mindig reagál a kéréseinkre. Amikor pedig visszanézünk, valahogy mindig az jön ki, hogy sokkal jobb lett így, ahogy Isten elrendezte a dolgokat. Egyszerű példa: Mennyit imádkoztam júliusban, hogy gyógyuljon meg a fogam (fogorvos hiányában), nem gyógyult meg, addig - addig sajgott (másnak ilyen helyzetben rettenetesen fáj a foga, nekem csak sajgott), hogy elmentem egy másik fogorvoshoz. Ott derült ki, hogy a bölcsességfogam ahhoz nem elég bölcs, hogy jó irányba nőjön. Ha nem mentem volna el ehhez a másik orvoshoz, még mindig meg lenne a láthatatlan bölcsesség fogam, és csak még nagyobb károkat okozna, ezzel szemben már csak holnap kell visszamennem az orvoshoz egy koronázási szertartásra, és kész is leszek. Hát, nem fura? És mégis milyen jó, hogy így alakult!

2012. szeptember 20., csütörtök

Két gondolat bánt engemet...

Na jó, több is foglalkoztat jelenleg, de ezekről írnék most. 
Tegnap elég durva BKV jegyellenőrös jelenetnek voltam fültanúja. Egy ágról szakadt bácsi jegyét nem fogadták el az ellenőrök, a buszról leszállva pedig lefogták, és nem engedték, hogy elmenjen. Több szempontból is bonyolult ez a helyzet. Egyrészt egyetértek azzal, hogy mindenki fizessen azért, hogy utazik a BKV-val. Másrészt olyan igénytelen, és méltatlan körülmények között utazunk néha, hogy azért nem szabadna egy mostani jegy árát elkérni. A legjobban mégis az háborít fel, hogy nem egyenértékű az az elbánás, amit a bliccelők kapnak, az ellenőrök nem ragaszkodnak a szabályokhoz. Ha egy kisebbségi ember mondja, hogy nincs jegye, nem is vesz, nem száll le, ő maradhat a buszon... Semmi gond, eggyel több dolog, amit mi fizetünk. Ez a hozzáállás nem csak a kisebbségieket érinti, hanem a kevésbé iskolázott, agresszív személyeket is, ők maradhatnak, sőt, szinte bármit tehetnek, mert senki nem mer szólni, közbelépni... Ugyanakkor, ha egy az önérvényesítésben kevésbé gyakorlott vagy agresszív emberrel találkoznak az ellenőrök, akkor ők változnak át erőszakos, hatalmat kapott nem is tudom mikké, és képesek lefogni egy embert, hogy ne menjen el... Elszomorító. Csak egy megoldást tudok, amivel igazságosan tudnánk bánni egymással, és ehhez nem Mátyás királynak kéne visszatérnie. 

A másik dolog pedig, hogy tegnap rájöttem, hogy már nem bírok egész napokat ülni az egyetemen, és hallgatni a tanárokat. Elengedhetetlen, hogy saját élményként éljem meg a tanulást, hogy benne legyek, hogy miközben csinálom, aközben tanuljak. Olyan jó irányba kezdett haladni az oktatás a személyközpontúságban, az inklúzióban, erre most azt várjuk el a gyerekektől, hogy passzív befogadói legyenek egy hatalmas ismeretanyagnak, ami még csak nem is feltétlenül érdekli őket. Nem csoda, hogy kevés kiemelkedő gyerekünk van, már én sem bírnék jeles átlagot összehozni egy ilyen rendszerben. Na jó, valószínűleg bírnék, de csak azért, mert annyira erős a szabálytudatom és a megfelelni akarásom. 
Összességében tehát, meg kellene ismertetni a világgal, hogy már megváltották a világot. ...

2012. szeptember 16., vasárnap

tökéletes hétvége

pihenés, mosás, mákos guba, pisztráng, 4 km-es séta a kutyákkal, Catan győzelmek, gyüli, bibliakörös gyerkőcök, fagyi, Hetedik mennyország, délutáni szieszta

Múlt héten vasárnap tapasztaltam meg, hogy mit is jelenthetett a valóságban, hogy Jézus több, mint ötezer embernek adott enni anno... Kb. 10 000 ember indult a félmaratonon, rengetegen voltak és Jézus képes volt közel ennyi embert jóllakatni a semmiből! Csodálatos!

2012. szeptember 11., kedd

találkozások

Ezen a héten találkozom először a tanítványaimmal ebben a tanévben. Hihetetlen, hogy milyen nagyot nőttek, mennyit változtak és fejlődtek két hónap alatt. És mennyi mesélnivalójuk van! Szinte mindegyiküknek meg kell küzdenie valamilyen változással idén pl.: a barátai iskolások lettek, de ő még ovis maradt; bölcsit kell keresni stb. Úgy örülök neki, hogy szinte mindegyikük kerek, egész családban nevelkedik, ahol van anya, apa és pár helyen még tesó is. Ma beszélgettem az egyik tanító nénivel, aki megemlítette, hogy a 19 fős osztályában 11 gyerek "csonka" családból jön, mert a szülei már elváltak. ... Szomorú. Amit tudok, megteszek ezekért az apróságokért, akiket nagyon kedvelek!

2012. szeptember 9., vasárnap

Nike félmaraton

Nemrég értünk haza a mai versenyről. Zsolti lefutotta a félmaratoni távot!! Szuper volt, nagyon büszke vagyok rá! Ez volt az első félmaratonja, és korábban még sosem futott 18 km-nél többet, de ma sikerült neki! Éljen!

Elég korán kiértem az első szurkolói helyszínemre, így maradt időm gyönyörködni a tájban. Rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű, amikor Isten és az ember együtt hoz létre valamit. Csodás! 

Aztán megérkeztek az első versenyzők, kerekesszékkel 15 perc alatt odaértek a Lánchídhoz a Városligetből, és pár pillanattal később már ott voltak a futók is. Egyre nőtt a tömeg, de szerencsésen eljutott Zsoltihoz, amire szüksége volt, nekem pedig kereplő társam is akadt egy, az anyukájának drukkoló testvér pár személyében.
Gyorsan visszasétáltam a pesti oldalra, és a rakparton elfoglaltam a helyem, felálltam egy betonkerítésre, így mindent jól láttam és jó hangosan tudtam szurkolni is. Nagy élmény volt, főleg amikor visszamosolyogtak rám, megköszönték a szurkolást. Ilyen párbeszédek is elhangzottak: 
Én: Nagyon jók vagytok, hajrá! 
Valamelyik futó: Te is az vagy, köszönjük! 
Érdekes, ahogy szurkolok a futóknak, és a visszajelzéseik, szurkolásuk a szurkolásra még jobb szurkolásra ösztönöz! :) Persze, Csilláék nagyon hiányoztak!





Zsolti végül épségben, sikeresen befutott (utolsó előtti kép), aztán megünnepeltük a sikert egy jó pisztráng mellett a munkatársaival együtt, akik szintén jól teljesítettek ma. És igen fáradtan értünk haza, az este további részét pedig a jól megérdemelt pihenéssel töltjük.


2012. szeptember 8., szombat

a hangszerek királynője

Mikor megkerültük a Balatont, teljesen véletlenül tudomást szereztünk róla, hogy csütörtök este az OrgonaPont keretén belül lesz egy koncert Bogláron. Csillával elmentünk, meghallgattuk Soltész Petrát és Abafi Nórát. Petra orgonált, Nóra pedig a legszebb hangszeren, a saját hangján játszott. Nagy élmény belefeledkezni a zenébe egy koncerten. Igen régen voltam már sajnos ilyen jellegű koncerten, úgyhogy nagyon jólesett! Ahogy hallgattam az orgonát eszembe jutott, hogy milyen nagy kiváltság, hogy én játszhattam ezen a csodálatos, monumentális hangszeren, aminek olyan sokféle hangja lehet. Nem adatik meg minden embernek a kiváltság, hogy orgonálhat, nekem megadatott és élveztem is. Azért hagytam abba, mert rengeteg gyakorlást igényel, ha valaki szépen, pontosan szeretne zenélni. Mindenesetre örülök, hogy két éven át orgonálhattam! Mostanában elkezdett hiányozni a zenélés, nagy vágyam lett, hogy legyen itthon hangszerem. A legjobban egy zongorának örülnék, de egy jó szintetizátorral is boldog lennék! 

Egy kis ízelítő: 

2012. szeptember 4., kedd

tömegközlekedés múlt héten és most

A múlt héten még olyan jólesett tömegközlekedni, főleg BKV-ni. Nem volt nagy tömeg, mindenhova odaértem, igazán kellemes volt. A héten viszont megkezdődött a tanév és ezzel párhuzamosan megjöttek a dugók is. Olyan mérges lettem tegnap reggel mikor láttam, hogy a hosszasan araszoló busz mellett újra és újra olyan autók vannak, amikben egy szülő, egy gyerek ül. Értem én, hogy nem járnak a gyerekek helyi iskolákba, hogy nem merik őket elengedni a szülők a tömegközlekedéssel. De akkor is nonszensz! Még a korábbi busszal is 10 perccel később értem be, mint ahogy a későbbinek kellett volna beérnie... Ma pedig elaludt mellettem a buszon egy fickó, komolyan azon gondolkoztam, hogy felébresztem, mert ahogy egyre inkább belemerült az álomba, úgy terpeszekedett el az ülésen, én meg nyomódtam a busz falának. Régen valahogy könnyebben vettem ezeket az akadályokat. És akkor még a babakocsis közlekedésről nem is beszéltem, mert abba is belekóstoltam tegnap Laurával... Remélem, hogy hamar visszaszokok erre a rendszerre, bár őszintén szólva kicsit megalázónak találom, hogy heringekhez hasonló módon van összepréselve az utazó közönség.

2012. augusztus 31., péntek

bölcsesség év elején

Hétfőn elkezdődött a bejárós hetünk, klassz volt újra találkozni a munkatársakkal, megosztani a nyári élményeket, készüli az új tanévre, ami rendegeteg feladatot tartogat. Szeptember környékén el szoktam gondolkozni azon, hogy mennyi korán kelés után jelennek meg a karikák a szemem alatt. Idén ehhez 3 munkanap kellett... Mindenesetre most van időm kipihenni a karikákat, mert tegnap kivették a bölcsesség fogamat, így ma még itthon lábadozhatok. A jegelés ellenére kicsit megdagadt a pofim, de ez talán normális. Egyébként nagyon jól alakult a műtét, kedvesek voltak velem, jó humora volt az orvosnak és az asszisztensnek is, és jó munkát végeztek. Életemben másodszor viseltem műtős sapkát, és most sem készült rólam kép. És életemben másodszor éreztem, hogy milyen jó lenne, ha értené valaki még rajtam kívül a jelnyelvet. Ugyanis a műtét után jódarabig nem beszélhettem, így kellett lerendezni az anyagi dolgokat, és jópár nem eldöntendő kérdést feltettek nekem, amire kreatívan megtaláltam a válaszolási módot papír és toll nélkül. Egyszerűbb lett volna jelelni :) Úgyhogy ma itthon dolgozom, remélem, hogy fájdalommentesen!

2012. augusztus 25., szombat

a szurkolásról

A szurkolás kemény munka, ha jól akarod csinálni. Először is, kell hozzá egy megfelelően kiválasztott szurkoló hely, ahol nem süt rád a nap túlzottan, de nem is fázol, elég hely van, hogy kényelmesen elhelyezkedj, ugyanakkor ne zavarj senkit. Ha ez meg van, otthonosabbá lehet tenni a helyet egy kényelmes pokróccal, a szurkolói eszközök sorba állításával. Amit érdemes használni: kereplő, nagy ütögetős kék izé, buborékfújó, különböző csörgő - zörgők, saját hang (HAJRÁ .......!), tenyerek tapsolásra. Ha egyszer belevágsz a szurkolásba, akkor bizony hosszú órákon keresztül töretlenül, ugyanazzal a lelkesedéssel kell szurkolnod, mint megtudtam. Ugyanis a jó szurkolókra számítanak a versenyzők, úgyhogy ez nagy felelősség. Ha van elé kitartás, akkor a jutalom sem marad el a hálás mosolyok, köszönömök elég bátorítást adnak a szurkolóknak a szurkoláshoz. Ha elég jó szurkoló vagy, még az is előfordulhat, hogy a szurkolásnál is aktívabban segíthetsz a sportolóknak, pl. frissítő kínálásával. Mindezen okosságok a tapasztalatból származnak, illetve a szurkolók legjobbikától, Csillától lestem el őket a múlt szombati szálkai triatlon versenyen, ahol érmet szereztünk. Na, nem ám a szurkolással.. Attila lett harmadik a korosztályában, ő úszott, bringázott, futott, mi pedig szurkoltunk neki ;)

2012. augusztus 22., szerda

reggeli

A házassági évfordulónk, Anyuék házassági évfordulója, Andiék esküvője elgondolkoztatott, hogy mit is jelent számomra, hogy házasságban élek. El sem tudnám képzelni másként az életem, csak Zsolti feleségeként. Biztonságot ad az a tudat, hogy Isten is egymásnak szánt minket, a kapcsolatunk alapja ő. Kilenc évvel ezelőtt gondolkoztam el azon először, hogy egyszer majd, a távoli jövőben ki lesz a társam. Több lehetséges jelölt is szóba jött, én meg jól összekuszáltam a szálakat, amiket egyedül nem tudtam kibogozni. Ezért végső kétségbeesésemben egy őszinte bocsánatkérés után segítséget kértem Istentől, szerettem volna tudni mi tévő legyek, merre menjek. Még aznap egyértelmű választ kaptam, mert este érkezett Zsoltitól egy levél amiben leírta, hogy én leszek a felesége. Egyáltalán nem akarta ezt még felhozni, de úgy érezte, hogy valamiért nagyon fontos, hogy aznap erről tudomást szerezzek. Valóban fontos volt :) Azóta építgetjük egymást és a kapcsolatunkat, ami minőségileg más lett attól, hogy összeházasodtunk. Már a jegyességben is komolyan gondoltuk az egymás iránti elkötelezettséget, de a házasság teszi lehetővé, hogy azzá váljunk a társunk segítségével, akinek Isten szeretne látni minket. Egészen egyedülálló módon tudjuk segíteni egymást. És persze jókat szoktunk veszekedni apró - cseprő dolgokon, ez is hozzátartozik. A nem apró - cseprő nézeteltéréseinket, pedig igyekszünk megbeszélni. Jó, hogy járhatunk házaspáros délutánokra, hogy házaspárok a barátaink, hogy van egy áldott gyülekezetünk. 
Szóval, a házasságom öröm, biztonság, kiindulópont, az otthon a házikónkban. Nem bántam meg, hogy fiatalon mentem férjhez, sőt :)
5 éve