"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2013. február 21., csütörtök

mindennapos szépségek

Mikor utoljára voltunk a klinikán ultrahang vizsgálaton, egy igazán szép jelenetnek lehettünk tanúi: Egy "újdonsült" apuka nagy büszkén hozta ki újszülött kislányát a folyosóra, hogy megmutassa felesége édesanyjának. Az "újdonsült" nagymama pedig nagy örömmel fényképezte le az ajtóüvegen keresztül a kis jövevényt. Később, mikor a kis család visszavonult, a nagymama izgatottan és meghatottan tájékoztatta nagymama társát az eseményekről... Igazán szép jelenet volt! Kicsit irigykedtem rájuk, hogy már itt tartanak, na, nem azért, mert nem élvezném azt, ahol mi tartunk, hanem azért, mert már igencsak kíváncsi vagyok a lánykánkra és az új életünkre. Aztán elgondolkoztam azon is, hogy még nem sokszor láttam újszülöttet. Csillát lett volna lehetőségem látni, de valahogy nem emlékszem arra, hogy bárki is megmutatta volna nekünk ott frissiben, csak a hosszú várakozás maradt meg a lépcsőház tetején.
 
Másik szépség tegnapról: Nagy pelyhekben hullt a hó és közben sütött a nap! Gyönyörű volt!!

2013. február 16., szombat

házasság hete 2013

Tegnap került sor a házasoknak rendezett vacsorára a gyüliben. Zsolti volt a projekt vezetője, így az utóbbi másfél hét másról sem szólt, mikor persze már jól éreztük magunkat, mint hogy ebben a témában sürgölődött. Rengeteg telefonálással járt ez a feladat, szinte csak olyan dolgokat kellett csinálnia, amiket utál, ezért is vagyok olyan büszke rá, hogy ilyen jól helyt állt, és mindezt az motiválta, hogy segítsen a barátainknak! Igazán jól sikerült a tegnap este, úgyhogy a dicséret mellett mesélek is kicsit az eseményről. 

Este hétkor várta a vendégeket a gyönyörűen feldíszített imaház, és a welcome drink, amit az ifisek kínálgattak kedvesen. Nem sokkal később játszottunk egy jót, egy véletlen folytán Zsoltival mi is belekeveredtünk a játékra önként jelentkezők körébe, de nem bántuk meg, vicces volt. Úgy kellett mesélnünk az első találkozásunkról, hogy felváltva csak egy - egy szót mondhattunk, így alakultak ki a mondatok. Mondanom sem kell, hogy nem sok lényegi információ hangzott el, de kinyögtünk pár mondatot. A vacsora igazán ízletes volt: ragu leves, gyömbéres - mézes csirke krumplipürével és salátával. Az asztaltársaság is kedvezően alakult, megismerhettünk egy házaspárt, akiknek hat gyerekük van, érdekes volt hallgatni a történeteiket! Aztán Berci és Böbi mesélt egy kicsit a házasságuk alakulásáról, az egymásra hangolódásukról, és Gyuri is tanított minket. 

Pár gondolat vált hangsúlyossá számomra tegnap este:
- A házasság az egyetlen emberi kapcsolat, ami szövetség. Semelyik másik kapcsolatunk nem az. 
- Szeressem a férjem, és az ő szeretet nyelvén mutassam ezt ki. - Ezt az alapelvet már jó ideje igyekszem tökélyre vinni. 
- Újra és újra előkerül, hogy tiszteljem a férjem, ezen a területen is nagy erőkkel igyekszem egy ideje. Hol könnyebb, hol nehezebb, a saját csökönyösségem néha még felülkerekedik, pedig minden tiszteletet megérdemel Zsoltim. Nekem pedig valóban jólesik élvezni a feltétlen szeretetét! 

Az este számomra legkedvesebb pillanata az volt, mikor elhangzott egy vers, és a férjek egy - egy szál virágot adtak át a feleségeiknek, romantikus gyertyafényben... Nagyon szép és emlékezetes pillanat volt, amit már csak a Robin által készített fantasztikus torta tudott még szebbé varázsolni! Olyan hálás vagyok, hogy Zsolti a férjem, nála jobbat, nem is kaphattam volna ajándékba Istentől.
Ezt a képet kaptuk meg emlékbe az alkalomról

2013. február 14., csütörtök

rövid mérleg híradásként

újabb betegség - újabb gyógyulás és megtapasztalás: Jobban értem, hogy mit jelent a "szüntelenül imádkozzatok" 
szakdolgozat írás - naiv feltételezés, hogy elkészültem, majd csalódás, hiszen hiányzik még pár oldal 
hó és eső 
búcsú a bölcsődétől - egy nyolc hónapos pici csodálatos mosolya 
fuvolázó lány a hidegben!
Apunak pedig innen is Boldog születésnapot!

2013. február 1., péntek

Nelli szót kér

Nem találok szavakat arra, hogy avassam be családunk virtuális terének rajongóit a mai nap nagy meglepetésébe és örömébe, hiszen ezen a fórumon még nem hangzott el egy az egyben, hogy a minket olyan nagyon szerető Isten megajándékozott bennünket egy formálódó kis élettel. Valóban formálódik, nő - növöget egészségesen a kicsi lány, mert hogy ma az is kiderült, hogy egy kislányt kaptunk ajándékba! Titkon ebben reménykedtem, persze, egy kisfiúnak is örültem volna nagyon, de egy kislány! Hát, ezt a csodát...tényleg nem lehet igazán jól megfogni szavakkal! Zsolti az elmúlt hetekben győzködött, hogy fiunk lesz, már kezdtem én is átállni gondolatban, és akkor ma jött a jó hír, hogy minden rendben vele és ráadásul készülhetek az anya - lánya napokra is! :) 
Egyébként is lenyűgöző látni a kis szívét dobogni, látni a szívkamrákat, ahogy ütemesen dolgoznak! A veséjét, a buksiját és a benne levő agykamrát! Hihetetlen, hogy bepillantást nyerhetünk időről - időre ebbe a csodás folyamatba, és nem győzünk hálát adni mindezért!
 „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
Zsolt 139:13-16
Tartogatni szerettem volna még kicsit a jó hírt, legalább a következő hét végéig, hogy Iviékkel személyesen oszthassuk meg, de most ki akart buggyanni, úgyhogy hagytam...