"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2013. március 30., szombat

2013. március 23., szombat

húsvéti játszóház

Nemrég értem haza a húsvéti játszóházról. Igencsak elfáradtam, de jól is éreztem magam ezen a délutánon. Úgy láttam, hogy a gyerekek is! :) Nem volt egyszerű megszervezni és lebonyolítani ezt a játszóházat. Úgy érzem, hogy szinte minden olyan ponton, ahol akadályba, nehézségbe ütközhettünk, ez meg is történt. Mindez nem tudatosult bennem a mai napig. Elgondolkoztam azon, hogy miért alakulhatott ez így, hiszen a karácsonyi játszóház olyan könnyen és szépen kialakult. Rájöttem, hogy a karácsony másféle ünnep, mindenki ismeri, a történetet is ismeri és szereti, mert szép. De ha nem hiszem el igaznak, akkor sem dől össze a világ. A húsvét már más tészta! Ha ezt az ünnepet nem értem, nem élem meg igaznak, azon az életem múlik, hiszen a húsvét a kereszténység lényege! Kulcsfontosságú üzenete van, ezért a Sátánnak nem mindegy, hogy elhangzik-e ez az üzenet, vagy sem. 
Tudom, hogy gyerekekről beszélünk, de szerettük volna velük megosztani Jézus feltámadásának örömhírét, és hála Istennek, ez sikerült is. Olyan jó volt imával kezdeni az alkalmat, valóban erőt adott! Egy rövid DVD film részletet terveztünk lejátszani a lurkóknak, ebben láthatták Jézus feltámadását, mennybemenetelét. Nagyon nem akart összejönni a vetítés... Nem jött el a srác, aki kezelte volna a technikát, de eljött Ottó, aki végül megoldotta a problémákat. Csinált hangot, Laci nagyon készségesen ugrott, mikor megkértem, hogy hozza el a laptopját, beüzemelte, Ottó irányította, mikor kellett és a gyerekek tátott szájjal figyelték a történetet. Bízom benne, hogy megértették, megérezték a Lényeget. Szóval, győztünk, ahogy a mai mai igében olvashattuk! Hála ezért! 
pálmaág készítése

tánc "Jeruzsálemben"

játékozás
A délután mindezeken túl pedig vidáman, hangosan, igen jól telt. Eszter megtáncoltatott minket, remek volt! Szilvivel sokat játszottunk, Janka mesélt nekünk, ajándékot is kaptunk, igazi finomságokat kóstoltunk! Hálás vagyok, hogy így telt ez a délután és mind a 36 gyerek épségben távozott a tett színhelyéről. :)

2013. március 21., csütörtök

cukorterhelés

Riogattak már egy ideje, hogy élvezhetem áldott állapotom, egészen a cukorterheléses vérvizsgálatig... Az lesz aztán a kínok kínja! Az orvosom elmondta, hogyan zajlik majd a teszt: készítenek nekem egy cukoroldatot, amibe tehetek citromlevet. Ezt kell meginni, előtte és utána pedig vért vesznek tőlem. A második vérvétel két órával az italozás után várható. Nem hangzott olyan szörnyűnek, de hát ki tudja, a tapasztalt anyukák biztos tudnak valamit, amit én nem... Viszolygásom még egy adagnyit csökkent, mikor egy kedves barátunk arról számolt be (férfi), hogy neki kifejezetten ízlett a lötty. Így minden félelem nélkül álltam a dolog elé múlt héten csütörtökön, még egy jó könyvet is kaptam kölcsön a várakozás idejére. 

Valahogy így zajlott: Bementem, vért vettek, megittam a meginnivalót, vártam - végre volt időm olvasni, vért vettek, aztán mehettem ki a hóesésbe. Egyáltalán nem volt szörnyű! Innen üzenem minden kismamának, hogy gond nélkül meg lehet inni az igazán édes limonádét, és át lehet vészelni a két órás várakozást is, nincs mitől tartani! Persze, elképzelhetőnek tartom, hogy valaki ezt tényleg nem bírja, de annál rosszabb soha ne történjen velem, mint hogy meg kell innom 2 dl jó édes limonádét! :) Hála Istennek, még az eredmény is jó lett!

2013. március 11., hétfő

2013. március 8., péntek

szeretet megnyilvánulás

Két és fél éves tanítványom mondta: 
"Annának nincs hallóka, Zsolt (CI-vel foglalkozó szakember) majd csinál." 

2013. március 2., szombat

újra

Újra megfordultam párszor az utóbbi időben a Főiskola könyvtárában. Ennek oka, hogy be kellett fejeznem a mesterképzésre írandó szakdolgozatomat. Örömmel jelentem, hogy ez sikerült is. Zsoltinak köszönhetem a gyönyörű ábrákat, amivel szemléltettem a munkám. Visszatérve a könyvtárhoz... Állok a pultnál, hogy kifizessem a nyomtatás árát, elmondom a nevem, szokásomhoz híven. 
Erre a könyvtáros bácsi megszólal:
- A nevét azt tudom. 
- Tényleg? 
- Sőt, még azt is tudom, hogy korábban Pető Annának hívták! 
Leesett az állam! Hiába, már hat év telt el azóta, mióta beiratkoztam a könyvtárba, de azért azt nem gondoltam volna, hogy így megjegyeztek ott. Jólesett! 

Újra vége a februárnak. Ebben a hónapban mindig meg szoktam emlékezni arról, hogy anno, két éve február közepén kezdtem el írni ezt a blogot. Azok az első bejegyzések még ma is gyakran látogatottak! :) És hogy miért írom még mindig? Jó néha dátum szerint is visszaolvasni, hogy mik történtek velünk és egyszerű ezen a módon hírt adni magunkról a távol élő szeretteinknek. Szóval, még folytatom egy darabig!

első tavaszi sétánk idén