"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2013. június 24., hétfő

babavárás

Azt hiszem, hogy ha nem jött volna el várandósságom 9. hónapja, mindig kismama szerettem volna maradni. Annyira jól telt az első nyolc hónap, különleges, áldott időszak volt, amiért nagyon hálás vagyok.
Az első idő, amikor még csak ketten, aztán egy ici - pici szűk kis kör tudott Nelliről. Olyan jó volt ilyen nagy titkot hordozni a szó átvitt és szó szoros értelmében! Ez volt az egyik legszebb rész! Aztán eljött a titok felfedésének izgalma, ahogy a gyerekek fogadták... látni, ahogy Nelli szemmel látható növekedésével értették, értik meg igazán, hogy miről is van szó... Rajzoltam egyébként egy képtörténetet szemléltetésképpen :) Olyan jó volt, hogy a szüleik is örültek nekünk és nem csak azt látták, hogy új szurdopedagógusra lesz szükségük. 
Aztán itthon maradtam, milyen különleges élmény volt a tanév közepén lazítani kint a kertben! Azt pedig, hogy az államvizsgára ilyen nyugodt körülmények között készülhettem fel Isten ajándékának tekintem. Annyit tanulhattam, amennyi csak belém fért. Nagyon kényelmes volt! Az utolsó időben éltem meg, hogy hogyan is kéne nőként magamra tekinteni a hétköznapok során. Elfogadható az előzékenység, udvariasság, az, hogy kímélnek és nem egyedül oldok meg mindent. Minden nőnek kijárna a tisztelet, nem csak a várandósoknak! És igenis először a férfiak álljanak fel a tömegközlekedési eszközökön, ha nincs szabad hely. Számtalanszor előfordult, hogy megláttak a hölgyek, felpattantak, a férfiak pedig ott ücsörögtek a helyeiken, nem sokáig, mert szép finoman felhívtam a figyelmüket az udvariasságra. Szóval, a 0 - 8. hónap igazán nagy élmény, csodajó eseményekkel! 
A 9. hónap elején lekötötte a figyelmem az államvizsga, de aztán...aztán nagyon melegem lett, hajóvá alakultam amit 98 százalékban elönt a víz, és úgy kell lavíroznia... igazából még mindig nincs annyi bajom, mint másoknak, de most már elérkezett a valódi babavárás időszaka, amikor várom, hogy Nelli valóban megszülessen és nem csak élvezem, hogy egyszer meg fog születni. Ma nagyon édes ici - pici babákkal találkoztam a klinikán, ez az élmény pedig még egy lapáttal fokozza várakozásom kellemes izgalmát! 
Szóval, jól kitalálta Isten ezt a 9. hónapot! ;)

2013. június 17., hétfő

Don - kanyar és erdei sikló

Tegnap hallottam a rádióban: 
A váci árvízi védekezésben részt vett egy 89 éves bácsi is, aki ennyi idősen "csak" annyit tudott tenni, hogy tartotta a zsákok száját, míg a középiskolás fiatalok homokkal töltötték meg azokat. Közben így biztatta őket: "Gyerünk fiúk! Én már a Don - kanyarnál is ott voltam, itt legalább meleg van!" 

Ma reggeli kaland: 
Mikor ma reggel Zsolti elindult dolgozni látott a kapu előtt egy hatalmas siklót. Pár óra múlva hallom, hogy a verebeink éktelen lármát csapnak a körtefán. Azt hittem, hogy kiesett egy veréb a fészekből, de nem láttam sehol, nem értettem, hogy mi a baj, de az egyértelműen látszott, hogy valami nagy baj van. Egyszer csak megláttam, hogy a sikló ott nyújtózkodik a körtefa egyik ágán... Én elmenekültem, hallottam, hogy a verebek is. Persze derék Derék kutyánk nem hagyta annyiban a dolgot, pár perccel később csak egy nagyobb nyüszítést hallottam, eztán már a kutyákat is bemenekítettem... Egy jó háromnegyed óra után merészkedtünk ki újra. Derék elöl, aztán én, Huba pedig okosan leült a ház sarkánál. Derék már nem talált semmit, de ilyen óvatos keresgélésben még sosem láttam. Mindenesetre nem akart kint maradni... remélem, hogy a sikló jobban megijedt tőle, mint ő a siklótól. A verebek fészkéből pedig még hallatszik a fiókák csipogása. 

2013. június 13., csütörtök

A napokban

Igen mozgalmas napokon vagyunk túl. Vasárnap Ádiék jöttek el hozzánk, ettünk - bodzaszörpöt ittunk, sétáltunk, meghívót kaptunk :), kivittük őket a vonathoz, aztán megnéztük Érdnél az árvizet. Jó kis nap volt, bár elefánt lábakon fejeztem be...

Hétfőn még tanultam, kedden államvizsgáztam. Ha lehet azt mondani, ez még jobb élmény volt, mint a szakdolgozat védés. Most is rengeteg szeretetet kaptunk Nellivel, attól kezdve, hogy én lehettem a legeslegelső felelő, a sok jókívánság is jólesett, nem csak a lányoktól, hanem a tanároktól is:) Azért érdekes megfigyelni, hogy vannak olyan emberek, akiknek a közeledését rendkívül tolakodónak érzem és vannak, akiktől olyan természetesen és kedvesen jön az érdeklődés, hála Istennek, kedden csak az utóbbival volt dolgunk :) Sőt, egy nagy meglepetésben is részesültem, mert a mi csoportunkkal párhuzamosan vizsgáztak a BA - képzés államvizsgázói, és ott volt az a kedves lány is, akivel még a Bárczis élet kezdetének kezdetén barátkoztunk össze, ő most fejezte be a tanulmányait, rég hallottam felőle és nagyon jó volt a várakozás ideje alatt beszélgetni!
Emlékszem, hogy az előző államvizsgám után a lányokkal némi tömény itallal ünnepeltük meg a frissen szerzett diplomát közvetlenül a vizsga után. Most egy kicsit testhezállóbb ünneplést választottam minden előkészület nélkül betoppantam a Planetáriumba és megnéztem egy vetítést. Igazán klassz volt! Sajnos, nem sok információt tudtam befogadni a fáradság miatt, de gyönyörű látványban és zenében volt részem, igazán tetszett! Amit megjegyeztem:
- Van egy bolygó, aminek az egyik holdja ellentétes irányban mozog a többi holdhoz képest.
- Van egy hold, amit víz borít, ill. egy vastag jégtakaró zárja le a külső réteget. Ez a jég rendkívül hasonlóan néz ki a téli, befagyott Balaton jegéhez. Véletlen, mi?
- Azt se tudtam eddig, hogy az üstökösök az Orth - felhőből szakadnak ki. Már ezt is tudom:)

Tegnap CTG-n voltunk, utána megvettem a könyvet, amire még régóta vágytam: A suttogó titkai címűt. El is kezdtem olvasni, nagyon jó ilyen szépen összeszedetten olvasni azokat a gondolatokat, elveket, amiket én is fontosnak tartok a csöppségek nevelésével kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudjuk majd mindezt átültetni a gyakorlatba...:) Hát, ennyi történt a napokban... Ja, és még egy: nagyon finom a cseresznyénk;)
áprilisban még ebben az állapotban leledzettek, úgy is szépek voltak, de pirosan még jobbak:


2013. június 7., péntek

befutó és befolyó

Álljon itt egy kép a szombat hajnali dicsőséges megérkezés mementójaként. Gratulálok a METRO csapatok közti verseny első helyezettjeinek!! 
2013. 06. 02. ULTRABALATON 
Tegnap volt alkalmam egy szempillantást vetni az áradó Duna folyóra. Nem láttam még így soha! Az alsó rakpartból egy ici - picit látszott csak ki a szegélykorlát legteteje, egy csomó hordalékot sodort magával a víz. Minden elismerésem azoknak, akik kint dolgoznak a gátakon, bízom benne, hogy a lehető legkisebb károk mellett megússzuk az áradást! 

Mi pedig így nézünk ki a 9. hónapban: 
Nagyon élveztem, hogy ma lehetett kint tanulni és kertészkedni. Füvet nyírtam, gazoltam, sütkéreztem a napon. Végre beérett két szem eper, így azt is megkóstoltam! És már csak egy tételt kell megtanulnom ma a keddi államvizsgára :) :)


2013. június 1., szombat

Ultrabalaton 2013 - másként

Más állapotban, másként veszek részt az idei Ultrabalatonon. Nagyon szerettem volna elmenni én is Zsoltival, és nem úgy ahogy szoktam, de mégis ott lenni, szurkolni, élőben. Fel is csillant a remény a múlt héten, hogy lehet, hogy sikerül, aztán hamar el is szállt a lehetőség, pedig pont Balatonboglárra ér majd be valamikor éjjel az utolsó szakaszáról. Eddig minden rendben halad, ügyeskedik, ügyeskednek! Én itthonról drukkolok, lehet csatlakozni hozzám! :) HAJRÁ ZSOLTI és a Többiek!! 
Nagy élmény ám egy ilyen verseny. A sok futó, bicikliző már a nézésükbe is bele lehet fáradni, annyian vannak. Klassz látni őket a sötétben fejlámpákkal felszerelkezve, mint a törpék... és csak futnak - futnak...aztán beérnek a célba, örülnek és otthon futnak tovább... :) Élvezetes, balesetmentes, gyors versenyt nekik!!