"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2014. július 18., péntek

újabb első

Az első szülinap elmúltával azt hittem, hogy egy darabig szünetelni fognak az újabb első, közös élmények. Persze, nem így alakult, hiszen annyi új tapasztalás vár még ránk! Ilyen volt a ma reggeli találkozás is, amikor megszemléltük a váraljai kukás autó ténykedését. Nagy élmény, mert erre Sóskúton nem lesz lehetőségünk! Integettünk a kedves, kissé bűzös kukás bácsiknak, megnéztük az autó villogását, hallgattuk a hangos brümmögést és ámuldoztunk a kukák felemelkedésén, majd visszaérkezésén a földre. Klassz volt! Tegnapelőtt este pedig tollasoztunk egy jót, először hármasban, majd már csak ketten Danival. Idejét sem tudom, mikor tollasoztam utoljára ezelőtt, szuper volt!

Tegnap pedig a Török - dombra másztunk fel kendőben. Kis szépséghiba adódott, mert berezeltem a lépcsőtlen, csúszós domboldal láttán, így négykézláb küzdöttem fel magam, míg Dani nagy léptekkel, fél perc alatt felvitte Nellit és onnan szurkoltak nekem röhögve - sírva. Ki lehet találni, hogy ki nevetett,és ki volt, aki sírt... :) Csodaszép kilátásban gyönyörködhettünk odafentről! 

2014. július 4., péntek

1. szülinap

Ez a hét Nelli szülinapi hete. Vasárnap együtt ünnepeltünk a családdal Attila szülinapján, aki megint! célbaért egy remek triatlon versenyen. Együtt drukkoltunk neki, és élveztük a fantasztikus környezetet és a remek társaságot! A napot egy igen - igen finom túró tortával zártuk amin egy egyes és egy harminchármas gyertya díszelgett!

A júliust apamentő estével kezdtük, Bercit vitték el a srácok Velencére szaunázni, úgy döntöttem, hogy anyát is mentünk, így Nellivel csatlakoztunk és kettesben élveztük a velencei wellness fürdő kellemesen meleg medencéit. Nagyon - nagyon klassz volt! És legalább a velencézés nem marad ki a szülinapi programokból...

Aztán eljött a július 2-a, ami életem első vajúdásának évfordulója, úgy gondolok erre a napra, mint egy második házassági évfordulóra, hiszen emlékezhetek rá, hogy milyen nagyon szeret az én férjem, ha tavaly kibírta és végigcsinálta velem ezt a hosszú napot. Nagyon nehéz dolga van a szülést támogató félnek, úgyhogy igazán büszke vagyok Zsoltira, hogy ilyen remekül helyt állt azon a napon és valóban mindenben a segítségemre volt (19 órás szolgálat volt:)! Ilyen romantikus gondolataim támadtak tegnapelőtt reggel, aztán észrevettük, hogy Nelli belázasodott... Nem tudjuk miért, ma megyünk orvoshoz, amint felébred a kis hölgy...Csalódott voltam, mert olyan sok, olyan klassz programot terveztünk ezekre a napokra, még Zsolti is szabadságot vett ki, hogy együtt ünnepeljen velünk.. Ehelyett itthon vagyunk, maratoniakat alszunk, és lázat mérünk... Nem baj, csak gyógyuljon meg mostmár a bébi! 
Tegnap volt a nagy nap! Körbeértünk, már történelmünk van, már vissza tudunk emlékezni, hogy tavaly ilyenkor mi mindent csináltunk.. Már elmondhatom, hogy egy éve és egy napja szinte állandóan velem van egy folyamatosan cseperedő, egyre jobb humorú, okos kislány, aki különleges társaság! Répatortát kapott és egy rongybabát, akinek Sári vagy Fruzsi lesz a neve,még nem tudtuk eldönteni. Melyik jobb?

A múltkori betegséget jobban viseltem, biztosan azért, mert pontosan tudtam, hogy mi a baj, mi várható. Most nem tudom és arra is rájöttem, hogy oly kevés dologtól védhetem meg ezt a kis porontyot. Félelmetes belegondolni, ugyanakkor olyan jó tudni, hogy Isten a tenyerén hordozza Nellit (is), semmi nem történhet vele az Ő tudta nélkül. Bíztató gondolat! Bíztató tudni, hogy nem kisebb személy vigyáz ránk, mint az, aki a világot teremtette! Megtisztelő!

2014. július 2., szerda

tavaly és most

Nelli rengeteget fejlődött egy év alatt...Pontosan egy éve, már hajnali fél hatkor keltett...ma csak hétkor ébredtünk! :) Tavaly ilyenkor már majdnem odaértünk a klinikára, ahol megkezdődött a mi kis maratonunk, életem eddigi legnagyobb élménye!