"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2015. május 27., szerda

esőnapok

Hétvégén nyaraltunk! Olyan jól esett, hogy jól esett, mert Zsolti így nem a házon ügyködött hanem az egész hétvégét volt ideje velünk tölteni! Feltöltődtünk miközben a növényeink nőttek, a megjavított út pedig elfolyt.. :) Szombaton elmentünk a velencei fürdőbe és egy remek napot töltöttünk együtt! Nelli ki sem akart szállni a vízből annyira élvezte a pancsolást! 


Vasárnap pünkösdöltünk a gyüliben. A legfontosabb gondolat számomra az idei ünnepen, hogy milyen jó, hogy Magyarországon ekkora szabadságban élhetünk! Egyelőre senkit nem zavar a kereszténységünk. bátran élhetjük, beszélhetünk róla, járhatunk templomba. Ez nem minden országban ilyen kézenfekvő, pl. Koszovóban sem, ahol az egyik barátunk járt nemrég missziós úton. És hab a tortán, hogy a közösségünkben igazán otthon érezhetem magam!
Hétfőn újra nagyobb égi áldás zúdult ránk, ezért egy másik vizes közeget fedeztünk fel magunknak, méghozzá a Tropicariumot. Háromnegyed órás lenyűgözött szájtátás után Nelli beindult és futott föl - le, lépcsőn fel, lépcsőn le, mi felváltva utána. Ezt is nagyon élveztük mindannyian! Ha mi elhallgatunk, valóban a természet dicséri Istent! Az a sokféle vízi világ, ami önmagáért olyan csodálatos! Annyiféle hal, micsoda kreativitás! Most a korallok szépsége és színessége nyűgözött le legjobban! 


egy kis alkotó pihenés két futás között

Szóval, ezen a hétvégén úgy éreztem magam, mintha egy újabb nászúton lettünk volna! Csodás volt és nagyon hálás vagyok érte!Most pedig a nyugalmasabb napokat élvezzük, immár csak hármasban: lótás - futás a kertben, takarítás, fűnyírás stb. :)
meseolvasás a babának

2015. május 10., vasárnap

váraljai anyák napi hét

Idén ünnepeltem életem második anyák napját, mikor én is köszönthettem, és engem is köszöntöttek. Ez utóbbi különösen kedves nekem, mert annyian gondoltak rám, hogy Nelli meglephessen múlt vasárnap! Anyukánkat azzal leptük meg, hogy mindannyian, minden gyereke otthon volt vasárnap, kapott kis sütit, színház jegyet, kirándultunk, játszottunk egy jót! Én pedig kedvenc csokit kaptam, hóvirágot és ajakbalzsamot fantasztikus illattal, na és persze ne feledkezzünk el a csodálatos rózsáról sem! Ezek mind nagyon jólestek, bár nem az ajándékok számítanak igazán, hanem annak a tudata, hogy ezen a napon kicsit megemlékeztünk arról, hogy mennyi mindent tesznek az anyák gyermekeikért, mert azért van ebben a csodálatos hivatásban jócskán önfeladás, a saját érdekeink háttérbe szorítása, időhiány és még jó sok nehézség... mégis nagyon élvezetes és értékes "munka" segíteni egy pici embernek a felnövekedésben, hogy önálló, Istent szerető, egészséges felnőtt legyen! Nem kis felelősség, de hálásak vagyunk, hogy részünk lehet ebben Zsoltival! 
anya - baba anyák napján

anya - lánya anyák napján


Mi meghosszabbítottuk kicsit az ünneplést Nelli lánnyal, és tovább élveztük a Váralja adta kényeztetést, egy hetet maradtunk még Apuéknál. Ezalatt sétáltunk nagyokat az erdőbe, játszótérre. Láttunk mindenféle állatot pl. kecskét, borjúkat, fecskéket, lovakat, nyulakat és baromfikat. Ettünk nagyon finom fagyit, palántát ültettünk, angoloztunk, utaztunk, nem főztünk ... és tényleg élveztük a csodás környezetet, a család szeretetét és gondoskodását! Váralja gyönyörű hely, érdemes ellátogatni arra egy kirándulás erejéig! 
jó kezekben
kirándulók
három generáció
homokozás kb. 28 éves játékokkal :)
művésznő, aki maga választ darabot
Mindezek után tegnap érkeztünk haza, kis akklimatizálódás után már nagyon jólesik az itthon - lét. Jó volt, hogy Apuék maradtak még tegnapra, jó, hogy segítettek a ház körül! Sokat!! Ezt is megörökítettük:
készül a lángos
készül a ház
Igazán jó az a tudat, hogy van mit tovább vinnünk a szüleinktől. Tőlük tanultuk elsősorban Isten tiszteletét, hogy milyen értékes ha tanulunk, mert akkor olyan munkánk lehet, amit élvezni fogunk, így is lett. És azt is, hogy egymásra számíthatunk. Tényleg azt tapasztalhatjuk a gyerekeikként, hogy a tőlük telhető legtöbbel támogatnak minket a céljaink elérésében. Azt hiszem, hogy a jó szülő is Isten ajándéka!

2015. május 1., péntek

tökéletes anyaság

Múlt héten, életemben először végre volt lehetőségem részt venni Az Anya kimenőjén. Vártam nagyon bár a téma nem állt olyan közel hozzám, mert gondoltam, hogy én már rég megelégedtem azzal, hogy "elég jó" anya legyek, nem akarom tökéletesen csinálni a dolgokat. Aztán hogy, hogy nem, az előadásokat is igazán élveztem és tanultam belőlük. Jill Savage érkezett Amerikából és megdöbbentő őszinteséggel és humorral beszélt saját sztorijairól arról, hogy mit jelent a gyakorlatban elengedni a maximalizmust az anyaságban. 

Pár kérdés, amit feltett ezzel kapcsolatban: 
- Mi lenne, ha meghagynám magamnak és másoknak is a lehetőséget a hibázásra? Nem csak mi, hanem akikkel együtt élünk, ők is tökéletlenek. Reagáljunk szeretettel és kegyelemmel a hibákra. 
- Mi lenne, ha reális elvárásokat támasztanék magammal és másokkal szemben? Az anyaság a folytonos félbeszakítások szolgálata, ha számítok erre, könnyebben el is viselem. Talán még hálát is tudok adni azért, hogy szükség van rám. 
- Mi lenne, ha levenném az álarcot és őszinte lennék? A saját belső világunk nem állítható párhuzamba azzal, amit más külsőleg mutat. Ez az evidencia eddig még nem esett le nekem, sokat jelent, hogy megláthattam ezt az igazságot. Egyszerűen nincs lehetőségem belelátni más belső világába, csak akkor, ha beenged. De csupán a külső szemlélődés nem elég a hasonlítgatáshoz, mert más lehet kívül, mint belül. És ahogy Jill fogalmazott: "Nem a rumlis életem, hibáim határozzák meg, hogy ki vagyok, hanem Isten, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz." 
- Mi lenne ha nem tökéletességre, hanem tökéletesedésre törekednék? 

A maximalizmus ellenszerei pedig, fogyasszunk belőlük bőséggel: bátorság, önbizalom mely Istenből ered, kegyelem, megbocsátás, szeretet, alázat. 
Ha sikerül ráállnom erre a négy kérdésre felszabadulhatok, mert elégedett lehetek!!
Jill egyik barátnője megfogalmazta, ami eddig is fontos volt nekem, de most még inkább az lett, hogy "Nincs irigylésre méltó élet. A saját áldásaimmal kéne törődnöm", mert olyan sokat kaptam már eddig is!! 

Húsvétkor a Balatonnál