"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2016. július 15., péntek

egy éve

Újabb nosztalgikus írás következik... nem csoda, hiszen holnap lesz Matyi egy éves nagy legény. 2015. július 16-án született, 9 órakor. Tavaly kb. ilyenkor folyt a nagy tanácskozás, hogy mi tévők is legyünk, menjek-e haza a szokásos CTG vizsgálat után, vagy maradjak-e már bent a klinikán. Kedves szülésznőm marasztalt volna, kedves doktor nénimet meggyőzte az érv, hogy Nellinek még azt mondtam, hogy hazamegyek aznap, szerda volt. Kicsit tartott ugyan az autóban szülés lehetőségétől, de megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk, így hazautaztam...és milyen jól tettem! 

Csilla már nálunk volt készenlétben állva, hogy vigyázzon a lánykára, így a következő napok ebédjének elkészítése után maradt egy kis időm. Tisztán emlékszem, hogy milyen türelmetlen voltam már az állandó készenlét miatt, mikor Isten arra vezetett rá, hogy ha dicsérem Őt, könnyebbé válik a várakozás és lehet, hogy rövidebbé is. Milyen jó volt olvasni a zsoltárokat és milyen jó volt este érezni, hogy készülődik itt valami. Persze, nem voltam biztos a dolgomban, hiszen akkor még nem tudtam milyen egy igazi fájás, nem tudtam mire számítsak (Nellinél ilyesmiben nem volt igazán részem), de telefonos egyeztetés után azért elindultunk éjnek évadján, mert szerettem volna én is tutira beérni a klinikára, hát még Zsolti! :) 

Emlékszem milyen nyugodt volt minden, egyedül voltunk, így teljes figyelmet, gondoskodást kaptunk a csodaszép, csodakényelmes szülőszobán. Jó volt gyönyörködni a hajnalban, jól esett ez a csendes várakozás, aztán megérkezett Móni néni, a szülésznő. Már csak így emlegetjük, Nelli miatt és megérkezett a doktor nénink is. 6:30 felé burkot repesztett, innentől kezdve már másként volt idilli a szülés, már tudom milyen a szülési fájdalom, de hálás vagyok érte, hiszen szerettem volna megtudni ;) És olyan jó, hogy Matyi ilyen hamar megérkezett, két és fél óra alatt, ez fantasztikus kegyelem! És az is, hogy velünk lehetett, szopizhatott. Igazán jól indult a nap! :) Az is tisztán bennem van, mikor pár órával később, 11:30 felé azt éreztem, hogy elfogyott a tartalék, a szülés utáni étek és rettenetesen éhes vagyok, ennem kell, most! Jött a csodakedves nővérke és hozta életem legfinomabb levesét és grízpapiját. "Még nyelvemen sincs a szó, te már egészen érted azt..." 

Matyi pedig csodálatos, eleven, kíváncsi kis örökmozgó. Minden lehetőség megvan benne ahhoz, hogy okos, boldog emberré váljon. Egy percre nem lehet magára hagyni, mert biztos kitalálja, hogy megvizsgáljon valami még felfedezésre váró szerkezetet pl. a WC csészét. Olyan szépen lépeget, már 3-4 métert megtesz egyedül. Hálás vagyok, hogy része lehettem élete első évének, ezek az első évek megfizethetetlenek, csodálatos látni a fejlődésüket, kibontakozásukat! És mi lesz még! Hálás vagyok nagyon ezért a kis csomagért is, aki nevéhez híven, valóban az "elkészített jó" számunkra, Isten ajándéka! 

2016. július 2., szombat

három éve

Életem legnagyobb változása kezdődött három éve és fél órája, mikor hajnalban arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz, ami addig védte Nelli lánykát. Hozzá teszem, hogy pont július másodikára volt kiírva ez a nagy esemény. Különlegesség, hogy végül csak harmadikán, éjfél után fél órával érkezett meg a kisasszony, ahogy az édesapja "óhajtotta". :) Csodálatos élmény volt a születése, annak ellenére, hogy 19 órán át tartott. De még ez is olyan gyorsnak tűnt ahhoz képest, hogy egy új ember születik, még kilenc hónap is kevés felfogni ezt a csodát! 
pár naposan itthon
Akkoriban egyáltalán nem jelentett problémát nekem semmi a várandóssággal járó változás pl. a striák, a felszedett kilók, a vizesedés. Örömmel; és mondhatom, gond nélkül viseltem valamennyit, annyira élveztem ennek az áldott időszaknak a különlegességét. Persze, most már kicsit másként viseltettem a hasam zebraságához, bár e mostani állapotot inkább Matyi legény számlájára írhatom.. 

Három éve mit sem sejtettünk Zsoltival arról, hogy az életünk alapvető változás elé néz. Illetve elméletben tudtuk ezt, de egészen más a gyakorlatban átélni, főleg azzal a magabiztossággal, amivel én készültem a gyereknevelés első időszakára. "Ó, nekem ez nem lesz gond. Gyógypedagógus vagyok, világ életemben gyerekek között forogtam, tudom milyen ez.." Fitty - fenét! Egészen más tanítani gyerekeket, vigyázni barátok gyermekeire, mint saját gyermeket nevelni! Ez utóbbi ugyanis 24 órás szolgálat, még akkor is, ha van nagyszülői segítség, vagy édesapa jól terhelhető. Megszűnik a gondtalan élet amikor azt és akkor csinál az ember lánya, mikor kedve tartja! Ezzel a korláttal nehéz volt szembesülnöm Nelli születése után. Matyinál már nem kellett megküzdeni ezzel a gondolattal, jóval kevesebb érzelmi nehézséget hozott az ő születése ebből a szempontból. 

kóstolgatás az első szülinapi tortából
Mégis: Nagyon megéri édesanyának lenni! A saját gyermekeimbe fektethetek, nem máséba, ahogy korábban. Az is szép volt nagyon, de itt érzem igazán, hogy annak a gyümölcsét eszem, amit vetettem. Nagy felelősség az önállóság felé terelgetni a kis emberpalántákat, ilyen komplex, hosszútávú, örök élet távú feladatom még sosem volt korábban. Hihetetlen, hogy Isten rám, ránk meri bízni ezt a "feladatot". Sokszor nagyon mókás, mikor Nelli vicceskedik. Sokszor megható, például mikor virágcsokrot szed magától, hogy kedveskedjen, vagy mikor félálomban csak úgy megpuszil. Sokszor idegesítő, főleg itt a harmadik év küszöbén, mikor egy félbevágott kenyérszelet is éktelen hisztit képes indítani, ha az elképzelésben nem szerepelt a félbevágás... De mégis, a legszebb feladata ez az életemnek és jó tudni, hogy a vele járó felelősségnek is vége lesz egyszer, 18 + pár év után. Ezért most élvezem, mikor még benne vagyok nyakig, mert olyan gyorsan elmúlik ez a pár év, ahogy erre bizonyíték az előző háromszor 365 nap elrohanása is. 
a második szülinapi torta élvezete