8. hálaadag

Ezen a jeles napon, mikor sógoromat újra vasemberré avatták (GRATULÁLUNK itt is!), magam is rekordot döntöttem. Ebben a hónapban 22 km-ert futottam. Ez öttel több, mint az előző két hónapban. És a futóidő is javul szépen. Ma meg pláne javult! Évek óta először futottunk Zsoltival kettesben és lám csak, fél km/h teljesítményjavulást hozott ez a közös futókaland. Mert ilyen sokat jelent, hogy mellettem van. Minden szinten ilyen sokat jelent ;) 

4 közös km után

"Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ... Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." 1. Mózes 2: 18 - 24 

5-7. szülinapi hálaadag

Még mindig tart a szülinapos július. Így minden héten hálát adhatok a gyerekeinkért. Most különösen ott vannak a szemünk előtt. Figyeljük őket, hogy "tavaly ilyenkor még csak..., most meg már...". Klassz, ahogy kibontakoznak, önállósodnak. 

Ebben a hónapban eddig 3 tortát sütöttem. Egy áfonyás kevert tésztásat, egy tejszínes tortát és a nagy attrakciót Matyi szülinapjára tartogattam. A kék marcipános tortát. Nem kaptunk kék marcipánt, én pedig nem akartam étel festékezni, így kiegyeztünk abban, hogy a torta türkiz kék színű. Szombaton megsütöttem a piskótát, hatalmas nagy torta lett! Régen ezen a ponton  kereszteltem át a tortákat lepénnyé. De most nem volt szükség eme cselre. A krém is pikkpakk elkészült, mert kivételesen nem felejtettem el kivenni a hűtőből a margarint. Gondoltam, hogy majd a marcipánozásnál fogok elbukni. De az is egész jól ment. Porcukrot használva egész könnyen nyúlt a massza és már második próbálkozásra sikerült is rátennem a már megkent tortára. Wow! Micsoda profizmus! Én csodálkoztam a legjobban, hogy ez így sikerült, ilyen simán, minden idegeskedés századszori ismétlés nélkül. A marcipán figuráinkat is egész ügyesen, egész hamar elkészítettük Nellivel. Ő egy hóembert formázott, én pedig egy kék kutyát. Hát persze. Mi mást?! 

Ahogy másnap, a nagy napon kivettem a tortát, hogy rátegyem a gyertyákat, látom ám, hogy szinte elfolyt rajta a marcipán máz. Ajjaj.. a majdnem tökéletes torta, már koránt sem nézett ki majdnem tökéletesnek. Ez van, gondoltam én. Egy tapasztalattal megint gazdagabb lettem. Nem mindegy tehát, hogy milyen krémet kenek a marcipán alá. Most már tudom. Azért az ünnepeltnek még nagyon tetszett a kreálmány és az első harapásig lelkes is volt. Aztán rájött, hogy ő nem is szereti a marcipánt! Totál csőd! El is szontyolodhattam volna, ha ebben a hónapban már nem evett volna jóízűen két tortából is. Így csak nevettem egy nagyot. A hét folyamán közben rájött az ünnepelt, hogy nem is olyan rossz a marcipán, úgyhogy az utolsó tortaszelet már az ő gyomrába került. Kis vigasz a készítőnek! :) Tehát ez sem lett tökéletes..mint általában. De jónak jó lett, emlékezetes marad és mosolyt csal az arcunkra. Nekem pedig ez fontosabb, mint a tökéletesség! 

Nelli biztosra ment, dobos tortàt kért a cukràszdàból. 

"Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem." Zsoltárok 16: 5-6 

szülinapi uzsonna parti

Hétfőn igazán különleges napnak örvendhettünk. Jó sok kisgyerek látogatott hozzánk, hogy együtt ünnepeljük meg Nelli és Matyi szülinapját. Nálunk a július szülinapi hangulatban telik. Nelliével kezdünk a hónap elején, Matyival ünneplünk a hónap közepén és közben egyszer-egyszer a nagyobb családdal és barátok egy részletével. 

Idén már a gyerekek választották a tányérokat, poharakat és azt is, hogy milyen kreatív dolgot készítsünk együtt. Nelli kedvéért mozgásos játék is volt, méghozzá a "színcápa". Egészen jól megértették a kis három évesek, hogy mit kell csinálni, csillogtak a szemek, futottak a lábak. Előfordult, hogy nem célirányosan, de annál nagyobb kacaj kíséretében..szóval ment a színcápázás. Nagy attrakció volt Zsolti gitározása. Három gitár leckével a háta mögött és pár akkorddal az ujjaiban bátran belevágott, és ő kísérte a "Boldog szülinapot.." énekünket. Szeretem ezt a bevállalósságát és persze klassz is volt! A torta is elfogyott, ajándék dömping is érkezett és Matyi ráadásul még a sebváltó kezelését is megtanulhatta! Szóval, nagy álmok váltak valóra hétfőn! 

Ahogy szépítgettük a kertet Nellivel olyan jó volt hallgatni, ahogy hintázás közben énekelgetett. Este pedig kedvesen megjegyezte: 

- "Olyan boldog vagyok! Egész nap olyan boldog voltam!" 

És én is. Jól esett készülődni, tervezgetni, minta - fújókát gyártani a kézműveshez, ott lenni, nevetni, pár szót beszélgetni az anyukákkal, játszani, fotózkodni, falatozni, autózni, szaladgálni. 

uzsonna parti

Készültem még egy feladattal az anyukáknak, de arra már nem jutott idő akkor, úgyhogy most itt leírom. Egy rövid kis gyakorlat ez, kicsit jubiláló, hiszen mégis csak évfordulót ülünk. Hiszen eltelt már 5 év, és eltelt már 3 év. 

Feladat: 

Fogj egy fehér papírt, a tetejére írd fel a gyermeked nevét. (Akinek több gyermeke van, gyermekenként lesz szüksége egy - egy papírra. Tehát én hármat veszek elő.) Képzeld el, hogy milyen is lesz ő 20 év múlva. Milyennek szeretnéd látni? Külső és belső tulajdonságok is jöhetnek. Ha ezzel végeztél, látod magad előtt a 'majd felnőtt gyermeked, fordítsd meg a papírt és írd le, hogy miben kell példának lenned ahhoz, hogy láthasd kibontakozni az előbb megálmodott tulajdonságokat. Bátran fogalmazz gyakorlatiasan. Írok egy példát. 

Szeretném, ha 20 év múlva is egészséges testalkatúak lennének. Ezért nem veszek gumicukrot és egészséges ételeket készítek. 

Szeretném, ha fontos lenne nekik az Istennel való személyes kapcsolat. Ezért minden nap olvasom a Bibliát és együtt is imádkozunk. 

Tehát, a kérdést másként megfogalmazva: Milyen értékeket szeretnél átadni a gyermekednek? Látják a jó példádat? (Nem baj, ha esetleg még nem voltál ebben ilyen tudatos. De lássák ezután! Mondom ezt elsősorban magamnak.) 

panaszlevél + 4. adagnyi hála

Rá kellett jönnöm, hogy szeretek panaszlevelet írni. Olyan jó érzés, ahogy írás közben kiszáll a feszültség, a levelet átolvasva pedig elönt a büszkeség, hogy: 'lám csak, sikerült tiszteletteljes hangnemben vázolnom a problémát'. Már csak élőszóba kéne átmenteni ezt. Eddig egyébként kb. háromszor volt alkalmam panaszt tenni és csak a Volántól nem érkezett válasz. 

Mindez azért jutott eszembe, mert pénteken jött egy levél az érdi rendelőintézet főigazgatójától, melyben elnézést kért a június elsején átélt nehézségek miatt, amik tetézték a vállfájdalmat. Annyira korrekt, alapos levelet írt. Ennél többre nekem nem is volt szükségem. Mert a bocsánatkérésében azt fejezte ki, hogy érti és elismeri, hogy kárt okozott. Nincs módjában semmissé tenni ezt a kárt, ezért kéri, hogy hordozzam el mindazt, ami ezzel jár. Gyakorlatilag fizessem meg a mulasztása árát. Ezt kérte a főigazgató és mivel kérte, meg tudok bocsátani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha szükségben leszek, oda fogok menni, mert közben kiderült, hogy a biatorbágyi rendelő valóban gyorsabb. Tehát a józanságom megtartom, ugyanakkor nem kárhoztatom őket tovább sem magamban, sem a sztorikban, amiket mesélek. És nagyon értékelem, hogy az orvosi hierarchiában magasan álló személy billentyűzetet ragadott, de legalábbis időt szánt arra, hogy bocsánatot kérjen. Nagyon emberi, egy sokszor nem emberi világban. Példamutató. Hála. 

Hála az Egyiptom Camp-ért is. Több, mint 120 gyerek ismerkedett meg az Érdligeti Iskolában József történetén keresztül 5 alapvető értékkel. Bízom benne, hogy KINCSként viszik haza a tanultakat és ők is igyekeznek segítőkészek, igényesek, nagylelkűek, kitartóak, csupaszív szeretettel szeretők lenni. Mi is ezen vagyunk, fél lépéssel előttük, talán. 

Petrosz, az egyiptomi teve (ideiglenes lakhely :Noel tanya)

a gyerekek A fáraóval