"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2018. december 25., kedd

a jászol mellett

Az egész adventi időszakban terveztem, hogy ellátogatok az egyik helyi lovardába mintegy lelki gyakorlatként. Szerettem volna látni milyen a valóságban egy istálló, a szalma amire Mária fektette az újszülött kis Jézust. Aztán ahogy egyre több gyertya égett a koszorúnkon úgy jött el a karácsony, hogy nem jutottam el az istállóba. Kicsit sajnáltam ezt, mert az volt a vágyam, hogy a sok külcsín mellett amit ez az ünnep hordoz, szeretném az Ünnepeltet látni, előtte tisztelegni. 

Annyira fárasztó napunk volt tegnap! Pedig minden a terv szerint haladt, ami igencsak meglepő, mert általában nem így szokott lenni. Reggeli után Zsolti feltette az izzó sort a már előző éjjel óta álló fára és kezdődhetett a díszítés. Mi ezt a gyerekekkel együtt tesszük, szeretjük, hogy az ő kezük munkája is díszíti a fát. Most "kicsit" nehezebben volt ez kivitelezhető egy kis örökmozgó 15 hónapos mellett, aki mindig felfelé törekszik. De sikerült és csodaszép lett. Eztán megebédeltünk, következett a délutáni alvás, ami túl rövidre sikeredett..de aztán csak bekerültek a fa alá valók és megajándékoztuk egymást. Azért csináljuk így, - már délután - hogy jusson idő kipróbálni az új játékokat. Amíg Zsolti összerakta a kis konyhát és társait, a gyerekekkel megfőztük a halászlevet. Jól hangzik, csak tudni kell hozzá, hogy Bálintot két percenként az asztal tetejéről kell levadászni mostanában. Ezzel együtt elkészült minden és este, vacsora időben tudtunk leülni az asztalhoz. Vacsora után áhítatot tartottunk: Zsolti elolvasta a Bibliából a karácsonyi történetet és utána mindenki imádkozott a saját szavaival. Ennek is megvolt a maga dinamikája! De újra megélhettem, hogy ha megszólítom Istent, akkor Ő ott van és figyel, nem baj, hogy közben hányan másznak keresztül rajtam és mondanak áment mielőtt én mondanék. 


Csak azért írtam le a tegnapunkat ilyen részletesen, mert szerettem volna szemléltetni hogy elfáradtunk, aki a sorok között tud olvasni, talán észrevette ;) Mégis örülök ennek a tapasztalatnak nagyon, mert úgy érzem, hogy számomra ez volt most az istálló, a jászol. A terepgyakorlat, ami megmutatta hogy mennyire nem volt fennkölt és ünnepélyes az első karácsony. Ugyan a mi karácsonyunknak voltak ilyen meghitt percei és a gyerekek az egész napot nagyon élvezték, számomra mégis jelentőségteljes megtapasztalni az ünnep valódiságát. Hogy mennyi munka van egy finom vacsorában, a játékok összeszerelésében és sorolhatnám. Szinte minden tevékenységnek van egy kevésbé látványos, "nem szeretem" része, ami mégis hozzátartozik és anélkül nem lenne semmi. Ilyen kezdet volt Jézus születése is a maga valóságában. Milyen hatalmas és nagylelkű az én Istenem, Jézus Krisztus, hogy mindezt vállalta értem, értünk. Hálás vagyok, hogy annak ellenére hogy már 31. éve ünneplem a karácsonyt még mindig öröm számomra, mert az Ünnepelt mindig tartogat valami újdonságot, Ő a valódi lényege számomra a karácsonynak. Az, hogy visszaemlékezhetem arra az örömre amit egy kisgyermek születése jelent. És Jézus nem egy átlagos kisgyermek volt... 

2018. december 13., csütörtök

a digitális világ és én

Aki ismer, lehet nevet a címen. De nem ér nevetni (illetve nyugodtan, a vidám szív a legjobb orvosság ;)), hiszen a hozzá nem értés is egyfajta különleges kapcsolatot szül. Sokat elmond talán már az is, hogy mennyire örültem annak, hogy még azelőtt hazajöttem anyának lenni, mielőtt a digitális táblákat mindennapos használatba vették volna az iskolákban.  

Nemrég felhozott a facebook egy 5 évvel ezelőtti emléket, mikor Nellivel ülök az ölemben. A háttérben pedig a nagy, szürke asztali számítógép áll. Akkoriban már rég mindenki laptopot használt, csak az én informatikus férjem ragaszkodott valamiért ahhoz a nagy, otromba darabhoz. Aztán csak lecseréltük és ezzel egy új világ nyílt ki előttem. Kisbaba mellett nem igazán volt időm arra, hogy leüljek a számítógép elé. Ezzel szemben mekkora szabadságot jelentett, hogy az alvás időben akár magammal is vihettem a laptopot a hálószobába! Egyébként ez tette lehetővé azt, hogy részt vehettem a Harmat Kiadó Bibliaismeret tankönyveinek írásában, amit nagyon - nagyon élveztem és a visszajelzések alapján a diákok is szeretik, ami külön öröm. 

Nelli babával és a számítógéppel 

Később bekerült a családba az okos telefon is. Kezdetben nem hozott lázba.. egyáltalán... Csak mikor saját készülékem lett fedeztem fel, hogy milyen praktikus, hogy ezzel lehet fényképezni és nem kell külön időt szánni a fényképezőgépről a számítógépre töltésre! Így a klubos anyukáknak sem kell várniuk például egy hetet arra, hogy a fotóimat láthassák. Azt hiszem, ezen a ponton vontam párhuzamot a mai világ és a türelmetlenség között. Van egy kis tanítványom és őszinte megdöbbenésére és türelmetlenségére szolgált, hogy a múltkor hagyományos gyurmából formáztunk kutyát. Gyömöszölni kellett egy ideig, míg kellően felmelegedett az anyag és elég puha lett a használathoz. Olyan nehezen tudta kivárni! Persze, hiszen a play dooh gyurmák alapból puhák! Ennyire elkényelmesedtünk és felejtettük el a várakozás szépségét! Mondanom sem kell, hogy ezután csakis hagyományos, kemény gyurmát használok majd. ;) 

Aztán azt is felfedeztem, hogy az okos telefon arra is jó, hogy az internetet használjam. Így lettem több csevegő csoport online tagja, így szervezem az életünket szoptatás közben Bálint mellett fekve, és így támogatom a Mindent Vele Semmit Nélküle - ép testben az ép lélekért csoport tagjait is tavasszal és ősszel. Nagyon praktikus és sok időt megspórol nekem mindez. Most tudatosult bennem ez... mikor gyengélkedik a telefonom akkumulátora és van, hogy kiesnek ezek a lehetőségek. 

Megdöbbentő, hogy ilyen rövid idő alatt (pár év) mekkora utat tettünk meg! Hogy főiskolásként kamerát kellett bérelnem, hogy felvegyem a tanításaim, ma pedig minderre a telefonom is képes. Nem is írok már receptes könyvet sem. De a papír - toll alapú jegyzetelésről nem vagyok hajlandó lemondani és könyvet is jobban szeretek olvasni valódi könyvből. És nagyon igyekszem azon, hogy offline játsszak az aprónéppel, mikor együtt vagyok velük. Ha sikerül, sokkal jobban érezzük magunkat mindannyian. Nagyon érdekes, hogy milyen tudatosan kell kezelnünk az életünk e területét is, nehogy beszippantson minket ez a világ és rohanjon el mellettünk a valódi élet. Ebben az adventi, várakozással teljes időszakban szeretnék még inkább odafigyelni erre.