Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó!
Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)
Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra...
Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől...
Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése