"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2018. szeptember 13., csütörtök

Bálint egy éves lett!

Elrepült egy év! Az egyik legjelentősebb az emberi élet során. Pár kilós, nyeklő - nyakló porontyból kicsit több kilós világot felfedező emberke lett. Nagyon szeretem az első évet. Mikor "csak" gondoskodni kell szeretettel a gyermekről, helyzetbe hozni hogy bátran mozogjon, ismerkedjen minden nem veszélyes dologgal. Mikor még nincs olyan igazi hiszti, ami a lelket fárasztaná le. Mikor kinyílik egy kis ember és otthonra lel a családban. Ez történt Bálint fiúnkkal is ebben az évben. 
1 éves Bálint baba 
Sokáig élvezhettük kisbabának, hiszen csak múlt héten kezdett el mászni, úgyhogy mostanában állt csak be a sorba úgy igazán az esti fürdéshez piszkosság tekintetében. Vártuk már ezt az időszakot nagyon és mind élvezzük, ahogy egy pillanat alatt átszeli a távolságokat és olyan helyekre jut el, ahová korábban nem. Ilyen például a konyha előtere, vagy a kert messzebbi szegletei. A testvérei után bárhova - lenne a felkiáltása, ha tudna már beszélni. A vava (vau-vau) persze nála is tarolja az elvárható első szavak listáját. 

Vannak mozzanatok, amik nagyon megmaradtak bennem ebből az első egy évből: 
- A kórházi első napok. Az a csend, ami ott volt a kórteremben. Hogy volt lehetőségem olvasni és közben önfeledten gyönyörködni az újszülött babában. 
- Ahogy Nelli és Matyi napokig ámulattal szemlélték, mikor hazajöttünk. 
- Emlékszem az első mosolyra itthon, fürdetés környékén. És az elsőre, ami nekem szólt, mikor meglátott a tömegben. 
- A csodálkozásra, hogy ez a baba tud a babakocsiban hosszan aludni úgy is, hogy a babakocsi áll. 
- Az első homokozásra, mikor úgy mozgott a homokban, ahogy vízben szokott. Korai volt még ez a találkozás, szájkimosással végződött, de azért pozitív emlék mindkettőnknek. 
- Nem kis felismerés volt, mikor a konduktor bácsi vizsgálta, hogy annak ellenére, hogy Bálint a legnyugodtabb gyermekünk, ő a legakaratosabb is. Vagy legalábbis, ő fejezi ki legegyértelműbben, ha valami nincs ínyére. 
- Emlékszem, hogy élvezte Zsolti, hogy ő is el tudja altatni a kisbabát. Büszke voltam én is, és hálás ezért a szuper képességért. 
- Emlékszem az első havak egyikére, mikor Csilla vigyázott a nagyokra, így kettesben Bálinttal mehettünk sétálni egyet hóesésben. Ez abszolút első volt mindkettőnk életében, ilyen élményünk korábban még nem volt. Se Nellivel, se Bálinttal. 
- Az pedig folyamatos rácsodálkozás részemről, hogy mennyire figyeli a nagy testvéreit ez a kis lurkó. Figyeli és most már utánozza is őket. Olyan viháncolásokat csapnak itt néha! 

Bálint egyértelmű áldás. Ahogy a testvérei is. Erős, egészséges, hatalmas. Nagyon hálásak vagyunk érte is és az elmúlt egy évért. Legyen még sok - sok ilyen, vagy 119. Újabb és újabb felejthetetlen apróságokkal és nagyobb élményekkel. 


"Érezzétek, és lássátok meg, hogy JÓ AZ ÚR!" Zsoltárok 34:9