"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2018. szeptember 13., csütörtök

Bálint egy éves lett!

Elrepült egy év! Az egyik legjelentősebb az emberi élet során. Pár kilós, nyeklő - nyakló porontyból kicsit több kilós világot felfedező emberke lett. Nagyon szeretem az első évet. Mikor "csak" gondoskodni kell szeretettel a gyermekről, helyzetbe hozni hogy bátran mozogjon, ismerkedjen minden nem veszélyes dologgal. Mikor még nincs olyan igazi hiszti, ami a lelket fárasztaná le. Mikor kinyílik egy kis ember és otthonra lel a családban. Ez történt Bálint fiúnkkal is ebben az évben. 
1 éves Bálint baba 
Sokáig élvezhettük kisbabának, hiszen csak múlt héten kezdett el mászni, úgyhogy mostanában állt csak be a sorba úgy igazán az esti fürdéshez piszkosság tekintetében. Vártuk már ezt az időszakot nagyon és mind élvezzük, ahogy egy pillanat alatt átszeli a távolságokat és olyan helyekre jut el, ahová korábban nem. Ilyen például a konyha előtere, vagy a kert messzebbi szegletei. A testvérei után bárhova - lenne a felkiáltása, ha tudna már beszélni. A vava (vau-vau) persze nála is tarolja az elvárható első szavak listáját. 

Vannak mozzanatok, amik nagyon megmaradtak bennem ebből az első egy évből: 
- A kórházi első napok. Az a csend, ami ott volt a kórteremben. Hogy volt lehetőségem olvasni és közben önfeledten gyönyörködni az újszülött babában. 
- Ahogy Nelli és Matyi napokig ámulattal szemlélték, mikor hazajöttünk. 
- Emlékszem az első mosolyra itthon, fürdetés környékén. És az elsőre, ami nekem szólt, mikor meglátott a tömegben. 
- A csodálkozásra, hogy ez a baba tud a babakocsiban hosszan aludni úgy is, hogy a babakocsi áll. 
- Az első homokozásra, mikor úgy mozgott a homokban, ahogy vízben szokott. Korai volt még ez a találkozás, szájkimosással végződött, de azért pozitív emlék mindkettőnknek. 
- Nem kis felismerés volt, mikor a konduktor bácsi vizsgálta, hogy annak ellenére, hogy Bálint a legnyugodtabb gyermekünk, ő a legakaratosabb is. Vagy legalábbis, ő fejezi ki legegyértelműbben, ha valami nincs ínyére. 
- Emlékszem, hogy élvezte Zsolti, hogy ő is el tudja altatni a kisbabát. Büszke voltam én is, és hálás ezért a szuper képességért. 
- Emlékszem az első havak egyikére, mikor Csilla vigyázott a nagyokra, így kettesben Bálinttal mehettünk sétálni egyet hóesésben. Ez abszolút első volt mindkettőnk életében, ilyen élményünk korábban még nem volt. Se Nellivel, se Bálinttal. 
- Az pedig folyamatos rácsodálkozás részemről, hogy mennyire figyeli a nagy testvéreit ez a kis lurkó. Figyeli és most már utánozza is őket. Olyan viháncolásokat csapnak itt néha! 

Bálint egyértelmű áldás. Ahogy a testvérei is. Erős, egészséges, hatalmas. Nagyon hálásak vagyunk érte is és az elmúlt egy évért. Legyen még sok - sok ilyen, vagy 119. Újabb és újabb felejthetetlen apróságokkal és nagyobb élményekkel. 


"Érezzétek, és lássátok meg, hogy JÓ AZ ÚR!" Zsoltárok 34:9 

2018. augusztus 30., csütörtök

utolsó hála adag

Elérkezett az utolsó alkalom, mikor blognyi adagba gyűjtöttem háláim sorát. Álljon itt pár kép az apró, kisebb - nagyobb hála okokból, amikben részem volt az elmúlt héten. Balaton, vendégek, ajándék mezei csokor (nincs is szebb a mezei csokornál), kocogás, óvoda kóstolgató barátokkal, mindhárman alszanak. Ezek csak címszavak, de megannyi hála van még! 


Jó dolog hálásnak lenni. Én is folytatom ám. Kutatások is alátámasztják ma már, hogy élettanilag is jót tesz, ha az ember ahelyett, hogy mindenben csak a rosszat látná tesz egy gondolkodásbéli fordulatot és hálás szívvel tekint a történésekre, helyzetekre, mindennapokra. Álljon itt egy ilyen cikk a példa okán: 
Hálára fel! ;) 

2018. augusztus 22., szerda

Miért földi a mennyország(om)?

Alapvetően úgy élem a mindennapjaim, mintha a földi mennyországban lennék. Azt az életet élem, amit kislányként megálmodtam magamnak. És ez nagyrészt nem az érdemem, hiszen a családom ajándék. 

Az imént olvastam egy cikket, ami arról írt, hogy egy idillinek hitt család élete drasztikus véget ért. Az apa valószínűleg megölte a feleségét is és két kislányukat is. Nem gondolták volna róluk, hogy ilyen nagy bajok vannak, hiszen annyira idilli képet mutattak magukról pl. a facebookon. Az ő esetük ihletett meg, hogy írjak egy bejegyzést arról, hogy azért velünk sem csak idilli dolgok történnek ám. De nem ám! Persze távol állunk egy gyilkosságtól, bár el kell mondanom, hogy szóban azért sajnos sikerül egyszer-egyszer szinte halálra sebezni a másikat. Fejlődünk ebben is, remélem. A vitázásban, megbocsátásban biztos. 

Szóval nálunk is előfordulnak viták, hangos szóváltások, kiabálás (főként a részemről). Elégedetlenség, türelmetlenség, mértéktelenség. Még zsémbeskedés is. Sajnos. Nem jó így, törekszünk is változni és merem remélni, hogy változunk is, még akkor is ha ez csak kevéssé látszik. 
De persze, hogy az ember nem ezekről számol be szívesen a közösségi médiában. Szívesebben beszélünk a jóról, én élőszóban is így vagyok ezzel, aki ismer, tudja. A nehézségeink megbeszélését pedig a házastársunknak, közeli barátoknak tartogatjuk, ahogy az az internet előtti időkben is dívott. Ne hagyjuk becsapni magunkat. Nem muszáj mindent látni a másik életéből, sőt. Bizalom kell ahhoz, hogy mindenbe beengedjünk egy másik embert ezért nem valósulhat ez meg online felületeken. De vannak a közösségünkben lelki gondozók, támogató csoportok. Ilyen nekem például a mamakör, vagy a nemrég indult imádkozó édesanyák csoportja. Vannak olyan közeli barátnők, akikkel lehetek teljesen szabad. De ezek élő, személyes kapcsolatok. És persze ott van az én Istenem, aki tényleg mindent lát belőlem. Jót is, rosszat is. És ezzel együtt szeret. Ez az a Szeretet ami igazán ösztönöz a fejlődésre, változásra. Mert van hova fejlődni még, ezért földi ez a mennyország. 

Kicsit elkanyarodtam, már megint. De amit írni szerettem volna, hogy 
- mindenkinek vannak rossz napjai
- ne ítélkezzünk
- ne a közösségi média félig értett tartalma legyen a mérce
- viszont legyünk hálásak a jóért! 



2018. augusztus 19., vasárnap

11. hálaadag

Ez az utolsó előtti hálaadag. No, nem azért, mert megszűnök hálás lenni, hanem mert lassan vége a 100 napnak. Lassan 100 napja már, hogy nem működött a vállam és kb. 90 napja működik hibátlanul ;) Azóta veszem számba a sok kicsi és nagy jót, amit élhetek. Itt az utolsó előtti héten hadd hozzak egy verset, ami olyan jól kifejezi azt az attitűdöt ahogy élni szeretnék.


2018. augusztus 12., vasárnap

10. hálaadag

Pénteken részt vettünk Diti és Nátán esküvőjén. Megragadó volt újra hallani a házassági eskü szövegét. Benne is vagyunk a témában az egy héttel ezelőtti házassági évfordulónk kapcsán. Emiatt is jó volt ott lenni, mérlegre tenni az elkötelezettségem és lelkesedésem férjem iránt. Nagy dolog kimondani azt, hogy "vele megelégszem". És ez nem azt jelenti, hogy "jól van, ha nincs ló, jó a...". Inkább olyasmi, hogy elégedett vagyok amiért a férjem mellett élhetem az életem. Ő minden szempontból elég nekem. És ez így is van. 
árnyékában 
"Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek." 
Énekek éneke 2:3 

Az eskü szövege: 
Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy …-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt / Szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. 

2018. augusztus 6., hétfő

11. házassági évforduló (9. hálaadag)

11 éve, hogy Zsoltival szövetséget kötöttünk erre az életre. Beszélgettünk róla, hogy mikre emlékszünk az esküvőnkből, milyen élményeink voltak eddig. Mondhatom, hogy nagyon szeretek a felesége lenni. És ma is hozzá mennék, ha most kérné meg a kezem.
2007. 08. 04. 
Az első 5 nászutas évünk után a gyerekek érkezésével gondjaink is megszaporodtak. Itt csak arra gondolok, hogy nehezebbé vált randi időt találni, fáradtan is a másikat választani az alvás helyett. Nem maradt felesleges energiánk, mint a gyerekek előtt, így gondosan félre kell tennünk a másiknak magunkból. Hiszen a házasságunk csak így maradhat erős, ha ápoljuk. Már nem vágyom vissza a nászutas, gondtalan évekbe. Szeretem, hogy megharcolunk egymásért és a házasságunk kipróbált szövetség. Egymás mellett döntéseink jutalma. Nem könnyű sokszor, mégis az egyik legjobb dolog a világon, ha házasságban élhet az ember. 

A 11. forduló ünnepléseként megkerültük a Velencei-tavat a gyerekekkel együtt. Nagy kaland volt! Nelli és Matyi váltogatták, hol az utánfutóban, hol a gyerektandemen ültek, de nagyon élvezték. Mi is. Jó volt újra biciklizni, szelni a kilométereket, beszélgetni néha, csendben lenni, hallgatni a gyerekek karattyolását, örülni annak, ahogy szurkolnak nekünk a minket leelőzők és gyalogosok. Együtt lenni.
2018. 08. 04. 

2018. július 28., szombat

8. hálaadag

Ezen a jeles napon, mikor sógoromat újra vasemberré avatták (GRATULÁLUNK itt is!), magam is rekordot döntöttem. Ebben a hónapban 22 km-ert futottam. Ez öttel több, mint az előző két hónapban. És a futóidő is javul szépen. Ma meg pláne javult! Évek óta először futottunk Zsoltival kettesben és lám csak, fél km/h teljesítményjavulást hozott ez a közös futókaland. Mert ilyen sokat jelent, hogy mellettem van. Minden szinten ilyen sokat jelent ;) 
4 közös km után
"Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ... Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." 1. Mózes 2: 18 - 24