"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2018. február 22., csütörtök

A kezdet kezdete

Múlt héten volt a házasság hete, így ez is apropója annak, hogy elmeséljem, hogyan is találtunk egymásra a férjemmel. Meglepő, hogy ennek nincs még itt írásos nyoma. Most pótolom ezt a hiányt. 

Kamaszként annak idején gondoltam egyet, és azt mondtam Istennek, hogy ezt a fiú - kérdést szeretném egyedül kezelni. Köszönöm, hogy mindig ott van mellettem, vigyáz rám, de ebben a kérdésben magam szeretnék dönteni. Nem akartam én mindenáron barátot, de azért örültem volna egynek. 16 éves voltam ekkor. Mivel több (2) nagy csapat részese is voltam, ezért voltak baráti kapcsolataim fiúkkal. Valakivel mélyebb, valakivel kevésbé. Volt olyan srác akivel nagyon élveztem, hogy moziba, színházba lehet menni. És volt olyan, akivel remekül tudtunk beszélgetni a "nagy" korkülönbség ellenére is. És volt egy, aki mindig meghallgatott. Így ment ez hetekig, és én nagyon élveztem, hogy a tanulás és házimunka mellett mindig volt valamit csinálni, soha nem unatkoztam és imponált is ez a sok jó kapcsolat. 

Pár hét után viszont éreztem, hogy ez nem lesz rendben. Több vasat tartani a tűzben nem jó dolog. Megszólalt a lelkiismeretem és onnantól kezdve már nem élveztem ezt a kitüntetett helyzetet, sőt... 

Bocsánatot kértem az én türelmes Istenemtől, hogy kizártam Őt ebből a fontos kérdésből és megkértem, hogy segítsen ki a slamasztikából amibe igen jól belekevertem saját magamat. 
- Legyen A?
- Legyen B? 
- Egyik sem? 
- Azt tudtam, hogy olyan, hogy "Mindkettő" nem létezik. :) 

Ez az imádság után engem lepett meg legjobban, mikor pár óra múlva várt egy e-mail a "beszélgetőstől". Amit írt benne, írhatnám, hogy meglepett. De nem lepett meg, hiszen pont ezt kérdeztem Istentől. Hálás voltam, hogy ilyen hamar és ilyen egyértelműen jött a válasz. A levélben az állt, hogy ugyan a "beszélgetős" akár még évekig kész lett volna nem megemlíteni, de mégis arra érez sürgetést, hogy megtegye;úgy tudja, én leszek a felesége. És kezdjek ezzel az információval azt, amit akarok. :) :) :) Akkor csordultig telt a szívem hálával, hogy ilyen kegyelmes az Isten, azt hiszem, hogy Belé lettem szerelmes, ha írhatom ezt így. Aztán pár héttel később találkoztunk "beszélgetőssel" is, sokat beszélgettünk, barátkoztunk. Aztán 4 év múlva eljegyzett, az akkori elhatározásunk alapján. Rá másfél évre pedig összeházasodtunk. 19,5 éves voltam a házasságkötésünk napján. Ma is így csinálnám. Mai fejjel kapásból őt választanám, már én is látom amit akkor csak Isten látott, hogy ő illik hozzám, ő az én másik felem. Vele vagyok egész. 

2007. 08. 04. 




2018. február 8., csütörtök

játéktár 2.

Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó! 

Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)  

Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra... 

Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől... 

Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább.