külön idő

A múlt héten Váralján voltunk a családomnál. Élveztem, hogy amellett, hogy kicsit egyedül is lehettem, jutott idő arra is, hogy a gyerekekkel külön - külön is foglalkozzak. Pár éve megkérdezte tőlem valaki, hogy miért van erre szükség. Miért nem elég, hogy együtt minőségi időt töltünk egymással. Akkor még nem tudtam igazán találó választ adni, csak fontosnak tartottam ezt, hiszen Chapman doktor, akinek nagyra tartom a munkásságát, hangsúlyt fektet erre. Azóta kiforrott a válaszom. 

Szuper dolog, ha együtt a család. Ha vannak "funny"-zós időink együtt, mikor félretesszük a tennivalókat és csak együtt lógunk, játszunk, élvezzük egymás társaságát. Ez nagyban segít összekovácsolni azt a rejtélyes társaságot, amit családnak hívnak. De legalább ennyire fontos, hogy külön - külön is töltsünk időt a gyerekeinkkel. 

Hogy miért? 

Mert ezekben az egymás számára elkülönített időkben megérezheti azt, hogy mennyire szeretjük őt, hiszen kiszakítottuk ezt az időt, hogy csak egymással lehessünk. Főleg akkor számít ez, ha a minőségi idő a szeretetnyelve. De ha nem is az, akkor is sokat mond, hogy anya, apa (például) nem megy ki a kertbe dolgozni, mert fontosabb, hogy kicsit velem játsszon. Ekkor van idő meghallgatni, hogy milyen öröm, bánat nyomja a kis szívüket és ekkor van idő rácsodálkozni a gyermekre, magára. Az ügyességeire, a jó és rossz tulajdonságaira, képességeire. Ilyenkor az én figyelmem osztatlan. Nincs más, csak ő. Nem tudom igazán jól megfogalmazni, hogy a szülő oldaláról mennyit jelent, hogy nem kell a többiekre is vigyázni, miközben éppen valami fontos történik köztünk. Nem mentjük meg a másikat a lépcsőn leeséstől, nem kell lámpát kapcsolni a fürdőben, inni adni, orrot törölni, zoknit húzni, távol tartani az építménytől. Ezekben a külön időkben felfedezhetjük egymást zavartalanul, észrevehetjük a változásokat, zavartalanul. És erősítjük a kapcsolatunkat észrevétlenül. 

Szóval, ajánlom szeretettel a külön időket. Kincset érnek! 

régebbi kép ;) 

szülinapi uzsonna parti

Hétfőn igazán különleges napnak örvendhettünk. Jó sok kisgyerek látogatott hozzánk, hogy együtt ünnepeljük meg Nelli és Matyi szülinapját. Nálunk a július szülinapi hangulatban telik. Nelliével kezdünk a hónap elején, Matyival ünneplünk a hónap közepén és közben egyszer-egyszer a nagyobb családdal és barátok egy részletével. 

Idén már a gyerekek választották a tányérokat, poharakat és azt is, hogy milyen kreatív dolgot készítsünk együtt. Nelli kedvéért mozgásos játék is volt, méghozzá a "színcápa". Egészen jól megértették a kis három évesek, hogy mit kell csinálni, csillogtak a szemek, futottak a lábak. Előfordult, hogy nem célirányosan, de annál nagyobb kacaj kíséretében..szóval ment a színcápázás. Nagy attrakció volt Zsolti gitározása. Három gitár leckével a háta mögött és pár akkorddal az ujjaiban bátran belevágott, és ő kísérte a "Boldog szülinapot.." énekünket. Szeretem ezt a bevállalósságát és persze klassz is volt! A torta is elfogyott, ajándék dömping is érkezett és Matyi ráadásul még a sebváltó kezelését is megtanulhatta! Szóval, nagy álmok váltak valóra hétfőn! 

Ahogy szépítgettük a kertet Nellivel olyan jó volt hallgatni, ahogy hintázás közben énekelgetett. Este pedig kedvesen megjegyezte: 

- "Olyan boldog vagyok! Egész nap olyan boldog voltam!" 

És én is. Jól esett készülődni, tervezgetni, minta - fújókát gyártani a kézműveshez, ott lenni, nevetni, pár szót beszélgetni az anyukákkal, játszani, fotózkodni, falatozni, autózni, szaladgálni. 

uzsonna parti

Készültem még egy feladattal az anyukáknak, de arra már nem jutott idő akkor, úgyhogy most itt leírom. Egy rövid kis gyakorlat ez, kicsit jubiláló, hiszen mégis csak évfordulót ülünk. Hiszen eltelt már 5 év, és eltelt már 3 év. 

Feladat: 

Fogj egy fehér papírt, a tetejére írd fel a gyermeked nevét. (Akinek több gyermeke van, gyermekenként lesz szüksége egy - egy papírra. Tehát én hármat veszek elő.) Képzeld el, hogy milyen is lesz ő 20 év múlva. Milyennek szeretnéd látni? Külső és belső tulajdonságok is jöhetnek. Ha ezzel végeztél, látod magad előtt a 'majd felnőtt gyermeked, fordítsd meg a papírt és írd le, hogy miben kell példának lenned ahhoz, hogy láthasd kibontakozni az előbb megálmodott tulajdonságokat. Bátran fogalmazz gyakorlatiasan. Írok egy példát. 

Szeretném, ha 20 év múlva is egészséges testalkatúak lennének. Ezért nem veszek gumicukrot és egészséges ételeket készítek. 

Szeretném, ha fontos lenne nekik az Istennel való személyes kapcsolat. Ezért minden nap olvasom a Bibliát és együtt is imádkozunk. 

Tehát, a kérdést másként megfogalmazva: Milyen értékeket szeretnél átadni a gyermekednek? Látják a jó példádat? (Nem baj, ha esetleg még nem voltál ebben ilyen tudatos. De lássák ezután! Mondom ezt elsősorban magamnak.) 

sárkányeregetés

Kedden falusi sárkányeregető napot rendezett a SÓSKult, ezen vettünk részt. Teljesen jól példázza ez a rendezvény jelenlegi életemet. Reggel mostam, teregettem, kakaót főztem, reggeliztettem és reggeliztem, mire elindulhattunk a tőlünk 5 percre levő Kálvária dombra. Már az útról láttuk milyen sok sárkány repked az égen, csodásan festettek! Az idő is tökéletes volt a sárkányeregetéshez, kis napsütés és enyhe szellő, ami a dombtetőn tökéletesen reptette a sárkány, madár és szivárvány színekben pompázó alakzatokat.

Mi is felértünk a dombra, Zsolti elő is vette a nagy paplansárkányt. Gondoltam én naivan, elboldogulok én Nellivel, Bálinttal és a már repülő sárkánnyal. Aha! Csakhogy, ahogy felértünk láttam meg, hogy itt bizony nehezen fogunk szabad légteret találni magunknak! Tekerjük csak gyorsan fel a zsinórt, hogy előrébb mehessünk. Persze Bálint akkor kezdett nyivákolni, hiszen megállt alatta a babakocsi. Na, gondoltam magamban, ha most behergeli magát, akkor nem fogunk tudni reptetni, így inkább hónom alá kaptam az egész pillangós sárkányt zsinórostul, mindenestül, aztán usgyi. Mikor a szabad légtér alatt lenéztem mi lett a repülőnkkel majdnem megfutamodtam. Ha nem lett volna ott Nelli és egy kedves lány, aki rögtön a segítségemre sietett...de ott voltak, hősiesen kibogóztunk mindent és már repülhetett is a pillangó. Bálintot a bogózás alatt a már repülő sárkányok nyűgözték le! Aztán megszokta a látványt, úgyhogy a karomból folytattuk a gyönyörködést, mert tényleg remekül nézett ki, ahogy a sok gyerek és felnőtt bámulja a szebbnél szebb sárkányokkal díszített kék eget. 

Aztán megjött a nagy paplansárkány, alatta repült a gazdája, Zsolti és persze a kis segéd is ott volt, aki rögtön átvette a pillangót. Csúcs, milyen ügyesen és kitartóan tartotta Matyi. Azt mondta: Mindjárt én is elrepülök a lepkével együtt. Erre nem került sor, bár a pillangót majdnem láttuk kecsesen tovalibbenni, mikor Matyi eleresztette egy óvatlan pillanatban. Egy keresztbezsinór mentett meg minket a visszavonhatatlan búcsútol. Aztán rájöttünk, hogy mégsem lesz ez a hely nekünk jó, mert Zsoltinak nem volt elég tág tere az ugrándozáshoz, úgyhogy irány vissza. Leengedett, szépen feltekert zsinórral :) Ekkor léptem bele egy hatalmas gödörbe, a térdemig ért kb. Kicsit megijedtem, kicsit lehorzsoltam a térdem, de Bálintot nem dobtam el, úgyhogy mehettünk tovább. De ezen a ponton mondtam azt hogy sárkányt eregetni 3 gyerekkel nem olyan idilli, mint ahogy az kivülről nézve látszik. És itt jöttem rá, hogy pont ilyen szülőnek lenni. Adott egy csodás környezet, a család. Adott a tevékenység, az élet élvezete velük, de óhatatlanul jönnek térdig érő gödrök, kitérők (mert elsőre is maradhattunk volna ott, ahol eredetileg letáboroztunk. Megúszhattuk volna a zsinórgubancolódást, ha megelégszem a domb aljával) amikből ki kell jönni és jókedvvel megélni mindezt. Mert miközben épp megoldunk egy problémát, olyan sok mindenben lehet gyönyörködni! Így kaptam el Bálintot az utolsó pillanatban, mikor éppen Zsoltit fényképeztem. Kirúgta magát a babakocsiból földet érés előtt sikerült elkapni a vállát. Aznap két esést úszott meg! És hazaérve mindannyian azt mondtuk, hogy ez remek volt, bár elfáradtunk, leégtünk, szomjasak is lettünk, no de egy közös élménnyel gazdagabban értünk haza. Ez az élet! Fantasztikus, hogy ilyen jó társaim vannak az eltöltésében! 

játéktár 1.

Azt vettem észre, hogy szinte minden anya barátnőm küzd azzal az érzéssel, hogy nehezen talál helyet a játékoknak a házban és bizony sok játékot feleslegesnek tart. Így eshetett meg az a vicces eset, hogy egyikük nekünk tulajdonított egy babát, amit ő is, mi is akkor láttunk először. 

Nálunk is rengeteg kacat van itthon. Próbáltuk bevezetni idén karácsonykor azt a szabályt, hogy minden nagyszülő csak egy ajándékot adjon...nem sikerült.. Nem mondom, hogy nem értékes dolgokat kaptak, de Matyi szerintem még a mai napig nem fedezett fel egy-két kisautót aminek rejtélyes módon nyoma veszett a házban valahol, majd csak előkerülnek egyszer. Szóval így van tele megannyi tárolódoboz hasznos és haszontalan tárgyakkal amikkel játszanak, vagy csak tároljuk őket. Ezért gondoltam arra, hogy számba veszek pár kedvencet, amik valódi értéket képviselnek nálunk, amivel öröm játszani és ezért tárolni is szíves örömest tárolom őket. 

Lássunk egy remek példát arra, hogy mi jelent örömöt egy kisgyereknek. Tegnap levegőztünk egy kicsit klubozás után, mikor Matyi talált egy hatalmas követ. Rögtön összebarátkozott vele, haza is hoztuk. Be is hoztuk a házba. Utólag nem tudom pontosan hogy is fordulhatott ez elő, de így alakult, már mindegy. Ha pedig már bekerült a kő, kapott egy csinos kis fonott kosarat, és abban megbecsült vendég lett minálunk. Matyi mindenhová magával viszi. Ebédelni, vacsorázni, játszani és az ágya mellett alszik. Most is fent pihennek a fiúk a hálóban. Matyi, Bálint és a kő. De ez egy jó játék, mert egy kővel bármit el lehet játszani, bármit el lehet képzelni és ha már meguntuk, kivisszük a kertbe, ahol új életet kezdhet megint csak bármiként! Lehet belőle nyárs-tartó, bicikli támasztó, akadály amit át kell ugrani, ki lehet festeni, akár többször is és megannyi ötlet lesz még a vele való játékra. Ez ám a játék a javából és nem került semmibe! Mire fog vajon emlékezni majd Matyi Mátyásként? A műanyag autópályára, ami hamar széttört vagy a 20. plüss állatra? Vagy arra a játékra amit saját fantáziájával keltett életre? 

A játéktár következő részében egy csecsemőknek való játék kerül terítékre. ;) 

tipikus mostanában

Baba-mama klubos életkép

fehér zászló

A délutáni alvás körüli hercehurca szinte mindennapos harccà nőtte ki magàt. Nelli sír, én is sírok, Matyi alszik, de előtte sír. Kinek jó ez? Senkinek.

Nagyon-nagyon szeretnék kicsit aludni délutàn Bàlinttal együtt. Jó lenne egy kis sajàt idő a Hàrmak nélkül csendben. Mire fordítom ha megadatik? Olvasok, mosogatok, teregetek, körmöt lakkozok, e-mailt írok, persze nem mindent egyszerre..szépen eloszlik ez egy héten, ha mindenki alszik délután. De ez olyan ritka manapsàg, mint a fehér holló.

a fehér holló

Ma megérett a helyzet a vàltozàsra. Nem jó az, hogy ilyenkor a bennük való gyönyörködés helyett egészen ellentétes érzéseim vannak. Persze érthető, megérthető, de én szeretném ha az otthon melege nem csak a délelőtti nagy vihàncolàsokban, közös jàtékban lenne ott, hanem délután is megmaradna, hiszen a szívem mélyén még a legnagyobb hisztik közben is igenis nagyon szeretem őket.

egymást is szeretik

A 139. zsoltàr került elém míg Bàlintot ringattam a hintaszékben. (Apjuk kivitte a két kópét egy kis feszültség levezető tüzelő pakolàsra.) "Vizsgàlj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem jàrok-e téves úton és vezess az örökkévalósàg útjàn." Olyan jó, hogy a legbölcsebb tanàcsadóhoz fordulhatok. Aki làtta a hercehurcàt az elejétől kezdve, mégsem elítél, hanem meghallgat és ötletet ad.

Úgyhogy holnaptól új délutáni rend lép életbe. Megbeszéltük a lurkókkal, hogy csendes pihenő bizony lesz ezutàn is a besötétített hàlóban, hisz Màsodiknak még életkori szükséglete lenne az alvàs. Én viszont nem leszek ott velük, bàrmennyire is hívogató a megvetett àgy. Harmadiknak és nekem marad a kanapé és minimum fél óra múlva remélhetően két jókedvű, frissebb kiscsóka. Szép elképzelés tudom, kipróbàljuk, és ha kell tovàbbformàljuk. Hiszen azért vagyunk mi egy csalàd, hogy jól is érezzük magunkat egymàs tàrsasàgàban. Ha pedig nem alszanak délután, előbb elfáradnak, előbb fekszenek le este. Ki tudja, talán még a saját időt is visszakapom és talán randi – idő lesz belőle? Meglátjuk. Indul az újabb kaland, hajrà nekünk!

Matyi és a balesetei

Kezdjük a mai esettel, ez a legfrissebb. Délelőtt kint játszottunk a kertben a napsütéses őszben. A cseresznyefa gyönyörű színekben pompázó lehullott leveleit gyűjtöttem össze éppen, míg Bálint édesdeden szunyókált a babakocsiban, Derék diót falatozott mellettem, Nelli és Matyi pedig vidáman igyekeztek a szilvafán felfelé. Ezeket az idilli pillanatokat mindig tudatosan kell elkapnom, mert hirtelen és hamar véget érnek, ahogy ma is történt. Erre mondják manapság oly divatosan, hogy az anyaság nem rózsaszín vattacukor..bizony nem, de én azért élvezem! 

Sírást hallok. (Na, leesett a fáról...Majd feláll..)

Nelli kétségbeesett sírását hallom. (ó-ó. Akkor sír így, ha Matyinak valamije vérzik. Hátrafordulok. És tényleg. Patakban folyik a vér az arcáról. De honnan? Ugye nem már megint a szeme? Odafutok. Nem, nem a szeme. Az orrnyerge, de kívülről jön. Nem látom miért, annyira véres. Be kell vinni lemosni.) 

Nelli, te kint maradsz Bálinttal. Lemosom Matyit, semmi baj, mindjárt jövünk. (Felemelem Matyit, hogy bevihessem. Nem kéne cipelni..ja, ma lett Bálint hat hetes, csak nem lesz gond miatta. Hű, de nehéz lett ez a gyerek.)

Sáros gumicsizmával betrappolunk a fürdőbe. Gyors kézmosás. Letörlöm a vért. Seb, nincs benne semmi. (OK. Semmi gond, meggyógyul, magától. Lassan elmúlik a kezem remegése. )

Letörlöm törülközővel, kicsit odanyomjuk, mert nagyon vérzik. Ahogy nyugszik, leültetem a lépcsőn, hogy kimenjek a másik kettőért. Nelli tologatja Bálintot a babakocsiban, mert a nagy ijedtségre persze ő is felébredt. Mindenki bekerül a házba. Matyi a lépcsőn ülve, orrára szorítva a törülközőt hüppög. Még jobban, mikor elmondom, hogy a konyhában lemossuk még egyszer, aztán fertőtlenítjük. Megtörténik, beragasztani nem engedi. Igazán csak akkor nyugszik meg, mikor hálát adunk érte, hogy nem lett nagyobb baj. És alvás előtt a sebtapasz is felkerül. Nelli pedig lefesti az esetet. 

Tavaly karácsony táján történt az eddigi legdurvább, mikor kórházba is el kellett vinni a legényt. Pont a szüleimnél voltunk, ez sok mindent megkönnyített. Lényeg a lényeg, nem szúrta ki a szemét a ceruza amivel elesett, csak a szemhéját sértette fel. És nyáron sem lett agyrázkódása, mikor teljes erejéből nekifutott a falnak, véletlen.. csak jegelni kellett az óriási hupszlit a homlokán. Ezt elég nehezen viselte, azóta is az az első szava ha beüti a fejét, hogy "ne jegeljük!" 

ragasztva 

Sok rossz történhetne, de nem történik velünk. Érzem a gondviselést és hálás vagyok érte. 

"Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 

91. Zsoltár 11-12 

névnapi

Újra elérkezett a nevem napja. Nem szoktunk nagy feneket keríteni a névnapozásnak, hiszen annyi ünnep van így is az évben. Ünnepelni jó, és ünneplünk is, de nem újabb ajándék halommal, hanem apró kedvességekkel. Nálunk ez a névnapozás lényege, apró kedvességgel meglepni a másikat, hogy ne feledkezzen meg nevének jelentéséről. Mert van jelentősége a nevünk jelentésének. A gyermekeink születése előtt gondosan választjuk ki, hogy kit, hogy hívjanak. Mi jellemezze, mihez legyen hű élete során. 

Nelli nevének csengése tetszett meg először, de tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk, mikor láttuk a jelentését: Isten az én világosságom. Más fordításban: Isten az én gyönyörűségem. 

Mátyás jelentése Isten ajándéka, de jóval személyesebbé vált a bemutatásán megfogalmazott jelentés: az elkészített, az elhelyezett jó. 

Harmadik babánk nevének pedig külön története van, majd elmesélem, ha megszületett. Ebben a maradék 4-6 hétben megpróbáljuk még titokban tartani. 

Zsolt neve, török uralkodó. Jellemzi annak minden pozitív és negatív értelmében, de legalább nem unatkozom, hiszen egyedi feladat a szövetségesének lenni. 

Az Anna név jelentése pedig, kegyelem. Mennyire érzem ezt minden nap. Most is például a délutáni alvásból hirtelen és frissen keltem, ez már önmagában meglepő. A következő pillanatban hallom, hogy dörög az ég. Kisiettem összeszedni a kertben a ruhákat. Akkor kezdett esni, mikor tető alá kerültem újra. Hívhatjuk véletlennek is, de nekem jobban tetszik a kegyelem. Ez egy ici - pici dolog, de a kegyelem szabadít fel az alól, hogy mindent mindig megpróbáljak tökéletesen tenni. Tudom, hogy lehet bocsánatot kérni és van megbocsátás. Persze, nem akarok visszaélni ezzel. 

Számomra a nagy kihívás mostanában, hogy én vajon tudok-e kegyelmet gyakorolni mások felé? Legyen az gyermek vagy felnőtt, rokon, barát vagy idegen. Olyan nagy szüksége van az embereknek a kegyelem megtapasztalására, bárcsak rajtam keresztül sikerülhetne! 

szülinapokat ültünk - 3 gyerek

Újabb családi év telt el, amiben gyarapodtunk bölcsességben, humorban, költségekben, játékban, gyerekszámban és években. Nelli 3-án négy, Matyi 16-án pedig 2 éves lett. Minden évben elfog a nosztalgia ezek a napokon, hogy milyen különlegesen is telt a születésük napja, milyen szép élmények maradtak ezek bennem! Idén az újabb szülésre való készülés örömét, kiváltságosság-érzetét is felhozták bennem az ünnepek, hiszen nemsokára egy újabb születés nap közeleg! 

Hála Istennek olyan intelligens környezetben élünk, ahol nem kérdezgetik tőlem, hogy "Jé, harmadik gyerek! Miért? Hogy mered vállalni? Elment az eszetek?" Tudom, hogy sokak örömét teszik kevesebbé az ilyen keresetlen kérdések, ezért is vagyok hálás hogy mi nem kapjuk meg ezeket annak ellenére, hogy már van egy fiunk és lányunk is, szóval elvileg "végeztünk". :) 

A szülinapok kapcsán azért felmerült bennem is, hogy miért vállaljuk mi ezeket a csöppségeket? Igen, bennem, bennünk van a vágy, hogy megszülessenek, bővítsék a családunk, de miért?! Időről - időre megválaszolom magamnak ezt a kérdést, de most olyan elemi egyértelműséggel jött egyik hajnalban a válasz, hogy az csuda. Szeretem, mikor Isten ilyen konkrét: 

- "Hát azért, mert én ajándékoztam Nektek őket." - Ja, tényleg!
Ebben benne van, hogy nagy gondossággal lettünk mi kiválasztva szüleiknek, mert így illünk össze igazán. Benne van, hogy ők tökéletes ajándékok számunkra, akiket mi csomagolhatunk ki, élvezhetjük (vagy épp elviselhetjük) társaságukat és a velük járó feladatokat, felelősségeket. Szerethetjük őket, mert mi kaptuk őket. No, nem az egész életükre, csak az életük elejére, mikor még alakíthatóak, formálhatóak, hogy mindazt megtanítsuk nekik, ami egy szülőnek feladata, hogy felnőttként boldogan lehessenek önállóak. Miénk a kiváltság, hogy példák lehetünk az anya - apa, feleség - férj, nő és férfi szerepekben. Imádkozom, hogy a segítségükre lehessünk és ne hátráltassuk őket a fejlődésben! Folytathatnám még, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessem milyen különleges élmény édesanyának (és gondolom, hogy édesapának is) lenni. 

reggeli, szülinapi tánc 

A konkrét ünneplésről pedig: Nelli napján a Vadasparkban kirándultunk egy hatalmasat. Fantasztikus milyen jól bírta mindenki és milyen jól szórakoztunk hármasban! Nagyobb családi buli is volt pizzával, rengeteg ajándékkal (amiknek megint nincs még jó helyük), patakparti sétával, díszvendégekkel és sok - sok zenével. Matyit pedig tegnap nagy biciklizéssel, tóparti fürdőzéssel ünnepeltük mindenki örömére! Annyira jólesett, hogy az egész napot együtt töltöttük, nekem ez volt az igazi ajándék!

A Vadasparkban 

"vágyva - vágyott" ajándékkal

boldogság 

mert Apa csak egy van

Tegnap volt a nemzetközi apák napja. Mi a családban már megünnepeltük ezt a nemes ünnepet spontán módon az anyák napja hetében, mikor Nelli teljesen saját ötletétől vezérelve szedett egy virágcsokrot az apukájának azzal a felkiáltással, hogy aznap volt apa nap. Ennél nagyobb ajándék, hozzáteszem, anya - napra sem kell, mert nagy boldogság tapasztalni, hogy a gyermek őszintén szeret és megtalálja a módját (minden külső kényszer nélkül), hogy ezt ki is mutassa! Mert bizony, nem én inspiráltam a csokorszedést, teljesen magától jutott eszébe! 

Ahogy figyelem a gyermekeim és a nevelésünk, az első években nagyobb szerep jut az édesanyának, természetes módon. Jó is, hogy ebben a kapcsolatban tanulják meg a bizalmat, a szeretet elfogadását és annak feltétel nélküli mivoltát. De gondolkoztam az apák szerepén is, micsoda kulcsfontosságú pozíció apának lenni, hiszen az Isten - képünk alapszik ezen! Az én apukám mindig is szigorú, szabályok betartását megkövetelő, ugyanakkor gondoskodó és figyelmes volt. Talán ezért nem esik nehezemre Istenről hasonlóan gondolkodni, egy mennyei édesapának látom Őt, aki végtelenül szeret, miközben szeretné látni a fejlődésem, az önállóságom, a kiteljesedésem. Hogy ez megvalósuljon mindent megad, ami szükséges és kegyelméből néha ráadást is, csak úgy, mert szeret. Ott van, ha kell, bármikor megszólíthatom akár örömmel, akár bánattal. Az én apukám is ilyen. 

Vágyom rá, hogy az én gyermekeimnek se kelljen küszködni a szerető Isten elfogadásával. Az ő apukájuk is remek! Egy szórakoztató, vicces édesapa, akivel nagyokat lehet játszani, aki olykor szigorúan megköveteli, amit kell. Akit néha elfárasztanak a hisztik, mégis ott van, jelen van és elérhető. Bármikor. Mert feltétel nélkül szeret és ezt ki is mutatja, ahogy tőle telik. Isten éltessen tehát kedves férjem, te "elég jó" apuka, akire nemsokára új kis lélek bizatik! Hajrá! 

Amit a gyerekektől tanulhatunk

Érdekes időjárási anomáliának lehetünk tanúi ma. Történelmi esemény, meg kéne jegyezni ezt a napot, hogy majd a dédunokáknak mesélhessem egyszer hogy esett a hó 2017. április 19-én! A piros tulipánok nem bírták a súlyát, a borsót csak a cseresznyefa árnyéke védte meg a behavazódástól.. Mikor Matyi meglátta reggel a hóesést, lelkesen mondta: Szeretnék kimenni. Esik hó. Hóember. És vigyorgott hozzá. Mert miért ne élvezhetnénk a havat akkor, mikor van? Télen milyen sokat vártunk rá! Nagyon tetszik, hogy a gyerekeket ilyen apróságok, mint hogy mikor kéne esnie a hónak, nem kötik gúzsba. Most esik, most örülnek, most élvezik. 

"Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék." Máté 18:1-6 

Vasárnap Gyuri a húsvét kapcsán arról tanított, hogy miben látszik igazán mit jelent számunkra a húsvét. Nem a sonka, torma, locsolás és nyuszi adja az ünnep lényegét. De nem ám, annak ellenére, hogy a mi családunk ezek örömeit sem veti meg. De az igazi örömünk az, amit azért érzünk, mert Jézus él, feltámadt! Nekem élő az istenem! Nem sokan mondhatják el magukról manapság ezt az igazságot! Nem abban kell bíznom, hogy a szorgalmas testedzés, jóga, a tudományok, hivatás, barátok adnak értelmet az életemnek, megtartanak, hanem van élő Istenem, élő Jézusom, aki mindennél és mindenkinél hatalmasabb! Mekkora kiváltság már, hogy ismerhetem Őt! 

                                    

Ebben az örömben is egy kisgyermek tanított. Az egyik hétfői locsolónkról készült videót megmutatta az apukája. Hogy örült az a gyermek, mikor megtalálta a húsvéti ajándékot! Felemelt kézzel ugrándozott, mikor meglátta a kosárkát a kertben, és közben kiabált: Jézus bácsi feltámadt! 

Ez a jó hír a mi reménységünk! :) 

Matyi tudomány II.

Matyi ezen a héten lett 20 hónapos, de már két hónapja lenyűgöz minket hirtelen beszédfejlődésével. Eddig is remek volt az értése, már hosszú - hosszú ideje, de ehhez olyan hirtelen, kissé váratlanul társult az aktív beszéd is, hogy engem is meglepett. 7 szótagot ismétel, 5 szavas mondatot mond magától. Persze néha, úriasan csak rámutat arra, amit szeretne, de ennek is megvan a maga stílusa. Tegnap pl. nem értettem, hogy mit kér ilyen módon. Erre ő: 

- Anya, mutatok! 

Ma reggeli: Jaaj! Lekapcsol villany, sötét van! 

De sokszor hangzik el ez is: Enyém! Elvette! Add vissza, Nelli! 

Azt nagyon tudja már, hogy mi, kié. Csütörtökön a bolha piacon 100 forintért vettünk Nellinek eg nagy angry birds piros madarat. Volt ott egy kislány a klubból, csak odalépett, hogy megnézze, Matyi rögtön ott termett, hogy megvédje nővére újdonsült tulajdonát! 

Amúgy fut, énekel, mondókázik, csúszdázik, döcizik, sokszor esik, de azért, mert mindenen átgázol. Motorozik, nagyot sétál, segít ültetni, mosogatni, főzni. Úgyhogy gyerek cseperedett belőle. Idegenekkel még mindig félénk, de azért folyamatosan bátorodik. A fogait is folyamatosan növeszti, és VÉGRE! átalussza az éjszakát, már egy hónapja. Ez remek dolog! És mi lesz még itt?! 

készül a halászlé

"Festek egy kicsit, ha már fél órát bőgtem folyamatosan, kell az erő a következő fél órához!"

 

napló

2016 tavaszán kezdtünk napló készítésbe a gyerekekkel. Gondoltam, hogy kipróbálom ezt a remek módszert, ha már folyton javaslom a szülőknek, hogy csináljanak hallássérült gyermeküknek, hiszen rengeteget segíthetnek vele ezzel. Valójában minden gyereknek remek lehetőség a napló a játékos tanulásra!

Egy nagy, spirál vázlatfüzetben vezetjük, ami elég masszív ahhoz, hogy bírja a gyerekkezek gondoskodását. Az első lapokon bemutatásra kerülnek a napló szereplői valamilyen tevékenység végzése közben, fényképpel. Nálunk pl.: Apa épít. 

Ezután pedig követezhet a lényeg. Ha történik velünk valami érdekes, akkor röviddel a történés után együtt lerajzoljuk, feliratozzuk azt. Mi lehet érdekesség? A kukásautó megfigyelése, állatkerti séta, bevásárlás, cukrászda, séta a környéken, kerti játékozás. Szóval kerülhet ide bármi, ami élmény a gyerekeknek. És nem kell nagy dolgokra gondolni. Matyinak például hatalmas öröm megfigyelni egy macskát, ahogy felmászik a szomszéd fájának tetejére, ott meg ugatják a kutyák. Nellit hasonlóan boldoggá teszi, ha megetetjük a madarakat. Ezek mind a feledés homályába vesznének idővel, de így, megörökítve a családi történetünk részesei lesznek és a naplót lapozgatva, vendégeknek megmutatva, a gyerekek által mesélve fejlesztik a szókincset, a logikai gondolkodást, a kifejezőkészséget, az időérzékelést, az érzelemvilágot, erősítik a kötődést. Tehát remek kis találmány, köszönet érte a Hallássérültek Pedagógiája Tanszéknek! :) :) 

Ja, és nem ér azt mondani, hogy nem tudok rajzolni, nekem nem menne. Ez csak kifogás. Egyrészt bárki megtanulhat rajzolni, másrészt pedig csak annyira kell tudni jól rajzolni, hogy a gyerek felismerje mondjuk saját magát a képen. Ehhez néha elég egy szoknya egy pálcika emberen, ha az illető lány. :) De a mai világban készíthetünk PPT-t is, bár ezt annyira nem preferálom, hiszen pont a megnyugvás, közös idő lehetősége lenne ez. Jó ha némely pontján az  életünknek megszabadulunk a kütyüktől, és abban is példát mutatunk a következő nemzedéknek, hogy fáradtságot nem kímélve, az öröm is nagyobb egy-egy rajz elkészítése után. Annyi energia térül meg, amennyit befektetünk.

A napló rajzolás sokszor nekünk az anya - lánya időnk Nellivel. Ma reggel is kettesben rajzoltuk a tegnapi eseményeket, míg a fiúk fel nem ébredtek. Szeretem ezt nagyon, jólesik ezáltal is töltődni és tölteni a kisasszonyt. Meg is mutatom az alkotásunkat: 

Lilla volt a vendégünk, amíg megszületett a testvére.

szó tár

Matyi tegnap óta tökéletesen mondja: pápá! Ezzel bővült a ku (kutya), ba (Huba), nya (anya), pa (apa), g (gá) repertoár! :) 

Nelli tegnap tudományos monológba kezdett méh-megfigyelés közben: 

A méhecskék berepülnek a raktárba. Oda viszik a kakaóport. 

Nem tudtam mire vélni, de nemrég sikerült megfejtenem: 

-Olyan gyorsan lökj (hintán), mint a kis malackák! - Nelli 

Édesapjának szava járása "...., mint a disznó." De egy hölgy mégsem mondhat ilyesmit, lökj olyan gyorsan, mint a disznó. Így kerültek képbe a kis malackák. :)

egy éve

Újabb nosztalgikus írás következik... nem csoda, hiszen holnap lesz Matyi egy éves nagy legény. 2015. július 16-án született, 9 órakor. Tavaly kb. ilyenkor folyt a nagy tanácskozás, hogy mi tévők is legyünk, menjek-e haza a szokásos CTG vizsgálat után, vagy maradjak-e már bent a klinikán. Kedves szülésznőm marasztalt volna, kedves doktor nénimet meggyőzte az érv, hogy Nellinek még azt mondtam, hogy hazamegyek aznap, szerda volt. Kicsit tartott ugyan az autóban szülés lehetőségétől, de megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk, így hazautaztam...és milyen jól tettem! 

Csilla már nálunk volt készenlétben állva, hogy vigyázzon a lánykára, így a következő napok ebédjének elkészítése után maradt egy kis időm. Tisztán emlékszem, hogy milyen türelmetlen voltam már az állandó készenlét miatt, mikor Isten arra vezetett rá, hogy ha dicsérem Őt, könnyebbé válik a várakozás és lehet, hogy rövidebbé is. Milyen jó volt olvasni a zsoltárokat és milyen jó volt este érezni, hogy készülődik itt valami. Persze, nem voltam biztos a dolgomban, hiszen akkor még nem tudtam milyen egy igazi fájás, nem tudtam mire számítsak (Nellinél ilyesmiben nem volt igazán részem), de telefonos egyeztetés után azért elindultunk éjnek évadján, mert szerettem volna én is tutira beérni a klinikára, hát még Zsolti! :) 

Emlékszem milyen nyugodt volt minden, egyedül voltunk, így teljes figyelmet, gondoskodást kaptunk a csodaszép, csodakényelmes szülőszobán. Jó volt gyönyörködni a hajnalban, jól esett ez a csendes várakozás, aztán megérkezett Móni néni, a szülésznő. Már csak így emlegetjük, Nelli miatt és megérkezett a doktor nénink is. 6:30 felé burkot repesztett, innentől kezdve már másként volt idilli a szülés, már tudom milyen a szülési fájdalom, de hálás vagyok érte, hiszen szerettem volna megtudni ;) És olyan jó, hogy Matyi ilyen hamar megérkezett, két és fél óra alatt, ez fantasztikus kegyelem! És az is, hogy velünk lehetett, szopizhatott. Igazán jól indult a nap! :) Az is tisztán bennem van, mikor pár órával később, 11:30 felé azt éreztem, hogy elfogyott a tartalék, a szülés utáni étek és rettenetesen éhes vagyok, ennem kell, most! Jött a csodakedves nővérke és hozta életem legfinomabb levesét és grízpapiját. "Még nyelvemen sincs a szó, te már egészen érted azt..." 

Matyi pedig csodálatos, eleven, kíváncsi kis örökmozgó. Minden lehetőség megvan benne ahhoz, hogy okos, boldog emberré váljon. Egy percre nem lehet magára hagyni, mert biztos kitalálja, hogy megvizsgáljon valami még felfedezésre váró szerkezetet pl. a WC csészét. Olyan szépen lépeget, már 3-4 métert megtesz egyedül. Hálás vagyok, hogy része lehettem élete első évének, ezek az első évek megfizethetetlenek, csodálatos látni a fejlődésüket, kibontakozásukat! És mi lesz még! Hálás vagyok nagyon ezért a kis csomagért is, aki nevéhez híven, valóban az "elkészített jó" számunkra, Isten ajándéka! 

Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

Nelli lány (2014)

Matyi legény (2016)

Ki - kicsoda? Mindketten kb. 8 hónaposak, Nelli a 8. hónapjának elején, Matyi inkább a végén. CUKIK! :) Nelli 0 foggal, Matyi 2 kint lévővel, és 2 majdnem kint lévővel.

Matyi - tudomány

Matyi tapsolni tud! Ülés, mászás határon van, a harmadik fogát növeszti miközben az első kettő is folyamatosan törekszik előre, és ő tapsol, és élvezi! Nagyon kis jó fej legényke! Ma először hintázott kicsit a kertben, ezt még nem tudta mire vélni. CUKI!!

Időközben voltunk Váralján, ahol belejött az önálló felülésbe és ülve játékozásba, tett két kéz - előretételnyit mászva, úgyhogy lassan kezdek megnyugodni, hogy ez a mozgásforma sem fog kimaradni. :)

Ilyen a családunk 2016 márciusában, húsvét vasárnapján:

a legkisebb ugrifüles épp alszik

 

büszkeség és hála

Olyan hálás vagyok a gyermekeimért! Egy hónapja még nem voltam ennyire hálás értük éppen, mert Nelli lány akaratos dac korszaka feladja a leckét, Matyinál lezárulni látszik az az áldásos nyugodt időszak, mikor sokáig eljátszik egyedül, ránk köszönt a szeparációs szorongás. Így lenne okom elégedetlenkedni, de rájöttem, hogy nem éri meg.

Mitől a változás? Olyan sok nehéz történetet hallottam mostanában, megszületett, de pár hetesen meghalt újszülöttekről. Másfél éves, 11 éves haldokló és eltemetett apróságokról, rákkal küzdő gyermekekről és sztrókot kapott szülőkről, hogy úgy döntöttem egyszerűen nem tehetem meg, hogy nem élvezem a mindennapjainkat. Lehet, hogy kicsit bonyolult és fárasztó néha, de másnak sokkal több, nehezebb is jut. Nekünk két egészséges, cserfes, aktív, kíváncsi gyermekünk van, akikért csak hálásak lehetünk! Olyan sokat fejlődünk a nevelésük által! Nincs is jobb személyiségformáló tréning, mint szülőnek lenni! 

És persze rengeteg örömet is hoznak az életünkbe! Ma például először sikerült Nellivel végig játszani egy társasjátékot, és minden csalás nélkül, saját jogon ő nyert. Tehát nem azért nyert, mert nyerni hagytam, hanem tényleg ő nyert! :) Néhányszor ugyan próbálkozott előreszaladni a bábujával, de aztán megbeszéltük, hogy be kell tartani a szabályokat, és betartotta. Már igazán nagy lány! 

És közben Matyi is nő, mint a gomba. Sok elsőn vagyunk túl vele is. Például már kint az első fog! Már majdnem tud ülni! Nagy mókamester a legény! És nem azért nem írok róla itt többet, mert nem érdemelné meg, vagy nem szeretem, mert nagyon is, csak inkább a vele való játékkal töltöm az írás - időt. Most kaptam egy kis szabadságot, mert alszanak. :) Matyi egy nagy huncut amúgy, szinte mindig nevet, nagyon csiklandós, igazi kis vidám gombóc! Hálásak vagyunk, hogy ő az első fiúgyermekünk! Teljes újdonság, hogy bír a babakocsiban nézelődni addig, amíg én összegyűjtöm az őszről kint maradt leveleket! Ez ajándék! :) 

jeles szülinapok 2015

Ez volt az első év, hogy már négy szülinapot is ülhettünk kis családunk körében. Nelliével kezdtük júliusban, 13 napra rá következett Matyi születésének napja, aztán októberben Zsoltié és most az enyém zárta a sort. Szeretünk ünnepelni, álljon itt pár kép emlékül, hiszen oly boldogok ezek a napok: 

Nelli két éves lett

Zsolti is egy évvel bölcsebb

Matyi, hazaérkezésének napján

és én :)

Emlékezetes szülinap volt mind! Nelli első szülinapi bulija a kertben, a barátokkal és a nepemmel (mosógép). Matyi születése ugyebár örök emlék marad és mindig Isten ajándékozó jókedvét juttatja eszembe, mert "miért ne adna nekünk vele együtt mindent" ?! Először töltöttük külön Zsolti szülinapját az építkezés miatt, de először sikerült jól az általam sütött torta is :) És az én szülinapom... nagyon különlegesnek éreztem! Zsolti feldíszítette a szobát, karamelles kávét főzött, elbuszozott a tortámért (és egy óra alatt haza is ért), tökéletes nap volt! Tényleg tökéletes! 

Sok - sok ilyen boldog szülinapot még nekünk! 

Ja, és ki ne maradjon Jézus szülinapja, hiszen az enyém után 24-én az övét is megünnepeltük! Így is készültünk a szent estére. Mikor leültünk a vacsoraasztalhoz a kutyák nagy ugatásba kezdtek, így Zsolti kiment megnézni, hogy mi az oka. Nellivel mi bent csak annyit hallottunk, hogy valakinek Boldog Karácsonyt kívánt. Erre rám néz a lányka: 

- Megérkezett Jézus? - hiszen mégis csak Ő az ünnepelt. :) :)

Mátyás

Szeptember 20-án, vasárnap volt Matyi bemutatása. Mivel baptisták vagyunk kis csecsemőinket nem megkereszteljük születésükkor, hanem egy kedves ünnep során mutatjuk be a közösségünkben, ahol a lelkipásztor, a szülők imádkoznak érte. Így olyan, mintha egy közösségnyi keresztszülője lenne a picinek, ami nem csak szöveg, mert a gyülekezet tagjai valóban imádkoznak ezekért a kis emberekért és ott vannak mellettünk, segítenek a nevelésükben, gondozásukban akár egészen gyakorlatias módon, pl. azzal, hogy eljönnek hozzánk tetőt fedni :) Ezért is mondom, hogy otthon vagyok köztük!

ároni áldás

Gyuri egészen különlegessé, személyessé teszi a gyermekbemutatást azzal, hogy a gyermek nevének jelentése alapján megerősíti a szülőkben a kicsi életének "feladatát". Mátyás azt jelenti, Isten ajándéka. Ezt látjuk nap, mint nap. Abban, hogy kevesebbet sír, hogy többet alszik, hogy kacag, hogy nő, hogy milyen békés és abban is, ahogy született. De van a nevének egy másik jelentése is: "az elhelyezett jó". Mátyás Júdás helyére került a tanítványok között, előre elkészített helyét foglalta el, ahogy Matyi is a mi családunkban. Gyönyörködünk abban, hogy milyen "jó" tényleg az, amit, akit Isten alkotott! És várjuk mi mindent élhetünk majd át ez a kis emberke mellett! 

a készülő új szobában