Olyan hálás vagyok a gyermekeimért! Egy hónapja még nem voltam ennyire hálás értük éppen, mert Nelli lány akaratos dac korszaka feladja a leckét, Matyinál lezárulni látszik az az áldásos nyugodt időszak, mikor sokáig eljátszik egyedül, ránk köszönt a szeparációs szorongás. Így lenne okom elégedetlenkedni, de rájöttem, hogy nem éri meg.
Mitől a változás? Olyan sok nehéz történetet hallottam mostanában, megszületett, de pár hetesen meghalt újszülöttekről. Másfél éves, 11 éves haldokló és eltemetett apróságokról, rákkal küzdő gyermekekről és sztrókot kapott szülőkről, hogy úgy döntöttem egyszerűen nem tehetem meg, hogy nem élvezem a mindennapjainkat. Lehet, hogy kicsit bonyolult és fárasztó néha, de másnak sokkal több, nehezebb is jut. Nekünk két egészséges, cserfes, aktív, kíváncsi gyermekünk van, akikért csak hálásak lehetünk! Olyan sokat fejlődünk a nevelésük által! Nincs is jobb személyiségformáló tréning, mint szülőnek lenni!
És persze rengeteg örömet is hoznak az életünkbe! Ma például először sikerült Nellivel végig játszani egy társasjátékot, és minden csalás nélkül, saját jogon ő nyert. Tehát nem azért nyert, mert nyerni hagytam, hanem tényleg ő nyert! :) Néhányszor ugyan próbálkozott előreszaladni a bábujával, de aztán megbeszéltük, hogy be kell tartani a szabályokat, és betartotta. Már igazán nagy lány!
És közben Matyi is nő, mint a gomba. Sok elsőn vagyunk túl vele is. Például már kint az első fog! Már majdnem tud ülni! Nagy mókamester a legény! És nem azért nem írok róla itt többet, mert nem érdemelné meg, vagy nem szeretem, mert nagyon is, csak inkább a vele való játékkal töltöm az írás - időt. Most kaptam egy kis szabadságot, mert alszanak. :) Matyi egy nagy huncut amúgy, szinte mindig nevet, nagyon csiklandós, igazi kis vidám gombóc! Hálásak vagyunk, hogy ő az első fiúgyermekünk! Teljes újdonság, hogy bír a babakocsiban nézelődni addig, amíg én összegyűjtöm az őszről kint maradt leveleket! Ez ajándék! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése