"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2016. december 28., szerda

Milyen is volt 2016 karácsonya?

Attól függ, melyik napról beszélünk :) 
A Szentese napja szépen, nyugodtan telt. Sikerült már délelőtt felállítani és feldíszíteni a karácsonyfát, a délutáni alvás után jöhetett az ajándékozás, amit persze mindenki nagyon élvezett! Számomra az egyik legnagyobb ajándék az volt, hogy Zsolti olvasta fel a családnak a karácsonyi történetet. Egyszer Gyuri azt mondta, hogy az édesapák felelőssége a hit magjainak elültetése a gyermekekben, nem így fogalmazott, de én ezt jegyeztem meg. Igazi hála, hogy Zsolti beáll ebbe a szerepbe is! 
Karácsony másnapján a gyülekezetünkben töltöttük a délelőttöt. A gyerekek aranyosan elmondták a megtanult imádságot, elénekelték az Aranyszárnyú angyal kezdetű éneket. A kórus dalai is szépen szóltak, élmény volt. Örülök, hogy vállalkoztam rá! Az üzenetet még nem sikerült meghallgatnom, ott helyben épp Matyi foglalt le. De hogy milyen jólesett reggel arra megérkezni, hogy friss kávé, tea vár a beigli mellett! Minden évben meglepetés számomra! Úgy élvezem, hogy ebben a közösségben nem kell álarcokat viselnem, és annak ellenére, hogy adódnak konfliktusok, hiszen ahol ketten vannak, ott lesz konfliktus, mégis túl lehet ezeken lendülni, bocsánatot kérni és megbocsátást kapni. Micsoda szabadság! Ez a közösség is nagy kincs számunkra! 

26-án már itthon voltunk, kicsit nyüglődősebb lett a napunk, de azért abban is akadt szépség bőven. Például a délutáni alvás-közbeni nyugodt olvasás :) Persze más is... például a sült kacsa, a közös játékozás, Gilmore Girls, Vad évad, ferrero rocher... karácsonyfa palacsinta...
az ünneplős ruhánkban 

Most pedig élvezzük a két ünnep közti időtlenséget. Mikor lehet takarítani, vendégeket fogadni, kirándulni. Úgy örülök, hogy ma eljutottunk a Duna - partra. Csodás látványban és jó mókában volt részünk. Még futottam is vagy 500 métert, míg úgy döntöttem, hogy nekem túl hideg van ehhez. De addig is két futó is rám köszönt, megtisztelő, biztos mosolyogtak a szélben lobogó bojtos sapkámon! :) Hát, nem az fogott vissza az előrehaladásban, hanem a rajtam átfújó szél! :) Azt viszont elmondhatom, hogy máris jobb kedve lesz az embernek, még ha csak 500 métert fut is! 

kavics dobálás
kavics dobálás felnőtt-módra


2016. december 23., péntek

szülinapi ráadás

"De szép vagy kedvesem, de szép vagy!
Szemeid galambok." (Énekek éneke 1,15)

Ha valamikor írhatok Anna blogjára, az talán pont ez a jeles nap, amikor az én drága feleségemnek születésnapja van. Ezt szántam a mai nap utolsó ajándéknak, és ha nem küldtél volna le a gyerekek ajándékait becsomagolni holnapra, még meg is előztelek volna a bejegyzésemmel. :)

Isten éltessen sokáig, remélem még a negyedénél sem vagyunk!


szülinapi

A mai egyik ajándékom a 23. zsoltár. Örvendeztessen meg Titeket is!

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
s az Úr házában lakom egész életemben." 


2016. december 12., hétfő

p helyett f. 2. rész

Haladunk! 
Nem csinálunk rendszeresen semmiféle artikulációs gyakorlatot. Hiába, ebben a viszonylatban anya vagyok, és nem tanár :) De, az adandó alkalmakat éles szemmel (most hogy már szemüvegem is van) észreveszem és hangoztatjuk az "f" hangot lelkesen. Például kiesett múltkor egy toll a tollpárnából. Naná, hogy fújkáltuk felfelé, vízszintes talajon előre, a kézfejünkről le. Közben nagyokat kacagtunk, kisebb csete - paté is zajlott a testvérek között a tollért, ami egy váratlan pillanatban eltűnt, majd pár nap után újra előkerült ismétlésre lehetőséget adva.  

Úgyhogy haladunk. Spontán még nem megy, de ha figyelmeztetem: Mondd csak még egyszer, hogy fiók! Akkor sikerül, amit minden egyes esetben nagy ováció követ. Nemsokára már kevésbé fröcsögősen is menni fog! :) :)

2016. november 22., kedd

A jógáról, keresztényként

Újra és újra belebotlok a jóga kérdésébe, úgyhogy állást kell foglalnom, nincs mese. Pár hete egy rádióműsorban hallottam egy interjút egy jógaoktatóval, aki férfi elítélteket tanít jógázni a börtönben. Ő mondta ki, ami már régóta motoszkált a fejemben, hogy jógázni nem lehet anélkül, hogy a szellemisége hasson ránk és megváltoztasson minket. Ezek szerint mégsem működik az a szemlélet, hogy "csak a mozgást csinálom", a többi nem érdekel. Csakhogy ezek szerint a többi is hat, a mozgáson keresztül is. Ahogy a kisgyermekeknél is. Felül, egészen más nézőpontból kezdi szemlélni a világot ennek az egyszerű mozdulatnak köszönhetően. Szabaddá válnak a kezei, ami még több mozgásforma elsajátítását teszi lehetővé. Valami ilyesmi történik akkor is, mikor az ember jógázik. A mozdulatok és a mögöttük lévő tartalom egy más szemléletmódot hoznak.. 

A jóga célja, hogy egyesítse a művelőjét istennel. Azzal a "Brahmannal, a hindu Isten koncepcióval. Ez az Isten nem egy személyes Isten, hanem egy személytelen spirituális anyag, ami egy a természettel és a kozmosszal. A Brahman egy személytelen isteni anyag, ami „szétterjed, beburkol és alapja (mélysége) mindennek”. A jóga gyökerei a Krisztus előtti 1000-ből való hindu Upanishadból származik, és eképpen beszél a jógáról: „egyesítsed a benned levő fényt a Brahman fényével”." (http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/193-a-joga-elmelete-es-gyakorlata-nem-oesszeegyeztethet-a-keresztenyseggel.html) 

A kereszténységnek nem ez a célja. Ugyan vannak olyan elképzelések, miként létezik keresztény jóga, hiszen kereszténynek vallotta magát az a hölgy, aki Európában egyedülálló módon Budapesten kezdett bele a jógázás tanulásába. Ha megkérdezzük kinek tartják a hinduk Jézust, azt fogják mondani, hogy egy bölcs jóginak. Csakhogy a jógi ember. Jézus pedig csak 33 évig volt az... Azt írja a Biblia, hogy azon mérhetjük le, hogy egy tanítás igaz-e, vagy sem ha feltesszük a kérdést, hogy kinek tartja Jézust. A helyes válasz: Jézus Isten fia. Ő maga is Isten, a "Szent Háromság" teljes jogú tagja.

De miért olyan nehéz megállapítani a jógáról, hogy jó-e vagy sem? 
Mert felettébb népszerű. Ahogy más keleti, vagy okkult tanok is. Sajnos a keresztény Európa kezdi elfelejteni, hogy a kereszténységben pont a kapcsolat a lényeg. Nem összeolvadunk az Istennel, hanem egy kapcsolatban veszünk részt, aminek a lehetőségét Ő teremtette meg Fia halála árán. Tehát egy szeretetkapcsolatról van itt szó, ami egy élő kapcsolat, minden nap érzékelhető valóság.
Mert a Sátán dolgai nem feketék, hogy egyértelműen és gyorsan beazonosíthassuk azokat. Inkább tört fehérek. Csak kis csúsztatás van bennük...  „S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11.14)

Az a baj mindezzel, hogy túl nagy a kockázat. Túl sok olyan történetet lehet hallani és olvasni amiben jóhiszeműen kezdtek mozogni, jógázni az emberek. Élvezték annak jó hatásait testre és lélekre, de valami mégis megtört bennük. Olyan kaput nyitottak ki, amit aztán nem tudtak becsukni.. Köszönöm, én inkább zárva tartom a kaput ami a Sátánt engedné be, hiszen csak "azért jön, hogy lopjon, csaljon és pusztítson." Bárcsak az élet más területein is éles szemmel észrevenném a tört fehéreket! 

2016. november 19., szombat

Érkezés

Ki látott már olyan scifit, ami nem csak izgalmas, de a története is eredeti és nehezen lehet benne hibát találni.. Amiben nem csak félelmetes, furcsa idegenek vannak, hanem értékes sorsok, amikből tanulhatunk?!

Hát én!
Randiztunk ma kedves férjemmel és a nem túl széles palettából az Érkezés című filmet választottuk, ami mindkettőnk számára pozitív csalódás volt. Meg kell mondjam, új kedvenc filmem lett ma délutántól, méghozzá ez. Olyan mélyen érintett intellektuális, érzelmi és szellemi szinten, mint film, már rég, ha volt egyáltalán ilyen..


Olyan kérdéseket feszeget, ami egy gyógypedagógusnak kincsesbánya, igaz, hogy csak gyakorlati oldalról figyelem és segítem elő a nyelvelsajátítás folyamatát. Mennyi, de mennyi érték jelenik meg a filmben! Nem akarom lelőni a poént, ezért óvatosan fogalmazok. De mélyen megerősödtem abban, hogy az Istentől kapott ajándékok valódi mivoltát akkor tudnánk igazán kibontani, megérezni, ha megvalósulna a keresztények között a Lélek egysége.

Személyesen pedig ezt a gondolatot viszem tovább a jövőben:
- Ha látnád az életed végét, akkor is így csinálnád?
- Igen, csak lehet, hogy jobban kifejezném az érzéseimet.

És mindehhez bátorítás az én kedves, engem személyre szabottan szerető Istenemtől:
" Ne fél, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr mindenben, amiben jársz." Józsué

2016. november 7., hétfő

új kaland - kiejtéstanítás - p helyett f

Új kaland kopogtatott be hozzánk. Nelli nem tudja kiejteni a 'f' hangot. Őszintén szólva ez engem cseppet sem zavar, még őt sem, de került az elmúlt héten olyan helyzetekbe, ami könnyen válhat zavarba ejtővé számára, így fellelkesedtem, hogy elméleti tudásom gyakorlatba ültetem és új kihívás elé állítom magunkat, méghozzá, a 'f' hang kialakítása, automatizálása a cél. 

Annak idején, a főiskolán valahogy sosem hozott lázba a kiejtéstanítás. Sőt, ez volt az a terület, amit nem szerettem, hiszen ez logopédiai feladat, én pedig nem vagyok logopédus. Szurdopedagógus vagyok, tehát azt vallottam, hogy hozzásegítem a gyermeket a megfelelő hallásélményhez a mindennapok szintjén. Tehát viseljen egy jól beállított hallókészüléket, kapjon CI-t, ha indokolt. Ha ez a technikai háttér biztosított és beszélő környezetben van, nincs más sérülése, meg fog tanulni beszélni, ha nem is teljesen pontos kiejtéssel, de érthetően. Ebből kiindulva csak játékos ajak-, nyelv- és fújógyakorlatokat végeztem a gyerekekkel, a lelkiismeretem megnyugtatása végett. Azt azért hozzáteszem, hogy abban az időben a nagyobbacska óvodások, kis iskolások mindegyikének volt logopédusa is, általában szülői kérésre.

Most a 'f' hang és a törvények, szokások változása kis változást hozott az én nézeteimbe is. Hiszen a gyakorlatban ritkán valósul meg, hogy egy logopédus az óvodában, iskolában beveszi az ellátásba a hallássérült gyermeket, mondván hogy hallássérült, így nem tudja mit várhat el tőle, mit nem. Érthető, és az is, hogy nem akar még egy 100. gyermeket. Van olyan intézmény, ahol nem túlzás a 100-ról beszélni... Illetve felmerült bennem a kérdés, hogy tényleg érdemes megelégedni az elég jóval, az érthető beszéddel, ha kis odafigyeléssel, plusz munkával pontos kiejtést is elérhetünk egy - egy gyermeknél?! 

Így Nellivel új kalandba kezdünk. Egy hetet szánunk a 'f' hang játékos előkészítésére. Ma például vattalabdát fújtunk a padlón. Remek móka volt mindenkinek, csak úgy suhant a labda! Azt hiszem, holnap focimeccs lesz, szívószálakkal. :)

2016. október 5., szerda

édes beszéd

Mégse bírom ki, hogy ne jegyezzek le egy konkrét üzenetet a hétvégi konferenciáról...

Lindának egyszer kifakadt egy férj: Hogy csókolhatnám meg a feleségemet, mikor a szája oly taszító! Nem tudom rávenni magam, hogy megcsókoljam azt a szájat, ami olyan sokat szid, bánt, panaszkodik, kritizál... 

Mi, feleségek, olyan könnyen hajlamossá válunk a férjünk kritizálására, pedig a zsémbes asszony nem lehet a férje koronája! A nyelvünkről édes beszédeknek kellene szólni..férjünk felé, gyermekeink felé. De legfőképp a férjünk felé, akinek bátorítása elsődlegesen a mi felelősségünk. Micsoda feladat! 

"Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!" 
Énekek éneke 5:16 
Bárcsak ilyen lennék én is!

2016. október 3., hétfő

Álarc nélkül - Linda Dillow konferencia 2016

Már júliusban megvettük a jegyeket erre a felekezetközi keresztény konferenciára, aminek a fő előadója Linda Dillow, több magyarra is lefordított könyv szerzője volt. Személyes kedvencem a könyvei közül az Intim kérdések című. Igazából nem azt szeretném leírni most, hogy mi mindent tanultam a lebilincselő előadásokból, hanem inkább egy benyomást mutatnék, milyen volt nekem, két kisgyermeket nevelő és velük otthon levő édesanyának ez a szombati nap. 

Anyukámmal és Csillával szombat reggel felkerekedtünk, hogy bátran átszeljük Budapestet, az én vezetésem alatt. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer sofőrként fogok a főváros utcáin vezetni. És sikerült! Odaértünk épségben, nagy öröm volt ez nekem, mert igen csak kiléptem a komfort zónámból ezzel, de sikerült, ami bizony jó élmény nagyon! 
Elég régen voltam már ilyen nagyszabású rendezvényen, emlékszem még a régi ifi konfikra, mikor a dicsőítést szerettem legjobban, mert magával ragadó volt az a pozitív érzelmi világ amit az együtt éneklés, Isten közös dicsérete hozott. Most csodálkoztam magamon, hogy semmi ilyen érzelmi fellángolást nem hozott a közös éneklés, pedig gyönyörűek voltak a dalok. Az előadások viszont annál inkább megragadták szívemet - eszemet - lelkemet. Szorgosan jegyzeteltem, hogy el ne mulasszak valamit, itthon fel tudjam eleveníteni a bölcsességeket, amiket az előadók megosztottak velünk. (Milyen jól esett csak rájuk figyelni úgy, hogy nem voltak ott a lurkók!) 
tanulunk :)

Minden korosztályból volt egy előadó, Linda a legérettebb a maga 70+ éveivel. Lenyűgözött, hogy milyen szép, hogy simán letagadhatna akár15 - 20 évet is a korából. Az ilyen egészséges hölgyek mindig ámulatba ejtenek, hogy mégis, ezt hogy csinálják?! Ép lélekben, ép test, ez lehet a kulcs, azt hiszem. Linda aktív előadó, járja a világot, több mint 50 éve házas. Micsoda példa előttem! Darlene, anyu - korabeli szintén attraktív, friss, önmagára adó hölgy, aki ugyan narkolepsziás, de mégsem hagyja hogy ez a krónikus betegség határozza meg az életét, hanem ő irányítja tudatosan a napok folyását. Nagyon hasznos gyakorlati tippeket hallottunk tőle a mindennap megélhető kereszténység mikéntjével kapcsolatban. És Jessa, aki annyi idős, mint én. Bátran kiállt egy ekkora tömeg elé és őszintén, tabuk nélkül mesélt az életéről. Hihetetlen, hogy Isten milyen jóra tudja fordítani mindazt a rosszat, amit megtapasztalhatunk életünk során. Az élet ajándékait, melyek kincsek és útmutatók lehetnek mások életében. 



Olyan szépen megkoronázta ez a konferencia mindazokat, amiket az elmúlt időszakban Isten tanít nekem. Jó volt másoktól, hangosan kimondva hallani az igazságokat!
A konferencia bónusza, hogy találkozhattam pár igen kedves barátnőmmel, akik eddig csak virtuálisan voltak életem részei, de szombaton megtestesültek, így még közelebb kerültek hozzám. Új lelki barátnőmmel is találkozhattunk, micsoda öröm volt megölelni egymást. Olyan régóta vágytam arra, hogy nekem is legyen egy Naómim, mint Ruthnak annak idején... és a jóAtya megadta, mert csak kérni kell, és hallgatni a bátorításra ;) Olyan jó volt átölelni annak a támogató csoportnak a tagjait, akikkel már majd egy hónapja, az előző turnussal már fél éve küzdünk azért, hogy mi is elmondhassuk magunkról, hogy ép testünk, ép lelket hordoz. Fontossá vált nekem ez az utóbbi időben, fontos, hogy nőként is kiteljesedjek, nem csak a többi mivoltomban, hiszen a férjem felesége vagyok! 

Nem is tudom, hogyan foglalhatnám össze a szombatot, ami tele volt nagy találkozásokkal, nevetéssel, piknikezéssel, könyvbeszerzéssel, sorban állással, de talán az az ige summázza legjobban a lényeget, amit Linda hozott: 
"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"Filippi 4:4-8


2016. szeptember 26., hétfő

küldetés újra

A leplezetlenül blogot olvasva elfogott a vágy, hogy bárcsak megerősítené bennem is a jó Atya a hivatásomat. Nem volt ez igazán megfogalmazott cél a következő napokra, inkább csak egy fohász, hogy milyen jól esne egy kis megerősítés!
Annyira szeretem Istenben, hogy ezekkel a kis fohászokkal is foglalkozik, hogy a lelkünk legapróbb rezdüléseire is rezonál. Ezért tudom, hogy lehet a teremtő Istennel személyes kapcsolatot ápolni, mert az ilyesfajta kedvességekre csak az élő Úr képes! 

Reggel levettem az első Bibliámat a polcról, mostanában nem ezt olvasom, hanem az új magyarázatost, ezért is volt nagy kaland a gyerekeknek kicsomagolni a borítójából. Pár cetli előkerült közben. 
Egy, egy 2007-es konferenciáról ezzel az idézettel: 
"Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!" Ézsaiás 35: 3 És a hozzá tartozó küldetés a kártya másik oldalán: "Isten felajánlott egy új munkakört: Beszélj! Erősíts! Légy bátorító!" 

Egy 2011 - ből származó post - it-en meg ezt olvastam: Életprogram  
"Senki meg ne vessen ifjúkorod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is." I. Timóteus 4:12 - 16

Fantasztikus élmény megerősödni az elhívásban, visszanézni pár évre, hogyan fejlődtem ezeken a területeken. Természetesen bőven van még hova fejlődni, de hát tervezek még 80 - 90 évet élni.. viszont döbbenetes, hogy ezek az igék szó szerint igazak rám. Szóval Isten nagyon kedves, hogy a titkos vágyainkra is odafigyel! Szeretem!

2016. szeptember 18., vasárnap

A Sóskúti Baba - Mama Klub első születésnapja

Tegnap elérkezett a várva várt nap amit olyan sok tervezgetés, változtatgatás előzött meg. Egy éves lett a Baba - Mama Klub! Isten éltessen minket!! Remek kis délelőtt lett, annak ellenére, hogy leszakadt az ég. Pénteken olyan gyönyörű viruló napsütés volt, hogy simán elkergettem annak gondolatát, hogy másnap esni fog, de ahogy közeledett az este azért el kezdtem készülni arra az esetre, ha a meteorológusoknak mégis igaza lenne. Hála Istennek volt esőhelyszínünk, így amiatt nem aggódtam, csak amiatt, hogy reggel nehéz lesz eldönteni az eső lábát lógni látva, hogy hol is táborozzunk le. Ezért azért imádkoztam, hogy vagy essen már reggel, vagy legyen viruló napsütés. Hála Istennek, az első verzió meghallgattatott és izzítani lehetett már reggel nyolckor az iskola ügyeletesét, hogy akkor jönnénk... 

És jöttünk is. Velünk együtt a Manófalva tárnoki családi napközi csapata is, akik hoztak magukkal trambulint, lufikat amikből ilyen - olyan állatok bukkantak elő és idő közben a gyerek arcocskák is megformáltak egy - egy állatot. Nelli pl. zsiráf lett, de repkedett itt pillangó is, volt aki gyönyörű virággá növekedett. Lett zenénk is, úgyhogy kedvünkre futkározhattunk a hatalmas tornateremben! 



Csernák Péter, az alpolgármester úr köszöntött minket a szülinap alkalmából és ajándékba hozott egy platánfa csemetét, amit két hős apuka sikerrel el is ültetett a szakadó esőben. Nem szakadt még, mikor kiküldtük őket...Úgyhogy most már növekedhet nyugalomban a kis fa, hogy jó pár év múlva kellemesen hűs árnyékot nyújtson a hintázó piciknek a játszótéren!

Pár vendég anyuka és baba is jött, sőt még ajándék marcipán figurákat is kaptunk egy kedves nagymamától, felavattuk az új pólóinkat is, úgyhogy igazán jól éreztük magunkat együtt! Természetesen a pocakok is megteltek finomabbnál - finomabb gyümölcsökkel és Kati utánozhatatlan túró tortájával! Mindig nagy öröm ha erre a kis csapatra gondolok, biztos írtam már, de miattuk érzem magam itthon Sóskúton, mármint lent a faluban. Itt fent a hegyen a természet és a család adja az itthon - érzetet!

2016. szeptember 15., csütörtök

Itt van az ősz, itt van újra...

Visszavonhatatlanul megérkezett az ősz... Ugyan meleg van még, de azért már fázik a mezítláb, ha reggel kilenckor kivonulunk a kertbe és 11 órakor sincs olyan tikkasztó forróság, hogy be kellene vonulnunk a házikóba. Gyűjtögetjük a cseresznyefáról lehulló leveleket is, és esszük végre! a beérő paradicsomokat. Mennyit vártunk rájuk! 

Igazán élménydús volt a nyarunk, sokfelé lófráltunk. Nyaraltunk Váralján, töltöttünk pár napot a Balatonon és sok - sok klassz helyre mentünk el a Sóskúti Baba - Mama Klubbal együtt. Olyan helyekre látogattunk, ahova egyedül nem mertem volna elvinni a két lurkót, viszont így remek programokban volt részünk. A gyerekek is nagyon élvezték! Úgy örülök ennek a helyi kis anya - baba csapatnak, igazán jó fejek a felnőttek is, gyerekek is. Öröm velük minden találkozás. Voltunk a budaörsi repülőtéren, felfedeztük az ottani strandot, ellátogattunk a Vadasparkba, ihletet szereztünk  tordasi anyatejes napon, kirándultunk a mezítlábas parkban, és most készülődünk az első szülinapra. A klub első szülinapjára! Izgatottan várjuk a szombatot! Nelli már fel is lapozta a naplóját, hogy melyik lapra fogja rajzolni a nagy eseményt! :)
A Malom-hídnál
repülő tövében

2016. szeptember 4., vasárnap

szó tár

Matyi tegnap óta tökéletesen mondja: pápá! Ezzel bővült a ku (kutya), ba (Huba), nya (anya), pa (apa), g (gá) repertoár! :) 

Nelli tegnap tudományos monológba kezdett méh-megfigyelés közben: 
A méhecskék berepülnek a raktárba. Oda viszik a kakaóport. 

Nem tudtam mire vélni, de nemrég sikerült megfejtenem: 
-Olyan gyorsan lökj (hintán), mint a kis malackák! - Nelli 
Édesapjának szava járása "...., mint a disznó." De egy hölgy mégsem mondhat ilyesmit, lökj olyan gyorsan, mint a disznó. Így kerültek képbe a kis malackák. :)

2016. augusztus 20., szombat

az új kenyér tanítása

Augusztus 20 alkalmából ma reggel kenyeret sütöttem. Nem vagyok a bajnoka ennek a mesterségnek, de gondoltam, hogy teszek egy újabb próbát. Olvastam tegnap a kenyérről, kenyérsütésről és azt is megtudtam, hogy miért rajzolnak keresztet a kenyér tetejére. Mivel a kenyér dagasztása, kelesztése egy misztérium, amiben átalakul az anyag, a kereszt bevágása közben elmondtak a régiek egy imát, hogy jól megsüljön a kenyér, legyen ízletes, hiszen a szűkös alapanyagokkal jól kellett gazdálkodni. 

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a kenyér készítésébe, egy egyszerűnek tűnő receptet választottam: ír szódás kenyér. Pár percig kell csak dagasztóvillával dagasztani a tésztát és a formázás után már mehet is a sütőbe. Pontosan követtem a receptet, egy darabig.. Ha már kenyérsütés, gondoltam én, hát kézzel gyúrom össze a tésztát.. jó nehéz volt megszabadulnom a ragacsos masszától...! Kicsit több lisztet tettem bele, hogy ne legyen olyan ragacsos... 

Lássuk csak, mi lett az eredmény: 
Egy igen finom, masszív tökmagos kenyér, amit élvezettel fogyasztottunk ma reggel. DE, látható, hogy nem dagadt se kétszeresére, se háromszorosára a tészta a kereszt berajzolása közben elmondott fohász ellenére sem. Hát hogy lehet az, a jó Isten nem törődött a mi kis ünnepi kenyerünkkel?! 

Lássuk csak, mi történhetett: 
A recept szerint fehér liszttel kell dolgozni és csak kis arányban keverhető a tészta teljes kiőrlésű liszttel. Én világos rozslisztet és kevés Graham - lisztet használtam. Figyelmeztetett a recept, hogy az a jó, ha kissé ragacsos a tészta. De vajon mi számít kissé-nek? Elmondtam a fohászt a megfelelő ponton, de vajon megáldhatja-e a jóAtya azt a munkát, amit nem pontosan a recept szerint csináltam? Magam jónak tűnő ötletétől vezérelve eltértem a recepttől, ezért kicsit a végeredmény is eltért az elvárhatótól. Kaptam egy finom, de igen kemény héjú, nehezen szeletelhető kenyeret. Nem katasztrófa, hogy ilyen, hiszen ízletes, csak hogy ugyanezzel a munkával, időráfordítással sokkal jobb is lehetett volna! 

Így van ez a mi Istenünkkel is. A legjobbat tervezte felőlünk, a legjobbat kívánja nekünk és azért ad receptet, hogy ez meg is valósulhasson. Mi történik, ha magunk jó ötletétől tartva eltérünk attól? Jó esetben lesz egy remek életünk, amit élvezünk, csak hát ott motoszkálhat bennünk, hogy mi lett volna ha követjük mindenben az Urat? Mi minden áldásból maradok ki, ha önfejű vagyok? Én szeretnék mindent, amit Isten nekem tartogat, ezért próbálom követni a receptet: 
"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Zsoltárok 1: 1 - 3


2016. augusztus 6., szombat

ideális hétvége

A múlt hétvégén Pécsen jártunk, no, nem emiatt volt ideális a hétvége, bár önmagában már ez is jó dolog...hanem amiatt, hogy együtt volt kis családunk. Hab a tortán, hogy a nagy családdal is találkoztunk. Rég volt már ilyen, hogy a teljes hétvégét együtt töltöttük, nagyon élveztük! Volt ebben a pár napban nagy beszélgetés, kirándulás, szökőkutazás, kis vonatozás, tortázás, fagyizás. Majdnem mindegy is, hogy miket csináltunk a lényeg az EGYÜTTen van! :) Azért mutatok pár képet is: 


pancsolás



a TV - torony tetején



a hétvége legviccesebb kép: Fúj a szél.. :)
 A Pécsre utazás apropója egyébként a 10 éves osztálytalálkozóm volt. Elég sokan megjelentünk a régi osztályból, együtt vacsoráztunk és próbáltuk felzárkóztatni egymást az elmúlt 5- 10 év eseményeiből. Vannak, akikre különösen is büszke lettem és örülök annak, hogy úgy láttam, mindenki elégedett azzal, ahol most tart. Ilyenek vagyunk 2016-ban, 10 évvel a Janusból való ballagásunk után :)

2016. augusztus 4., csütörtök

9

Ma is fordul az év. Nyolcról kilencre váltunk a házas éveinket számolva. 

"Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást." 
Ez a bibliai idézet volt az esküvői meghívónkban, azóta is aktuális az üzenete! Akkor azt üzente, hogy Isten is áldását adja a szövetségünkre, most pedig minden nap emlékeztet, hogy szeressem az én drága társamat. Így kilenc év után már nem rózsaszín szemüvegen keresztül nézem őt, de igyekszem nem is nagyítóval nézni, hanem csak éles, jól látó szemüveggel. Ami ugyan észreveszi a hibákat, hiszen mindenkiben vannak, ugyanakkor elég éles ahhoz, hogy ne csak a hibákat, hanem a számtalan jó tulajdonságot is lássa! Nem könnyű rátalálni ám egy ilyen szemüvegre, úgyhogy kincset ér! :) :) 

A teljesség igénye nélkül írok pár dolgot mi minden csuda dolgot látok vele: 
Egy felelősségteljes férfit, aki minden reggel megy és teszi a dolgát a munkahelyén, hogy a családja ne szűkölködjön semmiben. Egy fáradhatatlan munkásembert, aki kitartóan építi a házát, hogy a családjának legyen elég helye a mindennapi élet vitelére. Egy jópofa édesapát, aki szereti a gyermekeit és remekül tud játszani velük. Egy szerető férjet, aki hajlandó végighallgatni és elviselni akkor is, amikor nem vagyok éppen a legjobb passzban, aki orchideát hoz a névnapomra és drága kávékapszulát, hogy én se maradjak ki a kávé - élvezetből...

Egy szó, mint száz szeretem a férjem, és jó ha tudja ezt. :) 
2007. augusztus 4.

Kissé kibővültünk 2016 júniusára :) Hála! :)

2016. július 15., péntek

egy éve

Újabb nosztalgikus írás következik... nem csoda, hiszen holnap lesz Matyi egy éves nagy legény. 2015. július 16-án született, 9 órakor. Tavaly kb. ilyenkor folyt a nagy tanácskozás, hogy mi tévők is legyünk, menjek-e haza a szokásos CTG vizsgálat után, vagy maradjak-e már bent a klinikán. Kedves szülésznőm marasztalt volna, kedves doktor nénimet meggyőzte az érv, hogy Nellinek még azt mondtam, hogy hazamegyek aznap, szerda volt. Kicsit tartott ugyan az autóban szülés lehetőségétől, de megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk, így hazautaztam...és milyen jól tettem! 

Csilla már nálunk volt készenlétben állva, hogy vigyázzon a lánykára, így a következő napok ebédjének elkészítése után maradt egy kis időm. Tisztán emlékszem, hogy milyen türelmetlen voltam már az állandó készenlét miatt, mikor Isten arra vezetett rá, hogy ha dicsérem Őt, könnyebbé válik a várakozás és lehet, hogy rövidebbé is. Milyen jó volt olvasni a zsoltárokat és milyen jó volt este érezni, hogy készülődik itt valami. Persze, nem voltam biztos a dolgomban, hiszen akkor még nem tudtam milyen egy igazi fájás, nem tudtam mire számítsak (Nellinél ilyesmiben nem volt igazán részem), de telefonos egyeztetés után azért elindultunk éjnek évadján, mert szerettem volna én is tutira beérni a klinikára, hát még Zsolti! :) 

Emlékszem milyen nyugodt volt minden, egyedül voltunk, így teljes figyelmet, gondoskodást kaptunk a csodaszép, csodakényelmes szülőszobán. Jó volt gyönyörködni a hajnalban, jól esett ez a csendes várakozás, aztán megérkezett Móni néni, a szülésznő. Már csak így emlegetjük, Nelli miatt és megérkezett a doktor nénink is. 6:30 felé burkot repesztett, innentől kezdve már másként volt idilli a szülés, már tudom milyen a szülési fájdalom, de hálás vagyok érte, hiszen szerettem volna megtudni ;) És olyan jó, hogy Matyi ilyen hamar megérkezett, két és fél óra alatt, ez fantasztikus kegyelem! És az is, hogy velünk lehetett, szopizhatott. Igazán jól indult a nap! :) Az is tisztán bennem van, mikor pár órával később, 11:30 felé azt éreztem, hogy elfogyott a tartalék, a szülés utáni étek és rettenetesen éhes vagyok, ennem kell, most! Jött a csodakedves nővérke és hozta életem legfinomabb levesét és grízpapiját. "Még nyelvemen sincs a szó, te már egészen érted azt..." 

Matyi pedig csodálatos, eleven, kíváncsi kis örökmozgó. Minden lehetőség megvan benne ahhoz, hogy okos, boldog emberré váljon. Egy percre nem lehet magára hagyni, mert biztos kitalálja, hogy megvizsgáljon valami még felfedezésre váró szerkezetet pl. a WC csészét. Olyan szépen lépeget, már 3-4 métert megtesz egyedül. Hálás vagyok, hogy része lehettem élete első évének, ezek az első évek megfizethetetlenek, csodálatos látni a fejlődésüket, kibontakozásukat! És mi lesz még! Hálás vagyok nagyon ezért a kis csomagért is, aki nevéhez híven, valóban az "elkészített jó" számunkra, Isten ajándéka! 

2016. július 2., szombat

három éve

Életem legnagyobb változása kezdődött három éve és fél órája, mikor hajnalban arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz, ami addig védte Nelli lánykát. Hozzá teszem, hogy pont július másodikára volt kiírva ez a nagy esemény. Különlegesség, hogy végül csak harmadikán, éjfél után fél órával érkezett meg a kisasszony, ahogy az édesapja "óhajtotta". :) Csodálatos élmény volt a születése, annak ellenére, hogy 19 órán át tartott. De még ez is olyan gyorsnak tűnt ahhoz képest, hogy egy új ember születik, még kilenc hónap is kevés felfogni ezt a csodát! 
pár naposan itthon
Akkoriban egyáltalán nem jelentett problémát nekem semmi a várandóssággal járó változás pl. a striák, a felszedett kilók, a vizesedés. Örömmel; és mondhatom, gond nélkül viseltem valamennyit, annyira élveztem ennek az áldott időszaknak a különlegességét. Persze, most már kicsit másként viseltettem a hasam zebraságához, bár e mostani állapotot inkább Matyi legény számlájára írhatom.. 

Három éve mit sem sejtettünk Zsoltival arról, hogy az életünk alapvető változás elé néz. Illetve elméletben tudtuk ezt, de egészen más a gyakorlatban átélni, főleg azzal a magabiztossággal, amivel én készültem a gyereknevelés első időszakára. "Ó, nekem ez nem lesz gond. Gyógypedagógus vagyok, világ életemben gyerekek között forogtam, tudom milyen ez.." Fitty - fenét! Egészen más tanítani gyerekeket, vigyázni barátok gyermekeire, mint saját gyermeket nevelni! Ez utóbbi ugyanis 24 órás szolgálat, még akkor is, ha van nagyszülői segítség, vagy édesapa jól terhelhető. Megszűnik a gondtalan élet amikor azt és akkor csinál az ember lánya, mikor kedve tartja! Ezzel a korláttal nehéz volt szembesülnöm Nelli születése után. Matyinál már nem kellett megküzdeni ezzel a gondolattal, jóval kevesebb érzelmi nehézséget hozott az ő születése ebből a szempontból. 

kóstolgatás az első szülinapi tortából
Mégis: Nagyon megéri édesanyának lenni! A saját gyermekeimbe fektethetek, nem máséba, ahogy korábban. Az is szép volt nagyon, de itt érzem igazán, hogy annak a gyümölcsét eszem, amit vetettem. Nagy felelősség az önállóság felé terelgetni a kis emberpalántákat, ilyen komplex, hosszútávú, örök élet távú feladatom még sosem volt korábban. Hihetetlen, hogy Isten rám, ránk meri bízni ezt a "feladatot". Sokszor nagyon mókás, mikor Nelli vicceskedik. Sokszor megható, például mikor virágcsokrot szed magától, hogy kedveskedjen, vagy mikor félálomban csak úgy megpuszil. Sokszor idegesítő, főleg itt a harmadik év küszöbén, mikor egy félbevágott kenyérszelet is éktelen hisztit képes indítani, ha az elképzelésben nem szerepelt a félbevágás... De mégis, a legszebb feladata ez az életemnek és jó tudni, hogy a vele járó felelősségnek is vége lesz egyszer, 18 + pár év után. Ezért most élvezem, mikor még benne vagyok nyakig, mert olyan gyorsan elmúlik ez a pár év, ahogy erre bizonyíték az előző háromszor 365 nap elrohanása is. 
a második szülinapi torta élvezete


2016. június 17., péntek

a 2016-os érettségi margójára

Nem nagyon szoktam követni az érettségi folyását az utóbbi években, de ez az idei év különleges volt, hiszen Danink érettségizett! Meghagytam ezt a bejegyzést a vizsgák utánra, hogy büszkélkedhessek, milyen okos, szorgalmas öcsém van! Nem mintha az én érdemem lenne, mégis jól esik látni, hogy milyen derekasan helyt állt. Igazán jó eredménnyel zárta a megmérettetést, kisebb izgalmak még várnak ránk a ponthatárokkal kapcsolatban.. 

Hihetetlen, hogy a legkisebb testvérem is olyan nagy már, hogy elballagott a gimiből, hogy leérettségizett. Tehát már nincs is középiskolás testvérem! Azta! Azt már meg sem említem, hogy szerveződik a 10. érettségi találkozónk..

Olyan jó volt az írásbelik előtt elvinni Danit is piknikezni, jóllakatni testét - lelkét. A következő már Nelli lesz pár év múlva. :) Szóval jó ennyien testvéreknek lenni. Biztos nehéz 4 gyereket felnevelni, de jól tették Anyuék, hogy nagy családot alapítottak, legalábbis mi élvezzük ennek gyümölcsét. 

Gratulálunk Dani! 

Testvéres kép a ballagáson

érettek és éretlen

erősítő piknik

2016. június 6., hétfő

nyugalom

Olyan szépen, nyugodtan, ugyanakkor élménydúsan telnek a napjaink mostanában. Nagyon hálás vagyok ezért! Tegnap az egyik távolabbi férfi ismerősünk, akinek 3 kisgyermeke van, intenzív osztályra került igen súlyos tüdőgyulladással. Küzdenek az életéért, lélegeztetőgépen van. Közeli barátainknál nagy az öröm, mert ma reggel született meg Emma baba, olyan gyorsan és szépen, ahogy azt megálmodták előre. Úgyhogy a héten újabb komatál készül.. :) 

Élvezem, hogy most nincs részünk ilyen izgalmakban, hanem építhetjük meglévő kis családunk. Májusban sok programon voltunk együtt is, például gyereknapon, de kétszer mehettünk Velencére fürdőzni is. A házikónk folyamatosan készül, a kertünk termőre fordult, ma már javában folyt az epervadászat és a cseresznye is beérik a hét második felében. Csupa apróság, de milyen jól esnek ezek most!




2016. május 12., csütörtök


"Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté."

Nem is olyan könnyű ez az "egy testség" mindig, de vitathatatlanul a legizgalmasabb, legdinamikusabb, legbensőségesebb kapcsolat a házasság. Hálás vagyok, hogy részem van benne és tanulhatom hogyan legyek "derék asszony".

2016. április 28., csütörtök

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

Nemrég olvastam ezt a könyvet és nagyon megragadott. Lebilincselő életrajzi regény az első magyar orvosnőről, aki igazi példakép lehet előttünk. Nem tudok addig elszakadni a történetétől, míg le nem jegyzem az idő közben kikerekedő projektet a doktornővel kapcsolatban, hiszen minden fiatal lány vágyik arra, hogy hiteles példaképet találjon magának, és Vilma doktor asszony pont ilyen példakép lehet. Ajánlom nyolcadik osztálytól fölfelé pedagógusok, és diákok figyelmébe! 

Ha most dolgoznék, hat hetes projektben dolgoznánk fel a könyv élmény anyagát. Voltak mindig olvasni szerető tanítványaim, ők biztosan el is olvasnák pár hét alatt a könyvet, de akinek a beszédértési, szövegértési szintje miatt ez nem lehetséges, neki sem kell lemondania a történetről, hiszen részleteket szintezhetünk számára és elmesélhetjük az egész élettörténetet. Lássuk, hogyan dolgoznám fel pl. egy nyolcadikos hallássérült, integrált oktatásban részt vevő nagy lánnyal egyéni szurdopedagógiai (hallás - és beszédfejlesztési) terápia során. 

1. óra: Cél az érdeklődés felkeltése.
Egy a Nők Lapja Café oldalán megjelent cikkből indulunk ki, ezt olvassuk el, lehetőleg laptopon. 
Kitérünk az esetlegesen ismeretlen vagy kétértelmű kifejezésekre, értelmezzük azokat. Pár állítást mondunk, amiről a tanítvány eldönti, hogy igaz-e vagy sem, ebből egyértelművé válik, hogy megértette-e a cikket. Az érdekesebb részekről tovább beszélgetünk, ezután interjú kérdéseket fogalmaz meg az olvasottakkal kapcsolatban. Mi az, ami jobban érdekli, aminek utánajárna. Ezen kérdések alapján folytatjuk majd a történetben való elmélyedést a következő héten. 

2. óra:  Cél az élettörténetben való elmélyedés, a gondolattérkép tanulást segítő technika megismerése és alkalmazása. 
Ez az óra részletes előkészítést igényel, hiszen az interjú kérdések alapján regényrészleteket hozunk a könyvből ( ha kell, szintezve) és ezeket olvassuk, a kevésbé érthető, félreérthető kifejezéseket magyarázzuk, hallásneveléssel megerősítjük. (Rögzítsük írásban is a kifejezést és magyarázatát is!) A regényrészletekből előáll Vilma életének története, az egyes részeket köthetjük képekhez pl. ritka növények, amiket a nagypapa hozatott a pándi birtokra ill. keressük meg az életrajzi helyszíneket térképen is pl.: Zürich, Pánd, Nagytétény. 
Készítsük el a gondolattérképet. (Jó, ha korábban "kisebb falaton" már gyakoroltuk ezt a technikát.) 

3. óra: Cél, hogy felismerjük a mai aktualitásokat. 
Az óra bevezetéseként játsszunk szerepjátékot. Legyen egy riporter és Vilma asszony. Használjuk az első óra kérdéseit, Vilma asszony feleljen rájuk. Mivel ez csak egy játékos gyakorlat, nem muszáj írásban rögzíteni a párbeszédet. 
Társalogjunk az életregényben előforduló három, ma is nagyon fontos kérdésről: 
- vegetáriánus, egészséges étrend (Vilma vegetáriánus volt.): Használhatunk divatos életmód, wellness magazinokat és az előző órán megismert részleteket a regényből. Készítsünk heti tervet: táplálkozási és mozgásnapló formájában. 
- szüfrazsett mozgalom (Azzal gyanúsították Vilmát, hogy ő maga is kék harisnya): Gyakoroljuk az online információszerzést, keressen tanítványunk információkat a témában. Erősítsük meg újonnan szerzett ismereteiben, nézhetünk egy filmrészletet is a témában. (A szüfrazsett 2015)
- otthonszülés vagy kórházi szülés (Vilma a szégyenletes bába - tábla égisze alatt praktizálhatott kezdetben): Vitázhatunk a témában, készítsünk előre egy táblázatot pro/kontra érvekkel, amiket tanítványunk kiegészíthet. Tartsunk egy rövid vitát.

4. óra: Cél, hogy közös kirándulás kapcsán összeérjen a múlt és jelen, kapcsolódjunk egymáshoz és a többségi társadalomhoz is gyakorlatban. 
A kirándulás helyszíne lehet az Orvostörténeti Múzeum http://semmelweismuseum.hu/
                                          a Nagytétényi Kastély http://www.imm.hu/hu/contents/nagytetenyi
Az útvonal megtervezése és a helyszínen való jegyvásárlás tanítványunk feladata. Ne felejtsük el fényképekben is dokumentálni az eseményeket, prospektusokat gyűjteni. 

5. óra: Cél az összegzés 
Készítsünk plakátot esetleg PPT - t vagy Prezi-t az eddigi heteken tanultakról. Legyen színes, kreatív.  
Írjunk rövid könyvajánlót osztálytársaink számára, amit ajándékba adhatunk majd. 
Próbáljuk el a bemutatót. 

6. óra: Projekt bemutató 
Ha lehetséges az osztály és vendég tanárok előtt történjen, ha ez valami miatt nem valósulhat meg, hívjunk a szurdopedagógiai órára vendégeket. Készíthetünk egészséges nassolnivalót a vendégeknek. Kérjünk visszajelzést, "a három pozitívum, egy javítandó" - elv alapján, amit korábban ismertetnünk kell a véleményt formálók előtt. 

Mi magunk is jelezzünk vissza a teljes hat hétre vonatkozóan és tanítványunk is reflektáljon a projektre mind témájára, egyéni teljesítményére és a mi, segítői munkánkra is, bátran tegyen javaslatokat, hogy mit szeretne másként a jövőben.

2016. április 22., péntek

Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

Nelli lány (2014)
Matyi legény (2016)

Ki - kicsoda? Mindketten kb. 8 hónaposak, Nelli a 8. hónapjának elején, Matyi inkább a végén. CUKIK! :) Nelli 0 foggal, Matyi 2 kint lévővel, és 2 majdnem kint lévővel.

2016. április 15., péntek

vattacukor anyaság, ahogy mondani szokták

Már egy ideje töröm a fejem, hogy a szokásos kliséken túl mit mondanék, ha megkérdezné tőlem valaki, hogy miért is jó anyának lenni. Miért érdemes, miért vállalja.. Nehezen tudom megfogalmazni.

Nellit és Matyit ajándékba kaptuk a jó Istentől, ezt határozottan állítom, még akkor is, ha nekünk is tennünk kellett értük, mégis semmit sem tehettünk volna, ha Isten nem nekünk, nem a születésükkor szerette volna adni őket. Hiszen "Isten ajándéka a gyermek.." . Ajándékozottnak lenni nagyon jó dolog! Másrészt bennem és a legtöbb nőben úgy hiszem ott a vágy, hogy anya legyen. Egyszerűen belénk van kódolva: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet..." 

Fantasztikus, hogy két ember szeretetéből egy harmadik ember lehet, ez egy olyan csoda amit nem hiszem, hogy földi életem során megértek majd, de talán majd utána :) 
Ahogy ma délelőtt kint hintáztunk Nellivel egyszer csak megsimogatott és azt mondta, hogy "Anya, nagyon szeretlek!" Hát ezért pl. megéri szülőnek lenni, de nem leszek vattacukros, ezekből a pillanatokból van kevesebb. Egy tökéletes napban is van sírás, hiszti, huza - vona, néha baleset is. De attól az a nap még tökéletes marad, mert ezek is beletartoznak már egy tökéletes napba, mert szülőként talán megértjük, hogy nem mindennek kell minden pillanatban tökéletesnek lenni. Nem arra gondolok, hogy beérjük az 'elég jóval', hanem a tökéletesedésre törekvésben nem veszünk el, hanem akkor is tudjuk élvezni a pillanatot, ha valami hibádzik kissé. 
Tökéletes kép. Miután elkészült Nelli hanyatt homlok futott el másik irányba, hiába hívtam vissza...;)

Ő még nem tud elfutni :) :)

A gyermekeimtől ebben a korban még feltétlen szeretetet kapok. Kritikát is, már megfogalmazva is pl.: "Anya, ne kiabálj!" de bármit teszek Nelli szeret és ezt ki is mutatja. Ez fantasztikus és olyan tulajdonság, amivel nem szabad visszaélni és eszembe juttatja, hogy így kell. Így kell veszekedni, megharagudni, hogy a másik pillanatban a (kölcsönös) bocsánat kérés után már megnyugszunk és szeretjük egymást ugyanúgy. Így kell feltétel nélkül szeretnem a férjem is. A gyerekek mellett folyamatos emlékeztetőt kapunk arról hogy nem kell túlbonyolítani az életet. Hozzuk ki a legjobbat a dolgokból, élvezzük azt és szeressünk. "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek.."

2016. március 17., csütörtök

Matyi - tudomány

Matyi tapsolni tud! Ülés, mászás határon van, a harmadik fogát növeszti miközben az első kettő is folyamatosan törekszik előre, és ő tapsol, és élvezi! Nagyon kis jó fej legényke! Ma először hintázott kicsit a kertben, ezt még nem tudta mire vélni. CUKI!!

Időközben voltunk Váralján, ahol belejött az önálló felülésbe és ülve játékozásba, tett két kéz - előretételnyit mászva, úgyhogy lassan kezdek megnyugodni, hogy ez a mozgásforma sem fog kimaradni. :)

Ilyen a családunk 2016 márciusában, húsvét vasárnapján:

a legkisebb ugrifüles épp alszik