"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2014. október 17., péntek

Viszlát METRO...jövünk még!

Jövünk, csak nem saját METRO kártyával, csak nem a fenti dolgozós hosszú folyosóra ahol olyan jól lehet szaladgálni és életünkben először orra esni. Valószínűleg nem fogjuk már látni, hogy mennyit fejlődött mikulásságában a metrós Mikulás és azt sem, hogy mikorra érdemes üríteni a konyhaszekrényt, hogy elférjen a sok finom tea... Zsolti holnap megy utoljára dolgozni a "bóó"-ba, ahogy Nelli mondaná. Kár is, meg nem is. Örülök nagyon, hogy jó helyre kerül az én okos férjem, ugyanakkor sajnálom is hogy távozunk, mert szerettem ezt a helyet. Zsoltinak jófej munkatársai voltak, remek főnökei (már amennyit láttam belőlük, de az biztos, hogy mindegyikükben volt valami egyedi). Nagy élmény volt az Ultrabalaton, ennek kapcsán szerettük meg a futást, na és persze az sem utolsó szempont, hogy évek óta nem nekem kellett bevásárolni, mert Zsolti csak leugrott a boltba és kapott mindent jó minőségben. Eleinte utáltam a METRO-ban vásárolni, az a rengeteg ár a címkéken, persze sose annyiba került semmi, mint amennyire számítottam, mire megtanultam a rendszert, addigra lelépünk... na jó, ez így nem igaz, mert továbbra is itt szeretnénk vásárolni. Most nem írom le, hogy pl. azért, mert itt kényelmesen, tömegmentesen tehetjük ezt, csak azt írom, hogy jó áron kapunk jó árut :) és Nellire kedvére szaladgálhat, és mi is utána :) 
Szóval, holnap az utolsó nap.

apa - lánya a bánya előtt
az utolsó belépés saját jogon 
Melyiket válasszam? 
pá-pá



2014. október 2., csütörtök

Bartók Váralján

Apu elvitte Nellit sétálni, így lett egy kis szabadidőm. Kedvem támadt zongorázni, általában dicséreteket szoktam játszani a magam egyáltalán nem profi módján, de most máshoz támadt kedvem. Kutakodtam egy sort a zongora tetején lévő magazinok, füzetek és néhány kotta között. Az első ami kezembe akadt egy kis Bartók - kötet volt. Régen nem szerettem túlzottan Bartókot játszani, pedig sokszor kellett, mert azt mondták, hogy jól áll nekem. Annál nagyobb lelkesedéssel és népdalokra ismeréssel játszottam most ezeket az apró darabokat kezdő zongorázóknak. Egy csomó népdalt találtam amit Nellinek is szoktam énekelni, úgyhogy ezzel a szívember lopta magát Bartók bácsi. Jól esett ez a kis zenebona, bár rá kellett eszmélnem, hogy mennyit felejtettem ebből a tudományból! És milyen jól tették Anyuék, hogy annak idején zongoráztattak minket, micsoda fejlesztési lehetőség rejlik ebben! Ott a finommotorika, a megosztott figyelem, a hallásnevelés, koncentráció, az agyféltekék összekapcsolása, a gondolkodásfejlesztés. Hú, ha nem zongorázhattam volna, lehet, hogy még ennél is rosszabban ment volna a matek?! A hét egyik legjobb élménye ez a röpke fél óra! :) 
Ilyen volt tavaly ősszel ez a kis bogár a váraljai nagy ágyon :)