játéktár 2.

Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó! 

Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)  

Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra... 

Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől... 

Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább. 

p helyett f - harmadik rész

"Anya, ne fényképezz, mert szétgurultak a golyók!"

napló

2016 tavaszán kezdtünk napló készítésbe a gyerekekkel. Gondoltam, hogy kipróbálom ezt a remek módszert, ha már folyton javaslom a szülőknek, hogy csináljanak hallássérült gyermeküknek, hiszen rengeteget segíthetnek vele ezzel. Valójában minden gyereknek remek lehetőség a napló a játékos tanulásra!

Egy nagy, spirál vázlatfüzetben vezetjük, ami elég masszív ahhoz, hogy bírja a gyerekkezek gondoskodását. Az első lapokon bemutatásra kerülnek a napló szereplői valamilyen tevékenység végzése közben, fényképpel. Nálunk pl.: Apa épít. 

Ezután pedig követezhet a lényeg. Ha történik velünk valami érdekes, akkor röviddel a történés után együtt lerajzoljuk, feliratozzuk azt. Mi lehet érdekesség? A kukásautó megfigyelése, állatkerti séta, bevásárlás, cukrászda, séta a környéken, kerti játékozás. Szóval kerülhet ide bármi, ami élmény a gyerekeknek. És nem kell nagy dolgokra gondolni. Matyinak például hatalmas öröm megfigyelni egy macskát, ahogy felmászik a szomszéd fájának tetejére, ott meg ugatják a kutyák. Nellit hasonlóan boldoggá teszi, ha megetetjük a madarakat. Ezek mind a feledés homályába vesznének idővel, de így, megörökítve a családi történetünk részesei lesznek és a naplót lapozgatva, vendégeknek megmutatva, a gyerekek által mesélve fejlesztik a szókincset, a logikai gondolkodást, a kifejezőkészséget, az időérzékelést, az érzelemvilágot, erősítik a kötődést. Tehát remek kis találmány, köszönet érte a Hallássérültek Pedagógiája Tanszéknek! :) :) 

Ja, és nem ér azt mondani, hogy nem tudok rajzolni, nekem nem menne. Ez csak kifogás. Egyrészt bárki megtanulhat rajzolni, másrészt pedig csak annyira kell tudni jól rajzolni, hogy a gyerek felismerje mondjuk saját magát a képen. Ehhez néha elég egy szoknya egy pálcika emberen, ha az illető lány. :) De a mai világban készíthetünk PPT-t is, bár ezt annyira nem preferálom, hiszen pont a megnyugvás, közös idő lehetősége lenne ez. Jó ha némely pontján az  életünknek megszabadulunk a kütyüktől, és abban is példát mutatunk a következő nemzedéknek, hogy fáradtságot nem kímélve, az öröm is nagyobb egy-egy rajz elkészítése után. Annyi energia térül meg, amennyit befektetünk.

A napló rajzolás sokszor nekünk az anya - lánya időnk Nellivel. Ma reggel is kettesben rajzoltuk a tegnapi eseményeket, míg a fiúk fel nem ébredtek. Szeretem ezt nagyon, jólesik ezáltal is töltődni és tölteni a kisasszonyt. Meg is mutatom az alkotásunkat: 

Lilla volt a vendégünk, amíg megszületett a testvére.

p helyett f. 2. rész

Haladunk! 

Nem csinálunk rendszeresen semmiféle artikulációs gyakorlatot. Hiába, ebben a viszonylatban anya vagyok, és nem tanár :) De, az adandó alkalmakat éles szemmel (most hogy már szemüvegem is van) észreveszem és hangoztatjuk az "f" hangot lelkesen. Például kiesett múltkor egy toll a tollpárnából. Naná, hogy fújkáltuk felfelé, vízszintes talajon előre, a kézfejünkről le. Közben nagyokat kacagtunk, kisebb csete - paté is zajlott a testvérek között a tollért, ami egy váratlan pillanatban eltűnt, majd pár nap után újra előkerült ismétlésre lehetőséget adva.  

Úgyhogy haladunk. Spontán még nem megy, de ha figyelmeztetem: Mondd csak még egyszer, hogy fiók! Akkor sikerül, amit minden egyes esetben nagy ováció követ. Nemsokára már kevésbé fröcsögősen is menni fog! :) :)

új kaland - kiejtéstanítás - p helyett f

Új kaland kopogtatott be hozzánk. Nelli nem tudja kiejteni a 'f' hangot. Őszintén szólva ez engem cseppet sem zavar, még őt sem, de került az elmúlt héten olyan helyzetekbe, ami könnyen válhat zavarba ejtővé számára, így fellelkesedtem, hogy elméleti tudásom gyakorlatba ültetem és új kihívás elé állítom magunkat, méghozzá, a 'f' hang kialakítása, automatizálása a cél. 

Annak idején, a főiskolán valahogy sosem hozott lázba a kiejtéstanítás. Sőt, ez volt az a terület, amit nem szerettem, hiszen ez logopédiai feladat, én pedig nem vagyok logopédus. Szurdopedagógus vagyok, tehát azt vallottam, hogy hozzásegítem a gyermeket a megfelelő hallásélményhez a mindennapok szintjén. Tehát viseljen egy jól beállított hallókészüléket, kapjon CI-t, ha indokolt. Ha ez a technikai háttér biztosított és beszélő környezetben van, nincs más sérülése, meg fog tanulni beszélni, ha nem is teljesen pontos kiejtéssel, de érthetően. Ebből kiindulva csak játékos ajak-, nyelv- és fújógyakorlatokat végeztem a gyerekekkel, a lelkiismeretem megnyugtatása végett. Azt azért hozzáteszem, hogy abban az időben a nagyobbacska óvodások, kis iskolások mindegyikének volt logopédusa is, általában szülői kérésre.

Most a 'f' hang és a törvények, szokások változása kis változást hozott az én nézeteimbe is. Hiszen a gyakorlatban ritkán valósul meg, hogy egy logopédus az óvodában, iskolában beveszi az ellátásba a hallássérült gyermeket, mondván hogy hallássérült, így nem tudja mit várhat el tőle, mit nem. Érthető, és az is, hogy nem akar még egy 100. gyermeket. Van olyan intézmény, ahol nem túlzás a 100-ról beszélni... Illetve felmerült bennem a kérdés, hogy tényleg érdemes megelégedni az elég jóval, az érthető beszéddel, ha kis odafigyeléssel, plusz munkával pontos kiejtést is elérhetünk egy - egy gyermeknél?! 

Így Nellivel új kalandba kezdünk. Egy hetet szánunk a 'f' hang játékos előkészítésére. Ma például vattalabdát fújtunk a padlón. Remek móka volt mindenkinek, csak úgy suhant a labda! Azt hiszem, holnap focimeccs lesz, szívószálakkal. :)

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

Nemrég olvastam ezt a könyvet és nagyon megragadott. Lebilincselő életrajzi regény az első magyar orvosnőről, aki igazi példakép lehet előttünk. Nem tudok addig elszakadni a történetétől, míg le nem jegyzem az idő közben kikerekedő projektet a doktornővel kapcsolatban, hiszen minden fiatal lány vágyik arra, hogy hiteles példaképet találjon magának, és Vilma doktor asszony pont ilyen példakép lehet. Ajánlom nyolcadik osztálytól fölfelé pedagógusok, és diákok figyelmébe! 

Ha most dolgoznék, hat hetes projektben dolgoznánk fel a könyv élmény anyagát. Voltak mindig olvasni szerető tanítványaim, ők biztosan el is olvasnák pár hét alatt a könyvet, de akinek a beszédértési, szövegértési szintje miatt ez nem lehetséges, neki sem kell lemondania a történetről, hiszen részleteket szintezhetünk számára és elmesélhetjük az egész élettörténetet. Lássuk, hogyan dolgoznám fel pl. egy nyolcadikos hallássérült, integrált oktatásban részt vevő nagy lánnyal egyéni szurdopedagógiai (hallás - és beszédfejlesztési) terápia során. 

1. óra: Cél az érdeklődés felkeltése.

Egy a Nők Lapja Café oldalán megjelent cikkből indulunk ki, ezt olvassuk el, lehetőleg laptopon. 

http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20160325/elso-orvosno-egyenjogusag-diploma-hugonnai-vilma/ 

Kitérünk az esetlegesen ismeretlen vagy kétértelmű kifejezésekre, értelmezzük azokat. Pár állítást mondunk, amiről a tanítvány eldönti, hogy igaz-e vagy sem, ebből egyértelművé válik, hogy megértette-e a cikket. Az érdekesebb részekről tovább beszélgetünk, ezután interjú kérdéseket fogalmaz meg az olvasottakkal kapcsolatban. Mi az, ami jobban érdekli, aminek utánajárna. Ezen kérdések alapján folytatjuk majd a történetben való elmélyedést a következő héten. 

2. óra:  Cél az élettörténetben való elmélyedés, a gondolattérkép tanulást segítő technika megismerése és alkalmazása. 

Ez az óra részletes előkészítést igényel, hiszen az interjú kérdések alapján regényrészleteket hozunk a könyvből ( ha kell, szintezve) és ezeket olvassuk, a kevésbé érthető, félreérthető kifejezéseket magyarázzuk, hallásneveléssel megerősítjük. (Rögzítsük írásban is a kifejezést és magyarázatát is!) A regényrészletekből előáll Vilma életének története, az egyes részeket köthetjük képekhez pl. ritka növények, amiket a nagypapa hozatott a pándi birtokra ill. keressük meg az életrajzi helyszíneket térképen is pl.: Zürich, Pánd, Nagytétény. 

Készítsük el a gondolattérképet. (Jó, ha korábban "kisebb falaton" már gyakoroltuk ezt a technikát.) 

3. óra: Cél, hogy felismerjük a mai aktualitásokat. 

Az óra bevezetéseként játsszunk szerepjátékot. Legyen egy riporter és Vilma asszony. Használjuk az első óra kérdéseit, Vilma asszony feleljen rájuk. Mivel ez csak egy játékos gyakorlat, nem muszáj írásban rögzíteni a párbeszédet. 

Társalogjunk az életregényben előforduló három, ma is nagyon fontos kérdésről: 

- vegetáriánus, egészséges étrend (Vilma vegetáriánus volt.): Használhatunk divatos életmód, wellness magazinokat és az előző órán megismert részleteket a regényből. Készítsünk heti tervet: táplálkozási és mozgásnapló formájában. 

- szüfrazsett mozgalom (Azzal gyanúsították Vilmát, hogy ő maga is kék harisnya): Gyakoroljuk az online információszerzést, keressen tanítványunk információkat a témában. Erősítsük meg újonnan szerzett ismereteiben, nézhetünk egy filmrészletet is a témában. (A szüfrazsett 2015)

- otthonszülés vagy kórházi szülés (Vilma a szégyenletes bába - tábla égisze alatt praktizálhatott kezdetben): Vitázhatunk a témában, készítsünk előre egy táblázatot pro/kontra érvekkel, amiket tanítványunk kiegészíthet. Tartsunk egy rövid vitát.

4. óra: Cél, hogy közös kirándulás kapcsán összeérjen a múlt és jelen, kapcsolódjunk egymáshoz és a többségi társadalomhoz is gyakorlatban. 

A kirándulás helyszíne lehet az Orvostörténeti Múzeum http://semmelweismuseum.hu/

                                          a Nagytétényi Kastély http://www.imm.hu/hu/contents/nagytetenyi

Az útvonal megtervezése és a helyszínen való jegyvásárlás tanítványunk feladata. Ne felejtsük el fényképekben is dokumentálni az eseményeket, prospektusokat gyűjteni. 

5. óra: Cél az összegzés 

Készítsünk plakátot esetleg PPT - t vagy Prezi-t az eddigi heteken tanultakról. Legyen színes, kreatív.  

Írjunk rövid könyvajánlót osztálytársaink számára, amit ajándékba adhatunk majd. 

Próbáljuk el a bemutatót. 

6. óra: Projekt bemutató 

Ha lehetséges az osztály és vendég tanárok előtt történjen, ha ez valami miatt nem valósulhat meg, hívjunk a szurdopedagógiai órára vendégeket. Készíthetünk egészséges nassolnivalót a vendégeknek. Kérjünk visszajelzést, "a három pozitívum, egy javítandó" - elv alapján, amit korábban ismertetnünk kell a véleményt formálók előtt. 

Mi magunk is jelezzünk vissza a teljes hat hétre vonatkozóan és tanítványunk is reflektáljon a projektre mind témájára, egyéni teljesítményére és a mi, segítői munkánkra is, bátran tegyen javaslatokat, hogy mit szeretne másként a jövőben.

egy remek blog: ajánló

Most olvastam ezt. Igazán érdemes elolvasni! Csak ajánlani tudom:
Alvás - Altatás - perinatális blog

Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. . . adjuk nekik Gellértet! Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy "anya!" , csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég, ha adunk neki egy tükröt.

 - Erma Bombeck - 

Hála Istennek, valóban ismerhetek ilyen édesanyá(ka)t ;)

újszülöttkori hallásszűrés - saját élmény - otoakusztikus emisszió

Tegnap vittük Nellit a hallásszűrésre, ugyanis a klinikán nem csinálták meg neki, pedig kötelező lenne szűrni az újszülöttek hallását 2 - 5 napos korban. Éppen nem működött a gép... Sajnos, általában éppen nem működik. Nelli most már 2 hónapos, két hónap alatt bőven volt lehetőségem meggyőződni róla, hogy hall a lányzó. Így, őszintén mondom, hogy fel is merült bennem, hogy elvigyük-e egyáltalán a vizsgálatra, hiszen 1 óra autókázás oda, 1 vissza. Ez a gondolat valószínűleg minden anyukában felmerül, akik gyermekénél éppen nem működik a gép; és ezért baj, hogy éppen nem működik, emiatt (sem) tudjuk időben megkezdeni a korai fejlesztést az arra rászoruló gyerekeknél. 

Aztán persze erőt vettem magamon és tegnap túlestünk a vizsgálaton a Szigony utcában. Nagyon kedves kis szobát alakítottak ki a gyerekek vizsgálatához, ahol Nelli is hamar megnyugodott a hosszú út után, persze kapott mindehhez egy kis anyatejes segítséget. Szopizás közben meg is mérte a kedves doktornő az egyik fülét, büfiztetés közben pedig a másikat. Hamar végeztünk, egy kis idő elment azzal, hogy itt is ügyeskedni kellett a szűrő eszközzel, de sikerült, így már objektív adatunk is van arról, hogy Nelli hall! Összességében nagyon pozitív élmény volt, nem kellett várnunk, a doktornő elmagyarázott mindent:) és még sikerrel is jártunk. 

A klinika előtt - mennyit jártam ide gyakorlatra!

Indulás előtt pedig ezt olvastam:
"A halló fület, és a látó szemet is Isten alkotta." Példabeszédek 10:24

utolsó hét

Élményekben gazdag ez a hét, el is fáradtam :) Ezen a héten járok be dolgozni utoljára, hétfőtől itthon fogok készülni Nelli baba érkezésére.
Érdekes ez, mikor búcsút kell venni az addig olyannyira a hétköznapjainkba ivódott dolgoktól, személyektől. Hiába, hogy megbeszéltük: tartjuk a kapcsolatot, mégsem fogunk minden héten találkozni... Igazán kedvesek voltak a gyerekek is, ki így, ki úgy fogalmazta meg az érzéseit, ki csak átölelt. Az az igazság, hogy megszerettem őket. A főiskolai hallgató, aki nem mellesleg tegnap ötösre záróvizsgázott, fogalmazta meg, hogy a családok részévé váltam. Óhatatlanul így alakul, ha valaki hivatásként tekint a gyógypedagógiai terápiai munkára.
Hálás vagyok ezért a pár évért, hogy itt, ennyit, ezekkel az emberekkel dolgozhattam. És nem is zárom le teljesen ezt a szálat, csak pihenni engedem, amíg Nelli és leendő testvérkéi teljes időben tartanak igényt rám.

köszönöm virágcsokorral

Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen furcsa volt úgy ülni a BKV-n ma, hogy tudtam, ezután nem kell minden nap tömegközlekednem ;) Pedig már épp kezdték az emberek maguktól átadni a helyeiket :)

szeretet megnyilvánulás

Két és fél éves tanítványom mondta: 

"Annának nincs hallóka, Zsolt (CI-vel foglalkozó szakember) majd csinál." 

tanulságok?!

Érdekes napom volt ma, amiben voltak igazán jó élmények és lelket megterhelők is. Utóbbiak kapcsán újra eszembe jutott, hogy milyen nehéz is igazán jó gyógypedagógusnak lenni. Diplomatikusnak, ugyanakkor empatikusnak lenni. Röviden, de világosan fogalmazni. Venni a visszajelzéseket, de nem magamra venni. A gyermekek valódi érdekeit képviselni saját családjuk előtt is. Ezek nem könnyű dolgok, de úgy érzem, hogy sikerrel vettem az akadályt. Próbálok a "kevésen hű lenni", és így a nap végén ezt hallom: "Jól van, jó és hű szolgám...!"

A jó élmények pedig: 

- Megtudtam, hogy milyen csoda szakközépiskola működik a Herendi Porcelán Manufaktúra mellett. A gyerekek kapnak "fizetést" és még ösztöndíjat is, ha jól tanulnak. Az iskola biztosítja a munkaruhájukat és a szükséges eszközöket. Kétágyas szállóban lakhatnak és a suli befejeztével dolgozhatnak a Porcelán Manufaktúrában. És mindennek tetejébe integrálnak hallássérült gyerekeket!

- Végighallgathattam egy fiatal hallássérült srác élménybeszámolóját. Ez fantasztikus élmény volt! Az az előadói stílus amiben beszélt!! Ha forradalomba hívott volna minket, mentünk volna... :) 

Három dolgot emelt ki:
1. Tudd, hogy milyen szakmát AKARSZ tanulni! 

2. Tanuld meg azt a szakmát! Kérdezz a tanáraidtól, készülj fel a lehető legjobban!
3. Tiszteld a szüleidet és a tanáraidat! 

Legyen így!

okos

A tegnap délelőttömet egy budapesti általános iskolában töltöttem, ahol nyolcadik osztályos gyerekekkel vettem fel a WORD szövegértési vizsgálatot. A koncepció az, hogy 3 gyenge, 3 közepes, 3 jó tanulóval és az integrált hallássérült gyerekkel dolgozom. Így kapok egy viszonylag reális képet az osztály szövegértési tudásáról és a hallássérült gyerek helyéről a rendszerben. Nagyon érdekes élményben volt részem. Már a vizsgálat vége felé, mikor már el szoktam fáradni, bejött egy nagyon szimpatikus, jóvágású cigány srác. Őszintén elmondta, hogy ő a rossz tanulók hármasába tartozik, majd elkezdtük a vizsgálatot. Egy szöveget kell elolvasni, majd kérdezek valamit a szöveghez kapcsolódóan. Ha jó választ ad, kap egy pontot. Ez a srác olyan kérdésekre is jól felelt, amire az osztályából senki nem tudott helyesen válaszolni. Sőt, pontszám szerint övé lett a második legjobb vizsgálati eredmény (rossz tanulóként)!! A végén nagyon megdicsértem, és megerősítettem benne, hogy milyen okos. Nem szoktam így visszajelezni a gyerekeknek, általában csak megköszönöm a munkát, de most igazán fontosnak tartottam, hogy ez a fiú világosan lássa, hogy milyen jól teljesített! Nem szabadna a suliban sem rossz tanulónak lennie...  

amikor dolgozom :)

találkozások

Ezen a héten találkozom először a tanítványaimmal ebben a tanévben. Hihetetlen, hogy milyen nagyot nőttek, mennyit változtak és fejlődtek két hónap alatt. És mennyi mesélnivalójuk van! Szinte mindegyiküknek meg kell küzdenie valamilyen változással idén pl.: a barátai iskolások lettek, de ő még ovis maradt; bölcsit kell keresni stb. Úgy örülök neki, hogy szinte mindegyikük kerek, egész családban nevelkedik, ahol van anya, apa és pár helyen még tesó is. Ma beszélgettem az egyik tanító nénivel, aki megemlítette, hogy a 19 fős osztályában 11 gyerek "csonka" családból jön, mert a szülei már elváltak. ... Szomorú. Amit tudok, megteszek ezekért az apróságokért, akiket nagyon kedvelek!

akadályozott emberek szexuális szocializációja

Nemrég lett vége a mai maratoni vizsgámnak. Kilenckor kezdtük, délben fejeztük be. Mindenki húzott egy tételt, amit a kidolgozás után elmondott, majd beszélgettünk róla. 10-en vizsgáztunk együtt, nagyon jó beszélgetés alakult ki, tényleg jó volt, csak nagyon elfáradt mindenki a végére. Ráadásul én voltam az utolsó, aki előadta a kis mondandóját, ötöst kaptam. Elég tág témákban mozogtunk ebben a röpke 3 órában, szóbakerült az önmegtartóztatás is, és a véleményünk a jelenségről. Egyedül képviseltem, hogy van ennek a kérdésnek pozitív oldala is, hiszen megfelelő családi nevelés mellett, nem alakulnak ki feloldhatatlan tiltások és gátlások a gyerekben, hanem ez egy különleges felkészülés az élet egyik legnagyobb örömére a társsal. Hangsúlyoztam, hogy a Biblia is hangsúlyozza, hogy mekkora öröm a szexualitás! Egy kicsit talán megértettek, és elfogadták, hogy a vallásos életben sem csak tiltások vannak!

A beszélgetés hatására az egyik lány megkérdezte, hogy milyen kötődésem van az egyházhoz, valláshoz. Elmondtam, hogy baptista vagyok, kérte, hogy meséljek neki erről egy kicsit. Kb. 2 percünk volt még, míg a metróhoz értünk volna, ennyi időm volt megvilágítani az életem értelmét, kicsit kevésnek tűnt, de aztán meglepett, hogy milyen egyszerűen és gyorsan el lehet mondani, hogy miért élvezem, hogy keresztény vagyok. Azt emeltem ki elsősorban, hogy Jézust valóban Isten fiának tartom, aki azzal, hogy meghalt "elintézte", hogy nekem ne kelljen. Szinte felfoghatatlan, hogy Isten, aki az egész világot teremtette odaadta a fiát, azért, hogy nekem "jó" legyen. Csupán ettől értékesnek érzem magam, és ez az egész felszabadít arra, hogy élvezzem az életet, ami ráadásul folytatódik a halálom után is. Ha pedig valami nehézsséggel nézek szembe, azt sem egyedül kell megoldanom. Hát, tömören ennyi fér bele egy két perces útba. :)

A vizsga után megjutalmaztam magam a Kelenföldi Cukrászda megismételhetetlen élményt adó pisztácia fagyijával, most pedig várom, hogy a buszom hazaröpítsen.

anyák napja előszele

Tegnap nagyon jó napom volt, újra. Együtt reggeliztem egyik tanítványommal és az édesanyjával, elbúcsúztattuk a lányt, aki egy időre külföldre utazik szerencsét próbálni. Nagyon jólesett nekem ez a kis reggeli. Főként azért mert megérezhettem, hogy nem csak a korais családjaim részévé válhatok valamennyire, hanem ez minden tanítványomnál adott lehetőség. Aztán folytatódott a kellemes nap másik kis tanítványommal, akihez az anyák napi műsor próbájára érkeztem meg. Lehuppantam, és más közönség híján minden gyermek nekem mondta a verset, nagy mosollyal. Rengeteg áldást gyűjtöttem össze kb. fél óra alatt! :) Ez is nagyon - nagyon jólesett!

diótörés

Tegnap újabb tipikus bárczis élményben volt részem a mesterképzésem első szakos óráján. Megérkeztem, épp időben, nem sokkal ezután kiderült, hogy nem igazán vártak ránk a tanszéken. Mindenki izgatott volt, érthető módon, hiszen a Heldstab házaspár előadása következett, csakhogy ezt mi nem tudtuk. Előzetesen, nem értesítettek minket. Így, mikor a többiek tányérral, késsel, ollóval felszerelkezve belibbentek a terembe, mi még csak akkor láttunk hozzá kölcsöneszközök beszerzéséhez. Hogy miért van szükség ilyesmikre mesterképzésen? Mert gyógypedagógusok vagyunk :) Egyébként a fentieket leszámítva igen hasznos volt a tegnapi nap, egészen sok új dolgot tanultam, választ kaptam a kérdéseimre, ami nagy dolog, mert a gyógypedagógia élő, Svájcból érkezett, aktívan publikáló nagyjai adtak választ! Ez örök élmény, az biztos! 

A makk ehető?

oviban

Gyerekek érzékenyítése a hallókával, hallókás gyerekek befogadásával kapcsolatban:

itt a tavasz!

Úgy szeretek itt lakni! Télen is, mert gyönyörű az érintetlen, havas táj. Van egy szépsége annak, mikor felküzdöd magad a hóban a házhoz, amikor Zsolti meleget csinál itthon... De a tavasz, az valami csodás! Persze, a nagy méretekben eluralkodó sarat leszámítva! Már bújnak ki a földből a valamilyen csoda folytán túlélő növények, és nemsokára vethetünk el újakat. Ma, hazafelé jövet egy nyúl ugrándozott el előttünk sebtiben. Kicsit elgondolkoztunk, hogy nyúl-e, vagy káprázik a szemünk, de tényleg egy nyúl volt! :) 

Kevésbé felhőtlen az a jelenet, aminek tegnap voltam tanúja a buszon. Óriási tömeg volt az ötös buszon, és egy férfi előreverekedte magát az ajtóhoz menet közben, hogy biztosítsa leszállási helyét. Ezzel viszont megnehezítette az ajtóban álló mozgássérült nő helyzetét, aki így is alig bírt megállni a támbotjára támaszkodva a dülöngélő buszon.A hölgyet kísérő barátnő szóvá tette, hogy mi ez a nagy sietség, a férfi megsértődött, szó szót követett és lett egy kis veszekedés. A barátnő szájából hangzott el, hogy "elnézést, hogy a sérültebbet próbálom segíteni." Elgondolkodtam ezen, mert éppenséggel a férfi sem tűnt teljesen egészségesnek. Annyira ragaszkodott az igazához, olyan hanglejtésben beszélt, hogy sejteni lehetett, hogy neki is van valamiféle problémája (autizmus spektrumzavar, vagy valamilyen pszichiátriai betegség). A leszálló utasok csak annyit mondtak rá, hogy "ő sem 100-as". Milyen ítélet ez a toleráns utasoktól afelé, akinek a fogyatékossága első látásra nem egyértelmű... Ezért ítéli meg a társadalom negatívabban a hallássérült személyeket pl. a mozgássérült személyekhez képest. Nem mindenki vesz észre egy hallókészüléket, viszont szinte mindenki megsértődik, ha kérésre sem állnak el az utunkból (talán azért, mert nem hallották a kérést...).