Nemrég lett vége a mai maratoni vizsgámnak. Kilenckor kezdtük, délben fejeztük be. Mindenki húzott egy tételt, amit a kidolgozás után elmondott, majd beszélgettünk róla. 10-en vizsgáztunk együtt, nagyon jó beszélgetés alakult ki, tényleg jó volt, csak nagyon elfáradt mindenki a végére. Ráadásul én voltam az utolsó, aki előadta a kis mondandóját, ötöst kaptam. Elég tág témákban mozogtunk ebben a röpke 3 órában, szóbakerült az önmegtartóztatás is, és a véleményünk a jelenségről. Egyedül képviseltem, hogy van ennek a kérdésnek pozitív oldala is, hiszen megfelelő családi nevelés mellett, nem alakulnak ki feloldhatatlan tiltások és gátlások a gyerekben, hanem ez egy különleges felkészülés az élet egyik legnagyobb örömére a társsal. Hangsúlyoztam, hogy a Biblia is hangsúlyozza, hogy mekkora öröm a szexualitás! Egy kicsit talán megértettek, és elfogadták, hogy a vallásos életben sem csak tiltások vannak!
A beszélgetés hatására az egyik lány megkérdezte, hogy milyen kötődésem van az egyházhoz, valláshoz. Elmondtam, hogy baptista vagyok, kérte, hogy meséljek neki erről egy kicsit. Kb. 2 percünk volt még, míg a metróhoz értünk volna, ennyi időm volt megvilágítani az életem értelmét, kicsit kevésnek tűnt, de aztán meglepett, hogy milyen egyszerűen és gyorsan el lehet mondani, hogy miért élvezem, hogy keresztény vagyok. Azt emeltem ki elsősorban, hogy Jézust valóban Isten fiának tartom, aki azzal, hogy meghalt "elintézte", hogy nekem ne kelljen. Szinte felfoghatatlan, hogy Isten, aki az egész világot teremtette odaadta a fiát, azért, hogy nekem "jó" legyen. Csupán ettől értékesnek érzem magam, és ez az egész felszabadít arra, hogy élvezzem az életet, ami ráadásul folytatódik a halálom után is. Ha pedig valami nehézsséggel nézek szembe, azt sem egyedül kell megoldanom. Hát, tömören ennyi fér bele egy két perces útba. :)
A vizsga után megjutalmaztam magam a Kelenföldi Cukrászda megismételhetetlen élményt adó pisztácia fagyijával, most pedig várom, hogy a buszom hazaröpítsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése