Bálint-napi vacsora 2019.

Pénteken abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Zsoltival házigazdái lehettünk a már hagyományosnak mondható Bálint - napi vacsorának a közösségünkben. Izgalmas kaland volt, hiszen nem vagyunk gyakorlottak ebben a szerepben, mégis jó volt megtapasztalni, hogy számunkra és mások számára is örömöt okozott az ünnepi este. 

Idén a házasság hete rendezvénysorozat témája: randevú egy életen át. Hű, van tapasztalatunk ebben! Mikor összeházasodtunk és mézes éveinket töltöttük - az első 5 gyerek nélküli évet így tartjuk számon - sosem értettük, hogy miért hangsúlyozza annyira a lelkipásztorunk, hogy randizzatok! Mindig ez volt a házi feladat a házas közösségi alkalmak után. Az egész életünket egy nagy randinak éltük meg akkor. Aztán megszületett az első gyerekünk és kapisgálni kezdtük, hogy miről beszélt Gyuri és Anikó, és miért kulcsfontosságú a randevúzás. Csak a másikra odafigyelve, teljes figyelmemet neki szentelve maradhat meg a bensőséges kapcsolat közöttünk. Ha tudja és érzi, hogy figyelek rá, ő a legjobb barátom. Nem a mozi + vacsora az igazi randi. Tökéletes helyszín lehet a nappali is, vagy az erdő egy nagy séta közben, csak tudjunk egymásra figyelve beszélgetni, megosztani magunkat egymással. Akkor kell igazán időt szakítani erre, mikor technikailag a legnehezebb kivitelezni azt, hogy pár órára kiszakadjunk a mókuskerékből, a (kis)gyerekes mindennapokból. 

A meghívott, vendég házaspár Révész Lajos és Szilvi voltak. Arról beszéltek, hogyan határozták el, hitből, hogy össze fognak házasodni. Hogyan vállalták a gyermekeiket, hogyan éltek Mongóliában, hogy kapcsolódnak egymáshoz a mindennapokban, hogyan szereti őket Isten személyre szóló szeretetével. Olyan jó volt hallgatni, hogy Isten valóság az életükben! Nem könnyű ez a kalandos élet, de Isten minden helyzetükben ott van! Azt hiszem, ez a lényeg. A mi házasságunkban is Ő a közös alap ez persze nem azt jelenti, hogy emberileg ne tudnánk elrontani... de törekszünk arra, hogy Isten legyen az első az életünkben, aztán a házastársunk és ezekkel a bástyákkal reményteljesen tekintünk a jövőbe. És randizunk, amikor csak tudunk. 

Egy ige különösen megérintett Szilviék történetéből:

"Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi." 

II Krónikák 16:9  

panaszlevél + 4. adagnyi hála

Rá kellett jönnöm, hogy szeretek panaszlevelet írni. Olyan jó érzés, ahogy írás közben kiszáll a feszültség, a levelet átolvasva pedig elönt a büszkeség, hogy: 'lám csak, sikerült tiszteletteljes hangnemben vázolnom a problémát'. Már csak élőszóba kéne átmenteni ezt. Eddig egyébként kb. háromszor volt alkalmam panaszt tenni és csak a Volántól nem érkezett válasz. 

Mindez azért jutott eszembe, mert pénteken jött egy levél az érdi rendelőintézet főigazgatójától, melyben elnézést kért a június elsején átélt nehézségek miatt, amik tetézték a vállfájdalmat. Annyira korrekt, alapos levelet írt. Ennél többre nekem nem is volt szükségem. Mert a bocsánatkérésében azt fejezte ki, hogy érti és elismeri, hogy kárt okozott. Nincs módjában semmissé tenni ezt a kárt, ezért kéri, hogy hordozzam el mindazt, ami ezzel jár. Gyakorlatilag fizessem meg a mulasztása árát. Ezt kérte a főigazgató és mivel kérte, meg tudok bocsátani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha szükségben leszek, oda fogok menni, mert közben kiderült, hogy a biatorbágyi rendelő valóban gyorsabb. Tehát a józanságom megtartom, ugyanakkor nem kárhoztatom őket tovább sem magamban, sem a sztorikban, amiket mesélek. És nagyon értékelem, hogy az orvosi hierarchiában magasan álló személy billentyűzetet ragadott, de legalábbis időt szánt arra, hogy bocsánatot kérjen. Nagyon emberi, egy sokszor nem emberi világban. Példamutató. Hála. 

Hála az Egyiptom Camp-ért is. Több, mint 120 gyerek ismerkedett meg az Érdligeti Iskolában József történetén keresztül 5 alapvető értékkel. Bízom benne, hogy KINCSként viszik haza a tanultakat és ők is igyekeznek segítőkészek, igényesek, nagylelkűek, kitartóak, csupaszív szeretettel szeretők lenni. Mi is ezen vagyunk, fél lépéssel előttük, talán. 

Petrosz, az egyiptomi teve (ideiglenes lakhely :Noel tanya)

a gyerekek A fáraóval 

hálaadag 2.

Mégis csak a blog fog helyt adni háláim gyűjteményének. Ugyan a facebookra jóval egyszerűbb feltölteni bármit is, kicsit frusztrál, hogy ott bárki látja amit írok. Tudom, itt is. De ide főként azok tévednek, akiket érdekel is miket írogatok össze - vissza. Úgyhogy háláimat kisebb adagokban hozom, az első hét termése marad a facebookon, de mostantól itt lehet olvasni ezeket is. 

Ezen a héten családi nyaraláson voltunk. Csak mi, öten. Hű, de szuper volt! Nem volt gondom semmire, csak hogy élvezzem a férjem és gyerekeink társaságát! És nem meglepő módon sokkal könnyebben ment ez mosogatás, főzés és takarítás mentesen. Ami kicsit meg is nyugtatta fáradt lelkemet, hogy lám csak, szeretem én ezt a népséget és ki is tudom mutatni. Most már csak kéne egy házvezető nő :) :) :) 

Nagyokat fürödtünk, jókat beszélgettünk, pihentünk, életemben először vízi csúszdáztam, barna vízben mártóztam. Játszótereztünk is sokat és finomabbnál finomabb étkeket kóstoltunk. Nagyon nagyon kellenek az ilyen közös családi élmények, ezekből lesznek a történeteink amikre emlékezhetünk, újra és újra elmesélhetjük őket. Ezektől leszünk mi Mi. 

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Jakab 1:17