Tűzoltó autó

Tegnap délelőtt Nelli a diófára mászva kiáltotta el magát: Tűz van! Tényleg hatalmas füst szállt fel a közelben, de azért biztos, ami biztos, nem hívtuk rögtön a tűzoltókat. Először megnéztük mi a helyzet valójában. Csak az "x." szomszéd égette a zöld hulladékot. Hazafelé battyogva Matyi megjegyezte, hogy milyen kár, hogy most nem láttunk tűzoltóautót! 

Aztán folytatódott a napunk írás gyakorlással, ebéddel, délutáni alvással, kertben időzéssel és estefelé, mikor már el is feledkeztünk a délelőtti esetről, egyszer csak Zsolti jellegzetes autó hangját vélte hallani. Gyorsan kiment a gyerekekkel a ház elé, és láss csodát! Épp egy tűzoltó autó kanyarodott felénk! Aki tudja milyen nehezen megközelíthető helyen lakunk ugyanúgy elámul ezen, mint ahogy mi tettük. Hisz sehol a környéken nem volt tűz! A tűzoltó autó csak jött, villogott és integetett a gyerekeknek, és ment is. Nelli boldogan konstatálta, hogy "mégis láttunk ma tűzoltó autót!"

Ez is megerősítette bennem, hogy Isten, aki azt ígérte, hogy még a hajunk számát is számon tartja, valóban meg is teszi. Nincsenek véletlenek. Ilyen kedves az Isten, hogy boldogan okoz örömöt egy négy éves kisfiúnak és testvéreinek. Mindenről tud és mindenben mellettünk van. Persze előny, ha már régebbről ismerjük, de bármikor "be lehet csatlakozni" Isten nagy családjába. Nem azt mondom, hogy mi keresztyének nem leszünk betegek a koronavírustól. Sőt. De azt mindenképpen fontosnak tartom leírni, hogy nem leszünk abban a helyzetben sem egyedül. Engem nagyon bátorít, hogy a Mindenség Teremtője és Ura mellettem van és gondot visel rám. Semmi sem történhet velem az Ő tudta nélkül. Ez jó, mert Benne bízom. 

„Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!”  Lukács 12:6 

anyák napja margójára

"Az Úrnak öröksége a fiak, az anyaméh gyümölcse: jutalom." Zsoltárok 127:3 

Újra és újra újabb szelete nyílik ki ennek az igének előttem. Már többször írtam róla. Most, ahogy azon gondolkozom miként kellene a gyerekekhez állni felnőttként, megint kaptam üzenetet ebből a mondatból. 

Közeledik az anyák napja, és ezt jó apropónak találtam arra, hogy leírjam a gondolatot, ami már régóta megfogalmazódott bennem. Sokaknak ez teljesen alapvető, viszont még mindig találkozom olyan emberekkel, akik nem így gondolják, tehát leírom: 

A gyerekek nem azért vannak, hogy minket szórakoztassanak, boldoggá tegyenek, örömöt okozzanak. 

Egy jó kapcsolatban mindez ott van. Örülünk egymásnak és boldognak érezzük magunkat a másik társaságában (többnyire). De nem használhatom arra a gyermeket, hogy elvárom ezeket tőle vagy kikövetelem egy - egy találkozásnál. 

- "Megsimogathatom a hajad?" - kérdezte egy idősebb rokon Nellitől jó pár éve. 

- "Nem" - válaszolta Nelli. 

- "Én akkor is megsimogatom." - és már tette is a szóban forgó hölgy. 

Amikor szóvá tettem, hogy miért kérdezte meg, ha nem fogadta el a választ? Megrökönyödés volt a reakció. Amikor megfogalmaztam, hogy tiszteljük meg a gyermeket azzal, hogy legalább ilyen helyzetekben kijelölheti a határait, teljes értetlenséggel találtam szemben magam. 

Bármennyire is üntyülipüntyüli becézgetni, gyömöszölni való egy gyermek, mégis tisztelnem kell, hogy ő egy másik, egy különálló személy. Nem a meghosszabbított én, nem önmagam kicsi verziója, és nem cirkusz vagy szórakoztató egység. Ez az a határ, amit többek nem éreznek, mert máshogy nevelkedtek stb. ... Fáj, mikor ilyen határtiprást tapasztalok és igyekszem magam nem tenni. A gyermekeimnek pedig igyekszem megtanítani, hogy vannak helyzetek, mikor igenis mondhatnak nemet annak ellenére, hogy gyermekek. Azért írom ezt így, mert alapvetően engedelmességre neveljük őket. Nehéz is egyensúlyba hozni ezt a kétféle tartalmat, de azért mert nehéz, nem adhatom fel, megküzdünk ezzel is. 

Hogy kéne jól csinálni? 

"Isten terve az volt, hogy a gyermekek biztonságos környezetben, a szülők védelmében növekedjenek fel, hogy az emberi méltóságot elismerő, annak tudatában levő felelősségteljes, bizalmat és szeretetet elfogadni és adni tudó felnőttekké váljanak." (részlet a Nyitott Szív program információs füzetéből) 

Szeretném, ha látnánk és elfogadnánk a gyermekek emberi méltóságát is! Vonatkozik ez már a magzati életekre is. 

És hogy jön ide az idézett bibliai ige? 

Az, hogy gyermeket nevelhetünk valami olyan csoda és lehetőség, amit talán nem is értünk teljesen. Én legalábbis nem értem teljesen. "Az Úr öröksége a fiak." Az Ő öröksége, hogy gyermekeket nevelhetek. Rám hagyta, mint értékes kincset az Isten, hogy belekóstolhatok a gyermeknevelésbe és ezáltal megannyi lelket és jellemet formáló helyzetbe. Hm... micsoda örökség! 

Irány az iskola!

Januárban még nem gondoltam, hogy tavasszal iskolaválasztás témában fogunk kalandozni. Annyira meg voltam győződve arról, hogy ugyan Nellink iskolaérett, maradjon még egy évet az óvodában önfeledten játszani. Ugyanis csak pár héttel marad le az évvesztességről, szinte biztos, hogy ő lesz a legfiatalabb az osztályában. Merthogy, mégis iskolás lesz szeptembertől. Hogy hogyan jutottunk idáig? Azt szeretném most leírni.

Az óvó nénijeinkre hallgatva láttuk be, hogy egy iskolaérett gyermeknek nincs helye már az oviban. Legalábbis most, a mi helyzetünkben nincs, mert a vegyes csoportunkba csupa kis apróság fog érkezni, akik tutujgatása biztos örömöt okozna a lánykánknak, de egy idő után mégis unalmassá válna ez a helyzet számára. Kellett egy kis idő, míg áthangoltuk a fejünket erre az új nézőpontra, de meggyőzött, hogy az óvó nénik nagy tapasztalattal a hátuk mögött biztattak minket a távozásra. :)) Így született meg az elhatározás az iskolakezdésről. A kérdés már csak az volt, hogy hol kezdjük?

Van Sóskútnak egy jó hírű. remekül felszerelt, az alsó tagozaton (állítólag) remek pedagógusokat felvonultató csodaszép iskolája. Nagy tornaterem, művészeti oktatás, minden, ami kell. De a gyerekek nagy része mégis elmegy a nyolc-, és hatosztályos gimnáziumokba..

Van Biatorbágyon egy jó hírű, kevéssé jól felszerelt, remek, hívő pedagógusokat felvonultató kedves, konténer iskolája.  Az igazgató fogalmazott úgy, hogy "itt nincs semmi". Egyébként nem olyan rossz a helyzet. Belülről egyáltalán nem is látszik az osztálytermen, hogy konténer és nagyon kedvesen,  díszítve van. A tárgyi feltételek valóban meg sem közelítenek egy iskolát, ahogy általában elképzeljük. De ez nem egy átlagos iskola. Itt az igazgató imádsággal kezdte a szülői tájékoztatót és elmondta, hogy melyik ige alapján tűzte ki a célt, hogy mit szeretne elérni a diákokkal nyolcadikra. A tanító nénink hívő, nagyon kedves nő. Ebben az iskolában ott van Isten. Itt az igazgató és a tiszteletes személyes beszélgetésre hívta be a családokat, hogy megismerjük egymást. Hátrányos helyzetből indultunk, mert nem ott lakunk és ráadásul baptisták vagyunk, nem reformátusok. De mikor lélekben készülődtem erre a beszélgetésre, az jutott eszembe, hogy nincs félnivalóm. Nekem protekcióm van a mennyei apukám révén, ráadásul az igazgatónak is ugyanaz a mennyei apukája, mint nekem. Szóval, majd Ő megy előttem és rendezi az utat, ha valóban ott a helyünk. Helyünk, igen, mert itt a családokra számítanak, nem csak a gyermekkel szeretnének foglalkozni.

Azért persze izgultam, főleg, mert a fiúkat is vittük magunkkal erre az ominózus beszélgetésre. Reggel még részt tudtam venni a nyílt óra elején, ahol a "Ne aggodalmaskodjál, nézz Jézusodra fel.." c. dalt énekelte az osztály a vendégeknek, nekünk. Olyan jól esett, hogy még erre is van gondja Istennek, hogy az előző esti lélekerősítő után, még helyben is megerősít. Olyan jó volt így bemenni és úgy kijönni az irodából, hogy megbeszéltük, imádkozni fogunk a felvételért. A héten pedig mehetünk beíratni a kislányt!

El se tudom mondani, hogy milyen sokat jelent nekem az, hogy itt az identitásunk alapja nem lesz kérdés. Mindenkinek természetes lesz Isten jelenléte, a vasárnapi imaházba járás, imádság. Arra jutottam, hogy nem véletlen a nagy túljelentkezés, mert csak érzik a szülők, hogy a lélek jólléte az elsődleges. A többi felépíthető szinte bármikor, de a lelkünk a legnagyobb kincsünk. Tehát hatalmas hála van a szívemben, hogy itt kezdődhet majd Nelli iskolai pályafutása. Azt szeretném, ha élvezné a tanulást, ahogy a szülei is. :) És megtanulna együttműködni a társaival, pedagógusaival. Megmaradna benne a kíváncsiság és fejlődne a gondolkozása, miközben ő is személyesen és egyre jobban megismeri Krisztust. Ebben szeretnénk segíteni őt (is) a következő évtizedekben.

utolsó hála adag

Elérkezett az utolsó alkalom, mikor blognyi adagba gyűjtöttem háláim sorát. Álljon itt pár kép az apró, kisebb - nagyobb hála okokból, amikben részem volt az elmúlt héten. Balaton, vendégek, ajándék mezei csokor (nincs is szebb a mezei csokornál), kocogás, óvoda kóstolgató barátokkal, mindhárman alszanak. Ezek csak címszavak, de megannyi hála van még! 

Jó dolog hálásnak lenni. Én is folytatom ám. Kutatások is alátámasztják ma már, hogy élettanilag is jót tesz, ha az ember ahelyett, hogy mindenben csak a rosszat látná tesz egy gondolkodásbéli fordulatot és hálás szívvel tekint a történésekre, helyzetekre, mindennapokra. Álljon itt egy ilyen cikk a példa okán: 

A Harvard Egyetem publikációja

Hálára fel! ;) 

Miért földi a mennyország(om)?

Alapvetően úgy élem a mindennapjaim, mintha a földi mennyországban lennék. Azt az életet élem, amit kislányként megálmodtam magamnak. És ez nagyrészt nem az érdemem, hiszen a családom ajándék. 

Az imént olvastam egy cikket, ami arról írt, hogy egy idillinek hitt család élete drasztikus véget ért. Az apa valószínűleg megölte a feleségét is és két kislányukat is. Nem gondolták volna róluk, hogy ilyen nagy bajok vannak, hiszen annyira idilli képet mutattak magukról pl. a facebookon. Az ő esetük ihletett meg, hogy írjak egy bejegyzést arról, hogy azért velünk sem csak idilli dolgok történnek ám. De nem ám! Persze távol állunk egy gyilkosságtól, bár el kell mondanom, hogy szóban azért sajnos sikerül egyszer-egyszer szinte halálra sebezni a másikat. Fejlődünk ebben is, remélem. A vitázásban, megbocsátásban biztos. 

Szóval nálunk is előfordulnak viták, hangos szóváltások, kiabálás (főként a részemről). Elégedetlenség, türelmetlenség, mértéktelenség. Még zsémbeskedés is. Sajnos. Nem jó így, törekszünk is változni és merem remélni, hogy változunk is, még akkor is ha ez csak kevéssé látszik. 

De persze, hogy az ember nem ezekről számol be szívesen a közösségi médiában. Szívesebben beszélünk a jóról, én élőszóban is így vagyok ezzel, aki ismer, tudja. A nehézségeink megbeszélését pedig a házastársunknak, közeli barátoknak tartogatjuk, ahogy az az internet előtti időkben is dívott. Ne hagyjuk becsapni magunkat. Nem muszáj mindent látni a másik életéből, sőt. Bizalom kell ahhoz, hogy mindenbe beengedjünk egy másik embert ezért nem valósulhat ez meg online felületeken. De vannak a közösségünkben lelki gondozók, támogató csoportok. Ilyen nekem például a mamakör, vagy a nemrég indult imádkozó édesanyák csoportja. Vannak olyan közeli barátnők, akikkel lehetek teljesen szabad. De ezek élő, személyes kapcsolatok. És persze ott van az én Istenem, aki tényleg mindent lát belőlem. Jót is, rosszat is. És ezzel együtt szeret. Ez az a Szeretet ami igazán ösztönöz a fejlődésre, változásra. Mert van hova fejlődni még, ezért földi ez a mennyország. 

Kicsit elkanyarodtam, már megint. De amit írni szerettem volna, hogy 

- mindenkinek vannak rossz napjai

- ne ítélkezzünk

- ne a közösségi média félig értett tartalma legyen a mérce

- viszont legyünk hálásak a jóért! 

11. hálaadag

Ez az utolsó előtti hálaadag. No, nem azért, mert megszűnök hálás lenni, hanem mert lassan vége a 100 napnak. Lassan 100 napja már, hogy nem működött a vállam és kb. 90 napja működik hibátlanul ;) Azóta veszem számba a sok kicsi és nagy jót, amit élhetek. Itt az utolsó előtti héten hadd hozzak egy verset, ami olyan jól kifejezi azt az attitűdöt ahogy élni szeretnék.

10. hálaadag

Pénteken részt vettünk Diti és Nátán esküvőjén. Megragadó volt újra hallani a házassági eskü szövegét. Benne is vagyunk a témában az egy héttel ezelőtti házassági évfordulónk kapcsán. Emiatt is jó volt ott lenni, mérlegre tenni az elkötelezettségem és lelkesedésem férjem iránt. Nagy dolog kimondani azt, hogy "vele megelégszem". És ez nem azt jelenti, hogy "jól van, ha nincs ló, jó a...". Inkább olyasmi, hogy elégedett vagyok amiért a férjem mellett élhetem az életem. Ő minden szempontból elég nekem. És ez így is van. 

árnyékában 

"Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek." 

Énekek éneke 2:3 

Az eskü szövege: 

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy …-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt / Szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. 

11. házassági évforduló (9. hálaadag)

11 éve, hogy Zsoltival szövetséget kötöttünk erre az életre. Beszélgettünk róla, hogy mikre emlékszünk az esküvőnkből, milyen élményeink voltak eddig. Mondhatom, hogy nagyon szeretek a felesége lenni. És ma is hozzá mennék, ha most kérné meg a kezem.

2007. 08. 04. 

Az első 5 nászutas évünk után a gyerekek érkezésével gondjaink is megszaporodtak. Itt csak arra gondolok, hogy nehezebbé vált randi időt találni, fáradtan is a másikat választani az alvás helyett. Nem maradt felesleges energiánk, mint a gyerekek előtt, így gondosan félre kell tennünk a másiknak magunkból. Hiszen a házasságunk csak így maradhat erős, ha ápoljuk. Már nem vágyom vissza a nászutas, gondtalan évekbe. Szeretem, hogy megharcolunk egymásért és a házasságunk kipróbált szövetség. Egymás mellett döntéseink jutalma. Nem könnyű sokszor, mégis az egyik legjobb dolog a világon, ha házasságban élhet az ember. 

A 11. forduló ünnepléseként megkerültük a Velencei-tavat a gyerekekkel együtt. Nagy kaland volt! Nelli és Matyi váltogatták, hol az utánfutóban, hol a gyerektandemen ültek, de nagyon élvezték. Mi is. Jó volt újra biciklizni, szelni a kilométereket, beszélgetni néha, csendben lenni, hallgatni a gyerekek karattyolását, örülni annak, ahogy szurkolnak nekünk a minket leelőzők és gyalogosok. Együtt lenni.

2018. 08. 04. 

8. hálaadag

Ezen a jeles napon, mikor sógoromat újra vasemberré avatták (GRATULÁLUNK itt is!), magam is rekordot döntöttem. Ebben a hónapban 22 km-ert futottam. Ez öttel több, mint az előző két hónapban. És a futóidő is javul szépen. Ma meg pláne javult! Évek óta először futottunk Zsoltival kettesben és lám csak, fél km/h teljesítményjavulást hozott ez a közös futókaland. Mert ilyen sokat jelent, hogy mellettem van. Minden szinten ilyen sokat jelent ;) 

4 közös km után

"Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ... Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." 1. Mózes 2: 18 - 24 

szülinapi uzsonna parti

Hétfőn igazán különleges napnak örvendhettünk. Jó sok kisgyerek látogatott hozzánk, hogy együtt ünnepeljük meg Nelli és Matyi szülinapját. Nálunk a július szülinapi hangulatban telik. Nelliével kezdünk a hónap elején, Matyival ünneplünk a hónap közepén és közben egyszer-egyszer a nagyobb családdal és barátok egy részletével. 

Idén már a gyerekek választották a tányérokat, poharakat és azt is, hogy milyen kreatív dolgot készítsünk együtt. Nelli kedvéért mozgásos játék is volt, méghozzá a "színcápa". Egészen jól megértették a kis három évesek, hogy mit kell csinálni, csillogtak a szemek, futottak a lábak. Előfordult, hogy nem célirányosan, de annál nagyobb kacaj kíséretében..szóval ment a színcápázás. Nagy attrakció volt Zsolti gitározása. Három gitár leckével a háta mögött és pár akkorddal az ujjaiban bátran belevágott, és ő kísérte a "Boldog szülinapot.." énekünket. Szeretem ezt a bevállalósságát és persze klassz is volt! A torta is elfogyott, ajándék dömping is érkezett és Matyi ráadásul még a sebváltó kezelését is megtanulhatta! Szóval, nagy álmok váltak valóra hétfőn! 

Ahogy szépítgettük a kertet Nellivel olyan jó volt hallgatni, ahogy hintázás közben énekelgetett. Este pedig kedvesen megjegyezte: 

- "Olyan boldog vagyok! Egész nap olyan boldog voltam!" 

És én is. Jól esett készülődni, tervezgetni, minta - fújókát gyártani a kézműveshez, ott lenni, nevetni, pár szót beszélgetni az anyukákkal, játszani, fotózkodni, falatozni, autózni, szaladgálni. 

uzsonna parti

Készültem még egy feladattal az anyukáknak, de arra már nem jutott idő akkor, úgyhogy most itt leírom. Egy rövid kis gyakorlat ez, kicsit jubiláló, hiszen mégis csak évfordulót ülünk. Hiszen eltelt már 5 év, és eltelt már 3 év. 

Feladat: 

Fogj egy fehér papírt, a tetejére írd fel a gyermeked nevét. (Akinek több gyermeke van, gyermekenként lesz szüksége egy - egy papírra. Tehát én hármat veszek elő.) Képzeld el, hogy milyen is lesz ő 20 év múlva. Milyennek szeretnéd látni? Külső és belső tulajdonságok is jöhetnek. Ha ezzel végeztél, látod magad előtt a 'majd felnőtt gyermeked, fordítsd meg a papírt és írd le, hogy miben kell példának lenned ahhoz, hogy láthasd kibontakozni az előbb megálmodott tulajdonságokat. Bátran fogalmazz gyakorlatiasan. Írok egy példát. 

Szeretném, ha 20 év múlva is egészséges testalkatúak lennének. Ezért nem veszek gumicukrot és egészséges ételeket készítek. 

Szeretném, ha fontos lenne nekik az Istennel való személyes kapcsolat. Ezért minden nap olvasom a Bibliát és együtt is imádkozunk. 

Tehát, a kérdést másként megfogalmazva: Milyen értékeket szeretnél átadni a gyermekednek? Látják a jó példádat? (Nem baj, ha esetleg még nem voltál ebben ilyen tudatos. De lássák ezután! Mondom ezt elsősorban magamnak.) 

váll izület gyulladás az én nézőpontomból

Egy hete már annak, hogy megtapasztalhattuk az érdi szakrendelő marasztaló vendégszeretetét. Azt tervezgettem, hogy majd leírom az élményt saját nézőpontomból is, ha már Zsolti olyan frappánsan megírta az ő oldaláról. De időközben új keretet kapott a történet, ami fontosabb annál, ahogy bántak velünk egy hete. Ahogy megírtam észrevételeimet a panasz ládikába, már vissza is nyertem a nyugalmam. Sokszor mondják, hogy írjuk ki magunkból.. persze a fáradtság nem tűnt el ilyen hamar. 

Egy héttel ezelőtt, egy csütörtöki reggel Bálintot tologatva a kertben, énekelgettem a "Lelkem, áldd az Urat" című dalt. Van benne egy rész: "És egyszer majd, ha ez a test elgyengül. Erőm elhagy, utam véget ér. A lelkem mégis Téged áld vég nélkül. Tízezer okom van, hogy zengjek még." Valóban van 10 000 okom? Tényleg tudom áldani az Istent, ha a testem nem engedelmeskedik? Reggel felmerült a kérdés, estére annyira megfájdult a vállam, hogy alig tudtam mozgatni. Másnap mentünk orvoshoz. 

Nagyon sokat kellett várni és a sok várakozás után nem azt a teljes figyelmet kaptam, mint amit megszokhattam más orvosoktól. De ezt némileg oldotta, hogy a röntgenes nővérke viszont ellátott minden olyan információval, amire kíváncsi voltam és másodszorra a doktor néni is jóval nagyobb figyelmet fordított rám és a kérdéseimre. Egy órával korábbi önmagához képest bűbájos volt, bár segíteni nem tudott. Csak este, otthon volt lehetőségem elolvasni az aznapi igét: 

"Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek." II. Mózes 14:14 Pontosan ezt éltem meg! 

Másnap a Balatonon lehettünk, ahol a nővérem olyan sokat segített! És itt nem csak a felírt receptre gondolok, hanem arra ahogy foglalkoztatta Nelliéket, én pedig pihenhettem Bálinttal, vagy hogy készített Bálintnak nyammognivalót. Nagyon - nagyon jólesett együtt lenni velük abban a csodás környezetben! Az aznapi ige: 

"Mivel én vagyok az Urad, Istened, aki a jobb kezedet fogom és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!" Ézs. 41:13 

Ez az Isteni humor. A jobb kezemet fogja ;) Még jó, a bal nagyon fájt még akkor! 

Még egy gondolat bátorított egy kedves barátnőtől: 

"Nem vagyunk jó várakozók. A "mikrohullámú sütős" gyors eredményeket szeretjük. Isten viszont általában a pácolást kedveli." Dutch Sheets 

Benne voltam a pácban rendesen. A bal kezem felkötve, el sem tudtam képzelni hétfőtől hogy fogok ellátni három gyereket. De ugye az ilyesmibe felesleges belegondolni egy szombati napon. 

A vasárnapi bátorítás pedig. Hozzáteszem, hogy én ezeket nem kerestem, gyakorlatilag kiszúrták a szemem: 

"Soha ne legyetek lelkesedés híján, őrizzétek meg a lelki buzgóságotokat miközben az Urat szolgáljátok. Legyetek örvendezők a reménységben, türelmesek a nyomorúságban, kitartóak az imádságban." Róma 12:11-12 

És kaptam egy ígéretet is: 

" Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ." Ézsaiás 58:8 

Innentől kezdve pedig várom az ígéret beteljesülését, mert az Úr ígéretei tiszták és igazak. 

És valóban napról napra egyre könnyebb mozgatni a karom és egyre több irányba sikerül ez. Szűnik a fájdalom is. Tudom értékelni, mikor sikerül kinyitni a mikró ajtaját vagy megnyitni a csapot, vagy elmosogatni. És hálát tudok adni akkor is, ha a testem gyengébb, mint máskor. Mert annyi mindenért hálát lehet adni, mert az Isten méltó a dicséretre! Ezért indítottam a facebook oldalamon egy #napihala sorozatot. 100-ig meg se állok. Ezzel is szeretném dicsérni az Istent, aki képes belevinni ilyen modern kori példázatokba, hogy még egyértelműbb lehessen számomra mennyire szeret Ő engem, személyesen engem. Tehát "zengjen hát a hálám Neked"!

Miért jó anyának lenni?

Szombaton gyereknapozni vittem a lurkókat. Mind a hármat, Zsolti kapott így egy kis csendet. Jól ott ragadtunk, mert nagyon színvonalas műsorral készültek Biatorbágyon. Vattacukor, ugráló vár, kézműveskedés, gyerekkoncert és bábelőadás. Nem erről akartam írni, de el kell mondanom, hogy szerintem remekül csinálják. A cél nem a szülők lehúzása az ünnep kapcsán, itt pl. nem 600 forintba kerül 3 perc ugrálóvár, hanem ingyenes, ahogy a kulturális programok is! Szóval, csúcs! A gyerekeknek is nagyon tetszett, öt órát töltöttünk el, de ha nem csúszik be egy kisebb baleset, szerintem záróráig nem tudtunk volna hazaindulni. 

Ahogy a koncerten hallgattam a reneszánsz zenéket, néztem a kosztümös táncot, közben csak a babakocsit kellett tologatnom, mert a nagyobbakat teljesen elvarázsolta a zene és a táncosok, szóval, közben azon gondolkoztam, hogy ezért (is) jó anyának lenni. Mert senki nem néz rád ferde szemmel, hogy élvezed a játékot. Hogy részt vehetsz gyerekprogramokon akkor is, ha már nem vagy gyerek. Ha gyermeked van, folyamatos emlékeztetőt kapsz arról, hogy milyen őszinte csodálattal felfedezni a világot és élvezni a jelent. Nem túlságosan komolyan venni az életet, hanem játékosan megélni mindent. Akár a mosogatást is. Én azt hiszem, hogy ez az élet. Ez az, amit nem szabad felnőttként elfelejteni, mert akkor oda az öröm. Hálás vagyok, hogy az élő emlékeztetőim minden nap teszik a dolgukat, élnek, annak teljes valójában és ezzel engem is figyelmeztetnek, hogy éljek én is. 

És ha kirepülnek, akkor jól fog jönni a másik hivatásom.  :) 

sárkányeregetés

Kedden falusi sárkányeregető napot rendezett a SÓSKult, ezen vettünk részt. Teljesen jól példázza ez a rendezvény jelenlegi életemet. Reggel mostam, teregettem, kakaót főztem, reggeliztettem és reggeliztem, mire elindulhattunk a tőlünk 5 percre levő Kálvária dombra. Már az útról láttuk milyen sok sárkány repked az égen, csodásan festettek! Az idő is tökéletes volt a sárkányeregetéshez, kis napsütés és enyhe szellő, ami a dombtetőn tökéletesen reptette a sárkány, madár és szivárvány színekben pompázó alakzatokat.

Mi is felértünk a dombra, Zsolti elő is vette a nagy paplansárkányt. Gondoltam én naivan, elboldogulok én Nellivel, Bálinttal és a már repülő sárkánnyal. Aha! Csakhogy, ahogy felértünk láttam meg, hogy itt bizony nehezen fogunk szabad légteret találni magunknak! Tekerjük csak gyorsan fel a zsinórt, hogy előrébb mehessünk. Persze Bálint akkor kezdett nyivákolni, hiszen megállt alatta a babakocsi. Na, gondoltam magamban, ha most behergeli magát, akkor nem fogunk tudni reptetni, így inkább hónom alá kaptam az egész pillangós sárkányt zsinórostul, mindenestül, aztán usgyi. Mikor a szabad légtér alatt lenéztem mi lett a repülőnkkel majdnem megfutamodtam. Ha nem lett volna ott Nelli és egy kedves lány, aki rögtön a segítségemre sietett...de ott voltak, hősiesen kibogóztunk mindent és már repülhetett is a pillangó. Bálintot a bogózás alatt a már repülő sárkányok nyűgözték le! Aztán megszokta a látványt, úgyhogy a karomból folytattuk a gyönyörködést, mert tényleg remekül nézett ki, ahogy a sok gyerek és felnőtt bámulja a szebbnél szebb sárkányokkal díszített kék eget. 

Aztán megjött a nagy paplansárkány, alatta repült a gazdája, Zsolti és persze a kis segéd is ott volt, aki rögtön átvette a pillangót. Csúcs, milyen ügyesen és kitartóan tartotta Matyi. Azt mondta: Mindjárt én is elrepülök a lepkével együtt. Erre nem került sor, bár a pillangót majdnem láttuk kecsesen tovalibbenni, mikor Matyi eleresztette egy óvatlan pillanatban. Egy keresztbezsinór mentett meg minket a visszavonhatatlan búcsútol. Aztán rájöttünk, hogy mégsem lesz ez a hely nekünk jó, mert Zsoltinak nem volt elég tág tere az ugrándozáshoz, úgyhogy irány vissza. Leengedett, szépen feltekert zsinórral :) Ekkor léptem bele egy hatalmas gödörbe, a térdemig ért kb. Kicsit megijedtem, kicsit lehorzsoltam a térdem, de Bálintot nem dobtam el, úgyhogy mehettünk tovább. De ezen a ponton mondtam azt hogy sárkányt eregetni 3 gyerekkel nem olyan idilli, mint ahogy az kivülről nézve látszik. És itt jöttem rá, hogy pont ilyen szülőnek lenni. Adott egy csodás környezet, a család. Adott a tevékenység, az élet élvezete velük, de óhatatlanul jönnek térdig érő gödrök, kitérők (mert elsőre is maradhattunk volna ott, ahol eredetileg letáboroztunk. Megúszhattuk volna a zsinórgubancolódást, ha megelégszem a domb aljával) amikből ki kell jönni és jókedvvel megélni mindezt. Mert miközben épp megoldunk egy problémát, olyan sok mindenben lehet gyönyörködni! Így kaptam el Bálintot az utolsó pillanatban, mikor éppen Zsoltit fényképeztem. Kirúgta magát a babakocsiból földet érés előtt sikerült elkapni a vállát. Aznap két esést úszott meg! És hazaérve mindannyian azt mondtuk, hogy ez remek volt, bár elfáradtunk, leégtünk, szomjasak is lettünk, no de egy közös élménnyel gazdagabban értünk haza. Ez az élet! Fantasztikus, hogy ilyen jó társaim vannak az eltöltésében! 

rendezés alatt

Kicsit eltűntem innen, mert annyi minden van máshol. Gondolkozom hogyan, milyen tartalmakkal éljen a blog tovább. 

év végi ünnepek

Ahogy közeledik a karácsony, úgy közeledik a születésnapom is. Így könnyű ünnepelni a szülinapot is, karácsonyt is. Mindkettő "közelről" érint, főleg így, hogy van egy csecsemő is a háznál. Olyan sok mindent kaptam ezen az ünnepen, hogy nehéz megfogalmazni, lehet hogy több ünnepi poszt is születik még, hiszen úgy is nagyon szeretünk ünnepelni! 

Advent harmadik vasárnapján Mike József karácsonyi koncertjén voltunk. Három aprósággal, elég kis helyen, túlzott melegben nehéz volt odafigyelni, de azért jól estek az ismerős dallamok, megvidámították a szívem. Különleges élmény volt a gyerekkórus éneke. Az utolsó percben nagy hévvel Matyi is megindult, hogy kiáll a többiek közé. De hát még nincs is benne a korban! (3 éves kortól lehet bibliakörbe járni nálunk) Nem is tudja mit fognak énekelni (na jó, tudja, mert egy hete minden nap ezeket a dalokat énekeljük)! Hogy jutott eszébe? Na mindegy, mentem gyorsan utána, aztán a legutolsó pillanatban meggondolta magát és lehuppantunk egy üres székre. Nelli lányunk az utolsó utáni pillanatban gondolta meg magát.. ő még kiállt, nagy boldogan fel is nézett, ekkor észrevette, hogy mindenki őket nézi.. utána nem nézett fel többet a kis drága. Bátor volt, hogy kiment ezért büszke vagyok rá nagyon, meg is mondtam neki! Szent este pedig bepótoltuk az éneklést, többek örömére! ;) Amiért pedig megemlítem ezt a koncertet, az az, hogy itt kaptam igazán adventi, ünnepre hangoló üzenetet ebben a rövid várakozási időszakban. Mégpedig, hogy milyen is lehetett valójában Betlehem, az istálló, a jászol? Ezt a képet mi tettük idillivé az évszázadok alatt. Ha igazán belegondolunk, egyáltalán nem volt idilli a helyzet...Állatszag, trágya, széna, egerek...büdös, koszos betoppanó pásztorok..hát, nem ilyen helyen szeretnék szülni..és megszületni sem...milyen megalázó, ha az még nem lenne elég, hogy magatehetetlen lett az Isten Fia. Őszintén? Nem szívesen kezdeném elölről az életet, nem szívesen lennék újra csecsemő, akinek mindent meg kell tanulnia.. nem szívesen lennék ilyen szinten, mindenben kiszolgáltatott egy másik embernek.. (pedig anyukám nagyon is jól csinálta, hiszen élek is virulok, de akkor sem mondanék le a tudatosságomról). És Jézus mennyivel többről mondott le! Miért tette? Ki volt Ő? Ugyan karácsony elmúlt, de gondolkodni mindig érdemes! :) 

Egy héttel később pedig már meg is érkezett az Ünnep. A szülinapom szépen megágyazott az ünnepi hangulatnak. Sosem volt még ilyen szuper szülinapom, hála a Férjemnek, a testvéreimnek és a gyerekeimnek! Tölthettem időt egyedül a fürdőkádban ázva, négy év után először!! De volt bőségesen közös időnk, meglepetések sora! Én élvezem, hogy harminc éves lettem! Örülök az eddigieknek! Fantasztikus, hogy azt az életet élhetem, amit gyerekként elképzeltem magamnak! És persze várom a folytatást is, hiszen a java még csak most jön! Kiteljesedhet a családunk, a házasságunk, a misszióban is új perspektívák nyílnak! Jó dolgok ezek, a folyamatos változás. Nem könnyű, de többek leszünk általa! A hab a tortán pedig, hogy Isten is olyan kedvesen, szeretettel törődött a lelkemmel ezekben a napokban. Több olyan dologban is helyre tett, ami eddig bizonytalanság volt bennem. 

mert csak EGYszer vagyok 30

EGY hiányzik 

+EGY

A Szent esténk is szép volt nagyon. Jó együtt lenni, együtt készülődni, ajándékozni, énekelni, örülni, elfáradni! Azt hiszem, most abba is hagyom, így is hosszúra nyúltam. De szeretnék még írni a babaklubos ünneplésről is, meg az adventi kalendáriumunkról. Talán belefér még idén, meglátjuk! :) 

Kormányi család 2017. 

(Én írtam. Zsolti garázdálkodott itt, nézzétek el nekem, hogy nem kezdem elölről a saját nevem alatt. Köszönöm, Anna :) :) ) 

Bálint bemutatása

Már több, mint egy hónap eltelt Bálint bemutatása óta. Ebből is látszik mennyi időm van a kedvteléseimre, mint amilyen a blog írása is. De jobb később, mint soha, így mindenképp írok róla milyen élmény volt ez a nagy esemény számunkra. 

Mivel baptista család vagyunk a gyermekeinket nem megkereszteljük, hanem a közösségünkben együtt imádkozunk értük. Mi szülőkként elköteleződünk, hogy megtaláljuk azt az utat, ami neki való, amiben a legjobban tudjuk szeretni és a neki megfelelő módon nevelni és bemutatni a Megváltónkat, Jézust, hogy felnőttként majd ő is mellette döntsön. A lelkipásztorunk ilyenkor mindig készül egy rövid, ugyanakkor nagyon tartalmas személyes üzenettel. Így történt ez 4 éve Nellivel, 2 éve Matyival és most, Bálinttal is. 

Igyekszem ilyenkor minél többet megjegyezni abból, amit Gyuri elmond mert igazán sokat jelent az az útravaló, amit kapunk. Most megerősített minket abban, hogy köteleződjünk el újra az Istenünk felé. Nagy változásban vagyunk, több a gyerekünk, mint ahányan felnőttként jelen vagyunk a családban, így még hangsúlyosabb hogy legyünk hitelesek és jó példák a gyermekeink előtt. Nem tudunk mindig mellettük lenni, azonnal reagálni ezentúl. Hű, ez tényleg így van! Minden nap tapasztalom. A leghatékonyabb eszközöm a hitelesség és a példaadás. Magas a mérce, de eddig is tudtam, hogy nincs a gyereknevelésnél összetettebb feladat, így nem is csodálkozom ezen. 

Ígértem, hogy elárulom mit jelent Bálint neve. Ép, egészséges. Sokat jelentett ez nekem a várandósságom alatt, mikor meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha a harmadik gyermekünk nem lesz olyan szép, okos és egészséges, mint az idősebb testvérei?! Ígéretként vettem ezt a nevet a Jó Istentől és nyugalomban várhattam a legénykét. Azt is jelenti a neve, hogy hatalmas. Így is van, 7 kiló 3 hónaposan!! De legyen Isten kezében is hatalmas! Ezután így tekintünk rá és szeretjük továbbra is ezt a "kis" babát! 

Annyira természetes, családias ünnep volt ez! Olyan jó fürdeni abban, hogy szeretnek minket pedig nem érdemeltük, érdemeljük meg, mert nem sokat teszünk érte. De ezt a példát kaptuk, ezt igyekszünk tovább vinni a közösségünkben. Nem tökéletes hely ez sem, persze, nehogy valaki azt higgye, de elköteleztük magunkat arra, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk és ezért lehet itt szabadon szeretni és szeretve lenni. 

fehér zászló

A délutáni alvás körüli hercehurca szinte mindennapos harccà nőtte ki magàt. Nelli sír, én is sírok, Matyi alszik, de előtte sír. Kinek jó ez? Senkinek.

Nagyon-nagyon szeretnék kicsit aludni délutàn Bàlinttal együtt. Jó lenne egy kis sajàt idő a Hàrmak nélkül csendben. Mire fordítom ha megadatik? Olvasok, mosogatok, teregetek, körmöt lakkozok, e-mailt írok, persze nem mindent egyszerre..szépen eloszlik ez egy héten, ha mindenki alszik délután. De ez olyan ritka manapsàg, mint a fehér holló.

a fehér holló

Ma megérett a helyzet a vàltozàsra. Nem jó az, hogy ilyenkor a bennük való gyönyörködés helyett egészen ellentétes érzéseim vannak. Persze érthető, megérthető, de én szeretném ha az otthon melege nem csak a délelőtti nagy vihàncolàsokban, közös jàtékban lenne ott, hanem délután is megmaradna, hiszen a szívem mélyén még a legnagyobb hisztik közben is igenis nagyon szeretem őket.

egymást is szeretik

A 139. zsoltàr került elém míg Bàlintot ringattam a hintaszékben. (Apjuk kivitte a két kópét egy kis feszültség levezető tüzelő pakolàsra.) "Vizsgàlj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem jàrok-e téves úton és vezess az örökkévalósàg útjàn." Olyan jó, hogy a legbölcsebb tanàcsadóhoz fordulhatok. Aki làtta a hercehurcàt az elejétől kezdve, mégsem elítél, hanem meghallgat és ötletet ad.

Úgyhogy holnaptól új délutáni rend lép életbe. Megbeszéltük a lurkókkal, hogy csendes pihenő bizony lesz ezutàn is a besötétített hàlóban, hisz Màsodiknak még életkori szükséglete lenne az alvàs. Én viszont nem leszek ott velük, bàrmennyire is hívogató a megvetett àgy. Harmadiknak és nekem marad a kanapé és minimum fél óra múlva remélhetően két jókedvű, frissebb kiscsóka. Szép elképzelés tudom, kipróbàljuk, és ha kell tovàbbformàljuk. Hiszen azért vagyunk mi egy csalàd, hogy jól is érezzük magunkat egymàs tàrsasàgàban. Ha pedig nem alszanak délután, előbb elfáradnak, előbb fekszenek le este. Ki tudja, talán még a saját időt is visszakapom és talán randi – idő lesz belőle? Meglátjuk. Indul az újabb kaland, hajrà nekünk!

Bálint születésének története

Egy hete ilyenkor, délután négy körül búcsúztunk el újszülött Bálintunktól az aranyóra után, hogy pihenhessen kicsit a csecsemők között, én pedig az osztályon, a "tulipános" részen. Mi is előzte ezt meg? 

Először is, egy spontán családi, babaváró buli. Nelli ötlete volt, hogy kedden még csapjunk egy bulit, ahogy ő szokta mondani. Cukrászdába mentünk, gyerekpezsgőt ittunk, imádkoztunk együtt. Élveztük mind, ez volt az utolsó alkalom, hogy négyesben "buliztunk", úgy tűnt, hogy mind átérezzük ennek jelentőségét. Visszatekintve, nagyon jó volt így. Igazán különleges, hogy még annyi mindent csinálhattunk együtt "utoljára" és a gyerekeknek is könnyebb volt így, hogy konkrét időpontra, szülésindításra vártuk a babát. 

Másnap, 13-án reggel pedig útra keltünk, hogy legyőzve a dugót időben érkezzünk a klinikára. Ez volt az egyetlen, ami feszültséget okozott bennem, hogy a dugóban araszolunk, amikor már ott kéne lennünk...persze nem volt gond belőle, még vagy egy órát, vagy még többet kellett várni az érkezésünk után, hogy elfoglalhassuk kényelmes kis ágyunkat a vajúdóban.

Merthogy a vajúdóba kerültünk. Szerettem volna elkerülni azt a szobát, Nellivel vagy 12 órát is ott tölthettem, nem szerettem volna, ha ilyen elhúzódik ez a szülés, ezért is imádkoztam úgy, hogy rögtön mehessünk a szülőszobára, ahogy Matyival is. Annyit mozogtam és olyan jól éreztem magam, hogy gondoltam szépen meg is indult a tágulási folyamat, biztos nem lesz ezzel gond. Gond nem is volt, de Isten most nem úgy hallgatta meg a kéréseimet, hogy mindet maradéktalanul teljesítette volna. Matyinál így volt, ami ámulatba kergetett. Most nem, és most ez kergetett ámulatba! Annyira bölcsen, nálamnál bölcsebben rendezett mindent Isten! A vajúdóban nem voltam rosszul egyáltalán, elkészültek a szokásos várakozós képek, nevetgéltünk és közben csodálkoztunk azon, hogy a programozott császárra vitt anyukák kb. 10 perc múlva már dajkálhatták volna a babájukat, ha nem császárosak lettek volna. Bevallom, ott, akkor kicsit irigykedtem rájuk, hogy ilyen gyorsan készen vannak, de aztán, látva őket este, mikor pár órával utánam elfoglalhatták a helyüket az osztályon, már nem irigykedtem egyáltalán, hanem hálát adtam, hogy én jól érezhettem magam már akkor is. Egész délelőtt bátorított az ige, amit az egyik barátnőmtől kaptam és a szavai, miszerint nem a test állapota, hanem a lélek erőssége számít: 

"Jézus azt mondja: a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyet mondtam néktek, lélek és élet."  János 6:63 

Délben burokrepesztés után elfolyt a magzatvíz, és ekkor mehettünk át a szülőszobába, abba, ahol Matyi is született. Egészen otthon éreztük magunkat! :) Ekkor már rendszeres, erős fájásokat éreztem, itt már nem értünk rá túlzottan.Sétáltam, labdán "ücsörögtünk", terveztem zuhanyozni is, de arra végül már nem került sor. Röpült az idő, tényleg nagyon gyorsan és kettő óra tájban, az utolsó vizsgálatnál, mindenki meglepetésére igencsak iparkodnia kellett a szülésznőnknek, hogy mindent előkészítsen. 11 perc múlva pedig Bálint már ott pihegett a hasamon. Kértem, hogy ezúttal hadd érezzek igazi tolófájásokat, ne találgatnom kelljen, hogy ez vajon az-e. Ezt megadta a jó Atya, azért is mehetett ilyen pikk - pakk a vége. Nem is gondoltam, hogy pár perccel a kis fejének megsimogatása után már át is ölelhetem! 

Olyan szépen, természetesen zajlott le az egész szülés! Annyit imádkoztam a segítőimért. Zsolti szuper volt, nála jobb támogató nincs a számomra. Nélküle ezerszer nehezebben ment volna minden, annyira hálás vagyok érte hogy ő a férjem! Mivel ez egy indított szülés volt, majdnem végig kaptam ezt - azt infúzióban: oxitocint, nospát, vitaminbombát... de mindent olyan nagy körültekintéssel adagolt a doktor nénink és a szülésznő, hogy semmi baj nem lett ebből. Ugye, sokszor hallani, hogy a babák rosszul reagálnak az oxitocinra, aztán császár lesz a szülés vége. Itt nem volt ilyesmiről szó se. Olyan bölcsen jártak el, hálás vagyok nekik is, Istennek is ezért, hogy jó kezekben lehettünk újra. Ez már a harmadik szülésünk volt így együtt négyesben és most is mindannyiunknak jó élményként marad meg, ez igazi kincs! Ezért mondom én, hogy szeretek szülni! Az pedig ráadás, hogy gátvédelemmel szülhettem, így egy héttel az események után elmondhatom, hogy nincs semmi bajom. Nem győzök hálát adni mindezért és gyönyörködni ebben a három kisgyermekben, akiket ajándékba kaptunk! 

várakozás

Különleges élmény a szülésre, születésre várni. Sosem tudhatod mikor jön el végre a pillanat, mikor be lehet pattanni az autóba és el lehet kezdeni a konkrét, aktív szakaszt, hogy világra jöjjön a gyermek, akit olyan régóta várunk. Ez mindig egy különleges időszak, megvannak a maga harcai, de mindig olyan sokat tanít ilyenkor az Isten. Azt hiszem írtam már, de annyira igaznak érzem, hogy nincs még egy ilyen helyzet egy egészséges ember életében, ami ennyire megdolgoztatná az egész személyiségét: testet - lelket - szellemet - akaratot. 

Miket tanulok most? 

Elsősorban az imádságról. Már régóta erről, de mostanában egyre kézzelfoghatóbban is. Olvasom a Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára című könyvet Fern Nichols és Janet Kobobel Grant tollából. Ebből a könyvből származik az alábbi idézet: 

"Imáinknak halmozódó hatása van. Amikor egy magas hegyi völgyben gátat emelnek, hosszú hónapokig is eltarthat az építkezés. Ezután a víz elkezd halmozódni a gát mögött, hónapokig, egy évig, vagy még tovább. Amikor a víz szintje eléri a megfelelő magasságot, kinyitják a zsilipkapukat, a víz elkezdi forgatni a generátorokat és hatalmas erő jön létre. Amikor egyre több ember egyesül az imádságban, vagy egy valaki kitartóan, folyamatosan imádkozik, úgy tűnik, mintha egy hatalmas imatömeg halmozódna fel, amíg egyszer csak megtörténik az áttörés és Isten akarata teljesül...Az Isten akaratából elhangzott imádságok sohasem vesznek el, hanem raktározódnak, amíg Isten meg nem adja a választ." (Wesley Duewel, p. 198)

Tudom, hogy sokan imádkoztok értem, értünk. Várjuk a gát felszakadását, de mostantól ez nem okoz nekem csalódást. Mármint maga a tény, hogy még mindig várunk, mert tudom, hogy közben is történnek a dolgok. Mi imádkozunk, Isten pedig kezeli a zsilipeket.. 

Babavárós és buli

Akik már régóta olvassák a blogot tudják, hogy Nelli születése után indult egy gyűjtemény az "első élményeknek". Édesapja ihlette, mikor először babakocsiztunk el egy lócitrom mellett és fennhangon megjegyezte ezt a nevezetes eseményt. Azóta is felbukkan egyszer - egyszer hasonlóan monumentális, vagy még inkább jelentős "első" Nelli és Matyi életében is, és most pénteken meglepetésszerűen én is átélhettem egy újabb elsőt. Ugyanis nekem még sosem volt meglepetés bulim. 

Gyanútlanul megérkeztünk klubos barátnőékhez, akiknél már klubos barátnők fogadtak, nyugodtan írhatom így, mert egyelőre Matyi az egy szem legény a gáton, szóval az anyukák és a csemeték is mind lányok. Megkezdődött a szokásos nevetgélés, tere-fere, pancsolás mikor egyszer csak előkerült egy remekbe szabott túró torta. Kati - féle specialitás, gondoltam is magamban: "Ej, de kedves ez az asszony, hogy még ilyen szuper sütit is süt nekünk!" Erre kiderül, hogy ez is része a nagy attrakciónak, amivel Harmadik babát és engem köszöntenek, hiszen itt a kilencedik hónap és ünnepeljük már meg együtt, hogy ilyen jó kis csapatunk lett! Hűű, majdnem elsírtam magam, lehet a hormonok nélkül is majdnem elsírtam volna, de így lehet rájuk fogni! :):) Micsoda meglepetés, micsoda kedvesség, még ma is megmelengeti a szívem, köszönöm Lányok! A pólót pedig hordani fogom, amint újra beleférek és a kuponok is elfogynak majd!  :) 

Igen - igen, beléptünk az utolsó hónapba. Alakul a bálna - üzemmód is, de még nem zavar annyira a sok belém ragadt víz. Lassultam, nehezebb leguggolni, Nellit már nem teszem be a bevásárló kocsiba és a biciklizés is más formát öltött. Bőven boldoggá teszi őket a lejtőn való legurulás, így nekem pedig nem kell szaporáznom lépteim. 

Ez a harmadik várandósság jóval türelmetlenebbé tett, mint az előző kettő. Gondolom a két nagyobbacska folyamatos ellátása miatt, illetve a ház folyamatos alakítása miatt. Erre oda kell figyelnem a jövőben is, hiszen szeretném ha mindhárman elsősorban a mosolygós, életet élvező anyukájukat látnák. Az első trimeszter is nehezebb volt, de letelte után jött egy aktív boldog pocaknövesztős időszak diétával, sok tornával. Egy darabig ügyesen be tudtam tartani mindkettőt, aztán azt hiszem hozzászoktam, hogy a mérleg egyre többet és többet mutat, így a nyárral megérkezett a fagyik, jegeskávék élvezete is. Már nem is nagyon mérem magam, valószínűleg újra annyit nyomok majd a lattban, mint Nellinél és Matyinál. Ez van, legalább lesz mit lekocogni! Most pedig már a babaruhák mosásánál, pakolásánál tartunk. Tegnap felírtam a kórházi listát is, lassan becsomagolok, bár lehet, hogy van még 25 napunk, de lehet, hogy nincs, ki tudja ezt ilyenkor... Összességében tehát boldog vagyok, nem olyan önfeledt boldogság ez, mint házasságunk elején, mikor nem volt gondunk semmire. Most inkább azt érzem, hogy az újra és újra felmerülő nehézségek, próbák ellenére vagyunk boldogok és nagyon - nagyon jó érzés tudni, hogy Zsoltival erős szövetségünk van. Jó érzés tudni, hogy szeret mindennek ellenére vagyis mindennel együtt, ami én vagyok. 

Az a vágyam, hogy elmondhassam Pállal, bár az éhezést azért kihagynám, ha lehet választani: 

„...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Filippi 4,11-12.