anyák napja margójára

"Az Úrnak öröksége a fiak, az anyaméh gyümölcse: jutalom." Zsoltárok 127:3 

Újra és újra újabb szelete nyílik ki ennek az igének előttem. Már többször írtam róla. Most, ahogy azon gondolkozom miként kellene a gyerekekhez állni felnőttként, megint kaptam üzenetet ebből a mondatból. 

Közeledik az anyák napja, és ezt jó apropónak találtam arra, hogy leírjam a gondolatot, ami már régóta megfogalmazódott bennem. Sokaknak ez teljesen alapvető, viszont még mindig találkozom olyan emberekkel, akik nem így gondolják, tehát leírom: 

A gyerekek nem azért vannak, hogy minket szórakoztassanak, boldoggá tegyenek, örömöt okozzanak. 

Egy jó kapcsolatban mindez ott van. Örülünk egymásnak és boldognak érezzük magunkat a másik társaságában (többnyire). De nem használhatom arra a gyermeket, hogy elvárom ezeket tőle vagy kikövetelem egy - egy találkozásnál. 

- "Megsimogathatom a hajad?" - kérdezte egy idősebb rokon Nellitől jó pár éve. 

- "Nem" - válaszolta Nelli. 

- "Én akkor is megsimogatom." - és már tette is a szóban forgó hölgy. 

Amikor szóvá tettem, hogy miért kérdezte meg, ha nem fogadta el a választ? Megrökönyödés volt a reakció. Amikor megfogalmaztam, hogy tiszteljük meg a gyermeket azzal, hogy legalább ilyen helyzetekben kijelölheti a határait, teljes értetlenséggel találtam szemben magam. 

Bármennyire is üntyülipüntyüli becézgetni, gyömöszölni való egy gyermek, mégis tisztelnem kell, hogy ő egy másik, egy különálló személy. Nem a meghosszabbított én, nem önmagam kicsi verziója, és nem cirkusz vagy szórakoztató egység. Ez az a határ, amit többek nem éreznek, mert máshogy nevelkedtek stb. ... Fáj, mikor ilyen határtiprást tapasztalok és igyekszem magam nem tenni. A gyermekeimnek pedig igyekszem megtanítani, hogy vannak helyzetek, mikor igenis mondhatnak nemet annak ellenére, hogy gyermekek. Azért írom ezt így, mert alapvetően engedelmességre neveljük őket. Nehéz is egyensúlyba hozni ezt a kétféle tartalmat, de azért mert nehéz, nem adhatom fel, megküzdünk ezzel is. 

Hogy kéne jól csinálni? 

"Isten terve az volt, hogy a gyermekek biztonságos környezetben, a szülők védelmében növekedjenek fel, hogy az emberi méltóságot elismerő, annak tudatában levő felelősségteljes, bizalmat és szeretetet elfogadni és adni tudó felnőttekké váljanak." (részlet a Nyitott Szív program információs füzetéből) 

Szeretném, ha látnánk és elfogadnánk a gyermekek emberi méltóságát is! Vonatkozik ez már a magzati életekre is. 

És hogy jön ide az idézett bibliai ige? 

Az, hogy gyermeket nevelhetünk valami olyan csoda és lehetőség, amit talán nem is értünk teljesen. Én legalábbis nem értem teljesen. "Az Úr öröksége a fiak." Az Ő öröksége, hogy gyermekeket nevelhetek. Rám hagyta, mint értékes kincset az Isten, hogy belekóstolhatok a gyermeknevelésbe és ezáltal megannyi lelket és jellemet formáló helyzetbe. Hm... micsoda örökség! 

Irány az iskola!

Januárban még nem gondoltam, hogy tavasszal iskolaválasztás témában fogunk kalandozni. Annyira meg voltam győződve arról, hogy ugyan Nellink iskolaérett, maradjon még egy évet az óvodában önfeledten játszani. Ugyanis csak pár héttel marad le az évvesztességről, szinte biztos, hogy ő lesz a legfiatalabb az osztályában. Merthogy, mégis iskolás lesz szeptembertől. Hogy hogyan jutottunk idáig? Azt szeretném most leírni.

Az óvó nénijeinkre hallgatva láttuk be, hogy egy iskolaérett gyermeknek nincs helye már az oviban. Legalábbis most, a mi helyzetünkben nincs, mert a vegyes csoportunkba csupa kis apróság fog érkezni, akik tutujgatása biztos örömöt okozna a lánykánknak, de egy idő után mégis unalmassá válna ez a helyzet számára. Kellett egy kis idő, míg áthangoltuk a fejünket erre az új nézőpontra, de meggyőzött, hogy az óvó nénik nagy tapasztalattal a hátuk mögött biztattak minket a távozásra. :)) Így született meg az elhatározás az iskolakezdésről. A kérdés már csak az volt, hogy hol kezdjük?

Van Sóskútnak egy jó hírű. remekül felszerelt, az alsó tagozaton (állítólag) remek pedagógusokat felvonultató csodaszép iskolája. Nagy tornaterem, művészeti oktatás, minden, ami kell. De a gyerekek nagy része mégis elmegy a nyolc-, és hatosztályos gimnáziumokba..

Van Biatorbágyon egy jó hírű, kevéssé jól felszerelt, remek, hívő pedagógusokat felvonultató kedves, konténer iskolája.  Az igazgató fogalmazott úgy, hogy "itt nincs semmi". Egyébként nem olyan rossz a helyzet. Belülről egyáltalán nem is látszik az osztálytermen, hogy konténer és nagyon kedvesen,  díszítve van. A tárgyi feltételek valóban meg sem közelítenek egy iskolát, ahogy általában elképzeljük. De ez nem egy átlagos iskola. Itt az igazgató imádsággal kezdte a szülői tájékoztatót és elmondta, hogy melyik ige alapján tűzte ki a célt, hogy mit szeretne elérni a diákokkal nyolcadikra. A tanító nénink hívő, nagyon kedves nő. Ebben az iskolában ott van Isten. Itt az igazgató és a tiszteletes személyes beszélgetésre hívta be a családokat, hogy megismerjük egymást. Hátrányos helyzetből indultunk, mert nem ott lakunk és ráadásul baptisták vagyunk, nem reformátusok. De mikor lélekben készülődtem erre a beszélgetésre, az jutott eszembe, hogy nincs félnivalóm. Nekem protekcióm van a mennyei apukám révén, ráadásul az igazgatónak is ugyanaz a mennyei apukája, mint nekem. Szóval, majd Ő megy előttem és rendezi az utat, ha valóban ott a helyünk. Helyünk, igen, mert itt a családokra számítanak, nem csak a gyermekkel szeretnének foglalkozni.

Azért persze izgultam, főleg, mert a fiúkat is vittük magunkkal erre az ominózus beszélgetésre. Reggel még részt tudtam venni a nyílt óra elején, ahol a "Ne aggodalmaskodjál, nézz Jézusodra fel.." c. dalt énekelte az osztály a vendégeknek, nekünk. Olyan jól esett, hogy még erre is van gondja Istennek, hogy az előző esti lélekerősítő után, még helyben is megerősít. Olyan jó volt így bemenni és úgy kijönni az irodából, hogy megbeszéltük, imádkozni fogunk a felvételért. A héten pedig mehetünk beíratni a kislányt!

El se tudom mondani, hogy milyen sokat jelent nekem az, hogy itt az identitásunk alapja nem lesz kérdés. Mindenkinek természetes lesz Isten jelenléte, a vasárnapi imaházba járás, imádság. Arra jutottam, hogy nem véletlen a nagy túljelentkezés, mert csak érzik a szülők, hogy a lélek jólléte az elsődleges. A többi felépíthető szinte bármikor, de a lelkünk a legnagyobb kincsünk. Tehát hatalmas hála van a szívemben, hogy itt kezdődhet majd Nelli iskolai pályafutása. Azt szeretném, ha élvezné a tanulást, ahogy a szülei is. :) És megtanulna együttműködni a társaival, pedagógusaival. Megmaradna benne a kíváncsiság és fejlődne a gondolkozása, miközben ő is személyesen és egyre jobban megismeri Krisztust. Ebben szeretnénk segíteni őt (is) a következő évtizedekben.

külön idő

A múlt héten Váralján voltunk a családomnál. Élveztem, hogy amellett, hogy kicsit egyedül is lehettem, jutott idő arra is, hogy a gyerekekkel külön - külön is foglalkozzak. Pár éve megkérdezte tőlem valaki, hogy miért van erre szükség. Miért nem elég, hogy együtt minőségi időt töltünk egymással. Akkor még nem tudtam igazán találó választ adni, csak fontosnak tartottam ezt, hiszen Chapman doktor, akinek nagyra tartom a munkásságát, hangsúlyt fektet erre. Azóta kiforrott a válaszom. 

Szuper dolog, ha együtt a család. Ha vannak "funny"-zós időink együtt, mikor félretesszük a tennivalókat és csak együtt lógunk, játszunk, élvezzük egymás társaságát. Ez nagyban segít összekovácsolni azt a rejtélyes társaságot, amit családnak hívnak. De legalább ennyire fontos, hogy külön - külön is töltsünk időt a gyerekeinkkel. 

Hogy miért? 

Mert ezekben az egymás számára elkülönített időkben megérezheti azt, hogy mennyire szeretjük őt, hiszen kiszakítottuk ezt az időt, hogy csak egymással lehessünk. Főleg akkor számít ez, ha a minőségi idő a szeretetnyelve. De ha nem is az, akkor is sokat mond, hogy anya, apa (például) nem megy ki a kertbe dolgozni, mert fontosabb, hogy kicsit velem játsszon. Ekkor van idő meghallgatni, hogy milyen öröm, bánat nyomja a kis szívüket és ekkor van idő rácsodálkozni a gyermekre, magára. Az ügyességeire, a jó és rossz tulajdonságaira, képességeire. Ilyenkor az én figyelmem osztatlan. Nincs más, csak ő. Nem tudom igazán jól megfogalmazni, hogy a szülő oldaláról mennyit jelent, hogy nem kell a többiekre is vigyázni, miközben éppen valami fontos történik köztünk. Nem mentjük meg a másikat a lépcsőn leeséstől, nem kell lámpát kapcsolni a fürdőben, inni adni, orrot törölni, zoknit húzni, távol tartani az építménytől. Ezekben a külön időkben felfedezhetjük egymást zavartalanul, észrevehetjük a változásokat, zavartalanul. És erősítjük a kapcsolatunkat észrevétlenül. 

Szóval, ajánlom szeretettel a külön időket. Kincset érnek! 

régebbi kép ;) 

szülinapi uzsonna parti

Hétfőn igazán különleges napnak örvendhettünk. Jó sok kisgyerek látogatott hozzánk, hogy együtt ünnepeljük meg Nelli és Matyi szülinapját. Nálunk a július szülinapi hangulatban telik. Nelliével kezdünk a hónap elején, Matyival ünneplünk a hónap közepén és közben egyszer-egyszer a nagyobb családdal és barátok egy részletével. 

Idén már a gyerekek választották a tányérokat, poharakat és azt is, hogy milyen kreatív dolgot készítsünk együtt. Nelli kedvéért mozgásos játék is volt, méghozzá a "színcápa". Egészen jól megértették a kis három évesek, hogy mit kell csinálni, csillogtak a szemek, futottak a lábak. Előfordult, hogy nem célirányosan, de annál nagyobb kacaj kíséretében..szóval ment a színcápázás. Nagy attrakció volt Zsolti gitározása. Három gitár leckével a háta mögött és pár akkorddal az ujjaiban bátran belevágott, és ő kísérte a "Boldog szülinapot.." énekünket. Szeretem ezt a bevállalósságát és persze klassz is volt! A torta is elfogyott, ajándék dömping is érkezett és Matyi ráadásul még a sebváltó kezelését is megtanulhatta! Szóval, nagy álmok váltak valóra hétfőn! 

Ahogy szépítgettük a kertet Nellivel olyan jó volt hallgatni, ahogy hintázás közben énekelgetett. Este pedig kedvesen megjegyezte: 

- "Olyan boldog vagyok! Egész nap olyan boldog voltam!" 

És én is. Jól esett készülődni, tervezgetni, minta - fújókát gyártani a kézműveshez, ott lenni, nevetni, pár szót beszélgetni az anyukákkal, játszani, fotózkodni, falatozni, autózni, szaladgálni. 

uzsonna parti

Készültem még egy feladattal az anyukáknak, de arra már nem jutott idő akkor, úgyhogy most itt leírom. Egy rövid kis gyakorlat ez, kicsit jubiláló, hiszen mégis csak évfordulót ülünk. Hiszen eltelt már 5 év, és eltelt már 3 év. 

Feladat: 

Fogj egy fehér papírt, a tetejére írd fel a gyermeked nevét. (Akinek több gyermeke van, gyermekenként lesz szüksége egy - egy papírra. Tehát én hármat veszek elő.) Képzeld el, hogy milyen is lesz ő 20 év múlva. Milyennek szeretnéd látni? Külső és belső tulajdonságok is jöhetnek. Ha ezzel végeztél, látod magad előtt a 'majd felnőtt gyermeked, fordítsd meg a papírt és írd le, hogy miben kell példának lenned ahhoz, hogy láthasd kibontakozni az előbb megálmodott tulajdonságokat. Bátran fogalmazz gyakorlatiasan. Írok egy példát. 

Szeretném, ha 20 év múlva is egészséges testalkatúak lennének. Ezért nem veszek gumicukrot és egészséges ételeket készítek. 

Szeretném, ha fontos lenne nekik az Istennel való személyes kapcsolat. Ezért minden nap olvasom a Bibliát és együtt is imádkozunk. 

Tehát, a kérdést másként megfogalmazva: Milyen értékeket szeretnél átadni a gyermekednek? Látják a jó példádat? (Nem baj, ha esetleg még nem voltál ebben ilyen tudatos. De lássák ezután! Mondom ezt elsősorban magamnak.) 

játéktár 2.

Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó! 

Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)  

Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra... 

Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől... 

Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább. 

játéktár 1.

Azt vettem észre, hogy szinte minden anya barátnőm küzd azzal az érzéssel, hogy nehezen talál helyet a játékoknak a házban és bizony sok játékot feleslegesnek tart. Így eshetett meg az a vicces eset, hogy egyikük nekünk tulajdonított egy babát, amit ő is, mi is akkor láttunk először. 

Nálunk is rengeteg kacat van itthon. Próbáltuk bevezetni idén karácsonykor azt a szabályt, hogy minden nagyszülő csak egy ajándékot adjon...nem sikerült.. Nem mondom, hogy nem értékes dolgokat kaptak, de Matyi szerintem még a mai napig nem fedezett fel egy-két kisautót aminek rejtélyes módon nyoma veszett a házban valahol, majd csak előkerülnek egyszer. Szóval így van tele megannyi tárolódoboz hasznos és haszontalan tárgyakkal amikkel játszanak, vagy csak tároljuk őket. Ezért gondoltam arra, hogy számba veszek pár kedvencet, amik valódi értéket képviselnek nálunk, amivel öröm játszani és ezért tárolni is szíves örömest tárolom őket. 

Lássunk egy remek példát arra, hogy mi jelent örömöt egy kisgyereknek. Tegnap levegőztünk egy kicsit klubozás után, mikor Matyi talált egy hatalmas követ. Rögtön összebarátkozott vele, haza is hoztuk. Be is hoztuk a házba. Utólag nem tudom pontosan hogy is fordulhatott ez elő, de így alakult, már mindegy. Ha pedig már bekerült a kő, kapott egy csinos kis fonott kosarat, és abban megbecsült vendég lett minálunk. Matyi mindenhová magával viszi. Ebédelni, vacsorázni, játszani és az ágya mellett alszik. Most is fent pihennek a fiúk a hálóban. Matyi, Bálint és a kő. De ez egy jó játék, mert egy kővel bármit el lehet játszani, bármit el lehet képzelni és ha már meguntuk, kivisszük a kertbe, ahol új életet kezdhet megint csak bármiként! Lehet belőle nyárs-tartó, bicikli támasztó, akadály amit át kell ugrani, ki lehet festeni, akár többször is és megannyi ötlet lesz még a vele való játékra. Ez ám a játék a javából és nem került semmibe! Mire fog vajon emlékezni majd Matyi Mátyásként? A műanyag autópályára, ami hamar széttört vagy a 20. plüss állatra? Vagy arra a játékra amit saját fantáziájával keltett életre? 

A játéktár következő részében egy csecsemőknek való játék kerül terítékre. ;) 

tipikus mostanában

Baba-mama klubos életkép

Bálint bemutatása

Már több, mint egy hónap eltelt Bálint bemutatása óta. Ebből is látszik mennyi időm van a kedvteléseimre, mint amilyen a blog írása is. De jobb később, mint soha, így mindenképp írok róla milyen élmény volt ez a nagy esemény számunkra. 

Mivel baptista család vagyunk a gyermekeinket nem megkereszteljük, hanem a közösségünkben együtt imádkozunk értük. Mi szülőkként elköteleződünk, hogy megtaláljuk azt az utat, ami neki való, amiben a legjobban tudjuk szeretni és a neki megfelelő módon nevelni és bemutatni a Megváltónkat, Jézust, hogy felnőttként majd ő is mellette döntsön. A lelkipásztorunk ilyenkor mindig készül egy rövid, ugyanakkor nagyon tartalmas személyes üzenettel. Így történt ez 4 éve Nellivel, 2 éve Matyival és most, Bálinttal is. 

Igyekszem ilyenkor minél többet megjegyezni abból, amit Gyuri elmond mert igazán sokat jelent az az útravaló, amit kapunk. Most megerősített minket abban, hogy köteleződjünk el újra az Istenünk felé. Nagy változásban vagyunk, több a gyerekünk, mint ahányan felnőttként jelen vagyunk a családban, így még hangsúlyosabb hogy legyünk hitelesek és jó példák a gyermekeink előtt. Nem tudunk mindig mellettük lenni, azonnal reagálni ezentúl. Hű, ez tényleg így van! Minden nap tapasztalom. A leghatékonyabb eszközöm a hitelesség és a példaadás. Magas a mérce, de eddig is tudtam, hogy nincs a gyereknevelésnél összetettebb feladat, így nem is csodálkozom ezen. 

Ígértem, hogy elárulom mit jelent Bálint neve. Ép, egészséges. Sokat jelentett ez nekem a várandósságom alatt, mikor meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha a harmadik gyermekünk nem lesz olyan szép, okos és egészséges, mint az idősebb testvérei?! Ígéretként vettem ezt a nevet a Jó Istentől és nyugalomban várhattam a legénykét. Azt is jelenti a neve, hogy hatalmas. Így is van, 7 kiló 3 hónaposan!! De legyen Isten kezében is hatalmas! Ezután így tekintünk rá és szeretjük továbbra is ezt a "kis" babát! 

Annyira természetes, családias ünnep volt ez! Olyan jó fürdeni abban, hogy szeretnek minket pedig nem érdemeltük, érdemeljük meg, mert nem sokat teszünk érte. De ezt a példát kaptuk, ezt igyekszünk tovább vinni a közösségünkben. Nem tökéletes hely ez sem, persze, nehogy valaki azt higgye, de elköteleztük magunkat arra, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk és ezért lehet itt szabadon szeretni és szeretve lenni. 

első hetek harmadszor

Bálint hétfőn már második hónap fordulóját ünnepelte idekint. Hogy elrepült ez a két hónap! Olyan, mintha mindig is a családunk tagja lett volna! 

Az első négy hetet töltöttük szigorú értelemben véve gyermekágyas időszakként együtt. Akkor nem mentünk sehova mi ketten, még a védőnő is hozzánk jött ki. Olyan jól esett ez az elvonulás! A kórházi időszak is jól esett annak ellenére, hogy a fizikai körülmények most voltak a legrosszabbak. De olyan jó volt csendben, nyugalomban, egyedül megvacsorázni a két szelet kenyeret vajjal, párizsivel amit kaptunk. Olyan jó volt elolvasni egy könyvet egy hét alatt. A sok pihenés, hosszan tartó szoptatás hozadéka hogy el kell ütni valamivel az időt, így lett nagy kedvencem Fábián Janka Búzavirág című könyve. 

Ebben az első négy hétben volt Bálint olyan igazi kis újszülött. Aki mellett bármilyen hangzavar lehet, mégis békésen alszik a mózeskosárban. Ekkor volt igazi kicsi baba súlyra, nyeklésre-nyaklásra. Szerettem már akkor is mikor a pocakomban volt. Nem szoktam elképzelni magzatként a gyermekeim, hogy majd milyenek lesznek, vele se tettem, de olyan egyértelmű UH képeket produkált egyszer - egyszer hogy annyit biztosra tudhattunk, hogy a profilja kiköpött édesapja. No, a füle nem. :) Akkor is szerettem, mikor megszületett, mikor gyönyörködtem benne a kórházban, mikor gondoskodtunk róla az első hetekben. De volt egy pont, mikor a fürdetéshez készülődtünk vagy már túl voltunk rajta és ő feküdt a pelenkázón és beszéltem hozzá, ő pedig rám nézett. Nem ekkor mosolygott először, de szerintem már közel járhatott hozzá. Akkor beszélgettünk először úgy igazán, akkor ért össze a lelkünk, azóta nem csak van, hanem lángol is a szeretet bennem. Valahogy így alakult ez mind három alkalommal. Matyinál volt a leggyorsabb míg elértünk eddig a pontig. Folyamat, ahogy a szeretet teljessé, teljesebbé válik és kialakul köztünk a kötődés. Van akinek ehhez a másodperc töredéke is elég, nekem kicsit hosszabb az út, de így is nagyon szép és nem kevésbé értékes. 

Jó volt többször kettesben maradni Bálinttal. Olvasni, igehirdetést hallgatni, naplót írni. Egyedül zuhanyozni, míg ő alszik. Remélni sem mertem, hogy valaha lesz olyan gyermekem aki mellett el tudok menni zuhanyozni. Egyszer fordult elő, de annak az egynek is örülök! 

Nagyon - nagyon hálás vagyok a közösségünknek, hogy három héten keresztül hozták nekünk az ebédet, hogy minden nap legyen meleg étel az asztalunkon. És nem csak ebédet hoztak ám, ki egy virággal kedveskedett, ki színes ceruzával, színezővel, mesekönyvvel a nagyoknak, játékkal Bálintnak, vagy itthoni wellness csomaggal nekem. Csak ámultam és bámultam és élveztem, és köszönöm! És persze a családom segítsége is felbecsülhetetlen! Most már hozatjuk az ebédet, mert nem akarok kétnaponta azon stresszelni, hogy mikor lesz időm főzni. Jobb élvezni a gyerekek társaságát. Az első kihozatott porciónál pedig nagyon szerelmes lettem a férjembe, hogy nem zsörtölődik, hanem "engedélyezi" ezt a luxust (ami persze sokaknak totál megszokott dolog). Mára én is megszoktam, de azért továbbra is örülök! 

Az én felépülésem nem vett sok időt igénybe. Most éreztem a leghamarabb és legjobban jól magam a három szülés utáni állapotom összehasonlítva, ha a fizikai erőmre és teherbírásomra gondolunk. Úgyhogy lassan ennek a sok szénhidrátnak is búcsút kéne mondanom, mert túl sokat eszek belőlük. A hasizmom bizony szétnyílt, ezzel lesz munka még életem végéig, de nem keserít el. Panaszt egyelőre nem okoz. Azt viszont meg kell tanulnom, hogy mit, hogyan tehetek vagy nem ezután. 

Megismerkedni egy új kis emberrel igazán különleges élmény. A legjobb és legfárasztóbb élmények egyike, felbecsülhetetlen kincs és kiváltság. Hihetetlen, hogy már háromszor volt részem benne.

itt már 7 és fél hetes 

fehér zászló

A délutáni alvás körüli hercehurca szinte mindennapos harccà nőtte ki magàt. Nelli sír, én is sírok, Matyi alszik, de előtte sír. Kinek jó ez? Senkinek.

Nagyon-nagyon szeretnék kicsit aludni délutàn Bàlinttal együtt. Jó lenne egy kis sajàt idő a Hàrmak nélkül csendben. Mire fordítom ha megadatik? Olvasok, mosogatok, teregetek, körmöt lakkozok, e-mailt írok, persze nem mindent egyszerre..szépen eloszlik ez egy héten, ha mindenki alszik délután. De ez olyan ritka manapsàg, mint a fehér holló.

a fehér holló

Ma megérett a helyzet a vàltozàsra. Nem jó az, hogy ilyenkor a bennük való gyönyörködés helyett egészen ellentétes érzéseim vannak. Persze érthető, megérthető, de én szeretném ha az otthon melege nem csak a délelőtti nagy vihàncolàsokban, közös jàtékban lenne ott, hanem délután is megmaradna, hiszen a szívem mélyén még a legnagyobb hisztik közben is igenis nagyon szeretem őket.

egymást is szeretik

A 139. zsoltàr került elém míg Bàlintot ringattam a hintaszékben. (Apjuk kivitte a két kópét egy kis feszültség levezető tüzelő pakolàsra.) "Vizsgàlj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem jàrok-e téves úton és vezess az örökkévalósàg útjàn." Olyan jó, hogy a legbölcsebb tanàcsadóhoz fordulhatok. Aki làtta a hercehurcàt az elejétől kezdve, mégsem elítél, hanem meghallgat és ötletet ad.

Úgyhogy holnaptól új délutáni rend lép életbe. Megbeszéltük a lurkókkal, hogy csendes pihenő bizony lesz ezutàn is a besötétített hàlóban, hisz Màsodiknak még életkori szükséglete lenne az alvàs. Én viszont nem leszek ott velük, bàrmennyire is hívogató a megvetett àgy. Harmadiknak és nekem marad a kanapé és minimum fél óra múlva remélhetően két jókedvű, frissebb kiscsóka. Szép elképzelés tudom, kipróbàljuk, és ha kell tovàbbformàljuk. Hiszen azért vagyunk mi egy csalàd, hogy jól is érezzük magunkat egymàs tàrsasàgàban. Ha pedig nem alszanak délután, előbb elfáradnak, előbb fekszenek le este. Ki tudja, talán még a saját időt is visszakapom és talán randi – idő lesz belőle? Meglátjuk. Indul az újabb kaland, hajrà nekünk!

Matyi és a balesetei

Kezdjük a mai esettel, ez a legfrissebb. Délelőtt kint játszottunk a kertben a napsütéses őszben. A cseresznyefa gyönyörű színekben pompázó lehullott leveleit gyűjtöttem össze éppen, míg Bálint édesdeden szunyókált a babakocsiban, Derék diót falatozott mellettem, Nelli és Matyi pedig vidáman igyekeztek a szilvafán felfelé. Ezeket az idilli pillanatokat mindig tudatosan kell elkapnom, mert hirtelen és hamar véget érnek, ahogy ma is történt. Erre mondják manapság oly divatosan, hogy az anyaság nem rózsaszín vattacukor..bizony nem, de én azért élvezem! 

Sírást hallok. (Na, leesett a fáról...Majd feláll..)

Nelli kétségbeesett sírását hallom. (ó-ó. Akkor sír így, ha Matyinak valamije vérzik. Hátrafordulok. És tényleg. Patakban folyik a vér az arcáról. De honnan? Ugye nem már megint a szeme? Odafutok. Nem, nem a szeme. Az orrnyerge, de kívülről jön. Nem látom miért, annyira véres. Be kell vinni lemosni.) 

Nelli, te kint maradsz Bálinttal. Lemosom Matyit, semmi baj, mindjárt jövünk. (Felemelem Matyit, hogy bevihessem. Nem kéne cipelni..ja, ma lett Bálint hat hetes, csak nem lesz gond miatta. Hű, de nehéz lett ez a gyerek.)

Sáros gumicsizmával betrappolunk a fürdőbe. Gyors kézmosás. Letörlöm a vért. Seb, nincs benne semmi. (OK. Semmi gond, meggyógyul, magától. Lassan elmúlik a kezem remegése. )

Letörlöm törülközővel, kicsit odanyomjuk, mert nagyon vérzik. Ahogy nyugszik, leültetem a lépcsőn, hogy kimenjek a másik kettőért. Nelli tologatja Bálintot a babakocsiban, mert a nagy ijedtségre persze ő is felébredt. Mindenki bekerül a házba. Matyi a lépcsőn ülve, orrára szorítva a törülközőt hüppög. Még jobban, mikor elmondom, hogy a konyhában lemossuk még egyszer, aztán fertőtlenítjük. Megtörténik, beragasztani nem engedi. Igazán csak akkor nyugszik meg, mikor hálát adunk érte, hogy nem lett nagyobb baj. És alvás előtt a sebtapasz is felkerül. Nelli pedig lefesti az esetet. 

Tavaly karácsony táján történt az eddigi legdurvább, mikor kórházba is el kellett vinni a legényt. Pont a szüleimnél voltunk, ez sok mindent megkönnyített. Lényeg a lényeg, nem szúrta ki a szemét a ceruza amivel elesett, csak a szemhéját sértette fel. És nyáron sem lett agyrázkódása, mikor teljes erejéből nekifutott a falnak, véletlen.. csak jegelni kellett az óriási hupszlit a homlokán. Ezt elég nehezen viselte, azóta is az az első szava ha beüti a fejét, hogy "ne jegeljük!" 

ragasztva 

Sok rossz történhetne, de nem történik velünk. Érzem a gondviselést és hálás vagyok érte. 

"Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 

91. Zsoltár 11-12 

Bálint születésének története

Egy hete ilyenkor, délután négy körül búcsúztunk el újszülött Bálintunktól az aranyóra után, hogy pihenhessen kicsit a csecsemők között, én pedig az osztályon, a "tulipános" részen. Mi is előzte ezt meg? 

Először is, egy spontán családi, babaváró buli. Nelli ötlete volt, hogy kedden még csapjunk egy bulit, ahogy ő szokta mondani. Cukrászdába mentünk, gyerekpezsgőt ittunk, imádkoztunk együtt. Élveztük mind, ez volt az utolsó alkalom, hogy négyesben "buliztunk", úgy tűnt, hogy mind átérezzük ennek jelentőségét. Visszatekintve, nagyon jó volt így. Igazán különleges, hogy még annyi mindent csinálhattunk együtt "utoljára" és a gyerekeknek is könnyebb volt így, hogy konkrét időpontra, szülésindításra vártuk a babát. 

Másnap, 13-án reggel pedig útra keltünk, hogy legyőzve a dugót időben érkezzünk a klinikára. Ez volt az egyetlen, ami feszültséget okozott bennem, hogy a dugóban araszolunk, amikor már ott kéne lennünk...persze nem volt gond belőle, még vagy egy órát, vagy még többet kellett várni az érkezésünk után, hogy elfoglalhassuk kényelmes kis ágyunkat a vajúdóban.

Merthogy a vajúdóba kerültünk. Szerettem volna elkerülni azt a szobát, Nellivel vagy 12 órát is ott tölthettem, nem szerettem volna, ha ilyen elhúzódik ez a szülés, ezért is imádkoztam úgy, hogy rögtön mehessünk a szülőszobára, ahogy Matyival is. Annyit mozogtam és olyan jól éreztem magam, hogy gondoltam szépen meg is indult a tágulási folyamat, biztos nem lesz ezzel gond. Gond nem is volt, de Isten most nem úgy hallgatta meg a kéréseimet, hogy mindet maradéktalanul teljesítette volna. Matyinál így volt, ami ámulatba kergetett. Most nem, és most ez kergetett ámulatba! Annyira bölcsen, nálamnál bölcsebben rendezett mindent Isten! A vajúdóban nem voltam rosszul egyáltalán, elkészültek a szokásos várakozós képek, nevetgéltünk és közben csodálkoztunk azon, hogy a programozott császárra vitt anyukák kb. 10 perc múlva már dajkálhatták volna a babájukat, ha nem császárosak lettek volna. Bevallom, ott, akkor kicsit irigykedtem rájuk, hogy ilyen gyorsan készen vannak, de aztán, látva őket este, mikor pár órával utánam elfoglalhatták a helyüket az osztályon, már nem irigykedtem egyáltalán, hanem hálát adtam, hogy én jól érezhettem magam már akkor is. Egész délelőtt bátorított az ige, amit az egyik barátnőmtől kaptam és a szavai, miszerint nem a test állapota, hanem a lélek erőssége számít: 

"Jézus azt mondja: a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyet mondtam néktek, lélek és élet."  János 6:63 

Délben burokrepesztés után elfolyt a magzatvíz, és ekkor mehettünk át a szülőszobába, abba, ahol Matyi is született. Egészen otthon éreztük magunkat! :) Ekkor már rendszeres, erős fájásokat éreztem, itt már nem értünk rá túlzottan.Sétáltam, labdán "ücsörögtünk", terveztem zuhanyozni is, de arra végül már nem került sor. Röpült az idő, tényleg nagyon gyorsan és kettő óra tájban, az utolsó vizsgálatnál, mindenki meglepetésére igencsak iparkodnia kellett a szülésznőnknek, hogy mindent előkészítsen. 11 perc múlva pedig Bálint már ott pihegett a hasamon. Kértem, hogy ezúttal hadd érezzek igazi tolófájásokat, ne találgatnom kelljen, hogy ez vajon az-e. Ezt megadta a jó Atya, azért is mehetett ilyen pikk - pakk a vége. Nem is gondoltam, hogy pár perccel a kis fejének megsimogatása után már át is ölelhetem! 

Olyan szépen, természetesen zajlott le az egész szülés! Annyit imádkoztam a segítőimért. Zsolti szuper volt, nála jobb támogató nincs a számomra. Nélküle ezerszer nehezebben ment volna minden, annyira hálás vagyok érte hogy ő a férjem! Mivel ez egy indított szülés volt, majdnem végig kaptam ezt - azt infúzióban: oxitocint, nospát, vitaminbombát... de mindent olyan nagy körültekintéssel adagolt a doktor nénink és a szülésznő, hogy semmi baj nem lett ebből. Ugye, sokszor hallani, hogy a babák rosszul reagálnak az oxitocinra, aztán császár lesz a szülés vége. Itt nem volt ilyesmiről szó se. Olyan bölcsen jártak el, hálás vagyok nekik is, Istennek is ezért, hogy jó kezekben lehettünk újra. Ez már a harmadik szülésünk volt így együtt négyesben és most is mindannyiunknak jó élményként marad meg, ez igazi kincs! Ezért mondom én, hogy szeretek szülni! Az pedig ráadás, hogy gátvédelemmel szülhettem, így egy héttel az események után elmondhatom, hogy nincs semmi bajom. Nem győzök hálát adni mindezért és gyönyörködni ebben a három kisgyermekben, akiket ajándékba kaptunk! 

várakozás

Különleges élmény a szülésre, születésre várni. Sosem tudhatod mikor jön el végre a pillanat, mikor be lehet pattanni az autóba és el lehet kezdeni a konkrét, aktív szakaszt, hogy világra jöjjön a gyermek, akit olyan régóta várunk. Ez mindig egy különleges időszak, megvannak a maga harcai, de mindig olyan sokat tanít ilyenkor az Isten. Azt hiszem írtam már, de annyira igaznak érzem, hogy nincs még egy ilyen helyzet egy egészséges ember életében, ami ennyire megdolgoztatná az egész személyiségét: testet - lelket - szellemet - akaratot. 

Miket tanulok most? 

Elsősorban az imádságról. Már régóta erről, de mostanában egyre kézzelfoghatóbban is. Olvasom a Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára című könyvet Fern Nichols és Janet Kobobel Grant tollából. Ebből a könyvből származik az alábbi idézet: 

"Imáinknak halmozódó hatása van. Amikor egy magas hegyi völgyben gátat emelnek, hosszú hónapokig is eltarthat az építkezés. Ezután a víz elkezd halmozódni a gát mögött, hónapokig, egy évig, vagy még tovább. Amikor a víz szintje eléri a megfelelő magasságot, kinyitják a zsilipkapukat, a víz elkezdi forgatni a generátorokat és hatalmas erő jön létre. Amikor egyre több ember egyesül az imádságban, vagy egy valaki kitartóan, folyamatosan imádkozik, úgy tűnik, mintha egy hatalmas imatömeg halmozódna fel, amíg egyszer csak megtörténik az áttörés és Isten akarata teljesül...Az Isten akaratából elhangzott imádságok sohasem vesznek el, hanem raktározódnak, amíg Isten meg nem adja a választ." (Wesley Duewel, p. 198)

Tudom, hogy sokan imádkoztok értem, értünk. Várjuk a gát felszakadását, de mostantól ez nem okoz nekem csalódást. Mármint maga a tény, hogy még mindig várunk, mert tudom, hogy közben is történnek a dolgok. Mi imádkozunk, Isten pedig kezeli a zsilipeket.. 

Családi kirándulás

Tegnap, a nyár utolsó vasárnapján nagy nehezen felszedelőzködtünk és kirándulni mentünk. Nem csak a nyár utolsó kirándulása volt ez, hanem egy utolsó így, hogy csak két különálló gyerek lépéseit kellett figyelnünk. Már, mint könnyített terepként, gondoltunk erre. 

A Szúnyog-szigetről indultunk sétahajózni; át, Agárdra, ahol egy hatalmas fagyizás és kikötőzés után indultunk vissza a szigetre. Meglepő módon csak engem csíptek meg a szúnyogok.. Élvezték a gyerekek nagyon, édesek voltak. Matyi táncolni tanult, Nelli elhatározta, hogy majd hajón lesz az esküvője és a bevonulást gyakorolta. Kedves Fiúk, ti nem is tudjátok, hogy egy kislány már négy évesen is az esküvőjére készül..! 

a hajó 

apával a nádasban 

"Apa, engedj el, egyedül úszok!" 

Persze a fürdőzés sem maradhatott el! Mások is rájöttek, hogy közeleg a nyár vége, zsúfolásig telt a Velence Korzó, nem találtunk parkolóhelyet, de azt hiszem, hogy a vízben sem lett volna sok helyünk. Így továbbmentünk a szabadstrandra, ami ugyan nem homokos és a víz is mélyebb, jó helynek bizonyult. Csúcs, hogy Matyi milyen bátran veti be magát a habokba és az is csúcs, hogy Nelli milyen kitartóan rinyál, hogy legyen kapaszkodója. Zsolti először fürdött kettőjükkel egyszerre egyedül. Jó volt a partról gyönyörködni bennük és élvezni a jeges limonádét, amit senki nem habzsolt el előlem. Sok - sok ilyen klassz kirándulást nekünk, immár majd ötösben! 

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!"  Zsoltárok 37:4

Babavárós és buli

Akik már régóta olvassák a blogot tudják, hogy Nelli születése után indult egy gyűjtemény az "első élményeknek". Édesapja ihlette, mikor először babakocsiztunk el egy lócitrom mellett és fennhangon megjegyezte ezt a nevezetes eseményt. Azóta is felbukkan egyszer - egyszer hasonlóan monumentális, vagy még inkább jelentős "első" Nelli és Matyi életében is, és most pénteken meglepetésszerűen én is átélhettem egy újabb elsőt. Ugyanis nekem még sosem volt meglepetés bulim. 

Gyanútlanul megérkeztünk klubos barátnőékhez, akiknél már klubos barátnők fogadtak, nyugodtan írhatom így, mert egyelőre Matyi az egy szem legény a gáton, szóval az anyukák és a csemeték is mind lányok. Megkezdődött a szokásos nevetgélés, tere-fere, pancsolás mikor egyszer csak előkerült egy remekbe szabott túró torta. Kati - féle specialitás, gondoltam is magamban: "Ej, de kedves ez az asszony, hogy még ilyen szuper sütit is süt nekünk!" Erre kiderül, hogy ez is része a nagy attrakciónak, amivel Harmadik babát és engem köszöntenek, hiszen itt a kilencedik hónap és ünnepeljük már meg együtt, hogy ilyen jó kis csapatunk lett! Hűű, majdnem elsírtam magam, lehet a hormonok nélkül is majdnem elsírtam volna, de így lehet rájuk fogni! :):) Micsoda meglepetés, micsoda kedvesség, még ma is megmelengeti a szívem, köszönöm Lányok! A pólót pedig hordani fogom, amint újra beleférek és a kuponok is elfogynak majd!  :) 

Igen - igen, beléptünk az utolsó hónapba. Alakul a bálna - üzemmód is, de még nem zavar annyira a sok belém ragadt víz. Lassultam, nehezebb leguggolni, Nellit már nem teszem be a bevásárló kocsiba és a biciklizés is más formát öltött. Bőven boldoggá teszi őket a lejtőn való legurulás, így nekem pedig nem kell szaporáznom lépteim. 

Ez a harmadik várandósság jóval türelmetlenebbé tett, mint az előző kettő. Gondolom a két nagyobbacska folyamatos ellátása miatt, illetve a ház folyamatos alakítása miatt. Erre oda kell figyelnem a jövőben is, hiszen szeretném ha mindhárman elsősorban a mosolygós, életet élvező anyukájukat látnák. Az első trimeszter is nehezebb volt, de letelte után jött egy aktív boldog pocaknövesztős időszak diétával, sok tornával. Egy darabig ügyesen be tudtam tartani mindkettőt, aztán azt hiszem hozzászoktam, hogy a mérleg egyre többet és többet mutat, így a nyárral megérkezett a fagyik, jegeskávék élvezete is. Már nem is nagyon mérem magam, valószínűleg újra annyit nyomok majd a lattban, mint Nellinél és Matyinál. Ez van, legalább lesz mit lekocogni! Most pedig már a babaruhák mosásánál, pakolásánál tartunk. Tegnap felírtam a kórházi listát is, lassan becsomagolok, bár lehet, hogy van még 25 napunk, de lehet, hogy nincs, ki tudja ezt ilyenkor... Összességében tehát boldog vagyok, nem olyan önfeledt boldogság ez, mint házasságunk elején, mikor nem volt gondunk semmire. Most inkább azt érzem, hogy az újra és újra felmerülő nehézségek, próbák ellenére vagyunk boldogok és nagyon - nagyon jó érzés tudni, hogy Zsoltival erős szövetségünk van. Jó érzés tudni, hogy szeret mindennek ellenére vagyis mindennel együtt, ami én vagyok. 

Az a vágyam, hogy elmondhassam Pállal, bár az éhezést azért kihagynám, ha lehet választani: 

„...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Filippi 4,11-12.

névnapi

Újra elérkezett a nevem napja. Nem szoktunk nagy feneket keríteni a névnapozásnak, hiszen annyi ünnep van így is az évben. Ünnepelni jó, és ünneplünk is, de nem újabb ajándék halommal, hanem apró kedvességekkel. Nálunk ez a névnapozás lényege, apró kedvességgel meglepni a másikat, hogy ne feledkezzen meg nevének jelentéséről. Mert van jelentősége a nevünk jelentésének. A gyermekeink születése előtt gondosan választjuk ki, hogy kit, hogy hívjanak. Mi jellemezze, mihez legyen hű élete során. 

Nelli nevének csengése tetszett meg először, de tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk, mikor láttuk a jelentését: Isten az én világosságom. Más fordításban: Isten az én gyönyörűségem. 

Mátyás jelentése Isten ajándéka, de jóval személyesebbé vált a bemutatásán megfogalmazott jelentés: az elkészített, az elhelyezett jó. 

Harmadik babánk nevének pedig külön története van, majd elmesélem, ha megszületett. Ebben a maradék 4-6 hétben megpróbáljuk még titokban tartani. 

Zsolt neve, török uralkodó. Jellemzi annak minden pozitív és negatív értelmében, de legalább nem unatkozom, hiszen egyedi feladat a szövetségesének lenni. 

Az Anna név jelentése pedig, kegyelem. Mennyire érzem ezt minden nap. Most is például a délutáni alvásból hirtelen és frissen keltem, ez már önmagában meglepő. A következő pillanatban hallom, hogy dörög az ég. Kisiettem összeszedni a kertben a ruhákat. Akkor kezdett esni, mikor tető alá kerültem újra. Hívhatjuk véletlennek is, de nekem jobban tetszik a kegyelem. Ez egy ici - pici dolog, de a kegyelem szabadít fel az alól, hogy mindent mindig megpróbáljak tökéletesen tenni. Tudom, hogy lehet bocsánatot kérni és van megbocsátás. Persze, nem akarok visszaélni ezzel. 

Számomra a nagy kihívás mostanában, hogy én vajon tudok-e kegyelmet gyakorolni mások felé? Legyen az gyermek vagy felnőtt, rokon, barát vagy idegen. Olyan nagy szüksége van az embereknek a kegyelem megtapasztalására, bárcsak rajtam keresztül sikerülhetne! 

mert Apa csak egy van

Tegnap volt a nemzetközi apák napja. Mi a családban már megünnepeltük ezt a nemes ünnepet spontán módon az anyák napja hetében, mikor Nelli teljesen saját ötletétől vezérelve szedett egy virágcsokrot az apukájának azzal a felkiáltással, hogy aznap volt apa nap. Ennél nagyobb ajándék, hozzáteszem, anya - napra sem kell, mert nagy boldogság tapasztalni, hogy a gyermek őszintén szeret és megtalálja a módját (minden külső kényszer nélkül), hogy ezt ki is mutassa! Mert bizony, nem én inspiráltam a csokorszedést, teljesen magától jutott eszébe! 

Ahogy figyelem a gyermekeim és a nevelésünk, az első években nagyobb szerep jut az édesanyának, természetes módon. Jó is, hogy ebben a kapcsolatban tanulják meg a bizalmat, a szeretet elfogadását és annak feltétel nélküli mivoltát. De gondolkoztam az apák szerepén is, micsoda kulcsfontosságú pozíció apának lenni, hiszen az Isten - képünk alapszik ezen! Az én apukám mindig is szigorú, szabályok betartását megkövetelő, ugyanakkor gondoskodó és figyelmes volt. Talán ezért nem esik nehezemre Istenről hasonlóan gondolkodni, egy mennyei édesapának látom Őt, aki végtelenül szeret, miközben szeretné látni a fejlődésem, az önállóságom, a kiteljesedésem. Hogy ez megvalósuljon mindent megad, ami szükséges és kegyelméből néha ráadást is, csak úgy, mert szeret. Ott van, ha kell, bármikor megszólíthatom akár örömmel, akár bánattal. Az én apukám is ilyen. 

Vágyom rá, hogy az én gyermekeimnek se kelljen küszködni a szerető Isten elfogadásával. Az ő apukájuk is remek! Egy szórakoztató, vicces édesapa, akivel nagyokat lehet játszani, aki olykor szigorúan megköveteli, amit kell. Akit néha elfárasztanak a hisztik, mégis ott van, jelen van és elérhető. Bármikor. Mert feltétel nélkül szeret és ezt ki is mutatja, ahogy tőle telik. Isten éltessen tehát kedves férjem, te "elég jó" apuka, akire nemsokára új kis lélek bizatik! Hajrá! 

előszezonban a pihenésről

Szeretünk nyaralni, de mióta a gyermekeink megszülettek, nem jutottunk el közös családi nyaralásra. Olyanra, ahol csak mi négyen, illetve öten vagyunk együtt. Mondhatni, megvártuk Harmadikat. :) Az elmúlt héten szakítottunk időt és muníciót arra, hogy pár napot kikapcsolódjunk, feltöltődjünk az előttünk álló nehéz feladatok előtt. Hiszen még vár ránk a házunk befejezése, a baba születése, amik mind jó dolgok, de minden változás krízis, még a jó változások is, amiket meg kell szokni, ki kell alakítani az új rendszert. Emiatt is léptünk ki kicsit a mindennapos verkliből, hogy élvezzük eymás társaságát és hogy nincs gondunk semmire.  Például, hogy kész limonádét hoznak nekünk a medencéhez, finom reggelit, vagy a megvetett ágyat. 

vízparton

Nem csináltunk túl változatos dolgokat ebben a pár napban, de olyan jól esett mindünknek! Három nap fürdőzés, játszóterezés, séta a Kőrös folyó túrkevei holtágán, vízibiciklizés, közös étkezések, napfürdőzés, gokartozás. Annyi mezei nyulat láttunk, hogy győztük számolni őket! És csodás vízi madarakban is gyönyörködhettünk! 

Ez az élmény már tapasztalatként mondatja velem, hogy érdemes időt és pénzt áldozni kis családi nyaralásokra is, mert ezekből lehet építkezni, töltekezni, és ahogy egy kedves, bölcs barátnőm mondta, most még szívesen velünk tartanak a gyermekeink, kamaszként már nem biztos, vagy ha mégis, jó sok programjuk lesz..Legyen is így, bárcsak lenne egy olyan értékes, összetartó közösségben részük, amilyen nekem volt a Pécsi Gospel Kórus, vagy amilyen az ifi a gyüliben! Úgyhogy boldogok vagyunk, hogy részünk lehetett ebben a csodás élményben, és csak bátorítani tudunk mindenkit, nyaralásra fel! 

immár öten

CSEND

Mi tölt fel mostanában leginkább? Ha kimozdulunk itthonról. Itt nem nagy világutazásokra kell gondolni vagy vágyott, ám elmaradó kulturális kalandozásokra, mint pl. egy színházi látogatás vagy koncert. Bár nem is panaszkodhatok, hisz Nellivel két hete voltunk fúvószenekari koncerten... :) Szóval pont ilyesmikre kell gondolni, kalandokra két kicsivel és még eggyel a környéken. Már egy játszóterezés olyan jól tud esni! Kedden a Noel tanyán voltunk Érden, ami egy gyermekléptékű kis állatkert mindenféle különleges és házi állattal. Igazán jól éreztük magunkat a sok anyuka és csöppjeik között. Szerdán mamakörön vettünk részt, míg Erzsike játszott a gyerekekkel, én nyugodtan beszélgethettem anyuka barátnőimmel. Igazán jól esett ez is, őszinteség, imádság együtt...

kecske simogató

körhintázás

kutya simogatás 

Bármennyit is mozdulunk ki és töltődünk együtt újra és újra észreveszem, hogy a türelmem jócskán fogytán mikor a remekül beszélő kisfiam sztrájkolni kezd és egész reggel csak nyöszörög, bőg valamiért.. Egy kis csend olyan jól jönne ilyenkor! Persze Nelli mindig megpróbál segíteni, de ennek általában még nagyobb nyöszörgés a vége...

Az előbb kiszaladtam beszedni a ruhákat a zuhé előtt. Egyedül. A gyerekek alszanak, a kutyák is, még nem dörög az ég. Csend van. Megálltam kicsit, olyan jó volt kicsit megragadni és élvezni a csendet! Olyan jó néha csendben lenni! 

harmadik a felénél