Tegnap, a nyár utolsó vasárnapján nagy nehezen felszedelőzködtünk és kirándulni mentünk. Nem csak a nyár utolsó kirándulása volt ez, hanem egy utolsó így, hogy csak két különálló gyerek lépéseit kellett figyelnünk. Már, mint könnyített terepként, gondoltunk erre.
A Szúnyog-szigetről indultunk sétahajózni; át, Agárdra, ahol egy hatalmas fagyizás és kikötőzés után indultunk vissza a szigetre. Meglepő módon csak engem csíptek meg a szúnyogok.. Élvezték a gyerekek nagyon, édesek voltak. Matyi táncolni tanult, Nelli elhatározta, hogy majd hajón lesz az esküvője és a bevonulást gyakorolta. Kedves Fiúk, ti nem is tudjátok, hogy egy kislány már négy évesen is az esküvőjére készül..!
 |
| a hajó |
 |
| apával a nádasban |
 |
| "Apa, engedj el, egyedül úszok!" |
Persze a fürdőzés sem maradhatott el! Mások is rájöttek, hogy közeleg a nyár vége, zsúfolásig telt a Velence Korzó, nem találtunk parkolóhelyet, de azt hiszem, hogy a vízben sem lett volna sok helyünk. Így továbbmentünk a szabadstrandra, ami ugyan nem homokos és a víz is mélyebb, jó helynek bizonyult. Csúcs, hogy Matyi milyen bátran veti be magát a habokba és az is csúcs, hogy Nelli milyen kitartóan rinyál, hogy legyen kapaszkodója. Zsolti először fürdött kettőjükkel egyszerre egyedül. Jó volt a partról gyönyörködni bennük és élvezni a jeges limonádét, amit senki nem habzsolt el előlem. Sok - sok ilyen klassz kirándulást nekünk, immár majd ötösben!
"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" Zsoltárok 37:4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése