Akik már régóta olvassák a blogot tudják, hogy Nelli születése után indult egy gyűjtemény az "első élményeknek". Édesapja ihlette, mikor először babakocsiztunk el egy lócitrom mellett és fennhangon megjegyezte ezt a nevezetes eseményt. Azóta is felbukkan egyszer - egyszer hasonlóan monumentális, vagy még inkább jelentős "első" Nelli és Matyi életében is, és most pénteken meglepetésszerűen én is átélhettem egy újabb elsőt. Ugyanis nekem még sosem volt meglepetés bulim.
Gyanútlanul megérkeztünk klubos barátnőékhez, akiknél már klubos barátnők fogadtak, nyugodtan írhatom így, mert egyelőre Matyi az egy szem legény a gáton, szóval az anyukák és a csemeték is mind lányok. Megkezdődött a szokásos nevetgélés, tere-fere, pancsolás mikor egyszer csak előkerült egy remekbe szabott túró torta. Kati - féle specialitás, gondoltam is magamban: "Ej, de kedves ez az asszony, hogy még ilyen szuper sütit is süt nekünk!" Erre kiderül, hogy ez is része a nagy attrakciónak, amivel Harmadik babát és engem köszöntenek, hiszen itt a kilencedik hónap és ünnepeljük már meg együtt, hogy ilyen jó kis csapatunk lett! Hűű, majdnem elsírtam magam, lehet a hormonok nélkül is majdnem elsírtam volna, de így lehet rájuk fogni! :):) Micsoda meglepetés, micsoda kedvesség, még ma is megmelengeti a szívem, köszönöm Lányok! A pólót pedig hordani fogom, amint újra beleférek és a kuponok is elfogynak majd! :)
Igen - igen, beléptünk az utolsó hónapba. Alakul a bálna - üzemmód is, de még nem zavar annyira a sok belém ragadt víz. Lassultam, nehezebb leguggolni, Nellit már nem teszem be a bevásárló kocsiba és a biciklizés is más formát öltött. Bőven boldoggá teszi őket a lejtőn való legurulás, így nekem pedig nem kell szaporáznom lépteim.
Ez a harmadik várandósság jóval türelmetlenebbé tett, mint az előző kettő. Gondolom a két nagyobbacska folyamatos ellátása miatt, illetve a ház folyamatos alakítása miatt. Erre oda kell figyelnem a jövőben is, hiszen szeretném ha mindhárman elsősorban a mosolygós, életet élvező anyukájukat látnák. Az első trimeszter is nehezebb volt, de letelte után jött egy aktív boldog pocaknövesztős időszak diétával, sok tornával. Egy darabig ügyesen be tudtam tartani mindkettőt, aztán azt hiszem hozzászoktam, hogy a mérleg egyre többet és többet mutat, így a nyárral megérkezett a fagyik, jegeskávék élvezete is. Már nem is nagyon mérem magam, valószínűleg újra annyit nyomok majd a lattban, mint Nellinél és Matyinál. Ez van, legalább lesz mit lekocogni! Most pedig már a babaruhák mosásánál, pakolásánál tartunk. Tegnap felírtam a kórházi listát is, lassan becsomagolok, bár lehet, hogy van még 25 napunk, de lehet, hogy nincs, ki tudja ezt ilyenkor... Összességében tehát boldog vagyok, nem olyan önfeledt boldogság ez, mint házasságunk elején, mikor nem volt gondunk semmire. Most inkább azt érzem, hogy az újra és újra felmerülő nehézségek, próbák ellenére vagyunk boldogok és nagyon - nagyon jó érzés tudni, hogy Zsoltival erős szövetségünk van. Jó érzés tudni, hogy szeret mindennek ellenére vagyis mindennel együtt, ami én vagyok.
Az a vágyam, hogy elmondhassam Pállal, bár az éhezést azért kihagynám, ha lehet választani:
„...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Filippi 4,11-12.
2 megjegyzés:
Épp így éltem meg én is a harmadik babavárást. Ennek az időszaknak éppen ma 4 hónapja, hogy vége. :) Szép utolsó egyben töltött napokat és könnyű, gyors szülést kívánok!
Köszönöm! Ellátogatok az oldaladra a további tapasztalatokért :) :)
Megjegyzés küldése