Tűzoltó autó

Tegnap délelőtt Nelli a diófára mászva kiáltotta el magát: Tűz van! Tényleg hatalmas füst szállt fel a közelben, de azért biztos, ami biztos, nem hívtuk rögtön a tűzoltókat. Először megnéztük mi a helyzet valójában. Csak az "x." szomszéd égette a zöld hulladékot. Hazafelé battyogva Matyi megjegyezte, hogy milyen kár, hogy most nem láttunk tűzoltóautót! 

Aztán folytatódott a napunk írás gyakorlással, ebéddel, délutáni alvással, kertben időzéssel és estefelé, mikor már el is feledkeztünk a délelőtti esetről, egyszer csak Zsolti jellegzetes autó hangját vélte hallani. Gyorsan kiment a gyerekekkel a ház elé, és láss csodát! Épp egy tűzoltó autó kanyarodott felénk! Aki tudja milyen nehezen megközelíthető helyen lakunk ugyanúgy elámul ezen, mint ahogy mi tettük. Hisz sehol a környéken nem volt tűz! A tűzoltó autó csak jött, villogott és integetett a gyerekeknek, és ment is. Nelli boldogan konstatálta, hogy "mégis láttunk ma tűzoltó autót!"

Ez is megerősítette bennem, hogy Isten, aki azt ígérte, hogy még a hajunk számát is számon tartja, valóban meg is teszi. Nincsenek véletlenek. Ilyen kedves az Isten, hogy boldogan okoz örömöt egy négy éves kisfiúnak és testvéreinek. Mindenről tud és mindenben mellettünk van. Persze előny, ha már régebbről ismerjük, de bármikor "be lehet csatlakozni" Isten nagy családjába. Nem azt mondom, hogy mi keresztyének nem leszünk betegek a koronavírustól. Sőt. De azt mindenképpen fontosnak tartom leírni, hogy nem leszünk abban a helyzetben sem egyedül. Engem nagyon bátorít, hogy a Mindenség Teremtője és Ura mellettem van és gondot visel rám. Semmi sem történhet velem az Ő tudta nélkül. Ez jó, mert Benne bízom. 

„Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!”  Lukács 12:6 

Irány az iskola!

Januárban még nem gondoltam, hogy tavasszal iskolaválasztás témában fogunk kalandozni. Annyira meg voltam győződve arról, hogy ugyan Nellink iskolaérett, maradjon még egy évet az óvodában önfeledten játszani. Ugyanis csak pár héttel marad le az évvesztességről, szinte biztos, hogy ő lesz a legfiatalabb az osztályában. Merthogy, mégis iskolás lesz szeptembertől. Hogy hogyan jutottunk idáig? Azt szeretném most leírni.

Az óvó nénijeinkre hallgatva láttuk be, hogy egy iskolaérett gyermeknek nincs helye már az oviban. Legalábbis most, a mi helyzetünkben nincs, mert a vegyes csoportunkba csupa kis apróság fog érkezni, akik tutujgatása biztos örömöt okozna a lánykánknak, de egy idő után mégis unalmassá válna ez a helyzet számára. Kellett egy kis idő, míg áthangoltuk a fejünket erre az új nézőpontra, de meggyőzött, hogy az óvó nénik nagy tapasztalattal a hátuk mögött biztattak minket a távozásra. :)) Így született meg az elhatározás az iskolakezdésről. A kérdés már csak az volt, hogy hol kezdjük?

Van Sóskútnak egy jó hírű. remekül felszerelt, az alsó tagozaton (állítólag) remek pedagógusokat felvonultató csodaszép iskolája. Nagy tornaterem, művészeti oktatás, minden, ami kell. De a gyerekek nagy része mégis elmegy a nyolc-, és hatosztályos gimnáziumokba..

Van Biatorbágyon egy jó hírű, kevéssé jól felszerelt, remek, hívő pedagógusokat felvonultató kedves, konténer iskolája.  Az igazgató fogalmazott úgy, hogy "itt nincs semmi". Egyébként nem olyan rossz a helyzet. Belülről egyáltalán nem is látszik az osztálytermen, hogy konténer és nagyon kedvesen,  díszítve van. A tárgyi feltételek valóban meg sem közelítenek egy iskolát, ahogy általában elképzeljük. De ez nem egy átlagos iskola. Itt az igazgató imádsággal kezdte a szülői tájékoztatót és elmondta, hogy melyik ige alapján tűzte ki a célt, hogy mit szeretne elérni a diákokkal nyolcadikra. A tanító nénink hívő, nagyon kedves nő. Ebben az iskolában ott van Isten. Itt az igazgató és a tiszteletes személyes beszélgetésre hívta be a családokat, hogy megismerjük egymást. Hátrányos helyzetből indultunk, mert nem ott lakunk és ráadásul baptisták vagyunk, nem reformátusok. De mikor lélekben készülődtem erre a beszélgetésre, az jutott eszembe, hogy nincs félnivalóm. Nekem protekcióm van a mennyei apukám révén, ráadásul az igazgatónak is ugyanaz a mennyei apukája, mint nekem. Szóval, majd Ő megy előttem és rendezi az utat, ha valóban ott a helyünk. Helyünk, igen, mert itt a családokra számítanak, nem csak a gyermekkel szeretnének foglalkozni.

Azért persze izgultam, főleg, mert a fiúkat is vittük magunkkal erre az ominózus beszélgetésre. Reggel még részt tudtam venni a nyílt óra elején, ahol a "Ne aggodalmaskodjál, nézz Jézusodra fel.." c. dalt énekelte az osztály a vendégeknek, nekünk. Olyan jól esett, hogy még erre is van gondja Istennek, hogy az előző esti lélekerősítő után, még helyben is megerősít. Olyan jó volt így bemenni és úgy kijönni az irodából, hogy megbeszéltük, imádkozni fogunk a felvételért. A héten pedig mehetünk beíratni a kislányt!

El se tudom mondani, hogy milyen sokat jelent nekem az, hogy itt az identitásunk alapja nem lesz kérdés. Mindenkinek természetes lesz Isten jelenléte, a vasárnapi imaházba járás, imádság. Arra jutottam, hogy nem véletlen a nagy túljelentkezés, mert csak érzik a szülők, hogy a lélek jólléte az elsődleges. A többi felépíthető szinte bármikor, de a lelkünk a legnagyobb kincsünk. Tehát hatalmas hála van a szívemben, hogy itt kezdődhet majd Nelli iskolai pályafutása. Azt szeretném, ha élvezné a tanulást, ahogy a szülei is. :) És megtanulna együttműködni a társaival, pedagógusaival. Megmaradna benne a kíváncsiság és fejlődne a gondolkozása, miközben ő is személyesen és egyre jobban megismeri Krisztust. Ebben szeretnénk segíteni őt (is) a következő évtizedekben.

a digitális világ és én

Aki ismer, lehet nevet a címen. De nem ér nevetni (illetve nyugodtan, a vidám szív a legjobb orvosság ;)), hiszen a hozzá nem értés is egyfajta különleges kapcsolatot szül. Sokat elmond talán már az is, hogy mennyire örültem annak, hogy még azelőtt hazajöttem anyának lenni, mielőtt a digitális táblákat mindennapos használatba vették volna az iskolákban.  

Nemrég felhozott a facebook egy 5 évvel ezelőtti emléket, mikor Nellivel ülök az ölemben. A háttérben pedig a nagy, szürke asztali számítógép áll. Akkoriban már rég mindenki laptopot használt, csak az én informatikus férjem ragaszkodott valamiért ahhoz a nagy, otromba darabhoz. Aztán csak lecseréltük és ezzel egy új világ nyílt ki előttem. Kisbaba mellett nem igazán volt időm arra, hogy leüljek a számítógép elé. Ezzel szemben mekkora szabadságot jelentett, hogy az alvás időben akár magammal is vihettem a laptopot a hálószobába! Egyébként ez tette lehetővé azt, hogy részt vehettem a Harmat Kiadó Bibliaismeret tankönyveinek írásában, amit nagyon - nagyon élveztem és a visszajelzések alapján a diákok is szeretik, ami külön öröm. 

Nelli babával és a számítógéppel 

Később bekerült a családba az okos telefon is. Kezdetben nem hozott lázba.. egyáltalán... Csak mikor saját készülékem lett fedeztem fel, hogy milyen praktikus, hogy ezzel lehet fényképezni és nem kell külön időt szánni a fényképezőgépről a számítógépre töltésre! Így a klubos anyukáknak sem kell várniuk például egy hetet arra, hogy a fotóimat láthassák. Azt hiszem, ezen a ponton vontam párhuzamot a mai világ és a türelmetlenség között. Van egy kis tanítványom és őszinte megdöbbenésére és türelmetlenségére szolgált, hogy a múltkor hagyományos gyurmából formáztunk kutyát. Gyömöszölni kellett egy ideig, míg kellően felmelegedett az anyag és elég puha lett a használathoz. Olyan nehezen tudta kivárni! Persze, hiszen a play dooh gyurmák alapból puhák! Ennyire elkényelmesedtünk és felejtettük el a várakozás szépségét! Mondanom sem kell, hogy ezután csakis hagyományos, kemény gyurmát használok majd. ;) 

Aztán azt is felfedeztem, hogy az okos telefon arra is jó, hogy az internetet használjam. Így lettem több csevegő csoport online tagja, így szervezem az életünket szoptatás közben Bálint mellett fekve, és így támogatom a Mindent Vele Semmit Nélküle - ép testben az ép lélekért csoport tagjait is tavasszal és ősszel. Nagyon praktikus és sok időt megspórol nekem mindez. Most tudatosult bennem ez... mikor gyengélkedik a telefonom akkumulátora és van, hogy kiesnek ezek a lehetőségek. 

Megdöbbentő, hogy ilyen rövid idő alatt (pár év) mekkora utat tettünk meg! Hogy főiskolásként kamerát kellett bérelnem, hogy felvegyem a tanításaim, ma pedig minderre a telefonom is képes. Nem is írok már receptes könyvet sem. De a papír - toll alapú jegyzetelésről nem vagyok hajlandó lemondani és könyvet is jobban szeretek olvasni valódi könyvből. És nagyon igyekszem azon, hogy offline játsszak az aprónéppel, mikor együtt vagyok velük. Ha sikerül, sokkal jobban érezzük magunkat mindannyian. Nagyon érdekes, hogy milyen tudatosan kell kezelnünk az életünk e területét is, nehogy beszippantson minket ez a világ és rohanjon el mellettünk a valódi élet. Ebben az adventi, várakozással teljes időszakban szeretnék még inkább odafigyelni erre. 

11. hálaadag

Ez az utolsó előtti hálaadag. No, nem azért, mert megszűnök hálás lenni, hanem mert lassan vége a 100 napnak. Lassan 100 napja már, hogy nem működött a vállam és kb. 90 napja működik hibátlanul ;) Azóta veszem számba a sok kicsi és nagy jót, amit élhetek. Itt az utolsó előtti héten hadd hozzak egy verset, ami olyan jól kifejezi azt az attitűdöt ahogy élni szeretnék.

8. hálaadag

Ezen a jeles napon, mikor sógoromat újra vasemberré avatták (GRATULÁLUNK itt is!), magam is rekordot döntöttem. Ebben a hónapban 22 km-ert futottam. Ez öttel több, mint az előző két hónapban. És a futóidő is javul szépen. Ma meg pláne javult! Évek óta először futottunk Zsoltival kettesben és lám csak, fél km/h teljesítményjavulást hozott ez a közös futókaland. Mert ilyen sokat jelent, hogy mellettem van. Minden szinten ilyen sokat jelent ;) 

4 közös km után

"Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ... Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." 1. Mózes 2: 18 - 24 

panaszlevél + 4. adagnyi hála

Rá kellett jönnöm, hogy szeretek panaszlevelet írni. Olyan jó érzés, ahogy írás közben kiszáll a feszültség, a levelet átolvasva pedig elönt a büszkeség, hogy: 'lám csak, sikerült tiszteletteljes hangnemben vázolnom a problémát'. Már csak élőszóba kéne átmenteni ezt. Eddig egyébként kb. háromszor volt alkalmam panaszt tenni és csak a Volántól nem érkezett válasz. 

Mindez azért jutott eszembe, mert pénteken jött egy levél az érdi rendelőintézet főigazgatójától, melyben elnézést kért a június elsején átélt nehézségek miatt, amik tetézték a vállfájdalmat. Annyira korrekt, alapos levelet írt. Ennél többre nekem nem is volt szükségem. Mert a bocsánatkérésében azt fejezte ki, hogy érti és elismeri, hogy kárt okozott. Nincs módjában semmissé tenni ezt a kárt, ezért kéri, hogy hordozzam el mindazt, ami ezzel jár. Gyakorlatilag fizessem meg a mulasztása árát. Ezt kérte a főigazgató és mivel kérte, meg tudok bocsátani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha szükségben leszek, oda fogok menni, mert közben kiderült, hogy a biatorbágyi rendelő valóban gyorsabb. Tehát a józanságom megtartom, ugyanakkor nem kárhoztatom őket tovább sem magamban, sem a sztorikban, amiket mesélek. És nagyon értékelem, hogy az orvosi hierarchiában magasan álló személy billentyűzetet ragadott, de legalábbis időt szánt arra, hogy bocsánatot kérjen. Nagyon emberi, egy sokszor nem emberi világban. Példamutató. Hála. 

Hála az Egyiptom Camp-ért is. Több, mint 120 gyerek ismerkedett meg az Érdligeti Iskolában József történetén keresztül 5 alapvető értékkel. Bízom benne, hogy KINCSként viszik haza a tanultakat és ők is igyekeznek segítőkészek, igényesek, nagylelkűek, kitartóak, csupaszív szeretettel szeretők lenni. Mi is ezen vagyunk, fél lépéssel előttük, talán. 

Petrosz, az egyiptomi teve (ideiglenes lakhely :Noel tanya)

a gyerekek A fáraóval 

váll izület gyulladás az én nézőpontomból

Egy hete már annak, hogy megtapasztalhattuk az érdi szakrendelő marasztaló vendégszeretetét. Azt tervezgettem, hogy majd leírom az élményt saját nézőpontomból is, ha már Zsolti olyan frappánsan megírta az ő oldaláról. De időközben új keretet kapott a történet, ami fontosabb annál, ahogy bántak velünk egy hete. Ahogy megírtam észrevételeimet a panasz ládikába, már vissza is nyertem a nyugalmam. Sokszor mondják, hogy írjuk ki magunkból.. persze a fáradtság nem tűnt el ilyen hamar. 

Egy héttel ezelőtt, egy csütörtöki reggel Bálintot tologatva a kertben, énekelgettem a "Lelkem, áldd az Urat" című dalt. Van benne egy rész: "És egyszer majd, ha ez a test elgyengül. Erőm elhagy, utam véget ér. A lelkem mégis Téged áld vég nélkül. Tízezer okom van, hogy zengjek még." Valóban van 10 000 okom? Tényleg tudom áldani az Istent, ha a testem nem engedelmeskedik? Reggel felmerült a kérdés, estére annyira megfájdult a vállam, hogy alig tudtam mozgatni. Másnap mentünk orvoshoz. 

Nagyon sokat kellett várni és a sok várakozás után nem azt a teljes figyelmet kaptam, mint amit megszokhattam más orvosoktól. De ezt némileg oldotta, hogy a röntgenes nővérke viszont ellátott minden olyan információval, amire kíváncsi voltam és másodszorra a doktor néni is jóval nagyobb figyelmet fordított rám és a kérdéseimre. Egy órával korábbi önmagához képest bűbájos volt, bár segíteni nem tudott. Csak este, otthon volt lehetőségem elolvasni az aznapi igét: 

"Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek." II. Mózes 14:14 Pontosan ezt éltem meg! 

Másnap a Balatonon lehettünk, ahol a nővérem olyan sokat segített! És itt nem csak a felírt receptre gondolok, hanem arra ahogy foglalkoztatta Nelliéket, én pedig pihenhettem Bálinttal, vagy hogy készített Bálintnak nyammognivalót. Nagyon - nagyon jólesett együtt lenni velük abban a csodás környezetben! Az aznapi ige: 

"Mivel én vagyok az Urad, Istened, aki a jobb kezedet fogom és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!" Ézs. 41:13 

Ez az Isteni humor. A jobb kezemet fogja ;) Még jó, a bal nagyon fájt még akkor! 

Még egy gondolat bátorított egy kedves barátnőtől: 

"Nem vagyunk jó várakozók. A "mikrohullámú sütős" gyors eredményeket szeretjük. Isten viszont általában a pácolást kedveli." Dutch Sheets 

Benne voltam a pácban rendesen. A bal kezem felkötve, el sem tudtam képzelni hétfőtől hogy fogok ellátni három gyereket. De ugye az ilyesmibe felesleges belegondolni egy szombati napon. 

A vasárnapi bátorítás pedig. Hozzáteszem, hogy én ezeket nem kerestem, gyakorlatilag kiszúrták a szemem: 

"Soha ne legyetek lelkesedés híján, őrizzétek meg a lelki buzgóságotokat miközben az Urat szolgáljátok. Legyetek örvendezők a reménységben, türelmesek a nyomorúságban, kitartóak az imádságban." Róma 12:11-12 

És kaptam egy ígéretet is: 

" Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ." Ézsaiás 58:8 

Innentől kezdve pedig várom az ígéret beteljesülését, mert az Úr ígéretei tiszták és igazak. 

És valóban napról napra egyre könnyebb mozgatni a karom és egyre több irányba sikerül ez. Szűnik a fájdalom is. Tudom értékelni, mikor sikerül kinyitni a mikró ajtaját vagy megnyitni a csapot, vagy elmosogatni. És hálát tudok adni akkor is, ha a testem gyengébb, mint máskor. Mert annyi mindenért hálát lehet adni, mert az Isten méltó a dicséretre! Ezért indítottam a facebook oldalamon egy #napihala sorozatot. 100-ig meg se állok. Ezzel is szeretném dicsérni az Istent, aki képes belevinni ilyen modern kori példázatokba, hogy még egyértelműbb lehessen számomra mennyire szeret Ő engem, személyesen engem. Tehát "zengjen hát a hálám Neked"!

játéktár 2.

Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó! 

Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)  

Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra... 

Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől... 

Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább. 

tipikus mostanában

Baba-mama klubos életkép

első hetek harmadszor

Bálint hétfőn már második hónap fordulóját ünnepelte idekint. Hogy elrepült ez a két hónap! Olyan, mintha mindig is a családunk tagja lett volna! 

Az első négy hetet töltöttük szigorú értelemben véve gyermekágyas időszakként együtt. Akkor nem mentünk sehova mi ketten, még a védőnő is hozzánk jött ki. Olyan jól esett ez az elvonulás! A kórházi időszak is jól esett annak ellenére, hogy a fizikai körülmények most voltak a legrosszabbak. De olyan jó volt csendben, nyugalomban, egyedül megvacsorázni a két szelet kenyeret vajjal, párizsivel amit kaptunk. Olyan jó volt elolvasni egy könyvet egy hét alatt. A sok pihenés, hosszan tartó szoptatás hozadéka hogy el kell ütni valamivel az időt, így lett nagy kedvencem Fábián Janka Búzavirág című könyve. 

Ebben az első négy hétben volt Bálint olyan igazi kis újszülött. Aki mellett bármilyen hangzavar lehet, mégis békésen alszik a mózeskosárban. Ekkor volt igazi kicsi baba súlyra, nyeklésre-nyaklásra. Szerettem már akkor is mikor a pocakomban volt. Nem szoktam elképzelni magzatként a gyermekeim, hogy majd milyenek lesznek, vele se tettem, de olyan egyértelmű UH képeket produkált egyszer - egyszer hogy annyit biztosra tudhattunk, hogy a profilja kiköpött édesapja. No, a füle nem. :) Akkor is szerettem, mikor megszületett, mikor gyönyörködtem benne a kórházban, mikor gondoskodtunk róla az első hetekben. De volt egy pont, mikor a fürdetéshez készülődtünk vagy már túl voltunk rajta és ő feküdt a pelenkázón és beszéltem hozzá, ő pedig rám nézett. Nem ekkor mosolygott először, de szerintem már közel járhatott hozzá. Akkor beszélgettünk először úgy igazán, akkor ért össze a lelkünk, azóta nem csak van, hanem lángol is a szeretet bennem. Valahogy így alakult ez mind három alkalommal. Matyinál volt a leggyorsabb míg elértünk eddig a pontig. Folyamat, ahogy a szeretet teljessé, teljesebbé válik és kialakul köztünk a kötődés. Van akinek ehhez a másodperc töredéke is elég, nekem kicsit hosszabb az út, de így is nagyon szép és nem kevésbé értékes. 

Jó volt többször kettesben maradni Bálinttal. Olvasni, igehirdetést hallgatni, naplót írni. Egyedül zuhanyozni, míg ő alszik. Remélni sem mertem, hogy valaha lesz olyan gyermekem aki mellett el tudok menni zuhanyozni. Egyszer fordult elő, de annak az egynek is örülök! 

Nagyon - nagyon hálás vagyok a közösségünknek, hogy három héten keresztül hozták nekünk az ebédet, hogy minden nap legyen meleg étel az asztalunkon. És nem csak ebédet hoztak ám, ki egy virággal kedveskedett, ki színes ceruzával, színezővel, mesekönyvvel a nagyoknak, játékkal Bálintnak, vagy itthoni wellness csomaggal nekem. Csak ámultam és bámultam és élveztem, és köszönöm! És persze a családom segítsége is felbecsülhetetlen! Most már hozatjuk az ebédet, mert nem akarok kétnaponta azon stresszelni, hogy mikor lesz időm főzni. Jobb élvezni a gyerekek társaságát. Az első kihozatott porciónál pedig nagyon szerelmes lettem a férjembe, hogy nem zsörtölődik, hanem "engedélyezi" ezt a luxust (ami persze sokaknak totál megszokott dolog). Mára én is megszoktam, de azért továbbra is örülök! 

Az én felépülésem nem vett sok időt igénybe. Most éreztem a leghamarabb és legjobban jól magam a három szülés utáni állapotom összehasonlítva, ha a fizikai erőmre és teherbírásomra gondolunk. Úgyhogy lassan ennek a sok szénhidrátnak is búcsút kéne mondanom, mert túl sokat eszek belőlük. A hasizmom bizony szétnyílt, ezzel lesz munka még életem végéig, de nem keserít el. Panaszt egyelőre nem okoz. Azt viszont meg kell tanulnom, hogy mit, hogyan tehetek vagy nem ezután. 

Megismerkedni egy új kis emberrel igazán különleges élmény. A legjobb és legfárasztóbb élmények egyike, felbecsülhetetlen kincs és kiváltság. Hihetetlen, hogy már háromszor volt részem benne.

itt már 7 és fél hetes 

fehér zászló

A délutáni alvás körüli hercehurca szinte mindennapos harccà nőtte ki magàt. Nelli sír, én is sírok, Matyi alszik, de előtte sír. Kinek jó ez? Senkinek.

Nagyon-nagyon szeretnék kicsit aludni délutàn Bàlinttal együtt. Jó lenne egy kis sajàt idő a Hàrmak nélkül csendben. Mire fordítom ha megadatik? Olvasok, mosogatok, teregetek, körmöt lakkozok, e-mailt írok, persze nem mindent egyszerre..szépen eloszlik ez egy héten, ha mindenki alszik délután. De ez olyan ritka manapsàg, mint a fehér holló.

a fehér holló

Ma megérett a helyzet a vàltozàsra. Nem jó az, hogy ilyenkor a bennük való gyönyörködés helyett egészen ellentétes érzéseim vannak. Persze érthető, megérthető, de én szeretném ha az otthon melege nem csak a délelőtti nagy vihàncolàsokban, közös jàtékban lenne ott, hanem délután is megmaradna, hiszen a szívem mélyén még a legnagyobb hisztik közben is igenis nagyon szeretem őket.

egymást is szeretik

A 139. zsoltàr került elém míg Bàlintot ringattam a hintaszékben. (Apjuk kivitte a két kópét egy kis feszültség levezető tüzelő pakolàsra.) "Vizsgàlj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem jàrok-e téves úton és vezess az örökkévalósàg útjàn." Olyan jó, hogy a legbölcsebb tanàcsadóhoz fordulhatok. Aki làtta a hercehurcàt az elejétől kezdve, mégsem elítél, hanem meghallgat és ötletet ad.

Úgyhogy holnaptól új délutáni rend lép életbe. Megbeszéltük a lurkókkal, hogy csendes pihenő bizony lesz ezutàn is a besötétített hàlóban, hisz Màsodiknak még életkori szükséglete lenne az alvàs. Én viszont nem leszek ott velük, bàrmennyire is hívogató a megvetett àgy. Harmadiknak és nekem marad a kanapé és minimum fél óra múlva remélhetően két jókedvű, frissebb kiscsóka. Szép elképzelés tudom, kipróbàljuk, és ha kell tovàbbformàljuk. Hiszen azért vagyunk mi egy csalàd, hogy jól is érezzük magunkat egymàs tàrsasàgàban. Ha pedig nem alszanak délután, előbb elfáradnak, előbb fekszenek le este. Ki tudja, talán még a saját időt is visszakapom és talán randi – idő lesz belőle? Meglátjuk. Indul az újabb kaland, hajrà nekünk!

várakozás

Különleges élmény a szülésre, születésre várni. Sosem tudhatod mikor jön el végre a pillanat, mikor be lehet pattanni az autóba és el lehet kezdeni a konkrét, aktív szakaszt, hogy világra jöjjön a gyermek, akit olyan régóta várunk. Ez mindig egy különleges időszak, megvannak a maga harcai, de mindig olyan sokat tanít ilyenkor az Isten. Azt hiszem írtam már, de annyira igaznak érzem, hogy nincs még egy ilyen helyzet egy egészséges ember életében, ami ennyire megdolgoztatná az egész személyiségét: testet - lelket - szellemet - akaratot. 

Miket tanulok most? 

Elsősorban az imádságról. Már régóta erről, de mostanában egyre kézzelfoghatóbban is. Olvasom a Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára című könyvet Fern Nichols és Janet Kobobel Grant tollából. Ebből a könyvből származik az alábbi idézet: 

"Imáinknak halmozódó hatása van. Amikor egy magas hegyi völgyben gátat emelnek, hosszú hónapokig is eltarthat az építkezés. Ezután a víz elkezd halmozódni a gát mögött, hónapokig, egy évig, vagy még tovább. Amikor a víz szintje eléri a megfelelő magasságot, kinyitják a zsilipkapukat, a víz elkezdi forgatni a generátorokat és hatalmas erő jön létre. Amikor egyre több ember egyesül az imádságban, vagy egy valaki kitartóan, folyamatosan imádkozik, úgy tűnik, mintha egy hatalmas imatömeg halmozódna fel, amíg egyszer csak megtörténik az áttörés és Isten akarata teljesül...Az Isten akaratából elhangzott imádságok sohasem vesznek el, hanem raktározódnak, amíg Isten meg nem adja a választ." (Wesley Duewel, p. 198)

Tudom, hogy sokan imádkoztok értem, értünk. Várjuk a gát felszakadását, de mostantól ez nem okoz nekem csalódást. Mármint maga a tény, hogy még mindig várunk, mert tudom, hogy közben is történnek a dolgok. Mi imádkozunk, Isten pedig kezeli a zsilipeket.. 

háztartás és az élet területei

Rájöttem, hogy a háztartás vezetésében is fejlődik egy nő. Egész másként gondolkodik és cselekszik ezen a téren egy fiatal felnőtt, egy egyedülálló asszony vagy aki sok időt tölt otthon, vagy tán keveset. Más a hangsúlyos egy gyermekes családban, mint ott, ahol nincs gyerek. És ezek nem jó vagy rossz megoldások, csak egyénre, családra szabott, az életút fejlődését kísérő különböző lehetőségek. 

Sokáig becsapva tartott amit rólam mondott valaki, ezen a területen. Természetesen az életünk szöges ellentéte egymásnak akár csak a kort, az élethelyzetet, élettapasztalatokat tekintve. Sokáig nem mertem élvezni a vendégszeretet adta örömöket, mert elhittem a hazugságot. Milyen könnyű elhinni ezeket a kis csúsztatásokat, hát igen, az Ördög mestere annak hogy fosszon meg minket az örömöktől, lehetőségektől. 

Mint ahogy az élet más területén, itt sem hagyhatom, hogy egy felületes szemlélő ítélete határozza meg az önmagamról alkotott képet. Nem mondom, hogy nem kellenek a visszajelzések, mert hogyne kellenének, de végső soron nem az a lényeg, hogy ki, mit mond. Az a lényeg, hogy én mit élek meg. Bátran felvállalhatom magam ezen a területen is, hiszen nem ez határoz meg engem. Úgyhogy bátran mondom, hogy van egy kupi szobánk. Ez pedig a háló, olyan kicsi, olyan sokan vagyunk benne, annyira nincs elég szekrényünk viszont ruha-feleslegünk bőven (amitől nem lehet még megszabadulni, mert valaki épp kinőtte, de valaki várja, hogy belenőjön), hogy a háló lett a rumli szoba. A rend maximum egy délutánig tart ott ki. Ez van, el kellett engednem, hogy ott rend legyen, a tisztaság fenntartására törekszem, hellyel - közzel sikerül. Ez csak egy példa arra, hogy ami megbotránkoztathat mást, a mögött is rejlik ész érv. Lehet, hogy ez másnak elfogadhatatlan, de most, csak így tudjuk megvalósítani az életet, és ez nem baj. 

házikónk most 

A mostani kisgyerekes életünkben sokkal fontosabb számomra a háztartás vezetése, mint eddig. Korábban nem nagyon voltam otthon, inkább csak este, most viszont, mivel tényleg itt élünk a házban, szeretjük, ha élhető is. Egyre nagyobb móka és könnyebbség a takarítás, mióta a gyerekek is aktívan segítenek benne. A férjem egyke, ennek lenyomata még mindig látszik, azt hiszem, ez már így is marad. Ő kiveszi a részét a háztartásból azzal, hogy építi a házat, mondhatjuk úgy, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy mi dolgozhassunk :) és ennek igazán örülünk! <3 

Arra is rájöttem, hogy nem egyensúlyozhatok folyamatosan az életem különböző területei között, hiszen már önmagában ez nagyon fárasztó lenne. Azt kellett kijelölnöm magamnak, hogy az életem egyes területein mire összpontosítsak jelenleg. Hét területben gondolkodtam (Az értékes nő c. életvezetési munkafüzet alapján): hit, test, szeretteim, legjobb barátok, anyagiak, munka és kikapcsolódás. Nem kell mindegyik területen 100 százalékot teljesítenem, bőven elég, ha fejlődök a kitűzött célokban. Van ami fontos, van ami kevésbé és van, ami nem. Jelenleg. Aztán 3 - 6 hónap múlva érdemes újra ránézni ezekre a területekre, kell-e változtatni valamit, valamin. Micsoda szabadság van Istennél még ilyen gyakorlati dolgokban is! Hát igen, nem azért adta az életet, hogy gürcöljük végig, esetleg mások szabályai szerint élve, hanem Vele összhangban élvezzük végig! 

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura." Zakariás 4:6 

pünkösdi kavalkád

Ez volt aztán a hétvége! Vasárnap délután kimenőt kaptunk és újabb első élményt szereztünk Nellivel. Először volt ugyanis színházban, méghozzá Budaörsön, A Két Lotti című színdarabot néztük meg. Jópofa, két órás előadás volt csupa gyerekszínésszel és családokkal a nézőtérben. Büszke voltam, hogy Nelli simán bírta és jól érezte magát. Én is, ügyesek voltak nagyon a szereplők, élveztük a dalokat, a táncot, az egész előadást! Persze a szünetben mi mást csinálhattunk volna, mint cseresznyézünk a kertben álló nagy fáról! :) 

Hétfőn a gyülekezetünkkel kirándultunk a sukorói arborétumban. Másodszor járunk már ott az utóbbi hónapokban, és mindig nagy élmény! Végig jártuk a tanösvényt, felmásztunk a kilátóba, állat etetőt csodáltunk, aztán magunk is ebédeltünk finom bográcsban főtt marharagut, játszótereztünk, leégtünk kicsit, elvesztettük a bumerángot, aztán megtaláltuk, énekeltünk, beszélgettünk. Minden volt itt, ami egy közösség napba belefér. És olyan, de olyan finom fenyő illatot éreztünk egész nap, hogy csak na! 

Ma pedig újra az erdőé volt a főszerep. Vendégünk volt a baba - mama klub, akinek megmutattuk a tőlünk tíz percre eredő forrást, fagyiztunk, cseresznyéztünk a kertben. Jó kis délelőtt volt, úgy örültem, hogy eljöttek hozzánk, régóta vágytam már erre, és most eljött a nap. Laza kikapcsolódás egy ilyen délelőtt mindenkinek, felnőttnek, gyereknek! Gyertek máskor is! :) 

előszezonban a pihenésről

Szeretünk nyaralni, de mióta a gyermekeink megszülettek, nem jutottunk el közös családi nyaralásra. Olyanra, ahol csak mi négyen, illetve öten vagyunk együtt. Mondhatni, megvártuk Harmadikat. :) Az elmúlt héten szakítottunk időt és muníciót arra, hogy pár napot kikapcsolódjunk, feltöltődjünk az előttünk álló nehéz feladatok előtt. Hiszen még vár ránk a házunk befejezése, a baba születése, amik mind jó dolgok, de minden változás krízis, még a jó változások is, amiket meg kell szokni, ki kell alakítani az új rendszert. Emiatt is léptünk ki kicsit a mindennapos verkliből, hogy élvezzük eymás társaságát és hogy nincs gondunk semmire.  Például, hogy kész limonádét hoznak nekünk a medencéhez, finom reggelit, vagy a megvetett ágyat. 

vízparton

Nem csináltunk túl változatos dolgokat ebben a pár napban, de olyan jól esett mindünknek! Három nap fürdőzés, játszóterezés, séta a Kőrös folyó túrkevei holtágán, vízibiciklizés, közös étkezések, napfürdőzés, gokartozás. Annyi mezei nyulat láttunk, hogy győztük számolni őket! És csodás vízi madarakban is gyönyörködhettünk! 

Ez az élmény már tapasztalatként mondatja velem, hogy érdemes időt és pénzt áldozni kis családi nyaralásokra is, mert ezekből lehet építkezni, töltekezni, és ahogy egy kedves, bölcs barátnőm mondta, most még szívesen velünk tartanak a gyermekeink, kamaszként már nem biztos, vagy ha mégis, jó sok programjuk lesz..Legyen is így, bárcsak lenne egy olyan értékes, összetartó közösségben részük, amilyen nekem volt a Pécsi Gospel Kórus, vagy amilyen az ifi a gyüliben! Úgyhogy boldogok vagyunk, hogy részünk lehetett ebben a csodás élményben, és csak bátorítani tudunk mindenkit, nyaralásra fel! 

immár öten

CSEND

Mi tölt fel mostanában leginkább? Ha kimozdulunk itthonról. Itt nem nagy világutazásokra kell gondolni vagy vágyott, ám elmaradó kulturális kalandozásokra, mint pl. egy színházi látogatás vagy koncert. Bár nem is panaszkodhatok, hisz Nellivel két hete voltunk fúvószenekari koncerten... :) Szóval pont ilyesmikre kell gondolni, kalandokra két kicsivel és még eggyel a környéken. Már egy játszóterezés olyan jól tud esni! Kedden a Noel tanyán voltunk Érden, ami egy gyermekléptékű kis állatkert mindenféle különleges és házi állattal. Igazán jól éreztük magunkat a sok anyuka és csöppjeik között. Szerdán mamakörön vettünk részt, míg Erzsike játszott a gyerekekkel, én nyugodtan beszélgethettem anyuka barátnőimmel. Igazán jól esett ez is, őszinteség, imádság együtt...

kecske simogató

körhintázás

kutya simogatás 

Bármennyit is mozdulunk ki és töltődünk együtt újra és újra észreveszem, hogy a türelmem jócskán fogytán mikor a remekül beszélő kisfiam sztrájkolni kezd és egész reggel csak nyöszörög, bőg valamiért.. Egy kis csend olyan jól jönne ilyenkor! Persze Nelli mindig megpróbál segíteni, de ennek általában még nagyobb nyöszörgés a vége...

Az előbb kiszaladtam beszedni a ruhákat a zuhé előtt. Egyedül. A gyerekek alszanak, a kutyák is, még nem dörög az ég. Csend van. Megálltam kicsit, olyan jó volt kicsit megragadni és élvezni a csendet! Olyan jó néha csendben lenni! 

Matyi tudomány II.

Matyi ezen a héten lett 20 hónapos, de már két hónapja lenyűgöz minket hirtelen beszédfejlődésével. Eddig is remek volt az értése, már hosszú - hosszú ideje, de ehhez olyan hirtelen, kissé váratlanul társult az aktív beszéd is, hogy engem is meglepett. 7 szótagot ismétel, 5 szavas mondatot mond magától. Persze néha, úriasan csak rámutat arra, amit szeretne, de ennek is megvan a maga stílusa. Tegnap pl. nem értettem, hogy mit kér ilyen módon. Erre ő: 

- Anya, mutatok! 

Ma reggeli: Jaaj! Lekapcsol villany, sötét van! 

De sokszor hangzik el ez is: Enyém! Elvette! Add vissza, Nelli! 

Azt nagyon tudja már, hogy mi, kié. Csütörtökön a bolha piacon 100 forintért vettünk Nellinek eg nagy angry birds piros madarat. Volt ott egy kislány a klubból, csak odalépett, hogy megnézze, Matyi rögtön ott termett, hogy megvédje nővére újdonsült tulajdonát! 

Amúgy fut, énekel, mondókázik, csúszdázik, döcizik, sokszor esik, de azért, mert mindenen átgázol. Motorozik, nagyot sétál, segít ültetni, mosogatni, főzni. Úgyhogy gyerek cseperedett belőle. Idegenekkel még mindig félénk, de azért folyamatosan bátorodik. A fogait is folyamatosan növeszti, és VÉGRE! átalussza az éjszakát, már egy hónapja. Ez remek dolog! És mi lesz még itt?! 

készül a halászlé

"Festek egy kicsit, ha már fél órát bőgtem folyamatosan, kell az erő a következő fél órához!"

 

p helyett f - harmadik rész

"Anya, ne fényképezz, mert szétgurultak a golyók!"

napló

2016 tavaszán kezdtünk napló készítésbe a gyerekekkel. Gondoltam, hogy kipróbálom ezt a remek módszert, ha már folyton javaslom a szülőknek, hogy csináljanak hallássérült gyermeküknek, hiszen rengeteget segíthetnek vele ezzel. Valójában minden gyereknek remek lehetőség a napló a játékos tanulásra!

Egy nagy, spirál vázlatfüzetben vezetjük, ami elég masszív ahhoz, hogy bírja a gyerekkezek gondoskodását. Az első lapokon bemutatásra kerülnek a napló szereplői valamilyen tevékenység végzése közben, fényképpel. Nálunk pl.: Apa épít. 

Ezután pedig követezhet a lényeg. Ha történik velünk valami érdekes, akkor röviddel a történés után együtt lerajzoljuk, feliratozzuk azt. Mi lehet érdekesség? A kukásautó megfigyelése, állatkerti séta, bevásárlás, cukrászda, séta a környéken, kerti játékozás. Szóval kerülhet ide bármi, ami élmény a gyerekeknek. És nem kell nagy dolgokra gondolni. Matyinak például hatalmas öröm megfigyelni egy macskát, ahogy felmászik a szomszéd fájának tetejére, ott meg ugatják a kutyák. Nellit hasonlóan boldoggá teszi, ha megetetjük a madarakat. Ezek mind a feledés homályába vesznének idővel, de így, megörökítve a családi történetünk részesei lesznek és a naplót lapozgatva, vendégeknek megmutatva, a gyerekek által mesélve fejlesztik a szókincset, a logikai gondolkodást, a kifejezőkészséget, az időérzékelést, az érzelemvilágot, erősítik a kötődést. Tehát remek kis találmány, köszönet érte a Hallássérültek Pedagógiája Tanszéknek! :) :) 

Ja, és nem ér azt mondani, hogy nem tudok rajzolni, nekem nem menne. Ez csak kifogás. Egyrészt bárki megtanulhat rajzolni, másrészt pedig csak annyira kell tudni jól rajzolni, hogy a gyerek felismerje mondjuk saját magát a képen. Ehhez néha elég egy szoknya egy pálcika emberen, ha az illető lány. :) De a mai világban készíthetünk PPT-t is, bár ezt annyira nem preferálom, hiszen pont a megnyugvás, közös idő lehetősége lenne ez. Jó ha némely pontján az  életünknek megszabadulunk a kütyüktől, és abban is példát mutatunk a következő nemzedéknek, hogy fáradtságot nem kímélve, az öröm is nagyobb egy-egy rajz elkészítése után. Annyi energia térül meg, amennyit befektetünk.

A napló rajzolás sokszor nekünk az anya - lánya időnk Nellivel. Ma reggel is kettesben rajzoltuk a tegnapi eseményeket, míg a fiúk fel nem ébredtek. Szeretem ezt nagyon, jólesik ezáltal is töltődni és tölteni a kisasszonyt. Meg is mutatom az alkotásunkat: 

Lilla volt a vendégünk, amíg megszületett a testvére.

Milyen is volt 2016 karácsonya?

Attól függ, melyik napról beszélünk :) 

A Szentese napja szépen, nyugodtan telt. Sikerült már délelőtt felállítani és feldíszíteni a karácsonyfát, a délutáni alvás után jöhetett az ajándékozás, amit persze mindenki nagyon élvezett! Számomra az egyik legnagyobb ajándék az volt, hogy Zsolti olvasta fel a családnak a karácsonyi történetet. Egyszer Gyuri azt mondta, hogy az édesapák felelőssége a hit magjainak elültetése a gyermekekben, nem így fogalmazott, de én ezt jegyeztem meg. Igazi hála, hogy Zsolti beáll ebbe a szerepbe is! 

Karácsony másnapján a gyülekezetünkben töltöttük a délelőttöt. A gyerekek aranyosan elmondták a megtanult imádságot, elénekelték az Aranyszárnyú angyal kezdetű éneket. A kórus dalai is szépen szóltak, élmény volt. Örülök, hogy vállalkoztam rá! Az üzenetet még nem sikerült meghallgatnom, ott helyben épp Matyi foglalt le. De hogy milyen jólesett reggel arra megérkezni, hogy friss kávé, tea vár a beigli mellett! Minden évben meglepetés számomra! Úgy élvezem, hogy ebben a közösségben nem kell álarcokat viselnem, és annak ellenére, hogy adódnak konfliktusok, hiszen ahol ketten vannak, ott lesz konfliktus, mégis túl lehet ezeken lendülni, bocsánatot kérni és megbocsátást kapni. Micsoda szabadság! Ez a közösség is nagy kincs számunkra! 

26-án már itthon voltunk, kicsit nyüglődősebb lett a napunk, de azért abban is akadt szépség bőven. Például a délutáni alvás-közbeni nyugodt olvasás :) Persze más is... például a sült kacsa, a közös játékozás, Gilmore Girls, Vad évad, ferrero rocher... karácsonyfa palacsinta...

az ünneplős ruhánkban 

Most pedig élvezzük a két ünnep közti időtlenséget. Mikor lehet takarítani, vendégeket fogadni, kirándulni. Úgy örülök, hogy ma eljutottunk a Duna - partra. Csodás látványban és jó mókában volt részünk. Még futottam is vagy 500 métert, míg úgy döntöttem, hogy nekem túl hideg van ehhez. De addig is két futó is rám köszönt, megtisztelő, biztos mosolyogtak a szélben lobogó bojtos sapkámon! :) Hát, nem az fogott vissza az előrehaladásban, hanem a rajtam átfújó szél! :) Azt viszont elmondhatom, hogy máris jobb kedve lesz az embernek, még ha csak 500 métert fut is! 

kavics dobálás

kavics dobálás felnőtt-módra