"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. szeptember 29., csütörtök

egész napos ügyködés

Ma egész nap meg se álltam. Reggel az egyetemen kezdtem a napot, ez sajnos most nem volt túlságosan érdekes. Aztán siettem órát tartani egy nyolcadikos tanítványomnak, ez mindkettőnk szerint érdekes és jó volt. Később megbeszélésre kellett mennem a központba, ott voltam estig. Így mire a Délibe értem, már ment le a Nap. Mire Kelenföldre értem, sötét volt, és ekkor még csak 7 óra volt. Nem szeretem, amikor ilyen korán sötétedik. Végül, nyolcra értünk haza, vacsoráztunk, és megyünk is aludni, mert holnap is sok dolgunk lesz.

Lehet, hogy pár napig nem jelentkezem, ugyanis lesz egy kis dolgom, dolgunk... ;)

2011. szeptember 28., szerda

birsalma kompót tél(i)re

Zsolti megkapta a konyha szakácsának szerepét, mert teljesen fellelkesült a birsalma eltevésére. Szerintem ez felesleges, mert nincs olyan sok birsalmánk amit ne tudnánk friss kompótként megenni, vagy birsalmasajtként, amit én jobban szeretek. Ő másképp gondolja, nem állok az útjába, de kijelentettem, hogy nekem most nincs energiám befőtt készítéssel foglalatoskodni. Szóval, most ő a főnök a konyhában, így nem szólhatok semmit, amikor ahelyett, hogy megnézné a szekrény tetején lévő befőtteket azügyben, hogy meddig töltjük meg az üveget, inkább bonyolult számításokba kezd. Ugyanis ki kell számolni, hogy mekkorára kell vágni az almát, mennyi almát kell felvágni, mekkora hatékonysággal tudjuk megtölteni az üvegeket, hány köbcentinyi folyadékra lesz szükségünk... Ez van, ha egy vegyészre bízzuk a munkát... :) Hosszas, minden szempontot mérlegelő számítások az érdemi munka előtt. Remélem, hogy a végeredmény legalább olyan finom lesz, mint amilyen lelkes a befőttek készítője!

2011. szeptember 26., hétfő

1. nap az iskolában

Megkezdődött az egyetem. Hallottam ma érdekes dolgokat, meg kevésbé érdekes dolgokat. Holnap újra megyek és sokáig leszek... 

Megjöttek a sünök, mert megjött az ősz.
Hétfő van, és máris nagyon fáradt vagyok, úgyhogy most nem is írok többet, csak megyek aludni.

2011. szeptember 25., vasárnap

fesztiválon voltunk

Sikerült rávennem Zsoltit, hogy kerekezzünk el az etyeki Kezes - Lábos fesztiválra. Ugyanis meghirdettek egy bringa versenyt, ami pont nekem való volt. Kb. 10 km-es távot kellett teljesíteni gyönyörű vidéken, és a rajtnál azt mondták, hogy ne siessünk! Nem volt eredményhirdetés, de volt tombola húzás, amin Zsolti is, és én is nyertünk. Zsolti egy tök jó biciklis lámpát, én pedig egy turisztikai csomagot mindenféle kedvezménnyel. :) Illetve, a beérkezésnél kaptunk mindketten egy - egy borospoharat.
Etyek valóban gyönyörű hely! Pár képet készítettünk utunk során, itt van néhány: 

A szerencsés rajtszám gazdája induláskor

Kis pihenő a verseny közben

Az etyeki kilátóból ráláttunk a környék szőlőföldjeire

Borkóstolás a Gombai Pincészetben. Nagyon családias kis pincészet volt ez, finom borral. Még a pincéjüket is megmutatták nekünk :)

A fesztivál feletti dombon, célbaérés, lángosozás után

Nagyon jól éreztük magunkat (megint)!!

2011. szeptember 24., szombat

műhold eső

Tegnap 21:30 - kor kimentünk Zsoltival az előkertbe, hogy láthassuk az ÉÉNY irányban elhaladó UARS műholdat. Kémleltük az eget, de sejtettük, hogy nem könnyíti meg a dolgunkat az ÉÉNY irányban világító utcai lámpa, arra pedig már nem volt időnk, hogy felsétáljunk a dombtetőre. Így sajnos nem láttuk a műholdat, bár én látni véltem, de kiderült, hogy tévedtem. Mások sem látták, mert annyira alacsonyan szállt a horizont felett. Olvastam róla, hogy 1:3200 -hoz az esély arra, hogy emberi életet veszélyeztet a gép lezuhanásakor. Igaz, hogy ez az esély már jelentősen lecsökkent mostanra, mert valószínűleg valamelyik óceánban landol a gépezet. Mindenesetre, ezt én elég soknak találtam, és meg is döbbentem azon, hogy hagyják ilyen felelőtlenül lepottyani ezt a műholdat, és nemsokára egy másikat is! A mostani amerikai gyártmány. Természetesen felhívták a figyelmet arra, hogy az esetlegesen megtalált műhold részek az amerikai állam tulajdonát képezik, azokat nem lehet értékesíteni, és vissza kell szolgáltatni....

2011. szeptember 23., péntek

munka közben

emeletes bicikli

Tegnap láttam a buszról egy emeletes biciklit. Tényleg emeletes volt. Alul voltak a kerekek, de a fölső szinten volt a pedál, amivel hajtani lehetett őket. Vagy két méteres volt az egész járgány. Elgondolkoztam amikor láttam, hogy vajon, hogy áll meg a kerekező mondjuk egy piros lámpánál. Egyáltalán hogy száll fel? Létrával, míg felér addig valaki tartja neki a bringát? Miért használ vajon valaki emeletes bringát? Hogy ne kelljen a forgalom bűzét szagolnia a mélyben? Nem reklámember volt! Mindenesetre érdekes látványt nyújtott!

2011. szeptember 22., csütörtök

emlékezés

Az utóbbi pár nap nagyon sűrű és fárasztó volt. Talán most kezdenek lecsengeni az események, amik közül egyet emelnék ki.
Tegnap este Zsolti nagymamája meghalt. Már egy hete rosszabbul volt, de nem gondoltuk, hogy ilyen rosszul van. Úgy terveztük, hogy Zsolti ma látogatja meg, de erre már nem került sor. Tegnap még imádkoztunk érte a házi csoporton, bízom benne, hogy ez is segített neki. Az ő halála azért vet fel bennem nagy dilemmát, mert amennyire tudjuk, nem hitt abban, hogy Isten szereti őt annyira, hogy az egyetlen fiát áldozta fel azért, hogy neki ne kelljen életében, és örök életében szenvednie. Azt nem tudjuk, hogy az utolsó napjaiban, amikor már a környezetével nem tudott kapcsolatot felvenni, felvett-e kapcsolatot azzal, aki teremtette...Majd megtudjuk.

Kati néni nagyon egyszerű életet élt. Elvégzett valamennyi osztályt az elemiből, de sosem érdeklődött a tanulás, a világ megismerése után. Elvégezte a napi feladatait, nem gondolkozott miérteken. Rajta keresztül láthattam, hogy milyen az idős kor egy olyan ember számára, aki csak sodródik az életben. Ahogy Zsolti megnőtt, lediplomázott, megnősült, már az sem adott célt Kati néni életének, hogy az unokája nevelésében segédkezzen. Nem maradt semmi értelmes tevékenysége a kedvenc cicája ápolásán kívül. Azt szokták mondani, hogy akkor lesz vége az ember életének, amikor már nem tud célt kitűzni maga elé. Ezt láttuk rajta keresztül is. Egyébként velem mindig is nagyon kedves, szeretetteljes volt. Szívesen fogadott be a családjába.

Mindezek ellenére hiszem, hogy idősként is lehet élvezni az életet. Biztos másként kell csinálni, mint most, de biztos vagyok benne, hogy ez az életszakasz is lehet szép és hasznos. Ahogy látom a gyülekezetünkben lévő idősebb embereket, mindig a fiatalságot látom bennük, mert azon fáradoznak, hogy az Istennek dicsőséget szerezzenek az életükkel. És azt is látom, hogy mekkora különbség van egy - egy idős ember között. Vannak, akik öregségük ellenére is még elmélkednek, dolgoznak a szakmájukban, Isten ügyéért élnek, és ez fiatalon tartja őket. Van céljuk. És vannak azok, akik csak úgy vannak és eltengetik a napjaikat. Az értékes napjaikat, amikből egy sem fog megismétlődni. Nekik nincs céljuk. Én, az előbbi csoportba szeretnék tartozni. 


2011. szeptember 19., hétfő

esernyő

Egész nap hurcibálom magammal a nagy esernyőmet, hogy ha megérkezik a 11 mm-nyi csapadék, ne ázzak el. Viruló napsütésben sétálgatok, az esernyőt max. napernyőként használhatom. Pedig úgy kéne a földnek az eső!

2011. szeptember 18., vasárnap

vendégeskedés nálunk

Újra rohamléptékben telt el a hétvége, valószínűleg azért, mert nagyon élveztük! Szombaton készülődtünk arra, hogy ma vendégek érkeztek hozzánk (az egyik unokatestvérem, és kedves férje). Már az imaháznál találkoztunk, így ők is részesei lehettek a remek istentiszteletnek. Szeretem a közösségünket, olyan jó a légkör, és olyan sokat lehet tanulni a Jó Istenről, Istentől. Szóval, aki Érd felé jár vasárnap, az bátran nézzen be az Érdligeti Biblia Közösségbe :) 

Itthon megebédeltünk, igen finomat ettünk, az egyik kedvencemet. Hála Istennek, nem csak nekem ízlett az étek... Aztán sétáltunk egyet a környéken, elmentünk a patakhoz, a barlangokhoz, a dombtetőre, és újra megbizonyosodhattam arról, hogy gyönyörű helyen lakom. Élveztem a mai napban, hogy őszintén beszélgethettem a testvéreimmel, hogy jó rájuk nézni, mert látni rajtuk az egymás iránti szeretetet! Az is nagyon jólesett, hogy észrevették a házikónkon történt változásokat, amik számunkra nagy dolgok, ugyan mások (nem szerintük, de mások) szerint még így is nomád körülmények között élünk (pl.: mert ahhoz, hogy lejussunk a fürdőbe, bizony ki kell menni a természetbe fél percre ;). De mindig nagyon örülök annak, amikor azt mondják az otthonunkra, hogy otthonos, mert mindig is otthonos otthont szerettünk volna teremteni!

2011. szeptember 17., szombat

délutáni szieszta

első tanítós hét

Vége az első tanítós hetemnek. Ezen a héten már órarend szerint dolgoztam a 10 kisebb - nagyobb tanítványommal. Nagyon élvezem a velük való közvetlen munkát! A munkám többi része viszont kissé lefárasztott ezen a héten. A könyörgések, hogy legyen egy terem ahova beengednek minket tanulni... Éjszaka felébredtem, mert eszembe jutott valami fontos, amit el kell intézni a gyerekekkel kapcsolatban... Ilyen már másodszor fordult elő velem. Valahogy meg kell tanulnom félretenni őket a pihenőidőmben. Ez általában sikerülni szokott, de új év, új nehézségek. 

Tegnap este Zsoltival már nem volt erőnk semmi értelmeset csinálni, ezért mozi estét tartottunk. Megnéztük a Csillagkapu következő részét, igen érdekes volt! Aztán megnéztük a Rio című filmet! Ez szuper mese, érdemes megnézni! Nagyon jó dalok vannak benne, aranyos a történet! Fel is dobott engem :) 

2011. szeptember 15., csütörtök

leforrázó

"Leforráz", amikor szembesülnöm kell azzal, hogy mennyi minden függ a családi háttértől. Okos gyerekek nem tudják kihozni magukból a legtöbbet otthoni körülményeik miatt. Tudják mi a kávé, de nem ismerik fel a bárány képét. Tudják használni a mobiltelefont, de nem tudnak kirakni egy négy elemből álló kirakót. Tudják, hogy mitől lehet berúgni, de nem tudnak szépen kérni...

Nem véletlenül akarják meggyengíteni a családokat. Látom, hogy vannak gyerekek, akiknek tényleg szükségük lenne az egész napos iskolára. De miért? Mert a szüleik vagy éjt nappallá téve dolgoznak, hogy megéljenek valamiből és emiatt nem jut idejük a gyermekeik nevelésére, vagy pedig otthon vannak egész nap, de sötétségben élnek. Isten ereje valóban a családokban rejlik! Én nagyon hálás vagyok az enyémért, a sok foglalkozásért amit kaptam a szüleimtől és nem lehetek elég hálás azért, hogy Isten természetes jelenség volt mindig is nálunk!

2011. szeptember 14., szerda

hintaágyon

Kölcsönkaptam egy laptopot, ami igen jól jön a munkámhoz. Több szempontból is. Egyrészt nagyon hasznos mai modern gyerekekhez, így változatos,érdekes feladatokkal tudok szolgálni és nem kell egy csomót nyomtatnom. Másrészt, a várakozó időim is hasznosan telnek. Pl.: most a METRO Áruház parkolójában ülök a végkiárusításra kitett hintaágyak között, egy kiválasztott darabon ülve, és készülök az óráimra, miközben a kedves férjem várom. Nagyon kényelmes megoldás, és nem idegesít, hogy elveszítek egy órát a készülésből :) 

Ma összefutottam egy nővel, akinek olyan hangja volt ó, mint a mesebeli gonosz boszorkának. Mindig így képzeltem ezt a hangot, és most hallhattam is. Hátborzongató élmény volt!

2011. szeptember 12., hétfő

esti séta

Tegnap este is felkerekedtünk, és sétáltunk egy nagyot a környéken. Olyan jó, hogy csak kimegyünk a házból, és ott az erdő! 


2011. szeptember 11., vasárnap

Isten teremtett engem

A mai napom eddigi legjobb élménye a reggeli biblia kör volt. Elég sok gyerek gyűlt össze, sok volt a vendég. És most, hogy ezt írom, eszembe jutott, hogy elfelejtettem a jelenléti ívet kitölteni... Ejnye - ejnye... Arról beszélgettünk, hogy minden amit Isten teremtett, jó. Megnéztük az ablakból látható természet szépségeit, és egyetértettünk abban, hogy mindaz tényleg jó. Aztán beszélgettünk a kisbabák fejlődéséről az anyukájuk pocakjában, baba képeket nézegettünk, és megegyeztünk abban, hogy ezek a gyerekek nagyon cukik, mert Isten teremtette őket. Aztán egyesével megnéztük magunkat a tükörben és megegyeztünk abban, hogy mi is szépek vagyunk, mert Isten teremtett minket! Mindaz amit Isten alkotott, jó :) 

Ezután megkértem a gyerkőcöket, hogy ők is próbáljanak meg alkotni, no, csak gyurmából. Olyat alkossanak, amit Isten teremtett. A legkisebb nebulónak segítettem egy kicsit, mert csak 3 éves. Megkérdeztem, hogy mit szeretne gyurmázni. Rávágta, hogy autót. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy valami olyasmit kéne alkotni, ami jobban köthető a természethez, amit közvetlenül Isten teremtett. Az autónál maradtunk... 

Nagyon jó volt látni a boldog arcokat amikor arra a kérdésre feleltek, hogy: Miért vagy szép? Mert az Isten teremtett! És tényleg mindannyian szépek! 
De vannak olyan gyerekek, akik nem szépek. Sőt, nem egészségesek. Őket is az Isten teremtette! Azt sajnos nem értem, hogy miért ilyennek teremtette őket, sok mindent bele lehet magyarázni, de azt tudom, hogy minden amit Isten alkotott, az jó, és kevesebbek lennénk nélkülük.

2011. szeptember 9., péntek

Amazing Grace

Bekerültem a szintfelmérőn egy angol csoportba. A szintjét a neten nem közölték, mindenesetre az oktató nem magyar. :) 

Úgyhogy elkezdtem készülni: 

2011. szeptember 8., csütörtök

anyukák

Az elmúlt egy hétben több kisgyerekes utazási kalandnak is a szemtanúja voltam. Ma pl. a buszsofőr rázárta az ajtót egy anyukára, aki a babakocsit próbálta levenni a buszról. Ez volt a legrosszabb élmény, szerencsére senkinek nem lett semmi baja az ijedtségen túl. Tegnap a villamosra szállt fel egy kismama olyan babakocsival, amibe két gyerek is elfér egymás mögött, és persze tele volt a kocsi. Nagyon helyes, fiatal anyuka volt, szintén nagyon helyes két kiskölyökkel. Babakocsival nekivágni a pesti tömegközlekedésnek igen bátor dolog! A legjobb sztori pedig még a múlt héten történt. Egy anyuka négy poronttyal szeretett volna felszállni a sóskúti buszra. Három óriási virágokat cipelve felszállt az első ajtónál a saját lábán, az anyuka a második ajtónál várta, hogy a sofőr kinyissa a buszt és fel tudjon szállni a babakocsiban ülő negyedik gyerekkel. Hát, erről a sofőr elfeledkezett, bezárta az ajtót és már majdnem elindult, amikor az anyuka heves dörömbölésére, és párunk kiáltására észrevette, hogy az anya lemaradt, kinyitotta az ajtót. A harmadik gyerek a sorban, egy kislány, nagyon édes volt. Ahogy az anya felszállt a buszra, szinte ledöntötte a lábáról és aggódva mondta neki, hogy ő már azt hitte, hogy elindulunk nélküle. Az anyuka itt is nagyon helyes volt, ahogy lenyugtatta a gyerekeket, elmagyarázta, hogy mi történt és elmondta, hogy legközelebb, ha ilyen helyzetbe kerülnek, mit tegyenek. Jó látni, hogy vannak még ilyen anyukák!! 
Mindezek az esetek még szimpatikusabbá tették számomra a hordozókendőt, amit ugyan még sosem próbáltam ki, és valószínűleg még egy darabig nem is fogom kipróbálni, de így látatlanban azt gondolom, hogy tökéletes megoldás a gyerek, gyerekek utaztatására. 

A nap poénja: 
Anna: Ne turkálj az orrodban! Kérsz egy zsepit? 
Gyuri (teljesen felháborodva, komoly arccal): A száraz fikát nem tudom zsepivel kiszedni!!
Látni kellett volna azt az arckifejezést, ahogy ezt mondta :)

2011. szeptember 7., szerda

utazások, találkozások

Ezen a héten megkezdődött a nagyüzem. Minden nap találkozom az idei tanévi gyerkőceimmel és a hozzájuk tartozó felnőttek hadával. Kaptam egy új iskolát, ahová két új tanítványom is jár. Annyi felnőttel találkoztunk ott, hogy le kellett jegyzetelnem a neveiket, nehogy elfelejtsem!! Nagyon jó élmény, hogy szépen alakul az órarendem és lassan visszacsöppenek a hallani tanulás világába. Ezt onnan szűröm le, hogy a komódomon újra gyűlni kezdtek a jobbnál - jobb játékok, újra színes ceruzákkal és ollóval van tele a táskám, ill. telik a naplóm az ötletekkel. Nagy lehetőség, hogy taníthatok és részt vehetek gyerekek és fiatalok nevelésében, alakításában! 

Az előbb beugrott a diófánkra Mátyás barátom. Nem maradt sokáig, szerintem csak azt ellenőrizte, hogy hogy állnak a diók, vihet-e már párat magával vacsorára. Hamar továbbállt, de még mindig nagyon szép madár! Eszembejutott róla a vasárnapi mókus. A Park erdőben találkoztunk egy igazán aranyos mókussal, aki nem ijedt meg tőlünk. Kimászott a faág szélére, mi gyönyörködtünk benne Csillával, lehet, hogy ő meg bennünk gyönyörködött...;) Nagyon szép volt!

2011. szeptember 6., kedd

osztálytalálkozó

Szombaton  volt életem első osztálytalálkozója. Bizony, már öt éve annak, hogy leérettségiztem. A találkozó nagyon jól sikerült! A Janusban kezdtük a napot, egy osztályfőnöki órával. Leila készített két bemutatót, azt néztük meg, illetve játszottunk pár egyszerű játékot, ami néha bonyolultnak bizonyult.. A lényeg, hogy a végére mindenki belejött a játékba, és felszabadultak. A vacsora szerintem finom volt, nem ízlett mindenkinek, de nekem igen. Jó menüt választottam! Meghívtunk pár tanárunkat, érdekes volt beszélgetni velük és érdekes volt beszélgetni a megnőtt osztálytársaimmal is. Nagyon örültem annak, hogy szinte mindenkinek olyan munkája van, amit élvez, vagy olyan szakmát tanul, amit szeret. Ez nagyon fontos, és pozitívan csalódtam a többiekben, hogy sikerül megvalósítani az álmaikat, szuper! Már két baba is "termett" az utóbbi egy évben. Az egyikük apukája mély benyomást tett rám a megfontoltságával, és azzal, hogy milyen nagyon élvezi új szerepét!
Szóval jó volt találkozni a többiekkel, kicsit bepillantani az életükbe. Kíváncsi vagyok, hogy a következő találkozón mi lesz a helyzet, mennyire bővülnek a családok... :)


2011. szeptember 5., hétfő

hétvégi képek

Mozgalmas hétvégénk volt. Pénteken Kaposváron voltam egy szakmai konferencián, szombaton volt az érettségi találkozónk, vasárnap pedig Váralja szépségeit élveztük együtt. Elég fáradt vagyok nem csak a hétvége sok utazása, hanem a mai nap miatt is, ezért egyelőre csak képekkel mutatom meg, hogy milyen remekül éreztük magunkat. Mert remekül éreztük magunkat!!

Vasárnap, imaházból hazafelé menet megálltunk egy kicsit a parkban

Csilla is ott volt :)

Ostorozva

Sajnos most nem volt elég kitartó szél a sárkányozáshoz

A gyönyörű Park - erdő Váralján

Nem ijedtek meg az ostortól a lovak...

Rájöttem, hogy autópályán szeretek vezetni

2011. szeptember 1., csütörtök

elfoglaltságok

Most pár napig nem írok ide, mert szólít a kötelesség :) Több helyre is, úgyhogy élménybeszámoló majd később érkezik.