anyák napja margójára

"Az Úrnak öröksége a fiak, az anyaméh gyümölcse: jutalom." Zsoltárok 127:3 

Újra és újra újabb szelete nyílik ki ennek az igének előttem. Már többször írtam róla. Most, ahogy azon gondolkozom miként kellene a gyerekekhez állni felnőttként, megint kaptam üzenetet ebből a mondatból. 

Közeledik az anyák napja, és ezt jó apropónak találtam arra, hogy leírjam a gondolatot, ami már régóta megfogalmazódott bennem. Sokaknak ez teljesen alapvető, viszont még mindig találkozom olyan emberekkel, akik nem így gondolják, tehát leírom: 

A gyerekek nem azért vannak, hogy minket szórakoztassanak, boldoggá tegyenek, örömöt okozzanak. 

Egy jó kapcsolatban mindez ott van. Örülünk egymásnak és boldognak érezzük magunkat a másik társaságában (többnyire). De nem használhatom arra a gyermeket, hogy elvárom ezeket tőle vagy kikövetelem egy - egy találkozásnál. 

- "Megsimogathatom a hajad?" - kérdezte egy idősebb rokon Nellitől jó pár éve. 

- "Nem" - válaszolta Nelli. 

- "Én akkor is megsimogatom." - és már tette is a szóban forgó hölgy. 

Amikor szóvá tettem, hogy miért kérdezte meg, ha nem fogadta el a választ? Megrökönyödés volt a reakció. Amikor megfogalmaztam, hogy tiszteljük meg a gyermeket azzal, hogy legalább ilyen helyzetekben kijelölheti a határait, teljes értetlenséggel találtam szemben magam. 

Bármennyire is üntyülipüntyüli becézgetni, gyömöszölni való egy gyermek, mégis tisztelnem kell, hogy ő egy másik, egy különálló személy. Nem a meghosszabbított én, nem önmagam kicsi verziója, és nem cirkusz vagy szórakoztató egység. Ez az a határ, amit többek nem éreznek, mert máshogy nevelkedtek stb. ... Fáj, mikor ilyen határtiprást tapasztalok és igyekszem magam nem tenni. A gyermekeimnek pedig igyekszem megtanítani, hogy vannak helyzetek, mikor igenis mondhatnak nemet annak ellenére, hogy gyermekek. Azért írom ezt így, mert alapvetően engedelmességre neveljük őket. Nehéz is egyensúlyba hozni ezt a kétféle tartalmat, de azért mert nehéz, nem adhatom fel, megküzdünk ezzel is. 

Hogy kéne jól csinálni? 

"Isten terve az volt, hogy a gyermekek biztonságos környezetben, a szülők védelmében növekedjenek fel, hogy az emberi méltóságot elismerő, annak tudatában levő felelősségteljes, bizalmat és szeretetet elfogadni és adni tudó felnőttekké váljanak." (részlet a Nyitott Szív program információs füzetéből) 

Szeretném, ha látnánk és elfogadnánk a gyermekek emberi méltóságát is! Vonatkozik ez már a magzati életekre is. 

És hogy jön ide az idézett bibliai ige? 

Az, hogy gyermeket nevelhetünk valami olyan csoda és lehetőség, amit talán nem is értünk teljesen. Én legalábbis nem értem teljesen. "Az Úr öröksége a fiak." Az Ő öröksége, hogy gyermekeket nevelhetek. Rám hagyta, mint értékes kincset az Isten, hogy belekóstolhatok a gyermeknevelésbe és ezáltal megannyi lelket és jellemet formáló helyzetbe. Hm... micsoda örökség! 

Bálint-napi vacsora 2019.

Pénteken abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Zsoltival házigazdái lehettünk a már hagyományosnak mondható Bálint - napi vacsorának a közösségünkben. Izgalmas kaland volt, hiszen nem vagyunk gyakorlottak ebben a szerepben, mégis jó volt megtapasztalni, hogy számunkra és mások számára is örömöt okozott az ünnepi este. 

Idén a házasság hete rendezvénysorozat témája: randevú egy életen át. Hű, van tapasztalatunk ebben! Mikor összeházasodtunk és mézes éveinket töltöttük - az első 5 gyerek nélküli évet így tartjuk számon - sosem értettük, hogy miért hangsúlyozza annyira a lelkipásztorunk, hogy randizzatok! Mindig ez volt a házi feladat a házas közösségi alkalmak után. Az egész életünket egy nagy randinak éltük meg akkor. Aztán megszületett az első gyerekünk és kapisgálni kezdtük, hogy miről beszélt Gyuri és Anikó, és miért kulcsfontosságú a randevúzás. Csak a másikra odafigyelve, teljes figyelmemet neki szentelve maradhat meg a bensőséges kapcsolat közöttünk. Ha tudja és érzi, hogy figyelek rá, ő a legjobb barátom. Nem a mozi + vacsora az igazi randi. Tökéletes helyszín lehet a nappali is, vagy az erdő egy nagy séta közben, csak tudjunk egymásra figyelve beszélgetni, megosztani magunkat egymással. Akkor kell igazán időt szakítani erre, mikor technikailag a legnehezebb kivitelezni azt, hogy pár órára kiszakadjunk a mókuskerékből, a (kis)gyerekes mindennapokból. 

A meghívott, vendég házaspár Révész Lajos és Szilvi voltak. Arról beszéltek, hogyan határozták el, hitből, hogy össze fognak házasodni. Hogyan vállalták a gyermekeiket, hogyan éltek Mongóliában, hogy kapcsolódnak egymáshoz a mindennapokban, hogyan szereti őket Isten személyre szóló szeretetével. Olyan jó volt hallgatni, hogy Isten valóság az életükben! Nem könnyű ez a kalandos élet, de Isten minden helyzetükben ott van! Azt hiszem, ez a lényeg. A mi házasságunkban is Ő a közös alap ez persze nem azt jelenti, hogy emberileg ne tudnánk elrontani... de törekszünk arra, hogy Isten legyen az első az életünkben, aztán a házastársunk és ezekkel a bástyákkal reményteljesen tekintünk a jövőbe. És randizunk, amikor csak tudunk. 

Egy ige különösen megérintett Szilviék történetéből:

"Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi." 

II Krónikák 16:9  

a jászol mellett

Az egész adventi időszakban terveztem, hogy ellátogatok az egyik helyi lovardába mintegy lelki gyakorlatként. Szerettem volna látni milyen a valóságban egy istálló, a szalma amire Mária fektette az újszülött kis Jézust. Aztán ahogy egyre több gyertya égett a koszorúnkon úgy jött el a karácsony, hogy nem jutottam el az istállóba. Kicsit sajnáltam ezt, mert az volt a vágyam, hogy a sok külcsín mellett amit ez az ünnep hordoz, szeretném az Ünnepeltet látni, előtte tisztelegni. 

Annyira fárasztó napunk volt tegnap! Pedig minden a terv szerint haladt, ami igencsak meglepő, mert általában nem így szokott lenni. Reggeli után Zsolti feltette az izzó sort a már előző éjjel óta álló fára és kezdődhetett a díszítés. Mi ezt a gyerekekkel együtt tesszük, szeretjük, hogy az ő kezük munkája is díszíti a fát. Most "kicsit" nehezebben volt ez kivitelezhető egy kis örökmozgó 15 hónapos mellett, aki mindig felfelé törekszik. De sikerült és csodaszép lett. Eztán megebédeltünk, következett a délutáni alvás, ami túl rövidre sikeredett..de aztán csak bekerültek a fa alá valók és megajándékoztuk egymást. Azért csináljuk így, - már délután - hogy jusson idő kipróbálni az új játékokat. Amíg Zsolti összerakta a kis konyhát és társait, a gyerekekkel megfőztük a halászlevet. Jól hangzik, csak tudni kell hozzá, hogy Bálintot két percenként az asztal tetejéről kell levadászni mostanában. Ezzel együtt elkészült minden és este, vacsora időben tudtunk leülni az asztalhoz. Vacsora után áhítatot tartottunk: Zsolti elolvasta a Bibliából a karácsonyi történetet és utána mindenki imádkozott a saját szavaival. Ennek is megvolt a maga dinamikája! De újra megélhettem, hogy ha megszólítom Istent, akkor Ő ott van és figyel, nem baj, hogy közben hányan másznak keresztül rajtam és mondanak áment mielőtt én mondanék. 

Csak azért írtam le a tegnapunkat ilyen részletesen, mert szerettem volna szemléltetni hogy elfáradtunk, aki a sorok között tud olvasni, talán észrevette ;) Mégis örülök ennek a tapasztalatnak nagyon, mert úgy érzem, hogy számomra ez volt most az istálló, a jászol. A terepgyakorlat, ami megmutatta hogy mennyire nem volt fennkölt és ünnepélyes az első karácsony. Ugyan a mi karácsonyunknak voltak ilyen meghitt percei és a gyerekek az egész napot nagyon élvezték, számomra mégis jelentőségteljes megtapasztalni az ünnep valódiságát. Hogy mennyi munka van egy finom vacsorában, a játékok összeszerelésében és sorolhatnám. Szinte minden tevékenységnek van egy kevésbé látványos, "nem szeretem" része, ami mégis hozzátartozik és anélkül nem lenne semmi. Ilyen kezdet volt Jézus születése is a maga valóságában. Milyen hatalmas és nagylelkű az én Istenem, Jézus Krisztus, hogy mindezt vállalta értem, értünk. Hálás vagyok, hogy annak ellenére hogy már 31. éve ünneplem a karácsonyt még mindig öröm számomra, mert az Ünnepelt mindig tartogat valami újdonságot, Ő a valódi lényege számomra a karácsonynak. Az, hogy visszaemlékezhetem arra az örömre amit egy kisgyermek születése jelent. És Jézus nem egy átlagos kisgyermek volt... 

gyere el a jászolhoz...

Bálint egy éves lett!

Elrepült egy év! Az egyik legjelentősebb az emberi élet során. Pár kilós, nyeklő - nyakló porontyból kicsit több kilós világot felfedező emberke lett. Nagyon szeretem az első évet. Mikor "csak" gondoskodni kell szeretettel a gyermekről, helyzetbe hozni hogy bátran mozogjon, ismerkedjen minden nem veszélyes dologgal. Mikor még nincs olyan igazi hiszti, ami a lelket fárasztaná le. Mikor kinyílik egy kis ember és otthonra lel a családban. Ez történt Bálint fiúnkkal is ebben az évben. 

1 éves Bálint baba 

Sokáig élvezhettük kisbabának, hiszen csak múlt héten kezdett el mászni, úgyhogy mostanában állt csak be a sorba úgy igazán az esti fürdéshez piszkosság tekintetében. Vártuk már ezt az időszakot nagyon és mind élvezzük, ahogy egy pillanat alatt átszeli a távolságokat és olyan helyekre jut el, ahová korábban nem. Ilyen például a konyha előtere, vagy a kert messzebbi szegletei. A testvérei után bárhova - lenne a felkiáltása, ha tudna már beszélni. A vava (vau-vau) persze nála is tarolja az elvárható első szavak listáját. 

Vannak mozzanatok, amik nagyon megmaradtak bennem ebből az első egy évből: 

- A kórházi első napok. Az a csend, ami ott volt a kórteremben. Hogy volt lehetőségem olvasni és közben önfeledten gyönyörködni az újszülött babában. 

- Ahogy Nelli és Matyi napokig ámulattal szemlélték, mikor hazajöttünk. 

- Emlékszem az első mosolyra itthon, fürdetés környékén. És az elsőre, ami nekem szólt, mikor meglátott a tömegben. 

- A csodálkozásra, hogy ez a baba tud a babakocsiban hosszan aludni úgy is, hogy a babakocsi áll. 

- Az első homokozásra, mikor úgy mozgott a homokban, ahogy vízben szokott. Korai volt még ez a találkozás, szájkimosással végződött, de azért pozitív emlék mindkettőnknek. 

- Nem kis felismerés volt, mikor a konduktor bácsi vizsgálta, hogy annak ellenére, hogy Bálint a legnyugodtabb gyermekünk, ő a legakaratosabb is. Vagy legalábbis, ő fejezi ki legegyértelműbben, ha valami nincs ínyére. 

- Emlékszem, hogy élvezte Zsolti, hogy ő is el tudja altatni a kisbabát. Büszke voltam én is, és hálás ezért a szuper képességért. 

- Emlékszem az első havak egyikére, mikor Csilla vigyázott a nagyokra, így kettesben Bálinttal mehettünk sétálni egyet hóesésben. Ez abszolút első volt mindkettőnk életében, ilyen élményünk korábban még nem volt. Se Nellivel, se Bálinttal. 

- Az pedig folyamatos rácsodálkozás részemről, hogy mennyire figyeli a nagy testvéreit ez a kis lurkó. Figyeli és most már utánozza is őket. Olyan viháncolásokat csapnak itt néha! 

Bálint egyértelmű áldás. Ahogy a testvérei is. Erős, egészséges, hatalmas. Nagyon hálásak vagyunk érte is és az elmúlt egy évért. Legyen még sok - sok ilyen, vagy 119. Újabb és újabb felejthetetlen apróságokkal és nagyobb élményekkel. 

"Érezzétek, és lássátok meg, hogy JÓ AZ ÚR!" Zsoltárok 34:9 

10. hálaadag

Pénteken részt vettünk Diti és Nátán esküvőjén. Megragadó volt újra hallani a házassági eskü szövegét. Benne is vagyunk a témában az egy héttel ezelőtti házassági évfordulónk kapcsán. Emiatt is jó volt ott lenni, mérlegre tenni az elkötelezettségem és lelkesedésem férjem iránt. Nagy dolog kimondani azt, hogy "vele megelégszem". És ez nem azt jelenti, hogy "jól van, ha nincs ló, jó a...". Inkább olyasmi, hogy elégedett vagyok amiért a férjem mellett élhetem az életem. Ő minden szempontból elég nekem. És ez így is van. 

árnyékában 

"Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek." 

Énekek éneke 2:3 

Az eskü szövege: 

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy …-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt / Szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. 

11. házassági évforduló (9. hálaadag)

11 éve, hogy Zsoltival szövetséget kötöttünk erre az életre. Beszélgettünk róla, hogy mikre emlékszünk az esküvőnkből, milyen élményeink voltak eddig. Mondhatom, hogy nagyon szeretek a felesége lenni. És ma is hozzá mennék, ha most kérné meg a kezem.

2007. 08. 04. 

Az első 5 nászutas évünk után a gyerekek érkezésével gondjaink is megszaporodtak. Itt csak arra gondolok, hogy nehezebbé vált randi időt találni, fáradtan is a másikat választani az alvás helyett. Nem maradt felesleges energiánk, mint a gyerekek előtt, így gondosan félre kell tennünk a másiknak magunkból. Hiszen a házasságunk csak így maradhat erős, ha ápoljuk. Már nem vágyom vissza a nászutas, gondtalan évekbe. Szeretem, hogy megharcolunk egymásért és a házasságunk kipróbált szövetség. Egymás mellett döntéseink jutalma. Nem könnyű sokszor, mégis az egyik legjobb dolog a világon, ha házasságban élhet az ember. 

A 11. forduló ünnepléseként megkerültük a Velencei-tavat a gyerekekkel együtt. Nagy kaland volt! Nelli és Matyi váltogatták, hol az utánfutóban, hol a gyerektandemen ültek, de nagyon élvezték. Mi is. Jó volt újra biciklizni, szelni a kilométereket, beszélgetni néha, csendben lenni, hallgatni a gyerekek karattyolását, örülni annak, ahogy szurkolnak nekünk a minket leelőzők és gyalogosok. Együtt lenni.

2018. 08. 04. 

szülinapi uzsonna parti

Hétfőn igazán különleges napnak örvendhettünk. Jó sok kisgyerek látogatott hozzánk, hogy együtt ünnepeljük meg Nelli és Matyi szülinapját. Nálunk a július szülinapi hangulatban telik. Nelliével kezdünk a hónap elején, Matyival ünneplünk a hónap közepén és közben egyszer-egyszer a nagyobb családdal és barátok egy részletével. 

Idén már a gyerekek választották a tányérokat, poharakat és azt is, hogy milyen kreatív dolgot készítsünk együtt. Nelli kedvéért mozgásos játék is volt, méghozzá a "színcápa". Egészen jól megértették a kis három évesek, hogy mit kell csinálni, csillogtak a szemek, futottak a lábak. Előfordult, hogy nem célirányosan, de annál nagyobb kacaj kíséretében..szóval ment a színcápázás. Nagy attrakció volt Zsolti gitározása. Három gitár leckével a háta mögött és pár akkorddal az ujjaiban bátran belevágott, és ő kísérte a "Boldog szülinapot.." énekünket. Szeretem ezt a bevállalósságát és persze klassz is volt! A torta is elfogyott, ajándék dömping is érkezett és Matyi ráadásul még a sebváltó kezelését is megtanulhatta! Szóval, nagy álmok váltak valóra hétfőn! 

Ahogy szépítgettük a kertet Nellivel olyan jó volt hallgatni, ahogy hintázás közben énekelgetett. Este pedig kedvesen megjegyezte: 

- "Olyan boldog vagyok! Egész nap olyan boldog voltam!" 

És én is. Jól esett készülődni, tervezgetni, minta - fújókát gyártani a kézműveshez, ott lenni, nevetni, pár szót beszélgetni az anyukákkal, játszani, fotózkodni, falatozni, autózni, szaladgálni. 

uzsonna parti

Készültem még egy feladattal az anyukáknak, de arra már nem jutott idő akkor, úgyhogy most itt leírom. Egy rövid kis gyakorlat ez, kicsit jubiláló, hiszen mégis csak évfordulót ülünk. Hiszen eltelt már 5 év, és eltelt már 3 év. 

Feladat: 

Fogj egy fehér papírt, a tetejére írd fel a gyermeked nevét. (Akinek több gyermeke van, gyermekenként lesz szüksége egy - egy papírra. Tehát én hármat veszek elő.) Képzeld el, hogy milyen is lesz ő 20 év múlva. Milyennek szeretnéd látni? Külső és belső tulajdonságok is jöhetnek. Ha ezzel végeztél, látod magad előtt a 'majd felnőtt gyermeked, fordítsd meg a papírt és írd le, hogy miben kell példának lenned ahhoz, hogy láthasd kibontakozni az előbb megálmodott tulajdonságokat. Bátran fogalmazz gyakorlatiasan. Írok egy példát. 

Szeretném, ha 20 év múlva is egészséges testalkatúak lennének. Ezért nem veszek gumicukrot és egészséges ételeket készítek. 

Szeretném, ha fontos lenne nekik az Istennel való személyes kapcsolat. Ezért minden nap olvasom a Bibliát és együtt is imádkozunk. 

Tehát, a kérdést másként megfogalmazva: Milyen értékeket szeretnél átadni a gyermekednek? Látják a jó példádat? (Nem baj, ha esetleg még nem voltál ebben ilyen tudatos. De lássák ezután! Mondom ezt elsősorban magamnak.) 

Miért jó anyának lenni?

Szombaton gyereknapozni vittem a lurkókat. Mind a hármat, Zsolti kapott így egy kis csendet. Jól ott ragadtunk, mert nagyon színvonalas műsorral készültek Biatorbágyon. Vattacukor, ugráló vár, kézműveskedés, gyerekkoncert és bábelőadás. Nem erről akartam írni, de el kell mondanom, hogy szerintem remekül csinálják. A cél nem a szülők lehúzása az ünnep kapcsán, itt pl. nem 600 forintba kerül 3 perc ugrálóvár, hanem ingyenes, ahogy a kulturális programok is! Szóval, csúcs! A gyerekeknek is nagyon tetszett, öt órát töltöttünk el, de ha nem csúszik be egy kisebb baleset, szerintem záróráig nem tudtunk volna hazaindulni. 

Ahogy a koncerten hallgattam a reneszánsz zenéket, néztem a kosztümös táncot, közben csak a babakocsit kellett tologatnom, mert a nagyobbakat teljesen elvarázsolta a zene és a táncosok, szóval, közben azon gondolkoztam, hogy ezért (is) jó anyának lenni. Mert senki nem néz rád ferde szemmel, hogy élvezed a játékot. Hogy részt vehetsz gyerekprogramokon akkor is, ha már nem vagy gyerek. Ha gyermeked van, folyamatos emlékeztetőt kapsz arról, hogy milyen őszinte csodálattal felfedezni a világot és élvezni a jelent. Nem túlságosan komolyan venni az életet, hanem játékosan megélni mindent. Akár a mosogatást is. Én azt hiszem, hogy ez az élet. Ez az, amit nem szabad felnőttként elfelejteni, mert akkor oda az öröm. Hálás vagyok, hogy az élő emlékeztetőim minden nap teszik a dolgukat, élnek, annak teljes valójában és ezzel engem is figyelmeztetnek, hogy éljek én is. 

És ha kirepülnek, akkor jól fog jönni a másik hivatásom.  :) 

sárkányeregetés

Kedden falusi sárkányeregető napot rendezett a SÓSKult, ezen vettünk részt. Teljesen jól példázza ez a rendezvény jelenlegi életemet. Reggel mostam, teregettem, kakaót főztem, reggeliztettem és reggeliztem, mire elindulhattunk a tőlünk 5 percre levő Kálvária dombra. Már az útról láttuk milyen sok sárkány repked az égen, csodásan festettek! Az idő is tökéletes volt a sárkányeregetéshez, kis napsütés és enyhe szellő, ami a dombtetőn tökéletesen reptette a sárkány, madár és szivárvány színekben pompázó alakzatokat.

Mi is felértünk a dombra, Zsolti elő is vette a nagy paplansárkányt. Gondoltam én naivan, elboldogulok én Nellivel, Bálinttal és a már repülő sárkánnyal. Aha! Csakhogy, ahogy felértünk láttam meg, hogy itt bizony nehezen fogunk szabad légteret találni magunknak! Tekerjük csak gyorsan fel a zsinórt, hogy előrébb mehessünk. Persze Bálint akkor kezdett nyivákolni, hiszen megállt alatta a babakocsi. Na, gondoltam magamban, ha most behergeli magát, akkor nem fogunk tudni reptetni, így inkább hónom alá kaptam az egész pillangós sárkányt zsinórostul, mindenestül, aztán usgyi. Mikor a szabad légtér alatt lenéztem mi lett a repülőnkkel majdnem megfutamodtam. Ha nem lett volna ott Nelli és egy kedves lány, aki rögtön a segítségemre sietett...de ott voltak, hősiesen kibogóztunk mindent és már repülhetett is a pillangó. Bálintot a bogózás alatt a már repülő sárkányok nyűgözték le! Aztán megszokta a látványt, úgyhogy a karomból folytattuk a gyönyörködést, mert tényleg remekül nézett ki, ahogy a sok gyerek és felnőtt bámulja a szebbnél szebb sárkányokkal díszített kék eget. 

Aztán megjött a nagy paplansárkány, alatta repült a gazdája, Zsolti és persze a kis segéd is ott volt, aki rögtön átvette a pillangót. Csúcs, milyen ügyesen és kitartóan tartotta Matyi. Azt mondta: Mindjárt én is elrepülök a lepkével együtt. Erre nem került sor, bár a pillangót majdnem láttuk kecsesen tovalibbenni, mikor Matyi eleresztette egy óvatlan pillanatban. Egy keresztbezsinór mentett meg minket a visszavonhatatlan búcsútol. Aztán rájöttünk, hogy mégsem lesz ez a hely nekünk jó, mert Zsoltinak nem volt elég tág tere az ugrándozáshoz, úgyhogy irány vissza. Leengedett, szépen feltekert zsinórral :) Ekkor léptem bele egy hatalmas gödörbe, a térdemig ért kb. Kicsit megijedtem, kicsit lehorzsoltam a térdem, de Bálintot nem dobtam el, úgyhogy mehettünk tovább. De ezen a ponton mondtam azt hogy sárkányt eregetni 3 gyerekkel nem olyan idilli, mint ahogy az kivülről nézve látszik. És itt jöttem rá, hogy pont ilyen szülőnek lenni. Adott egy csodás környezet, a család. Adott a tevékenység, az élet élvezete velük, de óhatatlanul jönnek térdig érő gödrök, kitérők (mert elsőre is maradhattunk volna ott, ahol eredetileg letáboroztunk. Megúszhattuk volna a zsinórgubancolódást, ha megelégszem a domb aljával) amikből ki kell jönni és jókedvvel megélni mindezt. Mert miközben épp megoldunk egy problémát, olyan sok mindenben lehet gyönyörködni! Így kaptam el Bálintot az utolsó pillanatban, mikor éppen Zsoltit fényképeztem. Kirúgta magát a babakocsiból földet érés előtt sikerült elkapni a vállát. Aznap két esést úszott meg! És hazaérve mindannyian azt mondtuk, hogy ez remek volt, bár elfáradtunk, leégtünk, szomjasak is lettünk, no de egy közös élménnyel gazdagabban értünk haza. Ez az élet! Fantasztikus, hogy ilyen jó társaim vannak az eltöltésében! 

év végi ünnepek

Ahogy közeledik a karácsony, úgy közeledik a születésnapom is. Így könnyű ünnepelni a szülinapot is, karácsonyt is. Mindkettő "közelről" érint, főleg így, hogy van egy csecsemő is a háznál. Olyan sok mindent kaptam ezen az ünnepen, hogy nehéz megfogalmazni, lehet hogy több ünnepi poszt is születik még, hiszen úgy is nagyon szeretünk ünnepelni! 

Advent harmadik vasárnapján Mike József karácsonyi koncertjén voltunk. Három aprósággal, elég kis helyen, túlzott melegben nehéz volt odafigyelni, de azért jól estek az ismerős dallamok, megvidámították a szívem. Különleges élmény volt a gyerekkórus éneke. Az utolsó percben nagy hévvel Matyi is megindult, hogy kiáll a többiek közé. De hát még nincs is benne a korban! (3 éves kortól lehet bibliakörbe járni nálunk) Nem is tudja mit fognak énekelni (na jó, tudja, mert egy hete minden nap ezeket a dalokat énekeljük)! Hogy jutott eszébe? Na mindegy, mentem gyorsan utána, aztán a legutolsó pillanatban meggondolta magát és lehuppantunk egy üres székre. Nelli lányunk az utolsó utáni pillanatban gondolta meg magát.. ő még kiállt, nagy boldogan fel is nézett, ekkor észrevette, hogy mindenki őket nézi.. utána nem nézett fel többet a kis drága. Bátor volt, hogy kiment ezért büszke vagyok rá nagyon, meg is mondtam neki! Szent este pedig bepótoltuk az éneklést, többek örömére! ;) Amiért pedig megemlítem ezt a koncertet, az az, hogy itt kaptam igazán adventi, ünnepre hangoló üzenetet ebben a rövid várakozási időszakban. Mégpedig, hogy milyen is lehetett valójában Betlehem, az istálló, a jászol? Ezt a képet mi tettük idillivé az évszázadok alatt. Ha igazán belegondolunk, egyáltalán nem volt idilli a helyzet...Állatszag, trágya, széna, egerek...büdös, koszos betoppanó pásztorok..hát, nem ilyen helyen szeretnék szülni..és megszületni sem...milyen megalázó, ha az még nem lenne elég, hogy magatehetetlen lett az Isten Fia. Őszintén? Nem szívesen kezdeném elölről az életet, nem szívesen lennék újra csecsemő, akinek mindent meg kell tanulnia.. nem szívesen lennék ilyen szinten, mindenben kiszolgáltatott egy másik embernek.. (pedig anyukám nagyon is jól csinálta, hiszen élek is virulok, de akkor sem mondanék le a tudatosságomról). És Jézus mennyivel többről mondott le! Miért tette? Ki volt Ő? Ugyan karácsony elmúlt, de gondolkodni mindig érdemes! :) 

Egy héttel később pedig már meg is érkezett az Ünnep. A szülinapom szépen megágyazott az ünnepi hangulatnak. Sosem volt még ilyen szuper szülinapom, hála a Férjemnek, a testvéreimnek és a gyerekeimnek! Tölthettem időt egyedül a fürdőkádban ázva, négy év után először!! De volt bőségesen közös időnk, meglepetések sora! Én élvezem, hogy harminc éves lettem! Örülök az eddigieknek! Fantasztikus, hogy azt az életet élhetem, amit gyerekként elképzeltem magamnak! És persze várom a folytatást is, hiszen a java még csak most jön! Kiteljesedhet a családunk, a házasságunk, a misszióban is új perspektívák nyílnak! Jó dolgok ezek, a folyamatos változás. Nem könnyű, de többek leszünk általa! A hab a tortán pedig, hogy Isten is olyan kedvesen, szeretettel törődött a lelkemmel ezekben a napokban. Több olyan dologban is helyre tett, ami eddig bizonytalanság volt bennem. 

mert csak EGYszer vagyok 30

EGY hiányzik 

+EGY

A Szent esténk is szép volt nagyon. Jó együtt lenni, együtt készülődni, ajándékozni, énekelni, örülni, elfáradni! Azt hiszem, most abba is hagyom, így is hosszúra nyúltam. De szeretnék még írni a babaklubos ünneplésről is, meg az adventi kalendáriumunkról. Talán belefér még idén, meglátjuk! :) 

Kormányi család 2017. 

(Én írtam. Zsolti garázdálkodott itt, nézzétek el nekem, hogy nem kezdem elölről a saját nevem alatt. Köszönöm, Anna :) :) ) 

Bálint bemutatása

Már több, mint egy hónap eltelt Bálint bemutatása óta. Ebből is látszik mennyi időm van a kedvteléseimre, mint amilyen a blog írása is. De jobb később, mint soha, így mindenképp írok róla milyen élmény volt ez a nagy esemény számunkra. 

Mivel baptista család vagyunk a gyermekeinket nem megkereszteljük, hanem a közösségünkben együtt imádkozunk értük. Mi szülőkként elköteleződünk, hogy megtaláljuk azt az utat, ami neki való, amiben a legjobban tudjuk szeretni és a neki megfelelő módon nevelni és bemutatni a Megváltónkat, Jézust, hogy felnőttként majd ő is mellette döntsön. A lelkipásztorunk ilyenkor mindig készül egy rövid, ugyanakkor nagyon tartalmas személyes üzenettel. Így történt ez 4 éve Nellivel, 2 éve Matyival és most, Bálinttal is. 

Igyekszem ilyenkor minél többet megjegyezni abból, amit Gyuri elmond mert igazán sokat jelent az az útravaló, amit kapunk. Most megerősített minket abban, hogy köteleződjünk el újra az Istenünk felé. Nagy változásban vagyunk, több a gyerekünk, mint ahányan felnőttként jelen vagyunk a családban, így még hangsúlyosabb hogy legyünk hitelesek és jó példák a gyermekeink előtt. Nem tudunk mindig mellettük lenni, azonnal reagálni ezentúl. Hű, ez tényleg így van! Minden nap tapasztalom. A leghatékonyabb eszközöm a hitelesség és a példaadás. Magas a mérce, de eddig is tudtam, hogy nincs a gyereknevelésnél összetettebb feladat, így nem is csodálkozom ezen. 

Ígértem, hogy elárulom mit jelent Bálint neve. Ép, egészséges. Sokat jelentett ez nekem a várandósságom alatt, mikor meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha a harmadik gyermekünk nem lesz olyan szép, okos és egészséges, mint az idősebb testvérei?! Ígéretként vettem ezt a nevet a Jó Istentől és nyugalomban várhattam a legénykét. Azt is jelenti a neve, hogy hatalmas. Így is van, 7 kiló 3 hónaposan!! De legyen Isten kezében is hatalmas! Ezután így tekintünk rá és szeretjük továbbra is ezt a "kis" babát! 

Annyira természetes, családias ünnep volt ez! Olyan jó fürdeni abban, hogy szeretnek minket pedig nem érdemeltük, érdemeljük meg, mert nem sokat teszünk érte. De ezt a példát kaptuk, ezt igyekszünk tovább vinni a közösségünkben. Nem tökéletes hely ez sem, persze, nehogy valaki azt higgye, de elköteleztük magunkat arra, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk és ezért lehet itt szabadon szeretni és szeretve lenni. 

első hetek harmadszor

Bálint hétfőn már második hónap fordulóját ünnepelte idekint. Hogy elrepült ez a két hónap! Olyan, mintha mindig is a családunk tagja lett volna! 

Az első négy hetet töltöttük szigorú értelemben véve gyermekágyas időszakként együtt. Akkor nem mentünk sehova mi ketten, még a védőnő is hozzánk jött ki. Olyan jól esett ez az elvonulás! A kórházi időszak is jól esett annak ellenére, hogy a fizikai körülmények most voltak a legrosszabbak. De olyan jó volt csendben, nyugalomban, egyedül megvacsorázni a két szelet kenyeret vajjal, párizsivel amit kaptunk. Olyan jó volt elolvasni egy könyvet egy hét alatt. A sok pihenés, hosszan tartó szoptatás hozadéka hogy el kell ütni valamivel az időt, így lett nagy kedvencem Fábián Janka Búzavirág című könyve. 

Ebben az első négy hétben volt Bálint olyan igazi kis újszülött. Aki mellett bármilyen hangzavar lehet, mégis békésen alszik a mózeskosárban. Ekkor volt igazi kicsi baba súlyra, nyeklésre-nyaklásra. Szerettem már akkor is mikor a pocakomban volt. Nem szoktam elképzelni magzatként a gyermekeim, hogy majd milyenek lesznek, vele se tettem, de olyan egyértelmű UH képeket produkált egyszer - egyszer hogy annyit biztosra tudhattunk, hogy a profilja kiköpött édesapja. No, a füle nem. :) Akkor is szerettem, mikor megszületett, mikor gyönyörködtem benne a kórházban, mikor gondoskodtunk róla az első hetekben. De volt egy pont, mikor a fürdetéshez készülődtünk vagy már túl voltunk rajta és ő feküdt a pelenkázón és beszéltem hozzá, ő pedig rám nézett. Nem ekkor mosolygott először, de szerintem már közel járhatott hozzá. Akkor beszélgettünk először úgy igazán, akkor ért össze a lelkünk, azóta nem csak van, hanem lángol is a szeretet bennem. Valahogy így alakult ez mind három alkalommal. Matyinál volt a leggyorsabb míg elértünk eddig a pontig. Folyamat, ahogy a szeretet teljessé, teljesebbé válik és kialakul köztünk a kötődés. Van akinek ehhez a másodperc töredéke is elég, nekem kicsit hosszabb az út, de így is nagyon szép és nem kevésbé értékes. 

Jó volt többször kettesben maradni Bálinttal. Olvasni, igehirdetést hallgatni, naplót írni. Egyedül zuhanyozni, míg ő alszik. Remélni sem mertem, hogy valaha lesz olyan gyermekem aki mellett el tudok menni zuhanyozni. Egyszer fordult elő, de annak az egynek is örülök! 

Nagyon - nagyon hálás vagyok a közösségünknek, hogy három héten keresztül hozták nekünk az ebédet, hogy minden nap legyen meleg étel az asztalunkon. És nem csak ebédet hoztak ám, ki egy virággal kedveskedett, ki színes ceruzával, színezővel, mesekönyvvel a nagyoknak, játékkal Bálintnak, vagy itthoni wellness csomaggal nekem. Csak ámultam és bámultam és élveztem, és köszönöm! És persze a családom segítsége is felbecsülhetetlen! Most már hozatjuk az ebédet, mert nem akarok kétnaponta azon stresszelni, hogy mikor lesz időm főzni. Jobb élvezni a gyerekek társaságát. Az első kihozatott porciónál pedig nagyon szerelmes lettem a férjembe, hogy nem zsörtölődik, hanem "engedélyezi" ezt a luxust (ami persze sokaknak totál megszokott dolog). Mára én is megszoktam, de azért továbbra is örülök! 

Az én felépülésem nem vett sok időt igénybe. Most éreztem a leghamarabb és legjobban jól magam a három szülés utáni állapotom összehasonlítva, ha a fizikai erőmre és teherbírásomra gondolunk. Úgyhogy lassan ennek a sok szénhidrátnak is búcsút kéne mondanom, mert túl sokat eszek belőlük. A hasizmom bizony szétnyílt, ezzel lesz munka még életem végéig, de nem keserít el. Panaszt egyelőre nem okoz. Azt viszont meg kell tanulnom, hogy mit, hogyan tehetek vagy nem ezután. 

Megismerkedni egy új kis emberrel igazán különleges élmény. A legjobb és legfárasztóbb élmények egyike, felbecsülhetetlen kincs és kiváltság. Hihetetlen, hogy már háromszor volt részem benne.

itt már 7 és fél hetes 

szülinapra

Isten éltessen kedves Férjem a születésnapodon, és még sokáig - sokáig! Szeretek a feleséged lenni. :)  Várom a következő évünk milyen jó meglepetéseket, örömöket tartogat, hiszen az eddigiek olyan jók és különlegesek voltak! 

Nagy nehezen találtam egy képet, amin csak mi vagyunk (majdnem).. az aprónép nélkül. Ez is még mai ajándék, fogadd szeretettel, hiszen a legnagyobb szeretettel adom. <3 

Bálint születésének története

Egy hete ilyenkor, délután négy körül búcsúztunk el újszülött Bálintunktól az aranyóra után, hogy pihenhessen kicsit a csecsemők között, én pedig az osztályon, a "tulipános" részen. Mi is előzte ezt meg? 

Először is, egy spontán családi, babaváró buli. Nelli ötlete volt, hogy kedden még csapjunk egy bulit, ahogy ő szokta mondani. Cukrászdába mentünk, gyerekpezsgőt ittunk, imádkoztunk együtt. Élveztük mind, ez volt az utolsó alkalom, hogy négyesben "buliztunk", úgy tűnt, hogy mind átérezzük ennek jelentőségét. Visszatekintve, nagyon jó volt így. Igazán különleges, hogy még annyi mindent csinálhattunk együtt "utoljára" és a gyerekeknek is könnyebb volt így, hogy konkrét időpontra, szülésindításra vártuk a babát. 

Másnap, 13-án reggel pedig útra keltünk, hogy legyőzve a dugót időben érkezzünk a klinikára. Ez volt az egyetlen, ami feszültséget okozott bennem, hogy a dugóban araszolunk, amikor már ott kéne lennünk...persze nem volt gond belőle, még vagy egy órát, vagy még többet kellett várni az érkezésünk után, hogy elfoglalhassuk kényelmes kis ágyunkat a vajúdóban.

Merthogy a vajúdóba kerültünk. Szerettem volna elkerülni azt a szobát, Nellivel vagy 12 órát is ott tölthettem, nem szerettem volna, ha ilyen elhúzódik ez a szülés, ezért is imádkoztam úgy, hogy rögtön mehessünk a szülőszobára, ahogy Matyival is. Annyit mozogtam és olyan jól éreztem magam, hogy gondoltam szépen meg is indult a tágulási folyamat, biztos nem lesz ezzel gond. Gond nem is volt, de Isten most nem úgy hallgatta meg a kéréseimet, hogy mindet maradéktalanul teljesítette volna. Matyinál így volt, ami ámulatba kergetett. Most nem, és most ez kergetett ámulatba! Annyira bölcsen, nálamnál bölcsebben rendezett mindent Isten! A vajúdóban nem voltam rosszul egyáltalán, elkészültek a szokásos várakozós képek, nevetgéltünk és közben csodálkoztunk azon, hogy a programozott császárra vitt anyukák kb. 10 perc múlva már dajkálhatták volna a babájukat, ha nem császárosak lettek volna. Bevallom, ott, akkor kicsit irigykedtem rájuk, hogy ilyen gyorsan készen vannak, de aztán, látva őket este, mikor pár órával utánam elfoglalhatták a helyüket az osztályon, már nem irigykedtem egyáltalán, hanem hálát adtam, hogy én jól érezhettem magam már akkor is. Egész délelőtt bátorított az ige, amit az egyik barátnőmtől kaptam és a szavai, miszerint nem a test állapota, hanem a lélek erőssége számít: 

"Jézus azt mondja: a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyet mondtam néktek, lélek és élet."  János 6:63 

Délben burokrepesztés után elfolyt a magzatvíz, és ekkor mehettünk át a szülőszobába, abba, ahol Matyi is született. Egészen otthon éreztük magunkat! :) Ekkor már rendszeres, erős fájásokat éreztem, itt már nem értünk rá túlzottan.Sétáltam, labdán "ücsörögtünk", terveztem zuhanyozni is, de arra végül már nem került sor. Röpült az idő, tényleg nagyon gyorsan és kettő óra tájban, az utolsó vizsgálatnál, mindenki meglepetésére igencsak iparkodnia kellett a szülésznőnknek, hogy mindent előkészítsen. 11 perc múlva pedig Bálint már ott pihegett a hasamon. Kértem, hogy ezúttal hadd érezzek igazi tolófájásokat, ne találgatnom kelljen, hogy ez vajon az-e. Ezt megadta a jó Atya, azért is mehetett ilyen pikk - pakk a vége. Nem is gondoltam, hogy pár perccel a kis fejének megsimogatása után már át is ölelhetem! 

Olyan szépen, természetesen zajlott le az egész szülés! Annyit imádkoztam a segítőimért. Zsolti szuper volt, nála jobb támogató nincs a számomra. Nélküle ezerszer nehezebben ment volna minden, annyira hálás vagyok érte hogy ő a férjem! Mivel ez egy indított szülés volt, majdnem végig kaptam ezt - azt infúzióban: oxitocint, nospát, vitaminbombát... de mindent olyan nagy körültekintéssel adagolt a doktor nénink és a szülésznő, hogy semmi baj nem lett ebből. Ugye, sokszor hallani, hogy a babák rosszul reagálnak az oxitocinra, aztán császár lesz a szülés vége. Itt nem volt ilyesmiről szó se. Olyan bölcsen jártak el, hálás vagyok nekik is, Istennek is ezért, hogy jó kezekben lehettünk újra. Ez már a harmadik szülésünk volt így együtt négyesben és most is mindannyiunknak jó élményként marad meg, ez igazi kincs! Ezért mondom én, hogy szeretek szülni! Az pedig ráadás, hogy gátvédelemmel szülhettem, így egy héttel az események után elmondhatom, hogy nincs semmi bajom. Nem győzök hálát adni mindezért és gyönyörködni ebben a három kisgyermekben, akiket ajándékba kaptunk! 

Családi kirándulás

Tegnap, a nyár utolsó vasárnapján nagy nehezen felszedelőzködtünk és kirándulni mentünk. Nem csak a nyár utolsó kirándulása volt ez, hanem egy utolsó így, hogy csak két különálló gyerek lépéseit kellett figyelnünk. Már, mint könnyített terepként, gondoltunk erre. 

A Szúnyog-szigetről indultunk sétahajózni; át, Agárdra, ahol egy hatalmas fagyizás és kikötőzés után indultunk vissza a szigetre. Meglepő módon csak engem csíptek meg a szúnyogok.. Élvezték a gyerekek nagyon, édesek voltak. Matyi táncolni tanult, Nelli elhatározta, hogy majd hajón lesz az esküvője és a bevonulást gyakorolta. Kedves Fiúk, ti nem is tudjátok, hogy egy kislány már négy évesen is az esküvőjére készül..! 

a hajó 

apával a nádasban 

"Apa, engedj el, egyedül úszok!" 

Persze a fürdőzés sem maradhatott el! Mások is rájöttek, hogy közeleg a nyár vége, zsúfolásig telt a Velence Korzó, nem találtunk parkolóhelyet, de azt hiszem, hogy a vízben sem lett volna sok helyünk. Így továbbmentünk a szabadstrandra, ami ugyan nem homokos és a víz is mélyebb, jó helynek bizonyult. Csúcs, hogy Matyi milyen bátran veti be magát a habokba és az is csúcs, hogy Nelli milyen kitartóan rinyál, hogy legyen kapaszkodója. Zsolti először fürdött kettőjükkel egyszerre egyedül. Jó volt a partról gyönyörködni bennük és élvezni a jeges limonádét, amit senki nem habzsolt el előlem. Sok - sok ilyen klassz kirándulást nekünk, immár majd ötösben! 

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!"  Zsoltárok 37:4

Babavárós és buli

Akik már régóta olvassák a blogot tudják, hogy Nelli születése után indult egy gyűjtemény az "első élményeknek". Édesapja ihlette, mikor először babakocsiztunk el egy lócitrom mellett és fennhangon megjegyezte ezt a nevezetes eseményt. Azóta is felbukkan egyszer - egyszer hasonlóan monumentális, vagy még inkább jelentős "első" Nelli és Matyi életében is, és most pénteken meglepetésszerűen én is átélhettem egy újabb elsőt. Ugyanis nekem még sosem volt meglepetés bulim. 

Gyanútlanul megérkeztünk klubos barátnőékhez, akiknél már klubos barátnők fogadtak, nyugodtan írhatom így, mert egyelőre Matyi az egy szem legény a gáton, szóval az anyukák és a csemeték is mind lányok. Megkezdődött a szokásos nevetgélés, tere-fere, pancsolás mikor egyszer csak előkerült egy remekbe szabott túró torta. Kati - féle specialitás, gondoltam is magamban: "Ej, de kedves ez az asszony, hogy még ilyen szuper sütit is süt nekünk!" Erre kiderül, hogy ez is része a nagy attrakciónak, amivel Harmadik babát és engem köszöntenek, hiszen itt a kilencedik hónap és ünnepeljük már meg együtt, hogy ilyen jó kis csapatunk lett! Hűű, majdnem elsírtam magam, lehet a hormonok nélkül is majdnem elsírtam volna, de így lehet rájuk fogni! :):) Micsoda meglepetés, micsoda kedvesség, még ma is megmelengeti a szívem, köszönöm Lányok! A pólót pedig hordani fogom, amint újra beleférek és a kuponok is elfogynak majd!  :) 

Igen - igen, beléptünk az utolsó hónapba. Alakul a bálna - üzemmód is, de még nem zavar annyira a sok belém ragadt víz. Lassultam, nehezebb leguggolni, Nellit már nem teszem be a bevásárló kocsiba és a biciklizés is más formát öltött. Bőven boldoggá teszi őket a lejtőn való legurulás, így nekem pedig nem kell szaporáznom lépteim. 

Ez a harmadik várandósság jóval türelmetlenebbé tett, mint az előző kettő. Gondolom a két nagyobbacska folyamatos ellátása miatt, illetve a ház folyamatos alakítása miatt. Erre oda kell figyelnem a jövőben is, hiszen szeretném ha mindhárman elsősorban a mosolygós, életet élvező anyukájukat látnák. Az első trimeszter is nehezebb volt, de letelte után jött egy aktív boldog pocaknövesztős időszak diétával, sok tornával. Egy darabig ügyesen be tudtam tartani mindkettőt, aztán azt hiszem hozzászoktam, hogy a mérleg egyre többet és többet mutat, így a nyárral megérkezett a fagyik, jegeskávék élvezete is. Már nem is nagyon mérem magam, valószínűleg újra annyit nyomok majd a lattban, mint Nellinél és Matyinál. Ez van, legalább lesz mit lekocogni! Most pedig már a babaruhák mosásánál, pakolásánál tartunk. Tegnap felírtam a kórházi listát is, lassan becsomagolok, bár lehet, hogy van még 25 napunk, de lehet, hogy nincs, ki tudja ezt ilyenkor... Összességében tehát boldog vagyok, nem olyan önfeledt boldogság ez, mint házasságunk elején, mikor nem volt gondunk semmire. Most inkább azt érzem, hogy az újra és újra felmerülő nehézségek, próbák ellenére vagyunk boldogok és nagyon - nagyon jó érzés tudni, hogy Zsoltival erős szövetségünk van. Jó érzés tudni, hogy szeret mindennek ellenére vagyis mindennel együtt, ami én vagyok. 

Az a vágyam, hogy elmondhassam Pállal, bár az éhezést azért kihagynám, ha lehet választani: 

„...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Filippi 4,11-12.

10. házassági évforduló

Újabb ünnepelni-valónk akadt tegnap. Mióta gyerekeink vannak, megszaporodtak a nyári ünnepeink, azelőtt "csak" a házassági évfordulónk esett nyárra. Idén azt hittem, hogy nem is kívánok majd tortát enni, de kívántam ;) Pedig mind megettük a finom vacsoránk is: 

ünnepi vacsi 1.

ünnepi vacsi 2. 

Anyuék vállalták a gyerekeket, így több, mint négy órás kimenőt kaptunk tegnap este! Mivel a szüleink messze laknak, ezért már önmagában ez ünnepnek számított. Micsoda élvezet volt nyugodtan végighallgatni egymást anélkül, hogy valaki(k) folyton a szavunkba vágnának. Ki is használtuk az időt és beszélgettünk egy jót. Jól esett visszaemlékezni az elmúlt évtizedünkre! Olyan gyorsan elszaladt, főként az utolsó négy év. Jól esett elmerengeni együtt a kis Harmadikról, örülök, hogy sikerült így öt héttel a szülés előtt! :) Persze a többiekről is szó esett, a házról, tervezett nyaralásról a távoli jövőben és még sok - sok mindenről. Tíz éve ilyenkor bepréselődtünk a kisPolskiba és nagy izgalommal kezdtük meg nászutunk Balatonfüreden. Ma nagy izgalommal kezdjük következő közös évtizedünk, kíváncsiak vagyunk mi mindent tartogat még nekünk a jó Isten, aki eddig is nagy támaszunk és összetartó erőnk volt! 

apró kedvesség a kánikulában

Hadd mutassam meg az esküvői meghívónkon szereplő idézetet, ami nagyon aktuális még ma is: 

"Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!" 

János 13:34 

10 éves házasok, majdnem kettesben :) 

névnapi

Újra elérkezett a nevem napja. Nem szoktunk nagy feneket keríteni a névnapozásnak, hiszen annyi ünnep van így is az évben. Ünnepelni jó, és ünneplünk is, de nem újabb ajándék halommal, hanem apró kedvességekkel. Nálunk ez a névnapozás lényege, apró kedvességgel meglepni a másikat, hogy ne feledkezzen meg nevének jelentéséről. Mert van jelentősége a nevünk jelentésének. A gyermekeink születése előtt gondosan választjuk ki, hogy kit, hogy hívjanak. Mi jellemezze, mihez legyen hű élete során. 

Nelli nevének csengése tetszett meg először, de tudtuk, hogy nem kell tovább keresgélnünk, mikor láttuk a jelentését: Isten az én világosságom. Más fordításban: Isten az én gyönyörűségem. 

Mátyás jelentése Isten ajándéka, de jóval személyesebbé vált a bemutatásán megfogalmazott jelentés: az elkészített, az elhelyezett jó. 

Harmadik babánk nevének pedig külön története van, majd elmesélem, ha megszületett. Ebben a maradék 4-6 hétben megpróbáljuk még titokban tartani. 

Zsolt neve, török uralkodó. Jellemzi annak minden pozitív és negatív értelmében, de legalább nem unatkozom, hiszen egyedi feladat a szövetségesének lenni. 

Az Anna név jelentése pedig, kegyelem. Mennyire érzem ezt minden nap. Most is például a délutáni alvásból hirtelen és frissen keltem, ez már önmagában meglepő. A következő pillanatban hallom, hogy dörög az ég. Kisiettem összeszedni a kertben a ruhákat. Akkor kezdett esni, mikor tető alá kerültem újra. Hívhatjuk véletlennek is, de nekem jobban tetszik a kegyelem. Ez egy ici - pici dolog, de a kegyelem szabadít fel az alól, hogy mindent mindig megpróbáljak tökéletesen tenni. Tudom, hogy lehet bocsánatot kérni és van megbocsátás. Persze, nem akarok visszaélni ezzel. 

Számomra a nagy kihívás mostanában, hogy én vajon tudok-e kegyelmet gyakorolni mások felé? Legyen az gyermek vagy felnőtt, rokon, barát vagy idegen. Olyan nagy szüksége van az embereknek a kegyelem megtapasztalására, bárcsak rajtam keresztül sikerülhetne! 

szülinapokat ültünk - 3 gyerek

Újabb családi év telt el, amiben gyarapodtunk bölcsességben, humorban, költségekben, játékban, gyerekszámban és években. Nelli 3-án négy, Matyi 16-án pedig 2 éves lett. Minden évben elfog a nosztalgia ezek a napokon, hogy milyen különlegesen is telt a születésük napja, milyen szép élmények maradtak ezek bennem! Idén az újabb szülésre való készülés örömét, kiváltságosság-érzetét is felhozták bennem az ünnepek, hiszen nemsokára egy újabb születés nap közeleg! 

Hála Istennek olyan intelligens környezetben élünk, ahol nem kérdezgetik tőlem, hogy "Jé, harmadik gyerek! Miért? Hogy mered vállalni? Elment az eszetek?" Tudom, hogy sokak örömét teszik kevesebbé az ilyen keresetlen kérdések, ezért is vagyok hálás hogy mi nem kapjuk meg ezeket annak ellenére, hogy már van egy fiunk és lányunk is, szóval elvileg "végeztünk". :) 

A szülinapok kapcsán azért felmerült bennem is, hogy miért vállaljuk mi ezeket a csöppségeket? Igen, bennem, bennünk van a vágy, hogy megszülessenek, bővítsék a családunk, de miért?! Időről - időre megválaszolom magamnak ezt a kérdést, de most olyan elemi egyértelműséggel jött egyik hajnalban a válasz, hogy az csuda. Szeretem, mikor Isten ilyen konkrét: 

- "Hát azért, mert én ajándékoztam Nektek őket." - Ja, tényleg!
Ebben benne van, hogy nagy gondossággal lettünk mi kiválasztva szüleiknek, mert így illünk össze igazán. Benne van, hogy ők tökéletes ajándékok számunkra, akiket mi csomagolhatunk ki, élvezhetjük (vagy épp elviselhetjük) társaságukat és a velük járó feladatokat, felelősségeket. Szerethetjük őket, mert mi kaptuk őket. No, nem az egész életükre, csak az életük elejére, mikor még alakíthatóak, formálhatóak, hogy mindazt megtanítsuk nekik, ami egy szülőnek feladata, hogy felnőttként boldogan lehessenek önállóak. Miénk a kiváltság, hogy példák lehetünk az anya - apa, feleség - férj, nő és férfi szerepekben. Imádkozom, hogy a segítségükre lehessünk és ne hátráltassuk őket a fejlődésben! Folytathatnám még, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessem milyen különleges élmény édesanyának (és gondolom, hogy édesapának is) lenni. 

reggeli, szülinapi tánc 

A konkrét ünneplésről pedig: Nelli napján a Vadasparkban kirándultunk egy hatalmasat. Fantasztikus milyen jól bírta mindenki és milyen jól szórakoztunk hármasban! Nagyobb családi buli is volt pizzával, rengeteg ajándékkal (amiknek megint nincs még jó helyük), patakparti sétával, díszvendégekkel és sok - sok zenével. Matyit pedig tegnap nagy biciklizéssel, tóparti fürdőzéssel ünnepeltük mindenki örömére! Annyira jólesett, hogy az egész napot együtt töltöttük, nekem ez volt az igazi ajándék!

A Vadasparkban 

"vágyva - vágyott" ajándékkal

boldogság 

mert Apa csak egy van

Tegnap volt a nemzetközi apák napja. Mi a családban már megünnepeltük ezt a nemes ünnepet spontán módon az anyák napja hetében, mikor Nelli teljesen saját ötletétől vezérelve szedett egy virágcsokrot az apukájának azzal a felkiáltással, hogy aznap volt apa nap. Ennél nagyobb ajándék, hozzáteszem, anya - napra sem kell, mert nagy boldogság tapasztalni, hogy a gyermek őszintén szeret és megtalálja a módját (minden külső kényszer nélkül), hogy ezt ki is mutassa! Mert bizony, nem én inspiráltam a csokorszedést, teljesen magától jutott eszébe! 

Ahogy figyelem a gyermekeim és a nevelésünk, az első években nagyobb szerep jut az édesanyának, természetes módon. Jó is, hogy ebben a kapcsolatban tanulják meg a bizalmat, a szeretet elfogadását és annak feltétel nélküli mivoltát. De gondolkoztam az apák szerepén is, micsoda kulcsfontosságú pozíció apának lenni, hiszen az Isten - képünk alapszik ezen! Az én apukám mindig is szigorú, szabályok betartását megkövetelő, ugyanakkor gondoskodó és figyelmes volt. Talán ezért nem esik nehezemre Istenről hasonlóan gondolkodni, egy mennyei édesapának látom Őt, aki végtelenül szeret, miközben szeretné látni a fejlődésem, az önállóságom, a kiteljesedésem. Hogy ez megvalósuljon mindent megad, ami szükséges és kegyelméből néha ráadást is, csak úgy, mert szeret. Ott van, ha kell, bármikor megszólíthatom akár örömmel, akár bánattal. Az én apukám is ilyen. 

Vágyom rá, hogy az én gyermekeimnek se kelljen küszködni a szerető Isten elfogadásával. Az ő apukájuk is remek! Egy szórakoztató, vicces édesapa, akivel nagyokat lehet játszani, aki olykor szigorúan megköveteli, amit kell. Akit néha elfárasztanak a hisztik, mégis ott van, jelen van és elérhető. Bármikor. Mert feltétel nélkül szeret és ezt ki is mutatja, ahogy tőle telik. Isten éltessen tehát kedves férjem, te "elég jó" apuka, akire nemsokára új kis lélek bizatik! Hajrá!