Van nekünk egy csodás kis kertünk. Nagyon szeretem. Itt tanultam a vizsgákra főiskolás éveim alatt. Itt futottam helyben, mikor a gyerekek mellett nem volt időm elfutni, és most is itt tornázok legszívesebben. Jó sok fa árnyékolja nekünk a napot, a kutyák rezidenciája is elég nagy szeletet leszakít belőle, a téli tüzelőről nem is beszélve. De így is marad egy kis zöld, ahol csodásan lehet játszani. A vendégeinknek mindig azt mondom, hogy nincs itt semmi, mert tényleg nincs homokozó (ez egyébként tényleg hiányzik), se trambulin, se mini vagy maxi játszótér... mégis itt töltjük a napsugaras napjaink nagy részét.
 |
| 2018-as akció |
És nem unatkoznak a gyerekeink. Néha elfog a vágy, hogy vegyünk csúszdát, meg ezt, meg azt hogy élvezetesebb legyen, de aztán meglátom őket, ahogy élvezettel játszanak a botokkal, sárral, másznak a fára és mindenhova köteleket aggatnak bunkerek építéséhez... és akkor lenyugszom, hogy jó ez így. Maradjon így.
"..És ha a játék egyszerűbb, nagyobb részt adhatnak hozzá saját magukból. Ez a kevesebb adta szabadság: az odafigyelés, a részvétel, a befogadás szabadsága. Azok a játékszerek, amelyek semmit sem "csinálnak", bármivé változhatnak a játék során." (Payne: Egyszerűbb gyermekkor p.110)
Tehát a kertünkben remekül működik az egyszerűbb környezet elve. Bent a házban már kevésbé. Azt rendezni lesz az igazán nagy kihívás! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése