Tegnap délelőtt Nelli a diófára mászva kiáltotta el magát: Tűz van! Tényleg hatalmas füst szállt fel a közelben, de azért biztos, ami biztos, nem hívtuk rögtön a tűzoltókat. Először megnéztük mi a helyzet valójában. Csak az "x." szomszéd égette a zöld hulladékot. Hazafelé battyogva Matyi megjegyezte, hogy milyen kár, hogy most nem láttunk tűzoltóautót!
Aztán folytatódott a napunk írás gyakorlással, ebéddel, délutáni alvással, kertben időzéssel és estefelé, mikor már el is feledkeztünk a délelőtti esetről, egyszer csak Zsolti jellegzetes autó hangját vélte hallani. Gyorsan kiment a gyerekekkel a ház elé, és láss csodát! Épp egy tűzoltó autó kanyarodott felénk! Aki tudja milyen nehezen megközelíthető helyen lakunk ugyanúgy elámul ezen, mint ahogy mi tettük. Hisz sehol a környéken nem volt tűz! A tűzoltó autó csak jött, villogott és integetett a gyerekeknek, és ment is. Nelli boldogan konstatálta, hogy "mégis láttunk ma tűzoltó autót!"
Ez is megerősítette bennem, hogy Isten, aki azt ígérte, hogy még a hajunk számát is számon tartja, valóban meg is teszi. Nincsenek véletlenek. Ilyen kedves az Isten, hogy boldogan okoz örömöt egy négy éves kisfiúnak és testvéreinek. Mindenről tud és mindenben mellettünk van. Persze előny, ha már régebbről ismerjük, de bármikor "be lehet csatlakozni" Isten nagy családjába. Nem azt mondom, hogy mi keresztyének nem leszünk betegek a koronavírustól. Sőt. De azt mindenképpen fontosnak tartom leírni, hogy nem leszünk abban a helyzetben sem egyedül. Engem nagyon bátorít, hogy a Mindenség Teremtője és Ura mellettem van és gondot visel rám. Semmi sem történhet velem az Ő tudta nélkül. Ez jó, mert Benne bízom.
„Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” Lukács 12:6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése