"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2015. december 31., csütörtök

jeles szülinapok 2015

Ez volt az első év, hogy már négy szülinapot is ülhettünk kis családunk körében. Nelliével kezdtük júliusban, 13 napra rá következett Matyi születésének napja, aztán októberben Zsoltié és most az enyém zárta a sort. Szeretünk ünnepelni, álljon itt pár kép emlékül, hiszen oly boldogok ezek a napok: 
Nelli két éves lett

Zsolti is egy évvel bölcsebb

Matyi, hazaérkezésének napján

és én :)
Emlékezetes szülinap volt mind! Nelli első szülinapi bulija a kertben, a barátokkal és a nepemmel (mosógép). Matyi születése ugyebár örök emlék marad és mindig Isten ajándékozó jókedvét juttatja eszembe, mert "miért ne adna nekünk vele együtt mindent" ?! Először töltöttük külön Zsolti szülinapját az építkezés miatt, de először sikerült jól az általam sütött torta is :) És az én szülinapom... nagyon különlegesnek éreztem! Zsolti feldíszítette a szobát, karamelles kávét főzött, elbuszozott a tortámért (és egy óra alatt haza is ért), tökéletes nap volt! Tényleg tökéletes! 

Sok - sok ilyen boldog szülinapot még nekünk! 

Ja, és ki ne maradjon Jézus szülinapja, hiszen az enyém után 24-én az övét is megünnepeltük! Így is készültünk a szent estére. Mikor leültünk a vacsoraasztalhoz a kutyák nagy ugatásba kezdtek, így Zsolti kiment megnézni, hogy mi az oka. Nellivel mi bent csak annyit hallottunk, hogy valakinek Boldog Karácsonyt kívánt. Erre rám néz a lányka: 
- Megérkezett Jézus? - hiszen mégis csak Ő az ünnepelt. :) :)

2015. december 26., szombat

karácsony négyesben

Első karácsonyunkat töltjük négyesben.


Azt hiszem az elmúlt hónapok során felvettem azt az attitüdöt, hogy amit csak lehet intézzünk el a leghamarabb, a legrövidebb idő alatt, hiszen sosem tudhatjuk mikor igényel minket a ded, vagy a dedek. Így kicsit kiakasztott, mikor 24-én reggel Zsolti eltűnt valahol a házban (mert azért egy félkész házban már ilyet is lehet;)) és sokáig elő sem került...így a husi sem került a sütőbe... a karácsonyfa házon belülre...csak az én fejem lett egyre nagyobb, és akkor durrant, mikor kiderült, hogy az én kedves uram a gyaluja pengéjét keresi...24-én délelőtt...csak úgy... Na, aztán persze megtalálta és az is kiderült, hogy nem én tettem el! Éljen - éljen, kezdhetjük a napot .. ekkor úgy 11 felé járt az idő... Na, mindenesetre megegyeztünk, hogy maradékot ebédelünk, és valószínűleg szendvicset vacsorázunk, mert arra biztos lesz idő. Mikor ezt kimondtuk, én is felszabadultam és (újra)kezdődhetett a nap. Aztán valahogy bekerült a husi a sütőbe, aludtak a gyerekek, ébredés után felállítottuk a fát, fel is díszítettük, elkészült a köret is és jó későn ugyan, de asztalhoz ültünk és békességben, boldogságban vacsoráztunk, énekeltünk, ajándékoztunk. Az én drága férjem olyan jól eltalálta, hogy minek örülnék, hogy még pityeregtem is boldogságomban, Nelli is nagyon örült a babájának, Zsolti pedig a kitüntetésének, miszerint igazán odaadó családfővé sarjadt ebben az évben! 

Elmondhatom, hogy az utóbbi évek legszebb szent estéjét tölthettük el együtt, pedig volt nehezítő körülmény bőven. Például, hogy 22-én karácsonyfa vásárlás után bedöglött a lada. Úgy kellett elvontatni a szerelőhöz, azóta is ott csücsül. Ebben az a fantasztikus, hogy 22-re már meglátogattuk a rokonokat, bevásároltunk és a karácsonyfa is ott csücsült az autóban, mire az megadta magát. A másik csoda, hogy egyik barátunk készségesen ott termett és elvontatta a kocsit a szerelőhöz, Zsoltit és Nellit pedig hazahozta. Egy másik barátunk pedig már másnap kölcsönadta nekünk saját autóját, hogy azért ne maradjunk járgány nélkül. Így még imaházba is eljutottunk! Hála Istennek a családunkért, barátainkért! Aztán ugye ott volt még a gyalu-ügy, délután leesett az ablakból az egyik porcelán edénykém, persze ripityára tört, a nagyobb baj, hogy magával sodorta a forralt boros fazekat, ami a világos huzatú hintaszéken landolt. Se porcelán edény, se forralt bor, csak folt a huzaton, amit gyorsan be is tettem a mosásba. Ezen a ponton reméltem, hogy más már nem jön közbe, és hála Istennek nem is jött! Innentől indult a békés esténk. 

Fantasztikus, hogy Jézus tudatosan vállalta azt, hogy kisbaba lesz, öntudatlan, a szülei gondoskodására szoruló csecsemő.. Nem biztos, hogy én mertem volna vállalni a kockázatot...Fantasztikus, hogy egészségesen megszületett egy hosszú utazás után, mikor az édesanyja szamárháton utazva vajúdott és egy koszos, kicsit sem higiénikus istállóban megszülte, ahol még állatok is voltak. Hálát adok azért, hogy én egy jól felszerelt, kényelmes, tiszta kórházban szülhettem nagy tudású orvos - szülésznő mellett! Szóval, hihetetlen ez a karácsonyi történet, ha kicsit mélyebben belegondolunk. 

"Dicsőség mennyben az Istennek, és békesség földön az embereknek!" 

2015. november 29., vasárnap

100 boldog nap

Kissé monotonnak tűntek előttem saját napjaim, ami kissé kifárasztott az elmúlt héten. Így jött az ötlet, hogy csütörtöktől kezdve életem első kihívásán veszek részt. Nem fogom mindig leírni, mert egész egyszerűen nincs időm rá, viszont minden nap keresek valami boldogságot az adott napban. Hosszú évek gyakorlata ez már amit nem árt feleleveníteni, hogy mikor már at hiszem, hogy ma nem is történt semmi, lássam, hogy dehogynem!
babucinak tűnik


Eddigi boldogságok: Matyi 4,5 hónaposan átfordult. Nellivel pénteken egyáltalán nem kellett veszekedni. Szombaton hintaszékben ücsörögve ihattam egy finom vaníliás cappuchinot.  Ma pedig meg fogjuk gyújtani az első adventi gyertyát. Remélhetőleg egy frissen sült kuglóf illatával betöltött szobában. 

2015. szeptember 30., szerda

Mátyás

Szeptember 20-án, vasárnap volt Matyi bemutatása. Mivel baptisták vagyunk kis csecsemőinket nem megkereszteljük születésükkor, hanem egy kedves ünnep során mutatjuk be a közösségünkben, ahol a lelkipásztor, a szülők imádkoznak érte. Így olyan, mintha egy közösségnyi keresztszülője lenne a picinek, ami nem csak szöveg, mert a gyülekezet tagjai valóban imádkoznak ezekért a kis emberekért és ott vannak mellettünk, segítenek a nevelésükben, gondozásukban akár egészen gyakorlatias módon, pl. azzal, hogy eljönnek hozzánk tetőt fedni :) Ezért is mondom, hogy otthon vagyok köztük!

ároni áldás

Gyuri egészen különlegessé, személyessé teszi a gyermekbemutatást azzal, hogy a gyermek nevének jelentése alapján megerősíti a szülőkben a kicsi életének "feladatát". Mátyás azt jelenti, Isten ajándéka. Ezt látjuk nap, mint nap. Abban, hogy kevesebbet sír, hogy többet alszik, hogy kacag, hogy nő, hogy milyen békés és abban is, ahogy született. De van a nevének egy másik jelentése is: "az elhelyezett jó". Mátyás Júdás helyére került a tanítványok között, előre elkészített helyét foglalta el, ahogy Matyi is a mi családunkban. Gyönyörködünk abban, hogy milyen "jó" tényleg az, amit, akit Isten alkotott! És várjuk mi mindent élhetünk majd át ez a kis emberke mellett! 

a készülő új szobában

2015. szeptember 18., péntek

üzenetek a JóIstentől

Mikor várandósan elérkezett a CTG-re járás ideje, hosszú idő után először utaztam metróval. Mi tagadás élveztem, hogy egyedül közlekedem és nem kell állandóan egy kis 90 centis emberkét lesnem, így nyugodtan bele is merülhettem a gondolataimba. Azt vettem észre, hogy milyen furcsa emberek vesznek körül... dagik, mosdatlanok, ráncos bőrükön tetoválás, zacskónyi gyógyszert cipelnek...mivé lesz az ember? - gondoltam én ... 

Aztán arra gondoltam, hogy őket is, egyenként Isten teremtette, mint ahogy engem, és ahogy azt a kisfiút is a pocakomban formálódik... és Isten jónak, egyedinek teremtette őket, olyannak, akikben gyönyörködhet. Akkor mi történt? Felnőttek lettek, és maguk váltak felelőssé saját testük, életük felett... A rossz döntéseknek pedig következménye van. 
A jó hír, hogy én hozhatok jó döntéseket és felnőttként is gyönyörködhet bennem a Teremtőm, legalábbis ez a reménységem.. 


Pár héttel később megszületett Matyi, és arra pár héttel el kezdett fájni a fogam. Gyorsan kértem is időpontot a fogorvostól. Kaptam is egy olyan napra, mikor Zsolti is itthon volt, így gondoltam ő itthon marad Nellivel, mi pedig Anyuval és Matyival megyünk a rendelőbe. Szuper! Közelgett a megbeszélt időpont, felhívott a fogorvos asszisztense, hogy felszabadult egy közelebbi, másnapi hely, mehetek, hiszen fáj a fogam. Elfogadtam, aztán mégis bestresszeltem azon, hogy hogyan fog Anyu két gyerekre vigyázni egy nem annyira gyerekbarát és csendet kívánó helyen ?! Fellapoztam a naptáram, ez az ige volt benne szabad fordításban: Légy újból nyugodt lelkem, Isten gondoskodik rólad. Hát, nem sikerült mégsem megnyugodnom, ezért visszahívtam az asszisztenst és az eredeti időpontban maradtunk inkább...Aznap este, meglepetésként beállított a húgom a nővéremmel együtt. Csilla pár napig nálunk is maradt, tehát Isten tényleg gondoskodott a gyerekvigyázásról, csak én nem tudtam akkor még róla és nem mertem elhinni, hogy minden rendben lesz, ha Ő azt mondja és ha én nem tudom ennek részleteit... Hmmm, micsoda gondoskodás és figyelmesség a Teremtő részéről, kár, hogy nem tudtam élni vele! Aztán persze megoldódott a fogas kérdés is, de ez jó lecke volt!

2015. augusztus 11., kedd

2015. július 25., szombat

Matyi születésének története

"Aki kér, annak adatik..." 
Én kértem. Sokat. Másként készültem erre a szülésre, mint Nelliére, hiszen már volt némi tapasztalatom, hogy mi várható. Akkor a legfontosabb kérésem az volt, hogy ne fájjon a szülés és jó élmény legyen. Így is lett. Nem fájt, és a hosszúsága ellenére életem egyik legnagyobb és legszebb emléke! 

Most kicsit több részletbe bocsátkoztam az imádságaim során: 
- Fájhat, nem baj ha fáj, csak legyen egyértelmű, hogy mikor kell bemennünk a kórházba és a folyamat haladása is. Ezért meg se kísértsen minket a császármetszés gondolata. 
- A szülés passzív, tágulási szakasza kezdődjön el már korábban, ha lehet számomra észrevétlenül, hogy rögtön a szülőszobába mehessünk, ne kelljen órákat várakozni a vajúdóban. 
- Legyen minden rendben a babával és velem is. 
- Ha lehet, akkor ne kelljen oxitocint kapnom, hogy a saját raktáraim aktiválódjanak és adjanak életre szóló löketet Matyinak, hogy megkönnyítse mindez az aranyóra alatti bevésődést számára. 
- Legyen nyugodt időnk együtt hármasban, rögtön tegyék a hasamra mikor megszületett, ne vágják el rögtön a köldökzsinórt és ne legyen gátmetszés, hogy ne kelljen a varrogatásra időt szánni. 
- A gyermekágyas részen már velem tölthesse az első éjszakát is, sőt, mehessek érte mihamarabb ezért jó lenne, ha nappal születne. 
- Mindenkinek jó időben (orvos, szülésznő, mi) induljon be a szülés, Nellinek ne legyen gond, hogy mindkettőnknek el kell menni és a kórházi napokat is jól viselje.
- A szobatársaim ne zavarjanak, jófejek legyenek.

szokásos szülőszobai kép
Hát, kb. ez volt a lista. :) És lássuk csak, mi történt: 
Szerda délután már erősen gondolkozott a szülésznő és a doktor nénink, hogy hazaengedjenek-e bő két ujjnyi nyitott méhszájjal, mert a szülés előtti hetekben az elviselhető jóslófájásoknak köszönhetően megindult a tágulási folyamat. Végül hazaengedtek, de a lelkemre kötötték, hogy bármiféle kis fájdogálást érzek, menjek vissza, nehogy autóban vagy otthonszülés legyen a vége, ha elfolyna a magzatvíz. Hazajöttem, mostam, túrógombócot készítettem a családnak, este még elmondtam Nellinek, hogy lehet, hogy éjszaka kell mennünk majd a kórházba, de semmi gond, Csilla itt van, vigyáz rá. Mondta, hogy rendben :) 
Éjjel 22:30 felé éreztem valamit, aludtam még kicsit, aztán eszembe jutott, hogy milyen tanáccsal engedtek haza és ugyan nem fájt nagyon, nem fájt jobban, mint egy jó kis menstruációs görcs, de rendszeresen egymás után, így Zsolti javaslatára felhívtam a doktor nénit, aki nem mert kockáztatni, így hajnali 2:30-kor becsengettünk a szülőszobára. Nem folyt még el a magzatvíz, utólag mondom, hogy hála Istennek, mert nem tudom, hogy lehet utazni igazi, kemény fájások között! 
Megvizsgáltak, és a csendes szülőszobai részleg egyik kellemesen berendezett, kényelmes, zuhanyzós szülőszobájába kísértek minket! Rögtön a szülőszobára! Na, itt még lehetett sétálgatni, pihengetni, mert kellett kicsit várni még a maradék tágulásra, de szép lassan ez is beérett, persze ebben a szakaszban megkaptam megint, hogy "túl mosolygós" vagyok. Hát, ekkor még tényleg nem volt okom fancsali ábrázatot vágni!
Aztán vártunk - vártunk, végül 6:30-kor a doktor néni megrepesztette a magzatburkot. Ezután jött a java! Az egyre erősödő és egyre gyorsabban jövő valódi fájások, amikért hálát adtam, mert ilyet még nem éreztem korábban és egyértelmű jele volt számomra, hogy jól haladunk, amit minden vizsgálat meg is erősített. Zuhanyoztam, Zsolti segített, mértük a fájásokat, Zsolti segített, ültem a labdán, Zsolti segített. Zsolti segített, mindenben és pont annyit, amennyire szükségem volt. Ez most nem olyan összeölelkezős szülés volt, mint az első. Itt jobban esett, ha csak a fájásoknál kapaszkodhattam belé, akkor viszont rögtön és erősen. Ő megértette, és segített. Hihetetlen, hogy milyen jó segítő ő a szülések körül, ilyenkor (nehezebb helyzetekben) érzem igazán, hogy mennyire szeret és én is őt.
6:30 után csak úgy repült az idő és hirtelen azt vettük észre, hogy Matyi megérkezett (9 felé). Olyan jó volt, hogy tudtam figyelni, hogy nem voltam eddigre már teljesen fáradt, hogy láttam, ahogy kibújt, ahogy a hasamra tették és nem vágták el a köldökzsinórt, Zsolti vágta el kicsit később. Kis idő kellett a varrogatásra egy ici - pici gátseb miatt, ami abszolút nem is érzékelhető számomra és egy ici - pici oxitocin kellett csak a kitolási szakasz legvégén. Ahogy meglett a baba, már örömködhettünk is együtt, kapott ugyan pólyát, de végig ott volt velünk és az is olyan jó volt, hogy Zsolti tudott rám is figyelni Matyi érkezése után, nem volt semmi gond. Kaptunk egy kis közös időt itt, Matyi feltöltötte raktárait egy kis előtejjel és én ki nem mondott de vágyott kívánságaimnak megfelelően vettem egy frissítő zuhanyt és saját lábon mehettem fel a szobámba. Zsolti megajándékozott azzal, hogy kétágyas szobába mehettem, ráadásul az első napon és éjszakán csak kettesben voltunk Matyival. Max. 3 órát töltött nélkülem a lurkó, aztán már mentem is érte egy jó kis kórházi ebéd és rövid szundítás után. Ezután végig együtt voltunk!
Matyinkkal
Azt hiszem, hogy őszintén mondhatom, hogy élveztem a kórházi együttlétet az újdonsült kisfiammal. Persze a második estén már elfogott a honvágy, de olyan kedves volt velünk mindenki, tényleg! Hab a tortán, hogy felvettek az RTL Klub híradójába, ahol az elfogyó BCG oltásokról volt szó (júli 17. este 6 órás hírek), hogy ott lehettem Matyi hallásszűrésén amit szűrő BERAval végzett a néni, hogy a csecsemősök is nagyon kedvesek voltak velünk! A lehető legjobban ki voltunk szolgálva, mintha nem is kórházban lettünk volna! De azért nagyon jó volt hazajönni, és a második naptól kezdve igazán élvezem is az itthonlétet! Fantasztikus, hogy van két gyermekünk, hálásak vagyunk értük nagyon! És a meghallgatott imádságokért is, hiszen Isten kegyelméből mindent megkaptam, amit kértem!
kettő

2015. július 21., kedd

Az elmúlt hetünk,( a 40.) képekben

még hárman vagyunk a képen
mindenes segítőnk és Nelli
fürdés!!
13. van, ideje lenne kijönni
családunk hétfőn
Kormányi Mátyás, az ajándék :)

családunk pénteken


2015. július 6., hétfő

2. szülinap, avagy az első szülinapi buli

Pénteken lett Nelli két éves lányka! Hipp - hipp, hurrá! Úgy várta már a szülinapját, a tortát, az ajándékot! Én nem is gondoltam korábban, hogy egy két éves így át tudja már élni ezt a nagy eseményt! De át tudja, úgyhogy nagy feneket kerítettünk neki ünnepi csokitortával, ahogy az ünnepelt kérte ill. szülinapi bulival, ami szintén a kisasszony kérése volt. Nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a kánikula ellenére mindenki jól érezte magát a kert viszonylagos hűvösében, a lurkók a medencében, vagy a homokozóban lubickolva. Nekünk pedig nagyon jólesett, hogy megoszthatjuk a barátainkkal ennek a két évnek az örömét! Még sokszor - sokszor ennyit hasonló jókedvben, áldásokban és örömökben bővelkedve! 

pénteki ünneplés négyesben
FÜRDÉS!

a felnőtt részleg részlete
kedves meglepetés Andiéktól - virág anyának
a várva - vártakkal :)

2015. július 3., péntek

szülinap várandósan

Régóta szerettem volna már írni egy bejegyzést arról, hogy milyen másodszorra várandósnak lenni, persze általában nincs időm nagy eszmefuttatásokra, de mivel ma van az első kis bogár második szülinapja, így gondoltam, hogy kerítek egy kis időt, hogy a második kis bogár első kilenc hónapjáról írjak. 

Áldás, ő is. Ebben már benne is van minden. Hála Istennek, megint minden nagyobb nehézség nélkül éljük meg ezt a várandósságot, a leletek rendben, a lurkó mocorog ha kell, szépen, egészségesen fejlődik, tehát újra valóban áldott állapotban érezhetem magam, amikor az emberek egy kicsit nagyobb figyelemmel fordulnak felém mondjuk a közlekedési eszközökön és ha elég idősnek találnak, még a váróban is átadják a helyük.. (Nemrég egy várakozás közben hallottam két nénit összesúgni, mikor láttak, hogy "ó, fiatal még, bír állni!") Szóval áldás. 

Ő is. És igen, ebben az egyszerű kis mondatban benne van, hogy ő már a második. Nem a második számú értékrendjét tekintve, viszont második a testvérek sorában, így már pocakbabaként is osztoznia kell rajtam. Nem pihenhettem akkor és annyit, amennyit szerettem volna, ha Nelli épp pl. szaladgálni akart a kertben. Persze néha hajlítható a nagyobbik, de néha nem. :) Ketten vannak, kettejük között kell lavírozni úgy, hogy mindketten megkapják azt a különleges, személyre szóló szeretetet amiért a mi gyermekeink lettek, amiért Isten épp nekünk adta őket. Szóval ő is. 

Izgatottan várjuk, hogy milyen kis emberke lesz, milyen élmény lesz a születése, az első hetei, első évei... Hálásak vagyunk érte (is). :) Nellit pedig Isten éltesse ezen a szép, forró, csodás napon!

2015. június 11., csütörtök

cuki mondások egy majd kétévestől

Megyünk hazafelé az autóval, szösszenetnyi szünet támad a beszélgetésben, erre Nelli:
- Anya, beszélgessünk!

Zsolti az új, gyökérfogó szőnyeget próbálja megfordítani az úton, mire Nelli:
- Nem lesz ennek jó vége!

Kint a kertben:
- Jaj, kutyaszarba léptem! - pedig nem is lépett. :)

a munkahelyem családi napján, kissé megfáradva

Kipróbáltuk az ajándékba kapott promós Bepanthen kenőcsöt. Este Zsoltié volt az esti pelenkázás, öltöztetés. Megkérdezte Nellit:
- Mivel kentétek be Anyával a popódat? Bepanthennel?
- Nem, kipanthennel. (a kipatentolásból eredeztetve)

Andiékkal beszéltünk telefonon, kicsit ujjongtam még a beszélgetés befejezése után, hogy sikerült átköltözniük! Erre Nelli: Átöltöztek szép ruhába!

CUKI gyerekünk van :) :)

2015. május 27., szerda

esőnapok

Hétvégén nyaraltunk! Olyan jól esett, hogy jól esett, mert Zsolti így nem a házon ügyködött hanem az egész hétvégét volt ideje velünk tölteni! Feltöltődtünk miközben a növényeink nőttek, a megjavított út pedig elfolyt.. :) Szombaton elmentünk a velencei fürdőbe és egy remek napot töltöttünk együtt! Nelli ki sem akart szállni a vízből annyira élvezte a pancsolást! 


Vasárnap pünkösdöltünk a gyüliben. A legfontosabb gondolat számomra az idei ünnepen, hogy milyen jó, hogy Magyarországon ekkora szabadságban élhetünk! Egyelőre senkit nem zavar a kereszténységünk. bátran élhetjük, beszélhetünk róla, járhatunk templomba. Ez nem minden országban ilyen kézenfekvő, pl. Koszovóban sem, ahol az egyik barátunk járt nemrég missziós úton. És hab a tortán, hogy a közösségünkben igazán otthon érezhetem magam!
Hétfőn újra nagyobb égi áldás zúdult ránk, ezért egy másik vizes közeget fedeztünk fel magunknak, méghozzá a Tropicariumot. Háromnegyed órás lenyűgözött szájtátás után Nelli beindult és futott föl - le, lépcsőn fel, lépcsőn le, mi felváltva utána. Ezt is nagyon élveztük mindannyian! Ha mi elhallgatunk, valóban a természet dicséri Istent! Az a sokféle vízi világ, ami önmagáért olyan csodálatos! Annyiféle hal, micsoda kreativitás! Most a korallok szépsége és színessége nyűgözött le legjobban! 


egy kis alkotó pihenés két futás között

Szóval, ezen a hétvégén úgy éreztem magam, mintha egy újabb nászúton lettünk volna! Csodás volt és nagyon hálás vagyok érte!Most pedig a nyugalmasabb napokat élvezzük, immár csak hármasban: lótás - futás a kertben, takarítás, fűnyírás stb. :)
meseolvasás a babának

2015. május 10., vasárnap

váraljai anyák napi hét

Idén ünnepeltem életem második anyák napját, mikor én is köszönthettem, és engem is köszöntöttek. Ez utóbbi különösen kedves nekem, mert annyian gondoltak rám, hogy Nelli meglephessen múlt vasárnap! Anyukánkat azzal leptük meg, hogy mindannyian, minden gyereke otthon volt vasárnap, kapott kis sütit, színház jegyet, kirándultunk, játszottunk egy jót! Én pedig kedvenc csokit kaptam, hóvirágot és ajakbalzsamot fantasztikus illattal, na és persze ne feledkezzünk el a csodálatos rózsáról sem! Ezek mind nagyon jólestek, bár nem az ajándékok számítanak igazán, hanem annak a tudata, hogy ezen a napon kicsit megemlékeztünk arról, hogy mennyi mindent tesznek az anyák gyermekeikért, mert azért van ebben a csodálatos hivatásban jócskán önfeladás, a saját érdekeink háttérbe szorítása, időhiány és még jó sok nehézség... mégis nagyon élvezetes és értékes "munka" segíteni egy pici embernek a felnövekedésben, hogy önálló, Istent szerető, egészséges felnőtt legyen! Nem kis felelősség, de hálásak vagyunk, hogy részünk lehet ebben Zsoltival! 
anya - baba anyák napján

anya - lánya anyák napján


Mi meghosszabbítottuk kicsit az ünneplést Nelli lánnyal, és tovább élveztük a Váralja adta kényeztetést, egy hetet maradtunk még Apuéknál. Ezalatt sétáltunk nagyokat az erdőbe, játszótérre. Láttunk mindenféle állatot pl. kecskét, borjúkat, fecskéket, lovakat, nyulakat és baromfikat. Ettünk nagyon finom fagyit, palántát ültettünk, angoloztunk, utaztunk, nem főztünk ... és tényleg élveztük a csodás környezetet, a család szeretetét és gondoskodását! Váralja gyönyörű hely, érdemes ellátogatni arra egy kirándulás erejéig! 
jó kezekben
kirándulók
három generáció
homokozás kb. 28 éves játékokkal :)
művésznő, aki maga választ darabot
Mindezek után tegnap érkeztünk haza, kis akklimatizálódás után már nagyon jólesik az itthon - lét. Jó volt, hogy Apuék maradtak még tegnapra, jó, hogy segítettek a ház körül! Sokat!! Ezt is megörökítettük:
készül a lángos
készül a ház
Igazán jó az a tudat, hogy van mit tovább vinnünk a szüleinktől. Tőlük tanultuk elsősorban Isten tiszteletét, hogy milyen értékes ha tanulunk, mert akkor olyan munkánk lehet, amit élvezni fogunk, így is lett. És azt is, hogy egymásra számíthatunk. Tényleg azt tapasztalhatjuk a gyerekeikként, hogy a tőlük telhető legtöbbel támogatnak minket a céljaink elérésében. Azt hiszem, hogy a jó szülő is Isten ajándéka!

2015. május 1., péntek

tökéletes anyaság

Múlt héten, életemben először végre volt lehetőségem részt venni Az Anya kimenőjén. Vártam nagyon bár a téma nem állt olyan közel hozzám, mert gondoltam, hogy én már rég megelégedtem azzal, hogy "elég jó" anya legyek, nem akarom tökéletesen csinálni a dolgokat. Aztán hogy, hogy nem, az előadásokat is igazán élveztem és tanultam belőlük. Jill Savage érkezett Amerikából és megdöbbentő őszinteséggel és humorral beszélt saját sztorijairól arról, hogy mit jelent a gyakorlatban elengedni a maximalizmust az anyaságban. 

Pár kérdés, amit feltett ezzel kapcsolatban: 
- Mi lenne, ha meghagynám magamnak és másoknak is a lehetőséget a hibázásra? Nem csak mi, hanem akikkel együtt élünk, ők is tökéletlenek. Reagáljunk szeretettel és kegyelemmel a hibákra. 
- Mi lenne, ha reális elvárásokat támasztanék magammal és másokkal szemben? Az anyaság a folytonos félbeszakítások szolgálata, ha számítok erre, könnyebben el is viselem. Talán még hálát is tudok adni azért, hogy szükség van rám. 
- Mi lenne, ha levenném az álarcot és őszinte lennék? A saját belső világunk nem állítható párhuzamba azzal, amit más külsőleg mutat. Ez az evidencia eddig még nem esett le nekem, sokat jelent, hogy megláthattam ezt az igazságot. Egyszerűen nincs lehetőségem belelátni más belső világába, csak akkor, ha beenged. De csupán a külső szemlélődés nem elég a hasonlítgatáshoz, mert más lehet kívül, mint belül. És ahogy Jill fogalmazott: "Nem a rumlis életem, hibáim határozzák meg, hogy ki vagyok, hanem Isten, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz." 
- Mi lenne ha nem tökéletességre, hanem tökéletesedésre törekednék? 

A maximalizmus ellenszerei pedig, fogyasszunk belőlük bőséggel: bátorság, önbizalom mely Istenből ered, kegyelem, megbocsátás, szeretet, alázat. 
Ha sikerül ráállnom erre a négy kérdésre felszabadulhatok, mert elégedett lehetek!!
Jill egyik barátnője megfogalmazta, ami eddig is fontos volt nekem, de most még inkább az lett, hogy "Nincs irigylésre méltó élet. A saját áldásaimmal kéne törődnöm", mert olyan sokat kaptam már eddig is!! 

Húsvétkor a Balatonnál