"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2015. május 1., péntek

tökéletes anyaság

Múlt héten, életemben először végre volt lehetőségem részt venni Az Anya kimenőjén. Vártam nagyon bár a téma nem állt olyan közel hozzám, mert gondoltam, hogy én már rég megelégedtem azzal, hogy "elég jó" anya legyek, nem akarom tökéletesen csinálni a dolgokat. Aztán hogy, hogy nem, az előadásokat is igazán élveztem és tanultam belőlük. Jill Savage érkezett Amerikából és megdöbbentő őszinteséggel és humorral beszélt saját sztorijairól arról, hogy mit jelent a gyakorlatban elengedni a maximalizmust az anyaságban. 

Pár kérdés, amit feltett ezzel kapcsolatban: 
- Mi lenne, ha meghagynám magamnak és másoknak is a lehetőséget a hibázásra? Nem csak mi, hanem akikkel együtt élünk, ők is tökéletlenek. Reagáljunk szeretettel és kegyelemmel a hibákra. 
- Mi lenne, ha reális elvárásokat támasztanék magammal és másokkal szemben? Az anyaság a folytonos félbeszakítások szolgálata, ha számítok erre, könnyebben el is viselem. Talán még hálát is tudok adni azért, hogy szükség van rám. 
- Mi lenne, ha levenném az álarcot és őszinte lennék? A saját belső világunk nem állítható párhuzamba azzal, amit más külsőleg mutat. Ez az evidencia eddig még nem esett le nekem, sokat jelent, hogy megláthattam ezt az igazságot. Egyszerűen nincs lehetőségem belelátni más belső világába, csak akkor, ha beenged. De csupán a külső szemlélődés nem elég a hasonlítgatáshoz, mert más lehet kívül, mint belül. És ahogy Jill fogalmazott: "Nem a rumlis életem, hibáim határozzák meg, hogy ki vagyok, hanem Isten, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz." 
- Mi lenne ha nem tökéletességre, hanem tökéletesedésre törekednék? 

A maximalizmus ellenszerei pedig, fogyasszunk belőlük bőséggel: bátorság, önbizalom mely Istenből ered, kegyelem, megbocsátás, szeretet, alázat. 
Ha sikerül ráállnom erre a négy kérdésre felszabadulhatok, mert elégedett lehetek!!
Jill egyik barátnője megfogalmazta, ami eddig is fontos volt nekem, de most még inkább az lett, hogy "Nincs irigylésre méltó élet. A saját áldásaimmal kéne törődnöm", mert olyan sokat kaptam már eddig is!! 

Húsvétkor a Balatonnál

  

Nincsenek megjegyzések: