Matyi születésének története

"Aki kér, annak adatik..." 

Én kértem. Sokat. Másként készültem erre a szülésre, mint Nelliére, hiszen már volt némi tapasztalatom, hogy mi várható. Akkor a legfontosabb kérésem az volt, hogy ne fájjon a szülés és jó élmény legyen. Így is lett. Nem fájt, és a hosszúsága ellenére életem egyik legnagyobb és legszebb emléke! 

Most kicsit több részletbe bocsátkoztam az imádságaim során: 

- Fájhat, nem baj ha fáj, csak legyen egyértelmű, hogy mikor kell bemennünk a kórházba és a folyamat haladása is. Ezért meg se kísértsen minket a császármetszés gondolata. 

- A szülés passzív, tágulási szakasza kezdődjön el már korábban, ha lehet számomra észrevétlenül, hogy rögtön a szülőszobába mehessünk, ne kelljen órákat várakozni a vajúdóban. 

- Legyen minden rendben a babával és velem is. 

- Ha lehet, akkor ne kelljen oxitocint kapnom, hogy a saját raktáraim aktiválódjanak és adjanak életre szóló löketet Matyinak, hogy megkönnyítse mindez az aranyóra alatti bevésődést számára. 

- Legyen nyugodt időnk együtt hármasban, rögtön tegyék a hasamra mikor megszületett, ne vágják el rögtön a köldökzsinórt és ne legyen gátmetszés, hogy ne kelljen a varrogatásra időt szánni. 

- A gyermekágyas részen már velem tölthesse az első éjszakát is, sőt, mehessek érte mihamarabb ezért jó lenne, ha nappal születne. 

- Mindenkinek jó időben (orvos, szülésznő, mi) induljon be a szülés, Nellinek ne legyen gond, hogy mindkettőnknek el kell menni és a kórházi napokat is jól viselje.
- A szobatársaim ne zavarjanak, jófejek legyenek.

szokásos szülőszobai kép

Hát, kb. ez volt a lista. :) És lássuk csak, mi történt: 

Szerda délután már erősen gondolkozott a szülésznő és a doktor nénink, hogy hazaengedjenek-e bő két ujjnyi nyitott méhszájjal, mert a szülés előtti hetekben az elviselhető jóslófájásoknak köszönhetően megindult a tágulási folyamat. Végül hazaengedtek, de a lelkemre kötötték, hogy bármiféle kis fájdogálást érzek, menjek vissza, nehogy autóban vagy otthonszülés legyen a vége, ha elfolyna a magzatvíz. Hazajöttem, mostam, túrógombócot készítettem a családnak, este még elmondtam Nellinek, hogy lehet, hogy éjszaka kell mennünk majd a kórházba, de semmi gond, Csilla itt van, vigyáz rá. Mondta, hogy rendben :) 

Éjjel 22:30 felé éreztem valamit, aludtam még kicsit, aztán eszembe jutott, hogy milyen tanáccsal engedtek haza és ugyan nem fájt nagyon, nem fájt jobban, mint egy jó kis menstruációs görcs, de rendszeresen egymás után, így Zsolti javaslatára felhívtam a doktor nénit, aki nem mert kockáztatni, így hajnali 2:30-kor becsengettünk a szülőszobára. Nem folyt még el a magzatvíz, utólag mondom, hogy hála Istennek, mert nem tudom, hogy lehet utazni igazi, kemény fájások között! 

Megvizsgáltak, és a csendes szülőszobai részleg egyik kellemesen berendezett, kényelmes, zuhanyzós szülőszobájába kísértek minket! Rögtön a szülőszobára! Na, itt még lehetett sétálgatni, pihengetni, mert kellett kicsit várni még a maradék tágulásra, de szép lassan ez is beérett, persze ebben a szakaszban megkaptam megint, hogy "túl mosolygós" vagyok. Hát, ekkor még tényleg nem volt okom fancsali ábrázatot vágni!

Aztán vártunk - vártunk, végül 6:30-kor a doktor néni megrepesztette a magzatburkot. Ezután jött a java! Az egyre erősödő és egyre gyorsabban jövő valódi fájások, amikért hálát adtam, mert ilyet még nem éreztem korábban és egyértelmű jele volt számomra, hogy jól haladunk, amit minden vizsgálat meg is erősített. Zuhanyoztam, Zsolti segített, mértük a fájásokat, Zsolti segített, ültem a labdán, Zsolti segített. Zsolti segített, mindenben és pont annyit, amennyire szükségem volt. Ez most nem olyan összeölelkezős szülés volt, mint az első. Itt jobban esett, ha csak a fájásoknál kapaszkodhattam belé, akkor viszont rögtön és erősen. Ő megértette, és segített. Hihetetlen, hogy milyen jó segítő ő a szülések körül, ilyenkor (nehezebb helyzetekben) érzem igazán, hogy mennyire szeret és én is őt.
6:30 után csak úgy repült az idő és hirtelen azt vettük észre, hogy Matyi megérkezett (9 felé). Olyan jó volt, hogy tudtam figyelni, hogy nem voltam eddigre már teljesen fáradt, hogy láttam, ahogy kibújt, ahogy a hasamra tették és nem vágták el a köldökzsinórt, Zsolti vágta el kicsit később. Kis idő kellett a varrogatásra egy ici - pici gátseb miatt, ami abszolút nem is érzékelhető számomra és egy ici - pici oxitocin kellett csak a kitolási szakasz legvégén. Ahogy meglett a baba, már örömködhettünk is együtt, kapott ugyan pólyát, de végig ott volt velünk és az is olyan jó volt, hogy Zsolti tudott rám is figyelni Matyi érkezése után, nem volt semmi gond. Kaptunk egy kis közös időt itt, Matyi feltöltötte raktárait egy kis előtejjel és én ki nem mondott de vágyott kívánságaimnak megfelelően vettem egy frissítő zuhanyt és saját lábon mehettem fel a szobámba. Zsolti megajándékozott azzal, hogy kétágyas szobába mehettem, ráadásul az első napon és éjszakán csak kettesben voltunk Matyival. Max. 3 órát töltött nélkülem a lurkó, aztán már mentem is érte egy jó kis kórházi ebéd és rövid szundítás után. Ezután végig együtt voltunk!

Matyinkkal

Azt hiszem, hogy őszintén mondhatom, hogy élveztem a kórházi együttlétet az újdonsült kisfiammal. Persze a második estén már elfogott a honvágy, de olyan kedves volt velünk mindenki, tényleg! Hab a tortán, hogy felvettek az RTL Klub híradójába, ahol az elfogyó BCG oltásokról volt szó (júli 17. este 6 órás hírek), hogy ott lehettem Matyi hallásszűrésén amit szűrő BERAval végzett a néni, hogy a csecsemősök is nagyon kedvesek voltak velünk! A lehető legjobban ki voltunk szolgálva, mintha nem is kórházban lettünk volna! De azért nagyon jó volt hazajönni, és a második naptól kezdve igazán élvezem is az itthonlétet! Fantasztikus, hogy van két gyermekünk, hálásak vagyunk értük nagyon! És a meghallgatott imádságokért is, hiszen Isten kegyelméből mindent megkaptam, amit kértem!

kettő